makkától kaptam egy kedves meghívást arra, hogy mondjak el magamról 6 lényegtelen dolgot. érdekes módon sokkal több lényeges dolog jut eszembe magamról. lehet, hogy valahol minden fontos, ami bennem zajlik, ami én vagyok? lehet, hogy csak nekem fontos? ezen még gondolkozom majd, de addig is álljon itt 6 lényegtelen gasztronómiai vonatkozású vallomás:
1. lényegtelen, hogy sokáig nem szerettem a tejszínes-sajtos szószokat. legalábbis azóta nem, amióta egyszer régesrégen a föiskolai kollégiumban egy barátnömmel spaghetti carbonarát föztünk (abból a bizonyos…kno…-zacskós izéböl), amitöl nagyon rosszul lettem. több mint 12 évembe került, míg kihevertem ezt a “gasztro-élményt”…
2. lényegtelen, hogy éveken keresztül kedvenc teám egy citromos ízesítésü fekete tea volt. nagyon tetszett benne, hogy csak cukor kellett bele.
3. lényegtelen, hogy még sokkal régebben a pickwickes fekete ribizlis tea volt a kedvencem: cukorral és egy leheletnyi citromlével. nosztalgiázva a mai napig rendszeresen hozok/ hozatok otthonról – és 2-3 havonta iszom is egy csészével.
4. lényegtelen, hogy van egy gyengém (kicsit szégyellem is itt bevallani, na de hát nem annyira lényeges): nagyon szeretem a mélyhütött spenótos pizzát: csak és kizárólag dr. oetkertöl.
5. lényegtelen, hogy a legtöbb elözö estéröl megmaradt ételt másnap reggel/ délelött szeretem hidegen eszegetni (külön szeretek pl. a paradicsomos káposztára, vagy a lencsefözelékre “rájárni”).
6. lényegtelen, hogy szeretek “nyalakodni” fözés közben. egyszerüen képtelen vagyok megállni, hogy ne kóstolgassam, amit készítek. ez alól csak két kivétel van: a gulyásleves és a csirkepaprikás nokedlivel. mindkét ételt olyan sokszor föztem, hogy minden gond nélkül remekre sikerednek akkor is, ha egyetlenegyszer sem kóstolom meg…