leestett a tantusz

makkától kaptam egy kedves meghívást arra, hogy mondjak el magamról 6 lényegtelen dolgot.  érdekes módon sokkal több lényeges dolog jut eszembe magamról. lehet, hogy valahol minden fontos, ami bennem zajlik, ami én vagyok? lehet, hogy csak nekem fontos? ezen még gondolkozom majd, de addig is álljon itt 6 lényegtelen gasztronómiai vonatkozású vallomás:

1. lényegtelen, hogy sokáig nem szerettem a tejszínes-sajtos szószokat.  legalábbis azóta nem, amióta egyszer régesrégen a föiskolai kollégiumban egy barátnömmel spaghetti carbonarát föztünk (abból a bizonyos…kno…-zacskós izéböl), amitöl nagyon rosszul lettem. több mint 12 évembe került, míg kihevertem ezt a “gasztro-élményt”…

2. lényegtelen, hogy éveken keresztül kedvenc teám egy citromos ízesítésü fekete tea volt. nagyon tetszett benne, hogy csak cukor kellett bele.

3. lényegtelen, hogy még sokkal régebben a pickwickes fekete ribizlis tea volt a kedvencem: cukorral és egy leheletnyi citromlével. nosztalgiázva a mai napig rendszeresen hozok/ hozatok otthonról – és 2-3 havonta iszom is egy csészével.

4. lényegtelen, hogy van egy gyengém (kicsit szégyellem is itt bevallani, na de hát nem annyira lényeges): nagyon szeretem a mélyhütött spenótos pizzát: csak és kizárólag dr. oetkertöl.

5. lényegtelen, hogy a legtöbb elözö estéröl megmaradt ételt másnap reggel/ délelött szeretem hidegen eszegetni (külön szeretek pl. a paradicsomos káposztára, vagy a lencsefözelékre “rájárni”).

6. lényegtelen, hogy szeretek “nyalakodni” fözés közben. egyszerüen képtelen vagyok megállni, hogy ne kóstolgassam, amit készítek. ez alól csak két kivétel van: a gulyásleves és a csirkepaprikás nokedlivel. mindkét ételt olyan sokszor föztem, hogy minden gond nélkül remekre sikerednek akkor is, ha egyetlenegyszer sem kóstolom meg…

céklaleves

régen a cékláról csak annyit tudtam, hogy az oroszok állandóan azt esznek, nálunk pedig üvegben kapható és a menzán néhány karika szokott lenni savanyúságként. otthon sosem ettünk, pedig én kifejezetten kedveltem. évekkel késöbb néha vettem egy üveggel és magában megdézsmáltam, de amióta ismerem frissen, azóta az üveges még csak eszembe sem jutott - egészen egyszerüen annyira más az íze.

az idei cékla-ciklus következö állomása (az elsö itt) a céklaleves. tavaly már készítettem. a most kipróbált recept annyiban tetszik jobban, hogy jóval gyorsabban kivitelezhetö, mert nem kell elöre megsütni a céklát.

hozzávalók (4 személyre): 3 közepes méretü nyers cékla (meghámozva és kockákra vágva), 1 fej hagyma, 2 ek olívaolaj, 1,5 l víz, só, bors, 1/2 citrom leve, 2 tk cukor, 2 dl joghurt, 1 ek pirított szezámmag.

a hagymát üvegesre pirítom és hozzáadom a kockákra vágott céklát. 2-3 percig együtt párolom, majd vízzel felöntöm, sózom, borsozom és 10 perc alatt készre fözöm. botmixerrel pürésítem, hozzákeverem a joghurtot (a hökiegyenlítéses módszerrel!), a citromlevet és a cukrot. ha szükséges jutána sózom. tálaláskor a szezámmaggal megszórom.

céklalevél-saláta

úgy adódott, hogy céklához jutottam, amelynek szép friss levelei voltak. utánanéztem, vajon ehetöek-e és már csak a színük miatt is ki kellett próbálnom, milyen saláta készíthetö belölük. különösen tetszett, hogy a levelek olyan igazán roppanósnak/ haraphatóak tüntek. úgy tünt, kellemes harmóniát alkotnak majd a lágy madárbegy salátával. ezen kívül került még bele:

1 mozzarella apróra vágva

1 szelet serrano-sonka pirítva

1 marék csíra mediterrán

1/2 marék pirított fenyömag

néhány szem  piros büszke/ pöszméte/ köszméte

salátaöntet:

1 ek narancsos balzsamecet

2 ek olívaolaj

1 tk juharszirup

só, zöldbors, örölt gyömbér

alapállásban is nagyon szeretem a salátákat, de ez aztán annyira finom volt, hogy nocsak….

…ÀCIÓ!!!

már csak 3 nap… és nyaralás!!!

 

panna cotta

ez a legeslegelsö panna cotta-kísérletem. eddig azt hittem, hogy ez valami ördöngösség. mostantól tudom, hogy nem az és mivel a lehetöségek száma egyenlö a végtelennel, sokat fogok még kísérletezni vele. én a light-os variáció mellett döntöttem (fele tejszín – fele tej). akinek a kalória nem számít, készítheti csak tejszínböl.

hozzávalók 2 személy részére:

1,2 dl tejszín

1,2 dl tej

1/2 vanília rúd

20 g cukor

2-3 zselatin-levél

a tejszínt + a tejet a cukorral és vaníliával 10 percig kis lángon föztem (a legnehezbb az egészben figyelni, hogy ne fusson ki a tej), majd kicsit lehütöttem és hozzákevertem a hidegvízbe elözöleg beáztatott és kinyomkodott zselatint. ezután hideg vízzel kiöblített kis tálacskákba töltöttem és betettem a hütöbe legalább hat órára.

tálaláskor 10 másodpercre forró vízbe mártottam a tálkákat (szélüket elötte egy késsel meglazítva) és a panna cotta-t a desszertes tányérra borítottam. a világ legegyszerübb eperszószával tálaltam: 12 epret egy pici mézzel összeturmixoltam és a 14 fokos hidegre való tekintettel egyszer felföztem(melegben a fözés elmaradhat).

karalábéleves

a múlt heti bevásárlásból árválkodott még egy lila karalábé a hütöben. nem igazán volt ötletem, mit kezdjek vele, így aztán a legkézenfekvöbbet választottam. így készült belöle egy fdh-krémleves, amelyhez rögtön több maradékot is felhasználtam.

1 karalábét + 2 közepes krumplit + 2 szál zöldhagymát + 2 szál csombort 10 perc alatt megföztem, majd egy kevés (0,5 dl) tejszínnel botmixerrel pürésítettem. sóztam, zöld-borsoztam, melegen tartottam. egy serpenyöben 1 szelet füstölt sonkát égy icipici olívaolajon megpirítottam, majd a sonkát kivéve az olajon egy marék laskagombát megírítottam.  tálaláskor a forró levest megszórtam gombával, sonkával és reszelt parmezánnal.

avokádó-krém

köszönöm a lelkes találgatásokat. azoknak lett igaza,  akik valamilyen kenyérre kenhetöre tippeltek.

kedvelem az avokádót. csupán  az szokott némi gondot okozni, hogy  néhány napig (nálam általában 4-6, de lehet kicsit több is) a megvásárlása után érni hagyni kell. így aztán jó néhány napra elöre kell tervezni tudni.  akkor jó, ha a héjat picit megnyomva érezzük, hogy puha kezd lenni. vigyázat: ha a vékonyabb végét nyomjuk meg, ott lehet, hogy már puha, de a vastagabb része attól még lehet kemény. érdemes a vastagabb részén kísérletezni. ha félérett állapotban próbáljuk hasznosítanmi, fel kell készülnünk arra, hogy bizony inkább szappanízü, mintsem élvezhetö örömökhöz jutunk fogyasztásakor. ha viszont túlérett, akkor hosszú szálkás részek keletkeznek benne (mint a mangóban is), amelyek szintén nem igazán élveezetesek. emellett be is barnul és íze olajos szardíniához lesz hasonlatos.

ha ennek ellenére mégis avokádó-vásárlásra szánja el magát az ember, némi tapasztalattal igazán finom élvezetekre készülhet fel. aki mer, az nyer alapon. az avokádókrém elkészítésének rengeteg fajtája létezik, én nem szoktam túlbonyolítani: fokhagyma, só, bors, pici citromlé és egy kevés joghurt (vagy tejföl) felhasználásával összeturmixolom az avokádót és mi pirítósra vagy friss kenyérre kenve, paradicsommal, paprikával, olívabogyóval esszük. az arányok ízlés kérdése, nálunk mindig csak szemre készül. lehet bele tenni snidlinget, mentát, petrezselymet – vagy amit akartok.  nálunk gyakori szombat délutáni “köztes-étkezésre”: olyankor általában késön reggelizünk és ritkán van kedvem délre ebédet fözni, inkább hat-hét körül szoktunk vacsorázni. párom pedig reggeli után 2-3-4 órával már enne valamit. ilyenkor vagy egy szendvicst kap, vagy egy avokádókrémet. elöbbit egyedüli fogyasztásra, utóbbit meg kell, hogy ossza velem, mert az avokádókrémnek sohasem tudnék ellenállni. a legviccesebbnek azt tartom, hogy mindig meg szokta kérdezni, hogy ez micsoda?

a blogolás 1. aranyszabálya

ha blogolás elött egy arcpakolást tettünk fel, hasznos lehet, ha nem feledkezünk meg az idöröl…

…különben elöfordulhat, hogy a maszkot majd keservesen kapargathatjuk le az arcunkról.

(lehet, hogy rondábbak leszünk mint elö ez nem tesz majd jót  arcunk szépségének.)

p.s. és az is elöfordulhat, hogy párunk vacsora közben megkérdezi: “mi az az izé a nyakadon?”

töltött padlizsán

pontosan emlékszem, mikor készítettem elöször. 18 éve, amikor au-pair-ként töltöttem itt egy évet (dehogyis tudtam még akkor, hogy egyszer majd visszatérek ide).  a család meglehetösen véges számú receptes könyveit bújva bukkantam rá, és az anyuka egyetértö bólintásával került egyszer az ebéd asztalra, hogy aztán visszatérö (és gyakori) ebéd legyen - szintén az anyuka kívánságára. az egészen pontos akkori receptre ma már csak halványan emlékszem. azóta sokat változott, fejlödött, csak az alapok maradtak: padlizsán, hagyma, fokhagyma, paradicsom, zöldfüszerek (annak idején biztosan csak petrezselyem, estleg majoránna?) rizs, a tetejére sajt.

az elején volt még benne gomba és sonkakocka – ezeket az idök folyamán elhagytam. került viszont bele darálthús és jó sok zöld: oregánó, rozmaring, kakukkfü. legállandóbb benne az állandó változás. mindenegyes alkalommal kicsit más, de mindig nagyon-nagyon finom. ahogyan ezt írom jut eszembe, hogy még sohasem tálaltam fel vendégeknek. tényleg nem tudom, miért, egészen biztos vagyok benne, hogy akik hozzánk jönnek, mind az utolsó falatig nagy örömmel fogyasztanák. talán, mert számomra annyira (a szó jó értelmében) közönséges ételnek számít??

ancsika töltött padlizsán receptjében olvastam, hogy ö hogyan készíti elö a padlizsánt. én eddig elöföztem, de azt mindig macerásnak éreztem, így  kipróbáltam elösütve: a félbevágott padlizsánokat vágott felükkel lefelé egy serpenyöben kevés olívaolajon pár percig pirítottam, majd az elömelegített sütöbe toltam öket kb. 20 percre.

megpirítottam egy nagy fej hagymát olívaolajon, hozzáadtam a darálthúst és fokhagymát, sóztam, borsoztam, paprikáztam. amikor a hús  megpirult rátettem  a sürített paradicsomot és tovább pírítottam (ha kicsit száraznak tünt, öntettem hozzá egy kevés vizet). megszórtam sok  oregánóval, rozmaringgal és kakukkfüvel. a sütöböl kivett padlizsánfeleket egy kiskanállal óvatosan kivájtam (egyrészt forró, másrészt kicsi odafigyelést igényel, hogy sikerüljön meghagyni az egycentis széleket), a “padlizsánbelsöt” apróra vágtam és hozzáadtam a füszeres-paradicsomos-húsos-szószhoz és pár percig tovább föztem.

a végén hozzákevertem a fött rizst és megtöltöttem a padliszánfeleket, reszelt sajtot szórtam rá (volt még kecskesajt is a hütöben, így az is rákerült) és 20 percre a forró sütöbe toltam.

ebböl amennyiségböl szokott maradni annyi “töltelék”, hogy a azt, ami nem fér bele a 4 padlizsánfélbe, másnap szoktuk megenni – sajttal a tetején átsütve. mondanom sem kell, hogy ekkor is nagyon finom, hacsak nem még finomabb.

hozzávalók (2 személyre – 2 evésre)

2 közepes méretü padlizsán

1 nagy fej hagyma

2 fokhagymacikk

2x2 ek olívaolaj

50 dkg darálthús

1/3 tubus poaradicsompüré

sok zöldfüszer: oregánó, rozmaring, kakukkfü

só, bors, paprika

10 dkg fött rizs

reszelt sajt