tapenade–féle sokmindenhez

a paradicsomleveshez csináltam egy (pirítós)kennyérre kenhetö krémet.

a tapenade alapösszetevöi: fekete olívabogyó, kapribogyó, szardella, olívaolaj, citrom, bazsalikom – ezelk közül nekem tegnap csak olívabogyóm volt (abból is csak néhány fekete példány, de legalább néhány  zöld is volt). így aztán kicsit változtatva az eredeti recepten (ami nem nagy kunszt, mert “eredeti” tapenáde-recept legalább annyi van, mint ahány “echte ungarische” paprikáskrumpli-recept) ez a finomság született:

a hozzávalókat (egy marék zöld-fekete olívabogyó, egy marék frissen pörkölt mogyoró, egy marék bazsalikomlevél) összeturmixoltam 2 evökanál olívaolajjal – és kész. nem kell pépesíteni, akkor igazán jó, ha kicsit darabos.pirítósra az igazi, ízlés szerint lehet picit sózni. nagyon finom volt a paradicsomleves kíséröjeként. de egy pohár vörösbor mellé is el tudom képzelni.

mediterrán paradicsomleves

tegnap este egy kedves barátom jött vacsorázni. még spárga-szezon lévén nem kellett a föételen sokat gondolkodni. még a múlt hétvégéröl maradt jó sok paradicsom a hütöben, míg a bazsalikom a konyhaablakban hatalmasra nött – így az alap-összetevök adva voltak. mivel tegnap különösen hüvösre fordult az idö (még a fütést is bekapcsoltam), jól esett valami meleget enni.   

hozzávalók:

2 ek olívaolaj

1 hagyma

2-4 szál zeller

1 répa

7,5 dl zöldség alaplé

2 tk cukor

1,5 dl fehérbor

oregánó, bazsalikom, só, zöldbors,

50 dkg paradicsom (héjától megszabadítva)

elöször a paradicsomok héját a felsörészén keresztbe bevágtam, egy tálba tettem és leöntöttem öket forrásban lévö (!) vízzel. a tálat lefedtem és 2-3 percig állni hagytam. ezután a paradicsom héját egy kis ügyességgel (forró!) gyorsan lehúzogattam.

az apróra vágott hagymát, zellerszárat  és répát az olívaolajon alacsony tüzön kicsit megpirítottam/ megpuhítottam, majd hozzáadtam a cukrot és a  paradicsomot. felöntöttem alaplével és fehérborral, beletettem néhány szál oregánót, bazsalikomot és a zellerleveleit, majd 20 percig alacsony tüzön lefedve föztem, majd botmixerrel pürésítettem. egy kevés sóval, zöldborssal ízesítettem.

folyt.köv.

banános muffin

megint úgy adódott, hogy 2 csak kicsit barna banán várt sorsa beteljesedésére. úgy tünik másonál is gyakran elöfordul ilyesmi, mert tele az internet banános süteményekkel. a receptek nagyrésze úgy kezdödik, hogy: “maradék túlérett banán hasznosítására”. meg hogy milyen jó muffint sütni, mindenki szereti. nos én bármilyen népszerütlen is vállalom, hogy nem szeretem a muffint. nekem egy muffin mindig olyan nagy és tömény szokott lenni. tehetek én bele akármit.

így aztán nem is szoktam gyakran sütni. néha aztám rámjön, hogy van egy muffin-sütöformám, (tulajdonképpen kettö: a második olyan édes kis mini-muffinokat süt) meg egy muffin-könyvem is – kár lenne értük, ha sose használnám öket. mondjuk most sem a könyvet használtam, az 50 receptböl csak egy volt banános, de az valami miatt nem tetszett. így aztán interneten böngésztem és ezt találtam. külön szimpatikus volt benne, hogy tojásfehérje (!!) kell hozzá. ha tudtam volna reggel, hogy tojásfehérjére lesz szükségem, elöhalásztam volna a mélyhütöböl egy tojásfehérjés csomagocskát, amit különben pár hónap leteltével úgy is kidobok majd. a változatossák kedvéért így ma 2 tojássárgája vándorolt a mélyhütöbe. a receptet egy az egyben átvettem, de mivel volt egy kis maradék étcsokoládém, azt is beletettem.

hozzávalók:

1 csésze teljes kiőrlésű liszt
2 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
1 csésze zabpehely
2 tojásfehérje
1 1/2 tk vanília eszencia
1/4 tk mandula eszencia
1/4 csésze juharszirup
2 ek tej
2 ek olaj
1 csésze banán pürézve (kb. 2db)
10 dkg olvasztott étcsokoládé
összekevertem a lisztet, sütőport, szódabikarbónát és a zabpelyhet egy tálban.  egy másikban összekevertem a tojásfehérjéket, juharszirupot, tejet, olajat, két fele eszenciát és a banánt. hozzáadtam a felolvasztott és kicsit lehütött étcsokoládét. ezt a masszát a száraz dolgokhoz öntöttem és éppen, hogy összekevertem.  mini-muffin formában 170 fokon 15 percig sütöttem:

krumplipucoló kesztyü

ha már a krumplinál tartunk:mindazoknak, akik nem kiskéssel szeretnék továbbra is pucolgatni, levakargatni a krumpli héját és akik ki nem állhatják a krumpli-kapirgálás utáni barna kezeket/ ujjhegyeket.  a rücskös kesztyüvel  viszonylag könnyen és gyorsan  le lehet dörzsölni a krumpli legfelsö vékony héját. új és öreg krumplihoz egyaránt használható. én itt pár hónapja a tchibo-nál vettem, de azóta háztartási boltokban/ részlegeken több helyütt láttam már.

madárbegy-saláta

tegnap egy kedves barátnömtöl kaptam nagyon finom (csak kicsit megkésett) születésnapi gasztro-ajándékokat, amelyek februártól vártak átadásra. örültem is, hogy még nem járt le a szavatosságuk. ezek voltak: egy üveg nagyon jó ízü és illatú olivaolaj, egy üveg francia bazsalikomos champagne-ardenne-borecet és egy narancsos balzsamecet. egyrészt nagyon kíváncsi voltam, másrészt ma este grillezni készülünk (kivételesen itt van nagyon jó idö, sokkal jobb mint otthon: 27 fok!), így jót tesz a vonalaknak, ha délben csak egy kis salátában tozódunk. 

személyenként egy nagy marék madárbegy-salátát mostam meg. ami nem kis kihívás volt. nam tudom, más hogy van vele, nekem mindig recseg a fogam alatt a finom friss madárbegy-saláta. pedig már ezerféle módon próbálkoztam: folyóvízben, egyesével átmosni, letörölgetni, állóvízben átmosni – ma ez utóbbi aránylag jól müködött, csak néhe ropogott a saláta. került még bele: paradicsom, retek, friss mungóbab—csíra és zsázsa. a végén sóztam, zöldborsot tekertem rá, öntöttem rá egy kevés bazsalikomos borecetet és finom olívaolajat:

házi müzli

tegnap láttam la cuisine d´adele blogján egy müzlis receptet, amely beindította a fantáziámat. nem mintha a müzlihez külön recept kellene, de mégis. különösen arrafelé kalandoztam, hogy egy felbontott csomag vörösáfonya árválkodik egész pünkösdön át az irodai fiókomban, pedig én most hí, de megenném – müzli formájában. ébredés és macskakajáltatás után még pizsamában álltam neki elökeresni, hogy mit is tehetnék az “én” müzlimbe, ha már nincs vörösáfonyám itthon. ezekre bukkantam:

5 dkg mazsola

(lehetett volna kicsit több is, de nem volt)

5 dkg reszelt kókusz

(a fehér alapon sajnos nem látszik, de ott van)

5 dkg aszalt meggy

5 dkg datolya

20 dkg gabonapehely

(5 féle gabonapehely a kölln-töl: zab-, búza-, rozs-, árpa- és tönkölybúza-pehely)

a fentieket összekevertem és egy jól záródó üvegbe tettem. a reggelihez 4 evökanál “házi müzli” volt, egy pohár natúrjoghurttal.

XXV. VKF!!! krumplipüré de luxe

akármilyen hosszú is a határidö, mindig éppen hogy az utolsó pillanatban sikerül összehoznom a receptemet. ugyan a végleges határidö holnap jár le, nekem ma van a legutolsó alkalmam arra, hogy írjak, mert holnap egésznapos programunk lesz és minden valószínüség szerint este sem lesz idöm az írásra. nem mintha nem írhattam, föleg pedig fözhettem és fényképezhettem volna idöben. alighogy elolvastam cukroskata kiírását rábukkantam erre a receptre és elterveztem, hogy  ezt fogom készíteni a krumplis-vkf-re (ebböl a könyvböl):

már csak azért is, mert egy ehhez hasonlót pár hete “én találtam” ki. amit aztán kicsit variálva többször is készítettem, mert annyira finom volt. de ebben a receptben volt egy-két újdonság, amit még nem ismertem. a projekt aztán majdnem kútba esett, ugyanis fözését mára terveztem. reggel viszont kínzó fejfájással ébredtem. azzal a fajtával, amelyröl azonnal tudtam, hogy nem fog elmúlni egész nap, akármit is csinálok. azért a biztonság kedvéért próbálkoztam ellenszereimet bevetni: a reggeli kávé elött megittam egy fél pohár citromlevet, mert  a koffein és a c-vitamin együttese állítólag hatásos. nálam sajnos nem volt az. próbálkoztam még fájdalomcsillapítóval, de sajnos az sem jött be. így csak remélni tudtam, hogy a délután folyamán olyan állapotba kerülök, hogy fözni tudjak. addig is literszámra gyógynövény teát ittam – hátha az egy kicsit segít.  délután sikerült is megföznöm a de-luxe-krumplipürét.

hozzávalók:

6 nagyobb krumpli

10 dkg medvehagyma vékony  csíkokra vágva

(elörelátóan eltettem a mélyhütöbe néhány csokorral)

2 babérlevél, só, bors, szerecsendió

1,5-2 dl forró tej

0,5 dl tejszín

a citromos vajhoz:

10 dkg vaj

1 bio-citrom reszelt héja + 2 ek citromlé

2 ek kapribogyó

só, bors

a krumplit megpucoltam, kockákra vágtam, 10-15 perc alatt  sós vízben, két babérlevél társaságában megföztem.

ezalatt elkészítettem a citromos vajat: egy kis edényben alacsony fokozaton felolvasztottam a vajat. hozzáadtam a  citromhéját, a citromlevet és a kapribogyót. sóztam, borsoztam és melegen tartottam.

a fött krumpliról leöntöttem a vizet, majd a forró tejjel, sóval, borssal, szerecsendióval, tejszínnel összetörtem. a legvégén hozzákevertem a medvehagymát. a citromos vajjal leöntve tálaltam.

nekem önmagában is elég lett volna, de szombat lévén került hozzá egy szelet vajon sütött lazac is, amelyhez a citromos-kapribogyós vaj kiválóan illett:

hétfötöl hazait: van vöröshagyma a tarisznyában….

ez aztán a hazai! na jó, nem szoktam minden este szalonnát vöröshagymával vacsorázni, de be kell valljam, néha-néha nagyon jól tud esni egy-két katona. a néha-néha körülbelül évente kétszer szokott elöfordulni. de mindenképpen egyszer akkor, amikor nagyon szép zöldhagyma lapul a hütöben. csak és  kizárólag nagyon finom házi füstölt szalonnával és ha lehet, frissen sült kenyérrel. ma este így  összejött minden. a legjobb az volt, hogy gyorsan elkészült – ami kifejezetten elöny, ha az ember 11 órát töltött a munkahelyén  és kivételesen semmi, de semmi kedve sincs fözöcskézni.

szardínia-krém

nem egy nagy szépség – így csupaszon, “frissen” az olajos szardíniás konzervböl.  de egy kevés munkával és némi kiegészítökkel gyors és szemrevaló vacsora készíthetö belöle. mi pirítósssal és egy pohár borral ettük.

hozzávalók:

1 doboz jó minöségü szardínia

(semmiképpen se haldarabok úszkáljanak az olajban, hanem  egész halacskák)

1 kevés puha vaj

1 ek citromlé

só, frissen örölt bors

friss petrezselyem

a szardíniát böröstül, gerincestöl, de olaj nélkül, szétnyomkodtam egy villával, hozzádolgoztam a puha vajat + citromlevet, sóztam, borsoztam, hozzákevertem az aapróra vágott petrezselymet. olyanok is szeretni fogják, akik meg nem ennék különben az olajos szardíniát.

 

hétfötöl hazait: paradicsomos húsgombócok

ma volt a hét második munkanapja és egyben a második nap, amikor szerettem volna idöben végezni. sajnos se tegnap, se ma este nem jött össze. amikor fél hétkor kitámolyogtam az irodaépületböl (hirtelen nagyon meleg, fülledt lett a levegö, érezni lehetett, hogy nagy idöjárásváltozás történt és fog történni: a mai 29 fok helyett holnap csak 16 lesz)  halvány gözöm sem volt, mit is fogunk ma vacsorázni. hazafelé eldöntöttem, hogy gyorsan beugrom fodrászhoz, ekkortájt már nem kell sokat várni és már napok óta a meleg miatt az agyamra megy a hosszú sehogyse lógó hajam. mivel öt percet sem kellet várnom, negyed óra után meg már készen voltam, még be tudtam ugrani vásárolni a “hétfötöl hazai” címszó alatt. a kosaramban egy csomag darált bio-marhahús landolt (természetesen helyi), emlékeztetve erre a medvehagymás receptre. medvehagyma, tejszín, paradicsom és sonka a hütöben, paradicsompüré, só, bors, chili gyébként is mindig van otthon.

így már csak a köret hiányzott. a hütöben árválkodott két szál répa, a mélyhütöben pedig a helyet foglalt egy fél-fél csomag  kukorica és zöldborsó. rizibizi készült belölük – igaz a rizs nem éppen helyi élelmiszereink egyike *fejetvakar*… a rizst dupla mennyiségü forró vízbe tettem és a legalacsonyabb fokozaton 5 percet föztem, majd hozzátettem a zöldséget és 5 további perc után a kikapcsolt tüzhelyen állni hagytam. így a zöldségek roppanósak maradtak.

p.s.: szokás szerint túl sok rizst föztem. majd csak megtanulom valamikor, mennyi kell 2 emberre…. addig is megvan a másnapravalónk….

hétfötöl hazait: tegnapi maradékok

kicsit túl szó szerint vettem a mottót és a hétvégi maradékokat vacsoráztuk kicsit felturbózva. a sült zöldségeket jól kiegészített három darab héjában fött krumpli (ez is maradék volt), egy kis olívaolaj, csilipehely és egy maroknyi friss zsázsa.

bárányfilé rozmaringos pesztóval

…zabkásával és sült zöldségekkel:

ritkán eszünk sülthúst, de a bárányfilé a nagy kedvencek közé tartorik. általában így. alapvetöen most is így készült. de kivételesen sült padlizsánnal, zukkinivel, hagymával és paradicsommal és sok fokhagymával. a zöldségeket felszeleteltem és egy ki(olíva)olajozott tüzálló tálba tettem, borsoztam, sóztam, tettem hozzá pár szál rozmaringot. 200 fokon 30 percet sütöttem. ezalatt elkészítettem a zabkását és megsütöttam a húst. mint mindig  - verhetetlen volt és jól esett utána egy ouzo.

óda a szárított paradicsomhoz

idöröl-idöre rácsodálkozom, hogyan is müködik az emberi agy. és milyen kis apró trükökkel lehet irányítani a gondolkodást. pl. elég csak valami tiltott dologra gondolni, és az máris milyen jó lenne. mármint enni vagy csinálni. így történt ez velem, miután olvastam ági posztját.  a helyzet csak romlott, miután én is megírtam e témához a mondandómat.  márminthogy együnk hazait. gyorsan megszületett a döntés, hogy akkor majd én ehhez szépen tartom magam. mi sem könnyebb ennél. tavasz van, hamarosan itt a nyár, a zöldségesek tele vannak szebbnél szebb spárgával, karalábéval, uborkával, salátahegyekkel, paradicsommal… a paradicsom volt a kulcsszó. erre kattant be az agyam. szemem pedig e pillanatban rátévedt a szárított-paradicsomos üvegre. épp egy hete töltöttem meg piros paradicsommal. mert alapvetö tápláléknak tartom. ha semmi más nem lenne itthon, ami még sosem fordult elö,  szárított paradicsomból mindig lehet csinálni valamit, pl.:

1.salátát:

…a képen pont nem látni, de tutira volt benne…

2. gnocchit:

…a pesztó, sonka és parmezán mellett márcsak a színe miatt is…

3. túrókrémet:

… túró, só, chili, fokhagyma és egy marék szárított paradicsom…

4. tojásrántottát:

… egyszer egy éttermes villásreggelin láttam és azóta gyakran készítem így…

5. spaghettit:

…no comment…

ha mindez nincs kéznél, ha minden kötél szakad, egy szelet kenyérrel, olívaolajjal is tökéletes. ellenállhatatlan vágyat kezdtem érezni azután, hogy szárított paradicsomos étel(eke)t készítsek. így készült az elmúlt három napban három paradicsomos étel:  túrókrém, rántotta és spaghetti. többször azon kaptam magam, hogy tudat alatt azon rágódom, most a szárított paradicsom helyinek számít-e vagy sem. és ha mégsem helyi, akkor hogyan fogom étrendünket paradicsom nélkül tervezni? nem mintha alapesetben mindennap ennénk. néha ugyan hetek is eltelnek, anélkül, hogy ennénk. de maga a tudat, hogy van, de nem lehet…

hétfötöl hazait!

érdekes, hogy vannak néha olyan “véletlen egybeesések” (pszichológiai nevén ez nem más, mint a carl gustav jung-i szinkronicitás), amelyek megadják az utolsó lökést arra, hogy az ember csináljon vagy felismerjen valamit. így akadtam rá tegnap ági posztjára, amely egybeesett az elhatározás napjával.

mindez pedig akkor, amikor én éppen elötte a naturkost.de-n egy egészséges életmódról cikkezö újság szerkesztönöje által írt blogot olvasgattam: CO2-diéta címen. nem a diéta szó fogott meg, haben ami mögötte rejlik: vegyünk és együnk hazait! 

nem  mondhatom, hogy alapvetöen távol áll ez az irány  tölem. lassan egy éve, hogy felfedeztem egy bio-zöldség-gyümölcs-beszerzési helyet, ahol nagyon jó minöségü éselsösorban helyben termesztett zöldség, gyümölcs mellett tejtermékeket és húst lehet viszonylag jó áron vásárolni. ráadásul nagyon kényelmesen: az interneten megrendelt friss árut hetente egyszer díjmentesen házhoz ill. lakáshoz (a negyedik emeleti régi polgári lakásunk – értsd sok-sok lépcsö, lift nélkül  - esetében ez különösen praktikus) szállítják. mivel a piaci napokon sajnos dolgozom, így ez egy igazi alternatíva friss helyi zöldséghez/ gyümölcshöz jutni. emellett azért nagyon szeretek magam válogatni a sarki török zöldségesnél, ahol mindig sok-sok friss mindenféle kelleti magát. így aztán kialakult egy olyan jó kis egyensúlyi helyzet, hogy bizonyos dolgokat alapvetöen rendelek, míg másokat alapvetöen én magam (fizikailag) vásárolok és cipelek fel a 4. emeletre. 

nos ezen mostantól csak annyit fogok változtatni, hogy még jobban és tudatosan figyelni fogok rá, mi is származik honnan? van-e helyi alternatívája? és felteszem magamnak a kérdést: egyáltalán kell- e nekem azt a valamit most éppen ennem, ha a CO2-mérlege annyira mizerábel (az íze meg cserében valószínüleg nem is olyan jó). gondolom, ez nem lesz mindig egészen egyszerü, de nyilván meg lehet csinálni. egy kis odafigyeléssel, józan tervezéssel.

születésnapra - eszternek

kedves eszter, sok boldog születésnapot kívánok neked!

pár nappal ezelött láttam valahol egy kókuszkockát. mivel nem írtam fel, hogy hol, sikerült is elfelejtenem. de nem magát a kókuszkockát (amely fel-fellebbent lelkiszemeim elött), hanem annak lelöhelyét. gondoltam, kisebb bajom is nagyobb legyen ennél, majd megkérdezem a google-t és gyorsan megsütöm. keresésem sikeres is volt: “kókuszkocka”: 12.400 találat; “kókuszkocka recept”: 6.610. van még aztán több ezer találat “kókuszkockákra”, “kókuszkocka készítésére”, vagy “elkészítésére”. de van néhány ezer “egyszerü”, vagy “mézes” is. gondoltam is, hogy nesze neked, fogd meg jól. mi lesz ebböl? nagyoon reméltem legalább valami fényképezésre alkalmas sül ki majd belöle, ha már virtuálisan kell, hogy megérkezzen. föleg a tésztától féltem, mert annyit sejtettem, hogy valami piskóta az alapja. aztán végre rábukkantam az “én” receptemre:

CSALÓDÁSMENTES KÓKUSZKOCKA

azt ígérte, hogy “nagyon finom és tökéletes recept”. ès, hogy “az hozzá se kezdjen, aki a mézet ki akarja hagyni. méz a lelke az egésznek.”én nem is mertem aztán rajta változtatni – csak egy kicsit kevesebb cukrot tettem mind a tésztába, mind a krémbe:

hozzávalók:
4 ek olaj
1 tojás
2 ek méz
20 dkg porcukor
fél zacskó sütőpor
2 dl tej
30 dkg rétesliszt

krémhez:
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
5 dkg kakaó (holland vagy hasonló minőségű)
6 kanál tej
1 kis pohár rum (kb. 4 cl)
20 dkg kókuszreszelék

1.

elöírásszerüen kikeverem a tojást az olajjal, mézzel, cukorral és 1,5 dl tejjel. csak néhány pillanatig gondolkoztam azon, hogy vajon kézzel-e vayg géppel kell –e kevernem. visszaemlékezve anyukám piskótájára a kézikeverés mellett maradtam. igaz neki velem ellentétben van süteményes fakanala. hiába na, kelttésztához nem szokott kelleni. piskótát vagy krémeseket pedig nem szoktam. az összes fakanalam (számszerint 3) pedig olyan jó pörkölt vagy paradicsomszósz keverésére. nem maradt más választásom, egy normális evökanállal kevertem.

2.

a lisztet a sütőporral beleszitáltam a tojásos elegybe. lazán aláforgatom a lisztet, amíg egynemű nem lett. ha úgy ítéltem volna  meg, hogy túl sűrű, akkor beleöntöttem a maradék tejet is. de én úgy ítéltem meg, hogy így is elég folyós (ez állítólag a tojás méretétöl és a liszt minőségétöl függ):

3.

a folyékony tésztát a sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem és 180C°-on 20 perc alatt készre sütöttem. mondjuk ez nem volt bonyodalom mentes, mert úgy 13 perc múlva megállapítottam, hogy a digitális idöméröm visszafelé számol. nem vicc, tényleg visszafelé mérte az idöt. ha már a folyós tészta is trenírozta az idegeimet, akkor most aztán elkezdtem pánikolni, hogy honnan fogom tudni, ha jó a piskótatészta. még jó, hogy a recept írója erre is gondolt, mert ö akkor tekinti

“befejezetnek a sütést, amikor a tészta kicsit elválik a tepsi szélétől vagyis már zsugorodik és nem sül. ez az összes piskóta félére igaz (illetve a formában sütött húsokra is).” ezt az (úgy tünik alapvetö, de nekem eddig ismeretlen) konyhai elvet követve, tényleg jól is nézett  ki a piskóta:

4.

a fenti izgalmak alatt a vajat felolvasztottam és belekeverttem a többi hozzávalót. nem hevítettem forrásig, de nem sok híja volt. mivel ez egy töltetlen sütemény, arra kellett hajtani, hogy jól megszívja magát a krémmel. ezért a krémet melegen kellett tartanom, az egész hadművelet alatt.

5.

a piskótát kiborítottam és felkockáztam, miután a sütöpapírt lehúztam róla. igyekeztem  2 cm x 2 cm-es kockákat vágni, hol sikerült, hol nem. a kockákat négyesével a forró csokifürdőbe küldöm, majd egyesével megforgattam a kókuszreszelékben. egy sütőpapírra tettem őket száradni. ez elvileg  kb. fél óra (mármint a száradás – de a mártogatás , megforgatás is beletelt kb. ennyibe), gyakorlatilag én már alig bírtam kivárni, míg az elsöt megkóstolhattam:

6.

az eredmény? mit mondjak, nem csalódtam. hacsak abban nem, hogy tényleg kell hozzá a receptben megadott vaj, cukor, kakaó és föleg kókusz mennyiség. az elején azt gondoltam, böven elég lesz a fele is.de még jó, hogy a komplett adagot megcsináltam, mert így is tényleg éppenn hogy elég lett.

7.

egyetlen kiegészítésem lenne: “nem csak a méz a lelke az egésznek”, legalább ugyanilyen fontos a jóminöségü (nálam holland volt) kakaó:

és persze a kókusz….

a mi paprikás csirkénk – nokedlivel és uborkasalátával

lehet, hogy van aki szentségtörésnek veszi, de nálunk márpedig csirkemellböl (néha pulykamellböl) készül a paprikás csirke. régen otthon én se ismertem ezt a variációt. mi több, el se tudtam képzelni, hogy a mellehúsából paprikás legyen. ki is nevettem volna, ha valaki ilyesmit emleget. mégis a mi csirkepaprikásunk igazi “mindenki-kedvencévé” nötte mi magát. az úgy kezdödött, hogy párom egyáltalán nem kedvel semmiféle “csontos” húst. mármint amiröl neki kell(ene) leszedegetni a húst. ismeretségünk kezdetén én úgy tálaltam neki a paprikás csirkét, hogy levagdaltam a combról a húst. mert azért szerintem a paprikás csirke comb nélkül elképzelhetetlen (volt).  ma már könnyen el tudom képzelni, mert finom, gyors és a gyerekek is (ide-oda-tologatás nélkül) megeszik. amihez nagyban hozzájárul a nokedli is. most már értem, miért mondják, hogy “nyeli, mint kacsa a nokedlit”.  annak pedig különösen örülök, hogy az én paprikás csirkém kiütötte a régebben kedvelt óvodai/  menzai “barnaszószos húst rizzsel” (úgymond német specialitás: a barnaszósz valami maggi/knorr por *brrrr*, néha a gyerekek kedvéért készítettem, de mindig nagy belsö ellenállással kísértetve).

4 személy részére:

1 kg csirkemell/ pulykamell kockákra vágva

1 nagy fej hagyma

2 ek olaj

örölt pirospaprika

só, egy csipet örölt kömény

egy kevés víz

tálaláskor egy kevés tejföl

a szokásos módon pörköltet készítek, mialatt fö, bekeverem a nokedlit.

2 tojást elkeverek egy csipet sóval (ha a tojások nagyon sápadtak, teszek hozzá egy kiskanál örölt kurkumát), és annyi liszttel és vízzel, amennyivel jónak (és föleg elégnek) látom/ érzem. fokozatosan adogatom hozzá, hol a lisztet, hol a vizet. nem csinálok nagy ügyet belölle, ha egy kicsit csomós. ha van idöm, kicsit tovább kevergetem, akkor “kicsomótlanodik”, ha nincs, úgyis jó.  a nokdelitésztát általában állni hagyom 10-30 percet (attól függöen, kell- e még valamit csinálnom, pl. salátát, asztalt teríteni, hasonlók). még soha nem vettem észre különbséget, hogy jobb-e ha áll vagy sem. egyszerüen mindig jó.

a nopkedlit a nokedliszaggatóval egy egy nagyobb lábasban forró sós vízbe szaggatom:

tipp: ha nagyobb mennyiséget készítek, egy kivajazott höálló tálat beteszek a sütöbe kb. 80 fokra és ebbe szedem a kifött nokedli-adagokat. teszek rá még a tetejére egy kevés vajat és óvatosan átkeverem, hogy ne álljon össze.

csak a tálaláskor teszek a húsra egy kiskanál tejfölt. na jó, az én adagomra legalább kettöt. azt tapasztaltam, hogy így könnyebben emészthetö, minta már a lábasban nyakon öntöm egy pohár tejföllel. de ez biztos ízlés kérdése. 

persze elmaradhatatlamn az uborkasaláta:

egy uborkát vékonyra gyalulok, egy kis fej hagymát (vagy 2 zöldhagymát) karikára vágok és egy kis sóval összekeverek. az öntethez a következöket keverem össze:  egy kevés olaj, ecet, 1 fej szétnyomott fokhagyma, 1 csipetnyi cukor,  petrezselyem, kapor, 2 ek tejföl. tálaláskor meghintem egy csipet örölt pirospaprikával.

medvehagymaolaj

medvehagyma-függö lettem. így aztán gyorsan készítettem két üveg  medvehagymaolajat arra az esetre, ha nem lenne elég a lefagyasztott és a sóban-olajban eltett medvehagyma jövö évig. a jól megmosott/ megszárított medvehagyma-leveleket csíkokra vágtam és begyömöszöltem két 2,5 dl-es üvegbe.

az egyik üvegbe napraforgómag-olajat, a másikba olivaolajat öntöttem. a követekezö kéthétben majd úgy teszek, mintha meg sem látnám öket a hütöben. az ízéröl pedig majd késöbb beszámolok.

piros-fehér-zöld csigák

tavaly születésnapomra készítettem egy vendégseregnek ezt a finom rágcsálnivalót. azóta gyakran készítem. viszonylag kevés befektetéssel, sok dicséretet arathatunk vele. érdemes viszont megemlítenünk, hogy lesz még más ennivaló is, különben pillanatok alatt eltünik a tálcákról.

1 csomag mélyhütött leveles tésztát felengedek. ezalatt elkészítem a kétfajta pesztót:

zöld: egy jó maréknyi medvehagyma, olívaolaj (2-3 ek) , egy fél maréknyi pirított fenyömag, parmezán,  só, bors – mixerrel felaprítva.

piros: 6-8 szárított paradicso, olívaolaj (2-3 ek), egy fél maréknyi pirított fenyömag, parmezán, só, bors – mixerrel felaprítva.

a vékonyra nyújtott tésztalapokat a pesztóval megkemen, szorosan feltekerem (elöbb az egyik oldalról a közepéig, majd a másik oldalról szintén a közepéig) és egy éles késsel 2 cm-es csigákra vágom. 200 fokra elömelegített sütöben 15 perc alatt megsütöm.