szombat, július 11, 2009

XXVI. VKF!!! nyári elöétel Nr.2: töltött újkrumpli

sokat gondolkoztam rajta, hogy feltegyem-e ezt a receptet, mert szerintem a krumpli valahogy nem tartozik a tipikus nyári ételekhez. de mivel egyrészt újkrumplival készült, másrészt nyáron találtam ki (igen, saját kreálmány), harmadrészt egy igazi nyári madárbegy-salátával ettük,  negyedrészt pedig csak annyi készült belöle, amennyi 4 embernek elöételként szolgált,  úgy döntöttem, hogy mindenezen kritériumok teljesítése feljogosítja arra, hogy itt szerepelhessen. nagyon remélem, hogy a forduló gazdasszonya, vesta, sem talál majd kivetnivalót benne. 

2. töltött újkrumpli

DSC05931

az úgy kezdödött, hogy maradt egy kevés maradék rizs a töltött padlizsánból. lehetne pl. készíteni maradék rizottóból is,  én most idemásolom a vonatkozó receptleírásomat:

megpirítottam egy nagy fej hagymát olívaolajon, hozzáadtam a darálthúst és fokhagymát, sóztam, borsoztam, paprikáztam. amikor a hús  megpirult rátettem  a sürített paradicsomot és tovább pírítottam (ha kicsit száraznak tünt, öntettem hozzá egy kevés vizet), majd a padliszán kivájt és apróra vágott belsejét. megszórtam sok  oregánóval, rozmaringgal és kakukkfüvel.

ez maradék rizs lett a töltött krumpli lelke.

DSC05892

a közepes méretü krumplikat, amelyeknek már volt egy kicsit vastagabb héja, félbevágtam, olívaolajjal minden oldalát megkentem, sóztam és egy marék rozmaringgal és kakukkfüvel a sütöben 200 fokon kb. 30-40 perc alatt megsütöttem. óvatosan egy kiskanállal kivájtam a krumplikat (ez volt a legnehezebb müvelet), a krumpli belsejét egy villával összetörtem és a megmelegített rizshez adtam. ezt a  rizses-krumplis-tölteléket kanalaztam vissza a kivájt krumplifelekbe.    a tetejére még került paradicsom és egy kis reszelt parmezán. a tepsit visszatoltam 10 percre a sütöbe, hogy a sajt megolvadhasson.

XXVI. VKF!!! nyári elöétel Nr.1.: cékla

vesta kiírását ugyan izgalmasnak találtam, mégis némi fejtörést okozott, mert nem szoktam kimondottan elöételeket készíteni. aztán rá kellett jönnöm, hogy dehogynem – csak mi azokat általában föételként szoktuk enni. vagy saláta mellé vagy egy kis darab finom friss kenyérrel. és meleg nyári esténként egy pohár finom fehérbor kíséretében.  innen aztán gyorsan meg is született két beadandó pályamü:

1.céklasaláta

DSC05989

a megmosott, lecsutakolt céklákat egy höállótálban alufóliával lefedve 60-90 percet 180 fokon sütöm. ha kihült, lehúzogatom a héját (ha jól megsült, könnyen lejön – csak a kezünk lesz vérpiros, de citromlével ez is könnyen eltávolítható). 

4 közepes méretü céklát vékony csíkokra vágok, hozzányomok  1-2 gerezd fokhagymát, sózom, tekerek rá fehérborsot, löttyintek rá 1-2 kanál balzsamecetet, olívaolajat – miután kigyönyörködtem magam a színében, amely az olajtól még szebb lesz, hozzákeverek 2 dl tejfölt ill. natúrjoghurtot. ettöl a színe ugyan kivcsit megváltozik, de így is csodálatos lesz: 

DSC06092friss kenyérrel nagyon-nagyon finom. pirítóssal mr. R. szerint még egy fokkal jobb. mielött feltálalom, meg szoktam kérdezni, hogy mindenki szereti-e a céklát, mert azzal kezdjük. a kérdésre általában lebiggyednek a szájszélek, amit igyekeznek rejtegetni, de hát ugye nehezen lehet. aztán rendszeresen mindenki teljesen odavan – elöször a színétöl, másodszor pedig az ízétöl: a cékla-balzsamecet-fokhagyma verhetetlen hármasától. 

péntek, július 10, 2009

TOP 3 avagy az utolsó nyaraló étkezési beszámoló

szinte alig hihetö, hogy  lassan elérkezünk nyaralásunk utolsó napjához. olyan szép meleg nyári napokat töltöttünk itt az északi tenger partján, hogy igazán kipihenten és friss energiával feltöltödve indulhatunk hazafelé vasárnap délelött.

az elmúlt napokoban többé-kevésbé megismételtük azokat az ételeket, amelyek a múlt héten úgymond beváltak. az alábbiakban bemutatom a 3 legjobban sikerült (kis ráfordítással, kevés hozzávalóval és füszerekkel nagy hatást elérö) nyaralási ételt (a recepteket nem simétlem,  belinkeltem öket):

1. maradt a sok zöld és a tortilla a jövöben otthon is idöröl-idöre terítékre fog kerülni. e második alkalommal kísérleteztünk egy vegetáriánus változattal, amely szintén nagyon bejött:

2. “közkívánatra” készült a gombás-sonkás-spaghetti- tejszínes szósszal. igaz ugyan, hogy most nem spaghettivel, de ez senkit sem zavart különösebben.

3. az idény igazi kulináris meglepetése a paradicsom leves is elkészült még egyszer. a különleges benne az édeskömény-gumó, amit elsö alkalommal csak azért tettem bele, mert a lányok állítólag “imádják”. szó nem érheti a ház elejét, mert tényleg nagy örömmel ették.   mivel volt még néhány szál zöldhagymánk is, amelyet fel kellett valamire használnunk, az is gazdagította a levest. tészta helyett ma egy fél marék rizs került bele.

p.s.

a vigaszdíjazott az a sok-sok gyümölcs lett, amelyet az elmúlt kéthétben elfogyasztottunk: ananász, eper, öszibarack, áfonya, sárgadinnye, nektarin - majd   kezdve a sort újra meg újra elölröl minden napra jutott egy nagy tál gyümölcssaláta:

 

néha-néha felötlött bennem, milyen csodás fagyikat lehetne csinálni ezekböl az igazi zaftos nyári gyümölcsökböl. persze itt se fagyigép, se turmix, se semmi hasonló nem állt rendelkezésre, így aztán maradt az olasz fagyis útközben - az ottani választék persze még jobban bevadította az agytekervényeimet, így született meg a házikészítésü, konyhagépet nem igénylö banánfagyi receptje:

2 érett banánt egy villával és 10 dkg cukorral pépessé nyomunk (gyerekek imádják), majd hozzákeverünk 2 dl natúr joghurtot és 2 dl sima tejszínt. néhány órára a mélyhütöben tartjuk, majd sok gyümölccsel fogyasztjuk. ha van idönk és gondolunk rá félóránként átkeverhetjük. de ha elfelejtjük, az sem gond: a gyerekek imádni fogják, hiszen maguk készítették!

kedd, július 07, 2009

füvészkert

mai sétánk alkalmával egy kis füvészkertre találtunk. szorgalmasan fényképezésre is került mindenféle izgalmas zöld növény. az elején azok, amelyeket már ismertünk, aztán következtek az eddig ismeretlenek is.

szorgalmasan szagolgattuk az ujjainkkal óvatosan felvett füszernövény-illatokat.

én a mai napig azt hittem, hogy a csombor az otthoni erkélyünkön nagyon jól érzi magát, mert igazán szép kis növénnyé nötte ki magát, új meg új levelek sokaságát hajtva:

itt viszont ma egy olyan hatalmas csombort láttunk, hogy nocsak, simán volt 2 méteres:

  vacsoraként mindent-bele-alapon egy magyaros lecsós-paprikáskrumplis-gombás-zöldbabos-kolbászos egytálétel került asztalra. biztos, ami biztos alapon rizzsel.

vasárnap, július 05, 2009

2-féle babos csili (gyors variáció)

ez sem az a kimondottan könnyü nyári étel.  nagy elönye viszont, hogy mindenki szereti. kalóriaértékére jellemzö, hogy koradélután ebédelve simán kibírtuk este nyolcig, hogy semmit ne együnk.  pedig egy több kilóméteres tengerparti sétát  tettünk késö délutántól estig. 

na persze itt is volt extra-kívánság: a nagyobbik a vörösbabot nem szerette, így tettem bele zöldbabot (hogy azt aztán a kisebbik tologassa a tányér szélére – de így legalább igazságos volt)…

hozzávalók (4 személyre, jó egy harmada megmaradt holnapra): 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek olívaolaj, 50 dkg darált marhahús, 2 doboz konzerv-paradicsom  1 konzerv vörösbab, 1 konzerv kukorica, 2 maroknyi zöldbab (mélyhütött), só, bors, paprika, 2 darabka keserü csokoládé, petrezselyemzöld, tejföl (opcionálisan). 

a hagymát + fokhagymát az olívaolajon megfuttatom, hozzáadom és átsüöm a darálthúst, sózom, borsozom, paprikázom, majd hozzáadom a paradicsomot és a zöldbabot, együtt 10-15 percet fözöm. a legvégén kerül bele a keserü csokoládé (krémesebbé teszi a szószt), a vörösbab, a kukorica és a petrezselyem. ekkor már el is zárom a tüzet. rizzsel és egy kanálnyi tejföllel tálalom. (ha kettönknek készítettem volna és ha lett volna, került volna bele gy csipetnyi fahéj és igazán csípös csili-pehely is)