szombat, május 23, 2009

hétfötöl hazait!

érdekes, hogy vannak néha olyan “véletlen egybeesések” (pszichológiai nevén ez nem más, mint a carl gustav jung-i szinkronicitás), amelyek megadják az utolsó lökést arra, hogy az ember csináljon vagy felismerjen valamit. így akadtam rá tegnap ági posztjára, amely egybeesett az elhatározás napjával.

9hetfotolhazait2amindez pedig akkor, amikor én éppen elötte a naturkost.de-n egy egészséges életmódról cikkezö újság szerkesztönöje által írt blogot olvasgattam: CO2-diéta címen. nem a diéta szó fogott meg, haben ami mögötte rejlik: vegyünk és együnk hazait! 

nem  mondhatom, hogy alapvetöen távol áll ez az irány  tölem. lassan egy éve, hogy felfedeztem egy bio-zöldség-gyümölcs-beszerzési helyet, ahol nagyon jó minöségü éselsösorban helyben termesztett zöldség, gyümölcs mellett tejtermékeket és húst lehet viszonylag jó áron vásárolni. ráadásul nagyon kényelmesen: az interneten megrendelt friss árut hetente egyszer díjmentesen házhoz ill. lakáshoz (a negyedik emeleti régi polgári lakásunk – értsd sok-sok lépcsö, lift nélkül  - esetében ez különösen praktikus) szállítják. mivel a piaci napokon sajnos dolgozom, így ez egy igazi alternatíva friss helyi zöldséghez/ gyümölcshöz jutni. emellett azért nagyon szeretek magam válogatni a sarki török zöldségesnél, ahol mindig sok-sok friss mindenféle kelleti magát. így aztán kialakult egy olyan jó kis egyensúlyi helyzet, hogy bizonyos dolgokat alapvetöen rendelek, míg másokat alapvetöen én magam (fizikailag) vásárolok és cipelek fel a 4. emeletre. 

nos ezen mostantól csak annyit fogok változtatni, hogy még jobban és tudatosan figyelni fogok rá, mi is származik honnan? van-e helyi alternatívája? és felteszem magamnak a kérdést: egyáltalán kell- e nekem azt a valamit most éppen ennem, ha a CO2-mérlege annyira mizerábel (az íze meg cserében valószínüleg nem is olyan jó). gondolom, ez nem lesz mindig egészen egyszerü, de nyilván meg lehet csinálni. egy kis odafigyeléssel, józan tervezéssel.

születésnapra - eszternek

DSC03187

kedves eszter, sok boldog születésnapot kívánok neked!

pár nappal ezelött láttam valahol egy kókuszkockát. mivel nem írtam fel, hogy hol, sikerült is elfelejtenem. de nem magát a kókuszkockát (amely fel-fellebbent lelkiszemeim elött), hanem annak lelöhelyét. gondoltam, kisebb bajom is nagyobb legyen ennél, majd megkérdezem a google-t és gyorsan megsütöm. keresésem sikeres is volt: “kókuszkocka”: 12.400 találat; “kókuszkocka recept”: 6.610. van még aztán több ezer találat “kókuszkockákra”, “kókuszkocka készítésére”, vagy “elkészítésére”. de van néhány ezer “egyszerü”, vagy “mézes” is. gondoltam is, hogy nesze neked, fogd meg jól. mi lesz ebböl? nagyoon reméltem legalább valami fényképezésre alkalmas sül ki majd belöle, ha már virtuálisan kell, hogy megérkezzen. föleg a tésztától féltem, mert annyit sejtettem, hogy valami piskóta az alapja. aztán végre rábukkantam az “én” receptemre:

CSALÓDÁSMENTES KÓKUSZKOCKA

azt ígérte, hogy “nagyon finom és tökéletes recept”. ès, hogy “az hozzá se kezdjen, aki a mézet ki akarja hagyni. méz a lelke az egésznek.”én nem is mertem aztán rajta változtatni – csak egy kicsit kevesebb cukrot tettem mind a tésztába, mind a krémbe:

hozzávalók:
4 ek olaj
1 tojás
2 ek méz
20 dkg porcukor
fél zacskó sütőpor
2 dl tej
30 dkg rétesliszt

krémhez:
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
5 dkg kakaó (holland vagy hasonló minőségű)
6 kanál tej
1 kis pohár rum (kb. 4 cl)
20 dkg kókuszreszelék

1.

elöírásszerüen kikeverem a tojást az olajjal, mézzel, cukorral és 1,5 dl tejjel. csak néhány pillanatig gondolkoztam azon, hogy vajon kézzel-e vayg géppel kell –e kevernem. visszaemlékezve anyukám piskótájára a kézikeverés mellett maradtam. igaz neki velem ellentétben van süteményes fakanala. hiába na, kelttésztához nem szokott kelleni. piskótát vagy krémeseket pedig nem szoktam. az összes fakanalam (számszerint 3) pedig olyan jó pörkölt vagy paradicsomszósz keverésére. nem maradt más választásom, egy normális evökanállal kevertem.

2.

a lisztet a sütőporral beleszitáltam a tojásos elegybe. lazán aláforgatom a lisztet, amíg egynemű nem lett. ha úgy ítéltem volna  meg, hogy túl sűrű, akkor beleöntöttem a maradék tejet is. de én úgy ítéltem meg, hogy így is elég folyós (ez állítólag a tojás méretétöl és a liszt minőségétöl függ):

DSC03176 3.

a folyékony tésztát a sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem és 180C°-on 20 perc alatt készre sütöttem. mondjuk ez nem volt bonyodalom mentes, mert úgy 13 perc múlva megállapítottam, hogy a digitális idöméröm visszafelé számol. nem vicc, tényleg visszafelé mérte az idöt. ha már a folyós tészta is trenírozta az idegeimet, akkor most aztán elkezdtem pánikolni, hogy honnan fogom tudni, ha jó a piskótatészta. még jó, hogy a recept írója erre is gondolt, mert ö akkor tekinti

“befejezetnek a sütést, amikor a tészta kicsit elválik a tepsi szélétől vagyis már zsugorodik és nem sül. ez az összes piskóta félére igaz (illetve a formában sütött húsokra is).” ezt az (úgy tünik alapvetö, de nekem eddig ismeretlen) konyhai elvet követve, tényleg jól is nézett  ki a piskóta:

DSC03182

4.

a fenti izgalmak alatt a vajat felolvasztottam és belekeverttem a többi hozzávalót. nem hevítettem forrásig, de nem sok híja volt. mivel ez egy töltetlen sütemény, arra kellett hajtani, hogy jól megszívja magát a krémmel. ezért a krémet melegen kellett tartanom, az egész hadművelet alatt.

5.

a piskótát kiborítottam és felkockáztam, miután a sütöpapírt lehúztam róla. igyekeztem  2 cm x 2 cm-es kockákat vágni, hol sikerült, hol nem. a kockákat négyesével a forró csokifürdőbe küldöm, majd egyesével megforgattam a kókuszreszelékben. egy sütőpapírra tettem őket száradni. ez elvileg  kb. fél óra (mármint a száradás – de a mártogatás , megforgatás is beletelt kb. ennyibe), gyakorlatilag én már alig bírtam kivárni, míg az elsöt megkóstolhattam:

DSC03209

6.

az eredmény? mit mondjak, nem csalódtam. hacsak abban nem, hogy tényleg kell hozzá a receptben megadott vaj, cukor, kakaó és föleg kókusz mennyiség. az elején azt gondoltam, böven elég lesz a fele is.de még jó, hogy a komplett adagot megcsináltam, mert így is tényleg éppenn hogy elég lett.

7.

egyetlen kiegészítésem lenne: “nem csak a méz a lelke az egésznek”, legalább ugyanilyen fontos a jóminöségü (nálam holland volt) kakaó:

DSC03232

és persze a kókusz….

kedd, május 19, 2009

a mi paprikás csirkénk – nokedlivel és uborkasalátával

DSC02933

lehet, hogy van aki szentségtörésnek veszi, de nálunk márpedig csirkemellböl (néha pulykamellböl) készül a paprikás csirke. régen otthon én se ismertem ezt a variációt. mi több, el se tudtam képzelni, hogy a mellehúsából paprikás legyen. ki is nevettem volna, ha valaki ilyesmit emleget. mégis a mi csirkepaprikásunk igazi “mindenki-kedvencévé” nötte mi magát. az úgy kezdödött, hogy párom egyáltalán nem kedvel semmiféle “csontos” húst. mármint amiröl neki kell(ene) leszedegetni a húst. ismeretségünk kezdetén én úgy tálaltam neki a paprikás csirkét, hogy levagdaltam a combról a húst. mert azért szerintem a paprikás csirke comb nélkül elképzelhetetlen (volt).  ma már könnyen el tudom képzelni, mert finom, gyors és a gyerekek is (ide-oda-tologatás nélkül) megeszik. amihez nagyban hozzájárul a nokedli is. most már értem, miért mondják, hogy “nyeli, mint kacsa a nokedlit”.  annak pedig különösen örülök, hogy az én paprikás csirkém kiütötte a régebben kedvelt óvodai/  menzai “barnaszószos húst rizzsel” (úgymond német specialitás: a barnaszósz valami maggi/knorr por *brrrr*, néha a gyerekek kedvéért készítettem, de mindig nagy belsö ellenállással kísértetve).

4 személy részére:

1 kg csirkemell/ pulykamell kockákra vágva

1 nagy fej hagyma

2 ek olaj

örölt pirospaprika

só, egy csipet örölt kömény

egy kevés víz

tálaláskor egy kevés tejföl

a szokásos módon pörköltet készítek, mialatt fö, bekeverem a nokedlit.

2 tojást elkeverek egy csipet sóval (ha a tojások nagyon sápadtak, teszek hozzá egy kiskanál örölt kurkumát), és annyi liszttel és vízzel, amennyivel jónak (és föleg elégnek) látom/ érzem. fokozatosan adogatom hozzá, hol a lisztet, hol a vizet. nem csinálok nagy ügyet belölle, ha egy kicsit csomós. ha van idöm, kicsit tovább kevergetem, akkor “kicsomótlanodik”, ha nincs, úgyis jó.  a nokdelitésztát általában állni hagyom 10-30 percet (attól függöen, kell- e még valamit csinálnom, pl. salátát, asztalt teríteni, hasonlók). még soha nem vettem észre különbséget, hogy jobb-e ha áll vagy sem. egyszerüen mindig jó.

a nopkedlit a nokedliszaggatóval egy egy nagyobb lábasban forró sós vízbe szaggatom:

DSC02188

tipp: ha nagyobb mennyiséget készítek, egy kivajazott höálló tálat beteszek a sütöbe kb. 80 fokra és ebbe szedem a kifött nokedli-adagokat. teszek rá még a tetejére egy kevés vajat és óvatosan átkeverem, hogy ne álljon össze.

DSC02926

csak a tálaláskor teszek a húsra egy kiskanál tejfölt. na jó, az én adagomra legalább kettöt. azt tapasztaltam, hogy így könnyebben emészthetö, minta már a lábasban nyakon öntöm egy pohár tejföllel. de ez biztos ízlés kérdése. 

DSC02935

persze elmaradhatatlamn az uborkasaláta:

DSC02948

egy uborkát vékonyra gyalulok, egy kis fej hagymát (vagy 2 zöldhagymát) karikára vágok és egy kis sóval összekeverek. az öntethez a következöket keverem össze:  egy kevés olaj, ecet, 1 fej szétnyomott fokhagyma, 1 csipetnyi cukor,  petrezselyem, kapor, 2 ek tejföl. tálaláskor meghintem egy csipet örölt pirospaprikával.

hétfő, május 18, 2009

medvehagymaolaj

DSC02844

medvehagyma-függö lettem. így aztán gyorsan készítettem két üveg  medvehagymaolajat arra az esetre, ha nem lenne elég a lefagyasztott és a sóban-olajban eltett medvehagyma jövö évig. a jól megmosott/ megszárított medvehagyma-leveleket csíkokra vágtam és begyömöszöltem két 2,5 dl-es üvegbe.

DSC02841

az egyik üvegbe napraforgómag-olajat, a másikba olivaolajat öntöttem. a követekezö kéthétben majd úgy teszek, mintha meg sem látnám öket a hütöben. az ízéröl pedig majd késöbb beszámolok.

DSC02858

vasárnap, május 17, 2009

piros-fehér-zöld csigák

DSC02743

tavaly születésnapomra készítettem egy vendégseregnek ezt a finom rágcsálnivalót. azóta gyakran készítem. viszonylag kevés befektetéssel, sok dicséretet arathatunk vele. érdemes viszont megemlítenünk, hogy lesz még más ennivaló is, különben pillanatok alatt eltünik a tálcákról.

1 csomag mélyhütött leveles tésztát felengedek. ezalatt elkészítem a kétfajta pesztót:

zöld: egy jó maréknyi medvehagyma, olívaolaj (2-3 ek) , egy fél maréknyi pirított fenyömag, parmezán,  só, bors – mixerrel felaprítva.

piros: 6-8 szárított paradicso, olívaolaj (2-3 ek), egy fél maréknyi pirított fenyömag, parmezán, só, bors – mixerrel felaprítva.

DSC02746a vékonyra nyújtott tésztalapokat a pesztóval megkemen, szorosan feltekerem (elöbb az egyik oldalról a közepéig, majd a másik oldalról szintén a közepéig) és egy éles késsel 2 cm-es csigákra vágom. 200 fokra elömelegített sütöben 15 perc alatt megsütöm.