péntek, március 20, 2009

a nagy piros-fehér-zöld-menü

DSC00871

kisvirág játéka úgy látszik annyira megmozgatta fantáziámat, hogy tegnap estére egy egész piros-fehér-zöld-menüsor kialakult. komolyan mondom, nem direkt ezen törtem a fejem az elmúlt napokban. március 15. ide vagy oda, amióta fényképezem a föztömet egyébként is feltünt nekem, hogy a legtöbb étel ezt a három színt tartalmazza. vagy lehet, hogy tudat alatt én föznék ennyire magyarosan – a szó szoros értelmében? mondjuk, ha azt vesszük, hogy már a zöldség szó is magára a színre utal, ehhez hozzátesszük, hogy a tej- és tejtermékek fehérek, akkor már van egy jó alapunk, hiszen a zöldségek és a tejtermékek úgy általában a magyar konyha fö pilléreit alkotják (mellesleg szólva nem csak azét). szóval akkor már csak a pirosat kell becsempészni, hogy legyen egy kellemes szín- és nem utolsósorban legalább ugyanolyan kellemes ízhatású elöételünk:

DSC00885

a sült céklához megmostam, csutakoltam személyenként egy közepes céklát, majd alufóliába csomagolva sütöttem 180 fokon kb. 75 percig. kíséröje egy sürübb “öntet” lett:

1 dl aludttej (=dickmilch, sima joghurtot vagy kefírt is el tudok képzelni)

1 dl tejföl

1 tk frissen reszelt torma

1 alma lereszelve

4 tk friss füszer (petrezselyem, kapor, snidling)

só, frissen örölt fehérbors

higgyük el, hogy egy kanálka torma tényleg elég lesz. én kettövel tettem a biztonság kedvért, amit kicsit meg is bántam. még jó, hogy volt egy fél tejföl amit hozzá tudtam keverni, így tényleg finom lett.

DSC00889

a föétel friss tökehal (=kabeljau) volt párolva, kerekrépa leveléböl készült pesztóval és olivaolajjal. köretként a kerekrépát vajon sütöttem, pici cukorral karamellizálva, szigorúan chili & vanília receptjét követve. az eredmény nagyon finom (a szónak a “finom” értelmében: úgy mint selymes, különleges…. - ha valaki jobbat tud, szívesen veszek javaslatokat), retekre és karalábéra kicsit hasonlító íz lett. a piros színt, némi fantáziával, a sütötökös nudli (innen) képviselte. e recepttel sajnos nem tudok szolgálni, mert készen vett, de nagyon finom és hozzáillö köret volt. mivel mindannyiunk ízlését elnyerte, fogok majd kísérletezni az elkészítésével.

DSC00894

a sült cékla és a kerekrépa után desszertként egy újabb eddig nem ismert/ kóstolt különlegesség került asztalunkra: bivalytej-fagylalt a menü-témájához passzoló színek (zöld pisztácia és piros málna) kíséretében. mihelyst találok egy bivalytej-értékesítö helyet, ahonnan én is bivalytejhez tudok jutni, lesz ám majd fagylaltrecept is. sajnos “az odamegyünk lakni , ahol bivalytejet kapni” (pl. ide) jelenleg nem tünik megvalósíthatónak. mondjuk a színek miatt külön jó lenne;-)

DSC00905

csütörtök, március 19, 2009

piros-fehér-zöld

kisvirág hívott játékra: készítsünk március tizenötödikei ebédet, desszertet, elöételt, utóételt vagy bármi mást, amit fel lehet tálalni, vendégeknek és a családnak kínálni (nem csak március 15-én). egyetlen kikötés: tartalmazza a feltálalt étek a piros-fehér-zöldet. e mellé még társulhat valami kis kedves, kellemes, emlékezetes, személyes élmény. ideális esetben ennek is legyen valami köze március 15-höz.

DSC00855

be kell valljam, nekem olyan nagyon sok március 15-höz füzödö emlékem nincsen. legalábbis jó nincs. arra emlékszem, hogy olyankor mindig ünneplöbe kellett bújni: sötét szoknya, fehér blúz (azokkal a kis cuki fehér gombocskákkal) kisdobos, késöbb úttörönyakkendöt kötni. nagyon, de nagyon nem szerettem. a március 15-re való készülödést viszont szerettem. minden évben szívesen olvastam a márciusi ifjakról, a pilvax-kávéházról, a 12 pontról. még az iskolai ünnepélyek ezen részét is igazán kedveltem (jaj, csak ne kellett volna üneplöben végigállni - kényelmetlen fekete cipöben). anyamadár nagyon szépen összefoglalja az ö gondolatait erröl a neves napról. mivel én is hasonlóan érzek és gondolok erröl, szívesen hivatkozom rá. tegnap este petöfi verseket olvasgatván, feltünt, hogy jó néhányat még a mai napig kívülröl tudok. na jó, néhány sorát, de akkor is. lehet, hogy ebben szerepet játszott a tény, hogy az általános iskolám az ö nevét viselte?

A BÁNAT? EGY NAGY ÓCEÁN

A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire felhozom, össze is töröm.

(Petöfi Sándor)

DSC00833

tudom, nem nagy dolog hármoszínü tésztából nemzetiszínü ebédet összedobni. se nem különösebben bonyolult, se nem túlzottan eredeti. az már tényleg a véletlen müve, hogy éppen ma akadt kezembe (úttörö becsület szavamra: abszolut véletlenül) ez a félzacskó maradék tészta. az vesse rám az elsö követ, aki mindig pontosan tudja, mi minden rejlik konyhája szekrényének legeslegbelsejében, kamrájának leghátsó sarkában. én bizony általában nem mindig tudom. akár mennyire is igyekszem jó háziasszony lenni, mégis megesik néha, hogy valamit csak napokkal/hetekkel/hónapokkal a szavatosság lejárása után, legrosszabb esetben még késöbb, találok meg. olyan is elöfordul rendszeresen néha, számomra teljesen érthetetlen módon, hogy valami csak marad, marad, míg meg nem romlik és akkor már mese nincs ki kell dobni. ahogy eszter mondta tegnap: "olyan jó lenne, már a boltban tudni, hogy mit fog kidobni az ember". én azt is hozzátenném: "olyan jó lenne megcsinálni/ elkészíteni/ megenni, mielött ki kell dobni".

ennek jegyében készült mai ebédem:

10 dkg trottole tricolore

(nem tudtam, hogy ez a neve, még jó, hogy a zacskója a szemetes legtetején volt, megtudtam még nézni)

4 szem pici paradicsom

egy maroknyi rukkola

(szombat óta nézett rám mindig esdeklöen, ha a hütöajtaját kinyitottam, a maradékból rukkola-pesztó lesz)

2 kis kecskesajt

(ök ketten még sokkal régebben kacsingatnak rám, a szavatossági idejük, még jónak tüntek)

só, bors, olivaolaj

DSC00862

p.s. ha valakinek lennének még olyan kis fehér úttöröinges gombjai, vevö lennék rá;-)

szerda, március 18, 2009

jön...jön...jön...: lime, a zöld citrom

DSC00782

tavasz

ma (kora)délután ez a kép fogadott:

DSC00688

fél perccel késöbb pedig:

DSC00693
Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!

(Várnai Zseni)

ce lundi-lá

és ha már a franciáknák járunk, egyik aktuálisan legkedvesebb dalom:


enni vagy nem enni?

DSC00758

még sosem ettem "sajét készítésü" csokoládépralinét. tegnap ugyan majdnem lett rá alkalmam, de aztán mégsem lett, mert barátnöm otthon felejtette a direkt nekem készített csokoládégolyóit. így aztán nassolásra maradt a hétvégén kapott "kész" fantázia-trüffel néven futó francia származású csokoládépraliné:

DSC00762

részletekkel nem tudok szolgálni, nem áll rajta, hány százalékos meg ilyenek. csak annyit tudok, hogy életemben én még ilyen finom csokoládét nem ettem! "csak" csokoládé, jóféle kakaóporral megszórva, selymesen olvad a szájban. már nem is bánom, hogy nem kaptam meg a saját készítésü csokoládé-bonbont.

DSC00768

fennáll a komoly veszélye, hogy ha így haladok, hamarosan gombóc artúr leszek:


májusi golyócskák

DSC00719

kerestem az interneten, hogy tulajdonképpen, mi is ez a fakítóan fehér színü zöldség a csodálatosan szép üde friss zöld leveleivel. (ugyan már tavaly nyáron került egyszer a kezembe, de akkor nem igen tudtam vele mint kezdeni és sajnos addig vártam, míg a hütöszekrényem aljában elfonnyadt. amit szegény igazán nem érdemelt meg.)

én "mairübchen" (=májusi répácska) néven vettem és amikor gugliztam, valahol azt olvastam, hogy "mai-kugel" (=szabad fordításban: májusi golyócskák) néven is fut. mivel pár napja golyókról egy gsztroblogon olvastam egy izgalmas cikket, nagyon megtetszett ez a név, ami szerintem igazán illik rá:

DSC00699

magyarul egyébként kerekrépa/ tarlórépa név alatt is ismert, föleg zalában. a káposztafélék családjába tartozik, évezredek óta termesztik és fogyasztják. a kisméretüeket használják emberi fogyasztásra, a nagyobbakat takarmányozás céljára. talán utóbbi miatt került az elmúlt évtizedekben háttérbe. részletes beszámoló itt olvasható. az ízek skáláján tehát a retek és a karalábé között mozog, lehet nyersen, vékonyra szeletelve, reszelve salátaként fogyasztani. így elöször ilyen módón próbálkoztam vele. mivel a levelei is olyan szépek voltak, ráadásul eszternél épp tegnap reggel olvastam a reteklevél pesto írás, már csak azt kellett gugliznom, hogy a májusi golyócskák levelei vajon ehetöek-e. ehetöek.

DSC00735

hozzávalók:

10 dkg májusi-golyócska-levél (ez két csomagból volt, egy csomagban 3 db golyó volt)

3 dkg mandula (csak ennyi volt itthon)

6 dkg dió

10 dkg parmezán

2,5 dl olivaolaj (nem tudom pontosan, amennyit felvett)

5-6 picike gerezd új-fokhagyma (csak ennyi volt itthon)

só, bors

a mandulát, diót száraz serpenyöben kicsit megpirítottam, a parmezánt lereszeltem, a leveleket megmostam, szárítottam. a hozzávalókat konyhagépben (mixerrel) pürésítettem.

DSC00740

ebédre májusi-golyócskás-pesztó volt tésztával (nem tudom sajnos, mi a neve, olyan mint a csigatészta, csak kicsit nagyobb). nagyon jót tett neki, hogyy nem volt túlfokhagymázva. amikor a pesztót készítetttem, még úgy éreztem, el kelne bele egy kis plusz fokhagyma-cikk. de így utólag, jobb is, hogy nem volt több itthon.

DSC00779

a fel nem ismert hungaricum

tegnap este egy német barátnöm látogatott meg, akinek szerettem volna valamilyen magyaros ételt kínálni. két személyre gulyáslevest vagy csirkepaprikást nem volt kedvem készíteni, így esett a választásom a tarhonyás húsra (recept itt). igazi magyar és magyaros egytálétel - és eddig mindenki nagyon szívesen ette, amkinek csak kínáltam. remekül lehet gyerekeknek is feltálalni, hiszen már maga a formája is olyan csábító, olyan gurulós - játékos. ha pedig éppen válogatós korszakában van a gyerek, könnyen ki tudja belöle válogatni a húst. biztos akad az asztalnál, aki örül a plusz húsnak. nálam csak és kizárólag ecetes uborka kíséretében kerül az asztalra (ha otthon lennék, ecetes paprikával is kipróbálnám szívesen).

DSC00729

elkészítése vendégbarát és nagyon egyszerü. nem is értem, miért nincs benne a legtöbb magyar illetve a magyar konyháról szóló szakácskönyvben. az általánosan ismert recept szerint a lisztet és a tojást sóval összegyúrják, majd tarhonyarostán áttörik. az így elkészített tésztát napon szárítják ki. ebben a formában akár több évig is tárolható. a recept ugyan nem tünik valami ördöngösnek, de a tarhonyarostán való áttörés komoly fizikai munkát igényel, így ma már csak kevesen vannak, akik a tarhonya készítését maguk végzik. szerencsére legújabban itt is lehet kapni "bolti tarhonyát". el is szoktam gondolkozni, ki veheti, eddig még nem láttam, hogy valaki a kosarába tette. én mindenesetre nagyon örülök neki:

DSC00710

régen az alföldi parasztok táplálkozásában töltött be fontos szerepet. késöbb a földmunkások, pásztorok, késöbb építö- és vasútimunkások kedvelt, praktikus és mindennapi étke volt. már csak azért is, mert sokáig eltartható, nem igényel különösebb tárolási módot (mint pl. hütögép), mert könnyen és gyorsan készíthetö belöle laktató és finom étel. remekül fözhetö bográcsban, hagyma, piros(füszer)-paprika, szalonna, de akár krumpli és kolbász hozzáadásával. még késöbb a menzai ebédek sztárja lett. én nem is ismertem senkit, aki ne szerette volna (na jó, a csombékos húsfacatokat én speciál nem szerettem különösebben, de gondolom ezzel nem voltam egyedül). készülhet belöle leves vagy akár egy kicsit összetettebb föétel is. horász konyháján épp tegnap láttam egy jó pásztortarhonyás receptet. nálunk is mindig nagyon gyorsan el szokott fogyni. én akár hidegen is képes vagyok rájárni.

...jön... jön... jön...: májusi golyócskák

DSC00699

hétfő, március 16, 2009

csókolom, banán van?

DSC00633

nem tudom, más háztartásokban ez hogy van. nálam vannak idöszakok, amikor újra meg újra az egekbe szökik a túlérett banánok száma. pedig amikor megveszem öket éppen hogy kicsit sárgák és mindig úgy sajnálom, hogy én most úúúúgy ennék egy banánt, de éretlenül nem szeretem. de túléretten sem. mert alig múlik el néhány nap (ez az az idöszak, amikor mindig sóvárgom a banánra) és arra leszek figyelmes, hogy a konyhában banán illat terjeng. ekkor már tudom, hogy megint sikerült a megfelelö banán-érettségi pontot elpasszolnom. ilyenkor szoktam még néhány napig azon gondolkozni, hogy mit is kezdjek a rohamos tempóban barnuló banánnnal. bevált módszer a banánoktól való megszabadulástól, ha a páromnak adom oda, hogy vigye el tízóraira. de mondjuk ha öt barna pöttyös banán van a gyümölcsös kosárban, akkor még a legjobb esetben is az utolsó kettö fekete lesz, mire rájuk kerül a sor. ilyenkor el szoktam ejteni azt a mondatot, hogy "ha nem viszed el, ki kéne dobni". erre aztán szokta mondani, hogy adjak neki nyugodtan kettöt is. én már ilyenkor azon szoktam izgulni, hogy nehogy összenyomódjonak a banánok a táskájában. mert ugye lehet, hogy ha egyszer egy szétnyomott banánt kellene kikapargatni a táskájából, nem lenne ilyen önfeláldozó. így aztán szépen zacskóba szoktam csomagolni a csak enyhén puha de már kifejezetten sötét barna színü, banánokat.

a második megoldás, hogy csinálok "milyen egészséges" felkiáltással banánturmixot. ez azért is jó, mert ilyenkor megnyugtatom a lelkiismeretemeet azzal a tudattal, hogy mennyit is használom én a turmixgépet. na jó, optimális esetben tényleg használom. például banánturmixra, háromhavonta egyszer. (és a múltkor csináltam céklaturmixot is, de abban nem volt banán). a banántrumixszal annyi gondom szokott lenni, hogy kettönknek szoktam olyan 4 pohárnyit csinálni. és én már az elsö poharat is alig bírom lenyomni. mialatt párom hösiesen lehajtja az ö két poharát én magamban megfogadom, hogy én banántusmixot márpedig többet nem iszom.

a kérdés ma ismét aktuális volt: mi legyen hát a banánnal?

DSC00638

rövid keresés után ráleltem mézesmadzag banános süteményére. csak egy icipicit változtattam a recepten: kandírozott eper helyett aszalt meggyet adtam a tésztájához, valamint tejmentes margarin helyett vajat használtam.

hozzávalók (egy 24 cm átmérőjű tortaformához):

12 dkg vaj

8 dkg cukor

2 tojás

pici só

1 tk vaníliakivonat

5 kicsi érett banán

1 tk szódabikarbóna

1,2 dl rizstej (vagy víz - én vizet használtam)

10 dk teljeskiörlésű liszt

15 dkg sima liszt

10 dkg aszalt meggy

a margarint a cukorral habosra kevertettem a konyhai robtogéppel. majd egyesével hozzáadtam a tojásokat és a kis csipetnyi sót. hozzáadtam a banánt és a vaníliakivonatot. összekevertem a kétféle lisztet a szódabikarbónával, és a vízzel együtt a banános keverékhez adtam. alaposan elkevertem.

az aszalt meggysezemekt (már elöre) félbevagdostam és a masszához adtam, elkevertem. a masszát kivajazott formába öntöttem és 180 fokon (légkeverésen 170) egy órát sütöttem. tíz percet pihenni, majd rácsra borítva hűlni hagytam.

ha valaki a bevonatot is szeretné elkészíteni:

12 dkg vaj

9 dkg porcukor

1 ek citromlé

1,5 dkg kókuszpehely, pirítva

a vajat, citromlevet és porcukrot habosra keverjük. a kihűlt süteményre kenjük, majd rászórjuk a kókuszpelyhet.

én nem akartam. de csak azért nem, mert elfelejtettem, na. de bevonat nélkül, csupaszon is nagyon finom. a savanykás meggy remekül harmonizál a banán édes ízével.

DSC00675

régi idök dióstésztája sárgabaracklekvárral

DSC00592

vannak napok, amikor olyan igazán jól esik rég (majdnem) elfelejtett ízeket felidézni. így került tegnap délután a tányérra a diós tészta. az pedig különösen jó volt, hogy egy nagyon kedves barátnömmel ettük, akinek szintén régi emlékei között szerepelt ez az igazi "magyaros" tészta.

DSC00597

gratin dauphinois füstölt makrélával

DSC00613

szeretem lapozgatni, olvasgatni nigel slater szakácskönyvét. részben a kellemes atmoszférát árasztó képek miatt, részben pedig a számomra különlegesnek, valahogy azonban mégis olyan ismerösnek tünö receptjei miatt. szeretem az hozzávalók és a leírás, elkészítés egyszerüségét. mindig rögtön olyan érzés fog el, hogy nem nagy ördöngösség az egyik, másik finomnak hangzó receptet "utánafözni". az is olyan jó érzéssel tölt el, hogy a legtöbb recepthez nem egy egész hosszú lista tartozik, hanem csak néhány, majd hogynem alapvetönek számító hozzávaló szükségeltetik. mint például ehhez a bársonyosan finom füstölt makrélás mustáros tejszínben sült krumplihoz:

0,5 kg krumpli

12 dkg füstölt makréla

3 babérlevél

3 dl tejszín

2 dl tej

1 ek magvas mustár

só, bors

a krumplikat alaposan megmosom, lecsutakolom és vékony szeletekre vágom, majd egy kiolajozott höálló formába rétegesen lerakom. az egyes rétegekre rádobálom a kézzel falatnyira szaggatott makréla darabokat és leöntöm egy kevés magvas-mustár-tej-tejszín-keverékével, a babérleveleket ügyesen becsempészem a krumplik közzé, sózom, borsozom (nem felejtve, hogy a füstölt makréla és a mustás is kicsit sós).

190 fokon jó egy óra hosszát sütöm, majd egy zöldsalátával tálalom.

DSC00602

vasárnap, március 15, 2009

parmezános kekszek

ezt a nagyon egyszerü, de igazán nagyszerü receptet alchri oldalán találtam:

DSC00436

a héten már kétszer is elkészítettem, mert mindenkinek annyira ízlett és olyan jó volt ennyire kevés befektetéssel, olyan sok dicséretet kapni.

DSC00503

összekevertem 20 dkg frissen reszelt parmezánt egy teáskanálnyi örölt chilivel és 1 evökanálnyi rozmaringgal, majd egy teáskanállal halmokat tettem, jó nagy távolságban, egy sütöpapírral kibélelt tepsire. 200 fokon, alulról a 2. sínen, 6 (max.8) perc alatt pirosra sütöttem. kihülés után a papírról leszedtem.

másodszorra tettem még hozzá egy-egy kanál fekete és fehér szezámmagot:

DSC00518

tepsiben sült hagymás tejfölös sajtos csirkecomb

DSC00454

személyenként egy csirkecombot két részre vágok (felsö- és alsócomb) és miután mind a két oldalán sózom, borsozom, a kiolajozott tepsibe fektetem öket, majd megszórom öket karikára vágott vöröshagymával (2db). egy kis tálkában elkeverek két tejfölt (a tepsi nagysága és a combok sokasága szerint lehet kevesebbet, de akár többet is) combok egy kis reszelt szerecsendióval, chilivel, sóval, borssal. mindezt a combokra öntöm. a tepsit lefedem alufóliával és a 180 fokra elömelegített sütöbe teszem. kb. 40 perc múlva leveszem az alufóliát és megszórom a combokat reszelt sajttal. még kb. 40 percig sütöm (figyelve, hogy a sajt ne égjen meg - mint ahogyan nálam majdnem történt). rizskörettel tálalom.