szerda, január 21, 2009

tarhonyás hús vagy magyar kuszkusz?

DSC01878

kedvelt menzai emlékeim egyike. és bár egyes szakácskönyvírók véleménye szerint a mai napig magyar családok mindennapos eledele, valahogy nálunk otthon régen sosem volt. nagymamámnál sem. söt mi több, még én sem föztem soha. a mai napig. kicsit meg is sértödtem (de igyekeztem palástolni), amikor párom hazaérve, belekukkantva az edénybe azt kérdezte: "kuszkusz lesz vacsorára?". nem igazán az sértett meg, hogy nem ismerte fel a magyar tarhonyát (németül: eiergraupen), mint inkább az, hogy pont tegnap este ettünk tényleg kuszkuszt. ez kicsit olyan, mintha a borsót a mákkal keverné össze valaki, nem? ezen azért hamarosan túltettem magam, föként azért mert már nagyon éhes voltam. így aztán gyorsan megterítettem, fényképeztem és már ettük is az elsö adagot.

amikor a repetát szedtem a tányyérba megkérdeztem a páromat, hogy uborkát is kér-e még. mondta, hogy igen, de már akarta is kérdezni, hogy azt minek vagdaltam így be. mondtam, hogy azért, mert jobban mutat a képen. udvariasan közölte, hogy ha nem lenne muszáj, akkor a második adakot "nem-bevagdalt-uborkával" kérné.

DSC01888

hozzávalók 4 személy részére

4 dkg olaj

1 nagy fej hagyma

pirospaprika, ízlés szerint lehet csípös is

1 tk örölt kömény (elhagyható, de szerintem sok pörkölt jellegü ételhez illik)

60 dkg csirkemell

4 dkg olaj

25 dkg tarhonya

a hagymát egy kevés olajon megpírítottam, az edényt a tüzröl levéve pirospaprikát és egy kevés vizet adtam hozzá. visszatéve a közepes lángra, rádobtam a kockákra vágott csirkemellett, megsóztam, "köményeztem" és annyi vizet öntöttem alá, hogy ne égjen oda, hanem pörköltszerüen süljön.

egy külön serpenyöben felforrósítottam az olajat és a tarhonyát ügyesen kevergetve megpirítottam, majd hozzáadtam a pörkölthöz. felöntöttem annyi forróvízzel, amennyi jól ellepte és legalacsonyabb hömérsékleten 20 perc alatt készre föztem. a kikapcsolt tüzhelyen én még 5-10 percig állni hagytam, úgy lett tökéletes az íze és a konzisztenciája:

DSC01880

vasárnap, január 18, 2009

csokitorta amerettivel

ez egy igazán jó "maradékfeldolgozó" és sütésnélküli csokoládés torta. szigorúan csak csokifüggöknek, akiknek mindig  van egy rakás jó minöségü keserücsokoládéjuk á konyhaszekrény legmélyén - ki tudja mikor lehet rá szükség alapon.

DSC01839 

hozzávalók (egy 24 cm-es tortaformához)

"tészta"

10 dkg babapiskóta

10 dkg amaretti (=olasz mandulás keksz)

7,5 dkg olvasztott vaj

töltelék

45 dkg keserü csokoládé (min. 60%-os)

6 dl tejszín

5 cl amaretto

(ha gyerekek is esznek belöle keserümandulaaroma)

díszítéshez

kakaópor (cukor nélküli, ún. holland)

kevés porcukor

1 dl tejszín (én tejhabbal helyettesítettem)

6 amaretti

a babapiskótát és az amerettit egy zacskóba tesszük és sodrófával apróra törjük.  a kapott morzsalékot a felolvasztott vajjal alaposan összekeverjük és a sütöpapírral kibélelt tortafromába simítjuk.

a csokoládét felaprítjuk és vízfürdö felett megolvasztjuk. a tejszínt felverjük, hozzáadjuk az amarettot és óvatosan belekeverjük a felolvasztott csokoládét. a krémet rátesszük a tésztára, elsimítjuk és legalább 4 órára (meg jobb egész éjszakára) a hütöbe tesszük.

tálaláskor meghintjük a kakaóporral és porcukorral, a felvert tejszínhabbal és egy-egy félbevágott amarettivel díszítjük. én a tejszín helyett (nehogy már annyi kalória legyen benne! - felkiáltással) tejhabbal díszítettem.

én ugyan a receptet olvasván rögtön gondoltam, hogy nagyon tartalmas (értsd: nem diétás) lesz, de hogy ennyire! amilyen egyszerü, annyira finom, kellö nagy étvágyú közönség/ vendégsereg  hiányában legközelebb a receptet "negyedelni" fogom és egy mini-tortaformában készítem.

DSC01838