pisztácia-fagyi

ma délután nekiálltam fagylaltot készíteni. ki szerettem volna ugyanis próbálni a vadonatúj fagyigépemet. elkészítettem a fagyialapot a következökböl: 8 dkg cukor, 2 dl tej, 2 dl tejszín, 1 tojássárgája, 7 dkg pisztácia.

 a cukrot felolvasztottam a langyos tejben, azalatt egy serpenyöben megpirítottam a pisztáciát, majd 1 evökanál cukorral megdaráltam. a félig felvert tejszínhez kevertem a tojássárgáját, majd a kihült cukros tejet, amelyben elözöleg elkevertem az örölt pisztáciát.  a fagyialapot betettem a mélyhütöbe, 20 perc alatt kiteregettem, majd elökaptam a fagyigépet, hogy a lehült alapból fagyi legyen… de nem lett… mert ez a szép gép, nem kapcsol be….

akármit is csinálok vele. igaz földhöz még nem vágtam, de mr. R. is próbálkozott – már hozzászokott, hogy mindig van valami gépem, ami nem akart úgy, ahogy kéne és eleddig mindent sikerült is beindítania.  kivéve a fagyimasinát:-( az ebay-en vettem, már írtam is az eladónak…. szorítsatok, hogy gond nélkül kicseréljék…

valamilyen pótcselekvésre van szükségem: bogi barátnöm elcsábított sárgabarack-lekvár-befözésre, úgyhogy szaladok még venni néhány kilót. láttam ma délután, hogy nagyon szépek vannak megfizethetö árban (normális esetben mindig aranyárban adják….).

a fagyit meg majd igyekszem 2 óránként átkeverni….

kínaikel-saláta

tegnap ettem elöször kínaikelt. legalábbis tudatosan. eleddig legfeljebb a kínai étteremben (mint wok-zöldség), de nem tett rám különösebb benyomást. ellentétben a tegnapi vacsora-salátávál:

hozzávalók 1 személyre: 4 csíkokra vágott kínaikel-levelet , 2 durvára reszelt répát , 1 marék mungobab-csírát összekevertem az öntettel, amely  1 ek méz, 2 ek szójaszósz,  3 ek olívaolaj,  örölt fehérbors, örölt gyömbér hozzáadásával készült, majd megszórtam 1/2 maréknyi pírított dióval.

kellemesen friss ízü saláta lett az eredmény, amely  remekül elöre elkészíthetö akár munkahelyi ebédként is, hiszen nem árt neki, ha a saláta összekeveredik az öntettel. a diót viszont mindenképpen csak fogyasztás elött szórnám majd rá. 

paradicsomos kefir-kenyér

nyaralásunk alatt egy dolog nagyon hiányzott: a saját kenyér.  nagyon vártam már, hogy végre itthon süthessek kenyeret, hiszen annyira más az íze, mint a készen vásároltnak.  ezt a receptet olyan hat hónapja találtam, azóta gyakran készítem, mert nagyon finom és a siker garantált.

hozzávalók: 4 dl kefír, 4 ek olívaolaj, 2 tk cukor, 2 tk só,  40 dkg búzaliszt, 20 dkg teljeskiörlésü búzaliszt, 1 kocka élesztö, 6ek parmezán, 12 apróra vágott szárított paradicsom.

a hozzávalókat a kenyérsütöbe teszem és a normál programon dagasztom/ sütöm. a paradicsomot csak a sípszónál adom hozzá, hogy a darabok egyben maradjanak. úgy is lehet, hogy már az elején hozzáadom, akkor a kenyér kellemesen vöröses színü lesz és a paradicsomdarabok nem láthatóak benne. mind a kétféleképpen nagyon kellemes ízü szendvicsalapot kapunk. egy kis vajjal, sajttal, csírával remek munkahelyi tízórai lesz belöle.   

argánolaj

néhány hónappal ezelött kaptam mr. R. növérétöl egy üveg argánolajat. vicces módon épp röviddel elötte áradozott egy barátnöm az argánolajról mint csodaszerröl, amely igencsak borsos áron szerezhetö be. így aztán gyorsan félre is tettem és jó ideig meg sem mertem kóstolni, mondván, ha olyan ritka és drága, akkor jobb lesz becsben tartani. és hát az igazat megvallva, azt sem tudtam, mi fán terem. hála zsófi blogjának nemcsak utóbbit tudtam meg, hanem sok-sok további információt is felhasználását illetöen. szerintem a világ egyik legizgalmasabb olaja:

“Exkluzív gourmet ízesítő és kozmetikai csodaszer egyben: az arganfa terméséből évszázadok óta készítenek olajat a marokkói Sous-völgyben. Ez a sziklás vidék az egyetlen a világon, ahol ez a makacs növény hajlandó megélni, rengetegen próbálkoztak másutt is a termesztésével, hiába. A fa egyébként örökzöld, törzse és ágai olyan keszekuszák, csavarosak, hogy a helyi kecskék is könnyedén fel tudnak rá kaptatni, hogy megdézsmálják a nagyra nőtt olívabogyóra hasonlító, keserű ízű termést (már ez maga igazán érdekes látványt nyújt :). Lecsócsálják a termésről puha, zöld burkot, a mag azonban annyira kemény, hogy ehetetlen, így azok a fa alatt landolnak.
Maga az olaj készítésének módja sem változott a századok alatt: még mindig a helyi asszonyok végzik a betakarítástól (ez tulajdonképpen a magok összeszedegetését jelenti a fa alól, a kecskepiszok közül...) a pörkölésen keresztül a préselésig (kézzel!). 100 kg termésből így legalább 7 óra munkával mindössze 1 l olajat nyernek. A pörköletlen termésből nyert olaj a berber asszonyok egyik legfontosabb szépségtitka: magas E-vitamin és antioxidáns tartalmának köszönhetően kiváló bőrápoló.

 A pörkölt argandióból préselt olajat pedig a konyhában használják fel.
Az zit argan, vagyis arganolaj színe vörösesbarna, illata erőteljes, mély, összetett. Ízre rendkívül aromás, nyomokban a tökmag-, szezám- és a dióolajra emlékeztet, de azoknál még lágyabb, karakteresebb, izgalmasabb. Egy-két cseppje elég ahhoz, hogy elvarázsoljon egy ételt. Hazájában elsősorban édes ízekkel párosítják: mézzel és joghurttal keverik, vagy gyümölcstálra cseppentik. Alapösszetevője az amlou-nak, ami tulajdonképpen az amerikai mogyoróvaj marokkói megfelelője, kenyérre kenve, vagy mártogatóként fogyasztják - édes, bűnös, isteni. De báránykuszkuszt és salátákat is ízesítenek vele.
Tekintve az előállítás körülményeit, nem túl meglepő, hogy az arganolaj meglehetősen (de nem megfizethetetlenül) drága. Az már talán inkább, hogy itt Nyugat-Európában már a szupermarketek polcain is fellelhető, de még Budapesten is legalább két helyen (Culinaris, Vom Fass). A tradicionális marokkói recepteken túl nemigen van bevett felhasználási módja, lehet tehát kísérletezgetni! Ajánlják sütőtökkrémlevesbe (kipróbáltam, zseniális), de salátákat, gyümölcsöket, hús- és halételeket is izgalmas irányba repíthet el.”

én egy nagyon egyszerü zöld-salátát készítettem. a zöld mellett volt még benne: paradicsom, 1 szál zöldhagyma, 1 cikória, 1 apróra vágott répa. meglocsoltam egy kevés argánolajjal és finom balzsamecettel, majd a tetejét megszórtam pirított tök- és napraforgómaggal és egy kis apróra kockákra vágott parmezánnal.  ez tulajdonképpen egy alapsalátám és jó példája annak, hogyan lehet, egy hétköznapi salátát finom olajjal-ecettel különlegessé varázsolni.

tilápia…

…vagy trópusi eredetü  kéksügér (lat. oreochromis spp.):  édesvízi hal, a (szub)trópusokon honos (afrika, madagaszkár, dél-amerika, ázsia országai – így gyakran használják exotikus halételekhez is). húsa hófehér, omlós, de nem esik könnyen szét, filéje állítólag teljesen szálkamentes. emelett egyaránt alkalmas (grill- vagy tepsis)sütésre, fözésre vagy párolásra.   mindezen jó tulajdonságaival kapásból belopta magát konyhám szívébe:  

tegnap sütöben sütöttem édeskömény-ágyon egy saját “fejlesztésü” kesúdiós pesztóval betakarva. nem vagyok nagy hal-rajongó, pláne nem hal-szakértö, max. lazacot szoktam párolni, az összes többi kísérletem rendszeresen kudarcba szokott fulladni, de a tápiafilé csodálatosan omlósra sikeredett és nagyon kellemes harmóniát alkotott a kesúdióval és az édesköménnyel. rizzsel és egy egyszerü zöldsalátával fogyasztottuk – egészen biztosan nem utoljára.

hozzávalók 2 (diétázó) személy részére:      

1 édeskömény, 4 paradicsom, 2 szál zöldhagyma,  2 ek olívaolaj, só bors.

egy marék kesúdió, 1 kis apróra vágott salotta, 1 kis darab gyömbér, 4 szál petrezselyemzöld, 1 kevés csilipehely, egy csipetnyi só, 1 ek zsemlemorzsa.

az 1 cm-es szeletekre vágott édesköményt  és a zöldhagymát egy kiolajozott höállótálban beteszem 10 percre a 180 fokos sütöbe, majd ráteszem a paradicsomszeleteket, sózom, borsozom  és további 10 percig sütöm.

ezalatta kesúdiós pesztó hozzávalóit a botmixerrel összekeverem. a pesztót rákenem a megmosott, megszárított tápia-filére. megszórom egy kevés zsemlemorzsával és ráteszem a zöldségágyra, majd beteszem további 15 percre a sütöbe. a végén még 3-4 percre feltekerem a hömérsékletet és grillezem picit a halfilét, hogy a pesztó kicsit ropogósra süljön. közben izgulok, nehogy megégjen és föleg nehogy kiszáradjon a hal. nem száradt ki, nagyon finom volt és egyetlenegy kis szálka sem volt benne.