szombat, március 28, 2009

hal-vacsora

DSC01115

tegnap este egy kedves barátunkkal föztünk itthon: elöételként egy rendkívül gyorsan elkészíthetö, de annál finomabb kenyérre kenendö halkrém szolgált: 1 doboz olajos szardíniát (böröstül, szálkástól, olajtól lecsöpögtetve) szétnyomkodunk egy villával, némi puha vaj (nálunk ez kb. 5dkg? lehetett) hozzáadásával, ízlés szerint citromlével és borssal ízesítjük. friss kenyérrel fogyasztjuk.

DSC01066

nagyon-nagyon finom! vigyázni is kell, hogy ne ezzel lakjunk jól (ami nagyon nehezünkre eshet), ha még föétel is lesz.

a második mediterrán rakott krumpli volt. egy kicsit hasonlít a magyar rakott krumplihoz, egy kicsit a francia gartin dauphinois-hoz (francia rakott krumpli) – mégis ízvilágában teljesen más:

DSC01081

hozzávalók 4 személyre:

0,5 kg fött felkarikázott krumpli

2 édeskömény: karikákra vágva, kicsit megfözve (5 perc böven elég)

1 kis üveg kapribogyó

1 kis üveg sós-olajos szardella

3 dl tejföl (vagy 2 dl tejföl és 1 dl tejszín keveréke)

DSC01098a szokásos módon egy kivajazott tüzálló tálba tesszük soronként a hozzávalókat (a forma méretétöl függöen 2 vagy 3 sorban), leöntjük tejföllel és 10 percre az elömelegített sütöbe tesszük. az utolsó 5 percben lehet kicsit grillezni is, hogy a teteje kicsit megpiruljon. semmiképpen se hagyjuk túl sokáig a sütöben, mert a szardellának nem tesz jót, ha sokáig magas hömérsékleten sül (teljesen szétázik). amikjor kivesszük a sütöböl, megszórjuk az édeskömény apróra vágott zöldjével.

DSC01102

FDH!!!

csütörtökön este a szokásos kérdés elött álltam: mit vacsorázzunk? a hütöben ezeket találtam:

DSC01020

plusz egy kis fött rizs, amelyet ideje volt hasznosítani, ha még meg szerettük volna enni. nem a szokásos kombináció, de biztos lehet belööle valami jót összehozni, csak akarni kell. a hütö legmélyén még akadt egy kis darab húsos szalonna. kisütötte, hozzáadtam két felkarikázott újhagymás répát, kicsit megpároltam, majd beletettem a kocákra vágott csicsókát és rózsáira szedett karfiolt, sóztam, borsoztam, végül chilivel ízesítettem, majd hozzáadtam a fött rizst, óvatosan átkevertem, fedö alatt még 5 percig hagytam kicsit “lesülni”, hogy kapjon egy kis színt, majd lekapcsoltam a tüzhelyet és pár percet állni hagytam.

DSC01030

ezalatt meghámoztam az uborkát, egy kiskanállal kivette magos, kicsit vizes részét. a maradékot lereszeltem és egy nagy evökanál pesztóval kevertem össze. a sült rizses zöldséget tálaláskor megszórtam lucernacsírával és snidlinggel.

DSC01034

mialatt készítettem jutott eszembe, hogy ez olyan igazi maradékokból készült vacsora. valószínüles sosem jutott volna eszembe a hozzávalókat külön ilyen módon kombinálni, és mégis milyen finom lett! amolyan “FÖZZ, DE a HÜTÖBÖL!!!” mintára, amelynek a rövidítése FDH lehetne. ez a 3 betü egyébként németországban közismert, mint az egyik legkönnyebbeen gyakorolható diéta rövidítése: “Friss die Hälfte!!!” (= szabad fordításban: “zabáld a felét!”). ha mindig mindenböl csak feleannyit eszünk, mint egyébként, automatikusan feleztük az elfogyasztott kalóriamennyiséget:-)

kedd, március 24, 2009

gyors karfiolos-brokkolis vacsora kerekrépa levelének pesztójával

DSC00751

volt még egy brokkoli a hütöben, de semmi jó nem jutott eszembe. annál is inkább, mert nagyon fárasztó munkahelyi napom volt, így még idöm sem volt ötlekteket keresgélni. amikor nyolc elött tíz perccel beestem a zöldségeshez, rám mosolygott egy halom csodálatosan fehér karfiol. a zöld és a fehér remek színpárosítása megnyerte tesztésemet és megkönnyebülten képzeltem el lelki szemeim elött a karfiol fehérjét a hütöben várakozó brokkoli zöldjéhez.

hazaérve megpároltam a rózsáira szedett karfiolt és a brokkolit. még melegen összekevertem két evökanál pesztóval, amelyet a múlt héten készítettem eszter reteklevél-pesztójának mintájára. megszórtam néhány szem pirított fenyömaggal, kecskesajttal és két szelet szétmorzsolt baconnal (a bacont ropogósra sütöttem, ha kicsit kihül, remekül szét lehet törderlni) és egy maroknyi snittlinggel.

DSC01000

utólag jutott eszembe, hogy pár csepp balzsamecet még sokat dobott volna rajta, de így is nagyon finom volt.

hétfő, március 23, 2009

az ablak

DSC00990

szeretek jól aludni. szoktam is tudni. tulajdonképpen bármikor. lényeg, hogy ne napközben, mert azt már az óvodában is ki nem állhattam. de ez már egyébként is régen volt. azóta, ha esténként lefekszem, egy percbe se tellik míg álomba szenderülök. így aztán feltünnek a kivételek, ha mégsem.

mint tegnap éjjel. tizenegy után feküdtem le és hiába vártam, hogy álom jöjjön szememre. elöször csak vártam, hogy majd csak. aztán bárányokat számoltam. aztán rájötem, mi az, ami zavart: a vihar. ugyan nem volt nagy. de annál szelesebb. a vihar maga nem zavart. az esö sem. csak az az ablak. amely hallótávolságban nyikorgott ill. valahova odacsapódott . körülbelül 10 másodpercenként. vagy gyakrabban. vagy ritkábban. mindenesetre pont akkor, amikor éppen elaludtam volna. rémes volt. tudva, hogy másnap reggel korán és frissen, kipihentem kell kelnem. ahogyan illik, ha az ember pár nap szabadság után újra a tettek mezejére lép. ehhez képest hajnali 2-kor még egy szemet sem aludtam. kettökor végre hangokat hallottam. bezárták az ablakot. 

reggel átvillant az agyamon, hogy csak álmodtam. egy pillantás a tükörbe, majd ki az ablakon meggyöztek, hogy tényleg így volt. ma lefekszem idöben. talán holnap pihentebben ébredek. és az esö már nem fog szakadni. 24 óra elteltével már jó lenne, ha nem tenné.

DSC00993

vasárnap, március 22, 2009

csilis bab

DSC00977

a mai vacsoránk ízlésvilágában kicsit hasonlított a tegnapi ebédhez, de már egész héteen készültem rá lelkileg, miután esztertöl megkaptam a hét elején a receptet. különösen a csokoládéra voltam kíváncsi. mit mondjak hozzá? nekem nagyon bejött. olyan kellemesen krémes állagú lett töle a csili:


40 dkg darált hús
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 babkonzerv

1 kukoricakonzerv
1 paradicsomkonzerv (hámozott egész paradicsom)

2 csípös csilipaprika
örölt pirospaprika, római kömény, 2 babérlevél, 2 cikk keserü-csokoládé, fahéj, só, bors, petrezselyem, tejföl


kevés olajon megfonnyasztom a hagymát, ráteszem a húst, és addig pirítom, amíg fehér nem lesz. akkor ráteszem az apróra vágott fokhagymát, megszórom fűszerpaprikával és római köménnyel, rádobom a bevagdosott csilipaprikát (így ha túl csípös kezdene lenni, gyorsan és könnyen el tudom távolítani). ráöntöm a paradicsomot, egy kevés vizet, sózom, borsozom (ízlés szerint a paradicsomokat egy fakanállal szét lehet nyomkodni), beleteszem a babérlevelet, egy késhegynyi fahéjat és egy kis darab keserücsokoládét. 30 percig lassú tüzön lefedetten fözöm. végül ráteszem a lecsepegtetett babot és a kukoricát és elzárom a tüzet alatta (hogy ne föjjön szét a kukorica és a bab). ha szükséges, utánasózom és/ vagy adok hozzá apróra vágott csípös paprikát. egy kevés tejföllel és frissen vágott petrezselyemmel tálalom (ezutóbbi nem feltétlenül szükséges, de nekem pont volt itthon néhány sürgösen felhasználandó szál az ablakban).

szombati ebéd

pénteken este nyolc után csörgött a telefon. tölünk 200 km távolságban élö sógorom feleségestöl és nagynénistöl jelentkeztek be hozzánk ebédre. másnapra. nem vagyok egy nagyon spontán természetü ember, ezért kapásból dobtam egy hátast. miután magamhoz tértem, lázasan törni kezdtem a fejem, mi az, amihez szombaton reggel gyorsan be tudok vásárolni és délig ebédet fözni. (feltéve, ha ezalatt az idö alatt párom legalább kiporszívózik, mert a lakás enyhén szólva szaladt.) annyit rögtön sikerült kiötlenem, hogy egy jó tejfölös krumplilevest fogok készíteni, de mi legyen a második? hosszú fejtörés után és egyre nagyobb kétségbeesés közepette páromat kérdeztem, van-e egy jó ötlete. székelykáposzta volt a válasz. hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?! talán mert a tejfölös krumplileves után otthon senki  nem enne tejfölös székelykáposztát. erösen gyanítom azért jutott neki az eszébe, mert családjának más tagjainak legutóbbi látogatásakor is éppen azt föztem. mindenesetre nagyon hálás voltam az ötletnek, lévén gyorsan elkészíthetö és abszolut rizikómentes. semmit nem lehet rajta elrontani. eddig mindenkinek ízlett.

a tejfölös krumplileveshez 4 közepes krumplit apró kockákra vágva feltettem sós vízben föni. elkevertem két teáskanál lisztet 1 dl tejszín és 1 dl tejföl keverékével (csomómentesre!). amikor a krumpli már majdnem teljesen puha volt, a forró levesböl apránként a lisztes keverékhez hozzáadtam összesen tíz evökanálnyit, majd ezt folytonos keverés mellett a lassú forrásban lévö leveshez öntöttem (ügyelve arra, hogy ne fusson ki). 2-3 percig még lassú tüzön föztem. csak amikor kikapcsoltam a tüzet alatta adtam hozzá a felkarikázott paprikás kolbászt. így a leves szép piros színt kapott, a kolbász pedig nem fött szét és nagyon finom ízletes maradt. tálaláskor szárított tárkonnyal ízesítettem és frissen sült kenyérrel kínáltam.

DSC00943

a székelykáposztához 1 kg pulykahúsból a szokásos módon pörköltként készítettem: 1 nagy fej vöröshagymát üvegesre pirítottam, jó sok öröltpaprikával (és a káposzta miatt egy kevés örölt köménnyel) megszórtam, egy kis vizet adtam hozzá. amikor a hús már majdnem teljesen megpuhult, 1 kg savanyított káposztát tettem hozzá, felöntöttem egy kevés vízzel és pár percig tovább föztem. fött rizzel tálaltam (és tejföllel meglocsolva , de ez csak a fényképezés után jutott eszembe).

DSC00945

az ebéd kellemes hangulatban telt, mindenki szedett mindkét fogásból. a nagynéni pedig sokat mesélt (már amikor éppen nem evett). volt is mit mesélnie: negyvenöt évet töltött apácaként pápua új-guinea egyik kis szigetén. az egészség-ügyben tevékenykedett és többezer gyermek világrajövetelében segédkezett ill. legalább ugyanennyi bába kiképzését irányította. mígnem néhány hónappal ezelött úgy döntött, hogy hetvenöt évesen ideje lesz visszatérnie németországba és életének utolsó szakaszát egy itteni kolostorban eltölteni, ahol még a reá bízott feladatokat kítünö egészségnek örvendve fogja véghez vinni.

mivel nagyon szép napsütéses nap volt, elmentünk egy nagyot sétálni a közelben lévö alster tóhoz (a közel viszonylagos: kb. 2 km). bevallom, kicsit írigykedtem magamban, amikor láttam, hogy milyen fiatalokat meghazudtoló kondícióval jött fel a nagynéni a negyedik emeletre a két órás, kb. 6 km-es séta után.

így legalább jó lelkiismerettel ülhettünk neki a délutáni kávénak. amelyhez természetesen sütemény is dukált. a receptet lúdanyónál találtam. a receptet idemásolom, mert ugyanígy csináltam (csak a citromhéjat felejtettem ki belöle, a mazsolát pedig szándékosan kihagytam, mert nem tudtam, hogy mindenki szereti-e):

Misses Chesseoo kedvence - az ellenálhatatlan ausztrál répasütemény

(így még a nagynénihez is nagyon passzolt, aki visszatérte elött ausztráliában töltött néhány hetet – úgymond a civil világhoz valóaklimatizálodásként)

hozzávalók a tésztához:
50 dkg finomra reszelt sárgarépa
25 dkg durvára vágott dió (eredetileg pekándió)
25 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű is)
20 dkg mazsola
20 dkg barna cukor
4 tojás
2 dl semleges ízű olaj (eredetileg 2,5 dl, de szerintem még lehet csökkenteni a mennyiségen)
2 tk szódabikarbóna
2 tk fahéj


a krémhez:
25 dkg mascarpone (én philaadelphia vajkrémet használtam)
4 ek joghurt
porcukor ízlés szerint (kb. 4 evőkanálnyi)

melegítsük elő a sütőt 180 C fokra (légkeveréses sütőnél 160 C).
keverjük össze a lisztet, szódabikarbónát, fahéjat, mazsolát és a cukrot.
a tojásokat verjük fel habosra, és utána fokozatosan keverjük hozzá az olajat.
felváltva, apránként adjuk hozzá a lisztes keveréket, a reszelt répát és a durvára vágott diót és jól keverjük össze.
egyengessük el egy kivajazott nagyméretű tepsiben és süssük 20-25 percig (tűpróba!!!! nálam majdnem egy órát sült!!!!), majd hagyjuk kihűlni.
a krémhez keverjük össze a hozzávalókat és kenjük a kihűlt sütemény tetejére.
tényleg nagyon finom!

DSC00952

p.s. párom nemcsak kiporszívózott, hanem az összes ablakot rukkzukk meg is pucolta délig.