túró-rudi – mindenki szereti! túró-rudi recept kerestetik…

  

közületi felhivás: a netto élemiszeri boltokban kapható "quark-riegel” – majdnem túró-rudi. alapja túró, bevonata csokoládé. még évekkel ezelött olvastam is erröl valamit, csak sajnos se közelünkben, se távolunkban netto nem volt. ha valamerrefelé jártunk, látensen mindig nézegettem, hátha látok valahol, de sehol sem jött össze. ma estig. amikor egy tölünk meglehetösen távoli városrészben akadt dolgunk, ahol mit látok? kocsiból ki, netto boltba be. a hütöpolcon tényleg ott vár a rudi.

 

sajnos csak egy darab epres volt, viszont volt jócskán vaníliás és kakaós. nem mintha az epres lenne a kedvencem, de még mindig jobb, mint az utóbbi kettö. én ugyanis csak és kizárólag a simát szeretem. és néhanapján megeszem megettem volt  az általam csak “lekvárosnak” nevezett túró-rudit. mondjuk, ha pl. ilyen epreset kapnék a sarki közértben, biztos arra is rászoknék elöbb-utóbb. 

 hazaérve gyorsan rákerestem, milyenek vannak még. aztán írtam a gyártónak is, hogy én bizony rendszeres vevö lennék rá – ipari mennyiségben. amíg választ kapok abban reménykedem, hogy a sarki plus-unkból hamarosan netto lesz. ezen két lánc tavaly összetette know-how-ját és németország (aldi és lidl után)  3. legnagyobb discountereként vágyik még nagyobb piaci részesedésre. ennek következtében egyre több plusból lesz netto. elképzelni sem tudom, milyen lenne, ha megtörténne és csak úgy bármikor ehetnék túró-rudit *hmmmmmmm*.

addig is:

VAN VALAKINEK EGY BEVÀLT TÙRÒ-RUDI  RECEPTJE és el tudná nekem küldeni?

bevásárlás

ma reggel biztos hülyének néztek a plus-ban, amikor a bevásárlókocsiba betettem 7 darab karalábét. évek óta nem láttam ilyen szép lilaszínü karallábét, itt mindig csak a fehéres-világoszöldes szokott lenni, ami különösen az elején nekem nagyon furcsa volt. aztán mint sok minden mást, ezt is megszoktam.

aztán a pénztárnál néztek másodszor kicsit furcsán rám, amikor a karalábék mellöl elökerült 8 csomag “paprika kolbász” is.

hátszín á la nokedli

  

úgy látszik, ma nem csak én kívántam meg a hátszínt, alchri is írt  róla. pedig ma kora délután, miután kivételesen korábban végeztem a munkahelyen és kényelmes bevásárlókörútra indultam, még nem is olvastam róla.

ritkán szoktunk húst enni. ha mégis, akkor  néha-néha szeretek egy zaftos steak-et marcangolni. ezzel csak annyi baj szokott lenni, hogy nem igazán tudok húst sütni. egyszerüen nem szokott jól sikerülni. egyetlen kivétel a bárányfilé (itt és itt). szerintem ez is csak azért, mert viszonylag rendszeresen készítem, így nem szokott meglepetés érni. míg hátszínt max. egy évben egyszer szoktam csinálni, sajnos nem túl jól, ezért aztán el is megy töle a kedvem egy jó idöre. a mai végre kivételesen  igazán jól sikerült.

hozzávalók: 2 szép szelet hátszín á 180 g (ca. 3 cm vastag), ghee, medvehagyma-füszeres vaj, só, frissen örölt bors

egy serpenyöt felforrósítok, gheet teszek bele, majd a hátszínt 2-2 percig  sütöm (az elején maximum fokozaton, majd erös közepesen), alufóliába csomagolom és a 100 fokra elömelegített sütöben további 15 percig állni hagyom. így nagyon finom, omlós, médium  hátszín lesz az eredmény. ha valaki (jobban) átsülve szeretné, tovább kell a sütöben hagyni.  csak tálaláskor sóztam, borsoztam és tettem rá egy jó adag medvehagymás vajat.

köret: a nagyobb kockákra vágott újkrumplit 8 perc alatt megföztem, majd leöntöttem róla a vizet. rálöttyintettem két evökanál olíva olajat, egy evökanál balzsamecetet, sóztam, hozzáadtam egy maroknyi apróra vágott rukolát és néhány cikk paradicsomot. óvatosan összekevertem és lefedve állni hagytam kb. 10 percet.

eper joghurttal

 

az én kedvenc desszertem: öt percbe sem kerül az elkészítése, mindig tökéletesen sikerül és mindig nagyon finom:

az epret (vagy bármilyen más gyümölcsöt) megmosom, darabokra vágom, egy talpas pohárba tgeszem. leöntöm ízlés szerinti mennyiségü natúr joghurttal (nálam kettönknek elég egy joghurt – a legfinomabb a kicsit krémesebb görög joghurt hozzá) és egy teáskanál akácmézzel. ha nagyon flancolni szeretnék, egy icipici vaníliát is keverek a joghurtba. egyszerüen mesés….

fdh: az árpagyöngy és a zeller frigye

ma este is egy fdh-vacsorát készítettem. a kiinduló alap egy adag halványító zeller volt, amit még múlt hét pénteken vettem a sarki török zöldségesnél. annyira üdítöen friss és szép sötétzöld volt, hogy egy két nagy csokorral (annyi volt egy csomagban, mert egy csomag viszonylag kicsi volt) kellett vennem. azóta is gyötört a vágy, hogy valami finom legyen majd belöle, de nem volt idöm gondolkodni rajta és így csak esténként szembesültem a kinyitott hütöben a rám várakozóan nézö zellerszálakkal.  ma délután rákerestem, milyen zelleres receptek találhatók, de csak pár percem volt rá és a zellerkrémlevese és a waldorf-salátán kívül nem találtam semmi ínycsiklandozót. aztán egy képen rám mosolygott az árpagyöngy. azonnal abbahagytam a keresést. tudtam, ez az. akkor is, ha a receptnek semmi köze nem volt a  zellerhez. most aztán lett. az árpagyönygöt nagyon kedvelem. szeretem a kellemesen selymes ízét, igaz eddig ezt a hóbortomat csak a paradicsomos káposztában éltem ki, mert nem nagyon tudtam másba beletenni. így utólag kérdezem is, hogy miért nem jöttem rá magamtó valami hasonlóra.

hozzávalók: 1 kis fej hagyma, 12 szál halványító zeller (lehetne gumós is), 4 szál répa, 20 dkg árpagyöngy, 2 paradicsom, 10 dkg füstölt tofu,  egy fél marék pirított dió, egy kevés reszelt parmezán, só, zöld bors.

a hagymát egy kis olivaolajon megfuttatom, ezalatt felvágom a zellert és a répát. elöször a répát pirítom meg és teszek rá egy kiskanál barnacukrot (mielött a barnacukros üveget kinyitom és bátran egy kanálkával a répára szórom, megnézem, nem véletlenül a fehér mákos üveg akadt-e a kezembe….mert nekem pl. az akadt… ropogott is a végredmény a fogunk alatt *ggg* ). hagyom, hogy a cukor kicsit karamellizálódjon, ami a répának nagyon jót tesz. ekkor hozzáteszem a centis karikára vágott halványító zeller szárait, egy percig sütöm, majd  annyi forró  vízzel felöntöm, hogyböven ellepje, sózom és alacsony tüzön 25-30 percig fedövel lefedve párolom. (közben néha ránézek, ha kell, egy kevés vizet utánatöltök). ha az árpagyöny megfött, hozzáadom a felkockázott füstölt tofut, az apróra vágott zellerlevelet és a kikapcsolt tüzhelyen lefedve 5 percig állni hagyom. tálaláskor frissen örölt zöldborral, pirított dióval és egy kevés parmezánnal szórom meg.

a párom  nem igazán rajong a zellerért, de kétszer repetázott;-)

fdh: tapenade fenyömaggal és fügével

az elmúlt napok megint sok munkával teltek. olyannyira, hogy tegnap még bevásárolni sem volt idöm. így abból kellett varázsolnom, ami a hütöben volt, úghogy ez is amolyan fdh-vacsora lett. a múlt heti tapenade olyan jól sikerült, hogy valami hasonló kenyérre kenhetöt szerettem volna készíteni. még jó, hogy az utolsó (tényleg a legeslegutolsó zárás elötti) pillanatban sikerült egy ciabatta-kenyeret kapnom a sarki pékségben.

hozzávalók: egy marék pirított fenyömag, egy marék olívabogyó, 2 szardella-filé, 1 ek kapribogyó, egy marék bazsalikom-levél. a konyhai turmixgépben felaprítom a hozzávalókat (egy pici sót sem téve hozzá, mert a szardella elég sós – találjátok ki, honnan tudom…) pirítóskenyéren, egy pohár vörösborral nagyon finom és gyors vacsora. a füge ugyan szép dekoráció, de nem feltétlenül szükséges.

epermisu

engem is elért az epermisu-örület. annyi sok finom epret ettünk az elmúlt napokban, hogy nocsak. én az epret (mint a legtöbb gyümölcsöt) “natúr” szeretem. szerintem, úgy lehet igazán érezni az ízét. nem kívánok belöle sem krémet, boynolult desszerteket, süteményeket, turmixokat. a gyümölcsök nekem úgy tökéletesek, ahogyan vannak. nézegettem epermisus recepteket. nem mondhatnám, hogy nem tetszettek, de kicsit zavart, hogy a szép epret össze kell turmixolni, úgy hogy a végén semmi epret nem látni majd. hacsak nem biggyesztek a tetejére egy-egy szép eperszemet. limara receptje mellett döntöttem, kicsit megvariálva. ennek föleg az volt az oka, hogy este csodálkozva állapítottam meg, hogy nincs itthon tejszín. amióta eszemet tu saját háztartást vezetek, ilyen még nem esett meg velem.  tejszín, tejföl stb. mindig van. na most nem volt. volt viszont natúr joghurt. gondoltam az is jó lesz – fellazítani vele a mascarponét. jó is lett. a 20 dkg fehércsokinak köszönhetöen.  és még annyit változtattam, hogy én az összes epret feldarabolva tettem a krémre.

hozzávalók kb. 6 adaghoz: 
a sziruphoz: 
5 dkg cukor 
1 dl víz 
1/2 citrom 
a krémhez: 
25 dkg mascarpone krémsajt
20 dkg fehér csokoládé
1 dl natúr joghurt

és kell még:
+ 20 db babapiskóta 
25 dkg eper (megmosva, lecsumázva, felvágva) 
a tetejére cukrozatlan kakaópor
elöször a cukros szirupot készítettem el: egy kis lábasban a cukrot a vízzel kevergetve felmelegítettem, hogy a cukor feloldódjon a vízben, hozzátettem a citorm reszelt héját és a citrom levét. a krémhez összekevertem a mascarponét a joghurttal és a gőzön megolvasztott fehér csokival. egy tálba leraktam egy réteg cukros-citromos szirupban megáztatott babapiskótát, erre rákentem egy kis krémet, amit megszórunk a vágott eperdarabokkal, és addig folytatta a babapiskóta, krém meg a gyümölcsdarabok rétegezését, ameddig csak van miből. a végére krémet tettem, hogy majd a tálaláskor rászórt kakaópornak legyen mihez tapadnia. egy éjszakán át hűtőben hűtöttem.

gyömbér-szirup

volt egy darab gyömbér-gyökér a hütöszekrényben, amivel nem tudtam mit kezdeni. már néhány napja a hütöben lehetett, mert már azt is elfelejtettem, mihez szerettem volna használni. az ilyen maradék gyökerekböl teát szoktam fözni, de az utóbbi hetekben annyi forró teát ittam, hogy már azon csodálkozom, miért is nem nött béka még a hasamban. (bár lehet, hogy a béka csak a vizet szereti?).

a gyömbért a népi gyógyászatban sokmindenre használják: afrikában  azt tartják, a férfiak szexuális erejét  növeli, új-guienában fogamzásgátlóként használják, indiában levét mézzel és  reszelt kemény tojással keverve impotencia kezelésére vetik be, míg régen európában azt tartották, ha a kiszemelt fiút gyömbérrel sütött kenyérrel etetik, akkor  férjhez mehetnek hozzá. ezen hatások egyikére sem volt most szükségem, de mivel pár hete egy makacs gyulladással küszködöm, igy a gyömbér gyulladáscsökkentö-hatására apellálva készítettem el a szirupot:

“Gyulladáscsökkentő hatását ki lehet használni megfázásos, lázzal, gyulladásokkal járó betegségek kezelésére. Az influenzavírusok elpusztításában is szerepet játszik, valamint erősíti az immunrendszert, és a lázat is mérsékli. A megfázást kísérő hörghurut és az influenzával járó izom- és mellkas-fájdalom enyhítésében is segít. A népi gyógyászatban már régóta használják - friss gyömbér rágcsálását, gyömbértea, vagy egykanálnyi mézbe csöpögtetve a gyömbérgyökér-törzsből frissen kipréselt lé fogyasztását ajánlják.(innen) … mindemellett csökkenti a bélgázok kialakulását, hasmenés ellen is jó, valamint ki´ünö görcsoldó, legyen szó bél vagy menstruációs görcsröl…. hatásos fájdalomcsillapító…”

a gyömbérgyökeret (kb. 8 centis ujjnyi vastag darab) meghámoztam és aprókockákra vágtam, majd 30 percig 2 dl vízben kis lángon föztem. ezután egy papír kávéfilteren leszürtem. a félig kész szirupot feltettem ismét a tüzre és hozzáadtam 2 dl akácmézet. kb. öt percig forraltam, majd jól záródó üvegekbe öntöttem és egy hétre a hütöszekrénybe tettem.

hh: sült zöldspárga zöldcitrommal

tegnap dacoltunk a hömérö 12 fokra szökött higanyszálával. úgy tettünk, mintha szikrázó meleg nyári nap lenne és egy könnyü nyári vacsorát fogyasztottunk el, egy hüsítö caipirinha koktél kíséretében.

az utóbbihoz egy-egy whiskey-s pohárban összenyomkodtam egy feldarabolt a lime-ot a barnacukorral és 2 mentalevéllel, megtöltöttem zúzott jéggel és felöntöttem cukornád pálinkával, majd összekevertem.

a sült zöldspárgát az éven már többször csináltam, eddig csak körítés nélkül. föétkezés lévén jól esett hozzá egy kis új krumpli, amelyet megsuvickolva, 1 cm-es karikákra vágva, olivaolajjal meglocsolva, chilipehellyel megszórva, fokhagymával megspélkelve, rozmaringgal és kakukkfüvel megszórva tettem a forró (200 fok) sütöbe. ahol a vastag fehér spárga kíséretében 10 percet elösütöttem.

aztán kivettem a fehérspárgát és vegyesen a zölddel sonkába tekertem, néhány félbevágott paradicsomot tettem közéjük, egy kis kanál barna cukorral megszórtam és rányomtam egy fél zöldcitrom levét és további 15 percig sütöttem. frissen tekert zöldborsal szórtam meg. reszelt parmezán is jó lett volna hozzá, de azt teljesen elfelejtettem. de anélkül is nagyon-nagyon finom volt. a párom legalább ugyanolyan örömmel ette, mint az elözö esti vacsorát. amiben szerintem a caipi is ludas volt;-)

hagyományos német konyha: königsberger klopse (=kalinyingrádi húsgombócok)

a német konyha sokáig nem tartozott a nemzetközi gasztronómia élvonalához. az utóbbi idökben ez a helyzet jelentösen megváltozott. nem utolsó sorban wolfram siebecknek, németország évtizedek óta vezetö gourmetkritikusának köszön-hetöen, aki régóta fáradozik azon, hogy megutassa,  igenis lehet savanyúkáposztán innen, maggi-kockán túl “jót s jól” enni. ebben a könyvében a német konyha hagyományait, kialakulásának, finomodásának történetét meséli el, jól olvasható formában. ez tipikusan egy olyan könyv, amelyekre meg szokták kérdezni, hogy “és ezt minek olvasod?”. hát azért, mert ez szerintem tényleg izgalmas. wolfram siebeck könyve tartalmaz 50  részben regionális receptet is. ezek olyan ételek, amelyek lassan feledésbe merülnek, vagy manapság nem in számítanak menönek. pedig jól elkészítve igazán finomak és megállják megállnák helyüket az élgasztronómiában is. ehelyett maximum rosszul elkészítve a menzák szereplöi. ezen ételek egyike a “königsberger klopse”, amely többek között arról is híres, hogy immanuel kant kedvenc étele volt. a véletlen úgy hozta, hogy szomszédasszonyom meghívott bennünket vacsorázni és elötte megkérdezte, jó lesz-e, ha ezt föz. én ugyan hallani hallottam már róla, tudtam azt is, hogyan néz ki, söt mivel a receptjét már olvastam, azt is sejtettem, milyen állagú és ízü lehet. enni viszont még sosem ettem. ebböl is látszik, hogy manapság nem szokás ”königsberger klopse”-t vendégeknek feltálalni. így aztán örömmel mondtam igent. és tegnap este egyálalán nem csalódtam. söt. régen láttam páromat ilyen csillogó szemekkel vacsorázni. öt ugyanis (mint sokan másokat is) gyerekkorára emlékeztettek az omlós, kapribogyós, savanykás szószban úszó húsgombócok. a rizst pedig egyébként is imádja. ezutóbbi mondjuk itthon is gyakran kerül asztalunkra.

hozzávalók a húsgombócokhoz:

50 dkg darált borjúhús

2 száraz zsemle (tejbe áztatva, kinyomkodva)

hagyma, petrezselyem

1 tojás

1 ek szardella-paszta (vagy 2 apróravágott szardella)

1 citrom reszelt héja

egy ek kapribogyó

a szószhoz:

1-1,5 liter húsleves

2 babérlevél, 2 szegfüszeg, 1 kis darab szerecsendió-virág

1 dl tejföl

1 dl tejszín

1 tk liszt + 2 ek olaj

1 tk mustár, 1 pohár fehérbor

egy marék kapribogyó

a húsgombóc (az eredetiben tényleg csak borjúhús van) hozzáavalóit összegyúrom és kb  cm átméröjü gombócokat formázok. a gombócokat megforgatom egy kevés liszben (így jobban megörzik alakukat) és a füszerekkel felforralt húslevesbe teszem, alacsony lángon, fedö nélkül 15 percet fözöm, úgy hogy csak gyöngyözzön a leves. a kész gombócokat kiveszem és melegenn tartom. a húslevest ha kell leszüröm, majd egy vékony fehér rántást készítek, hozzákeverem a fehérbort, majd besürítem a levest. kiforralom, mustárral, tejszínnel, tejföllel ízesítem, ha kell picit utánasózom. (van aki, egy tojássárgájával legírozza, de szerintem nem szükséges). a legeslegvégén, amikor már kikapcsolom a tüzet, hozzáadom a kapribogyót. fött rizs illik hozzá.

hh: lecsó

ha megjelenik a magyar paprika (ezúttal szentesi) a lidl-ben, plus-ban vagy akárhol máshol, akkor itt a nyár. ez még akkor is így van, ha a hömérö higanyszála csak 13 celsiusfokra kúszik. azt is csak délben. szóval mi ilyenkor már-már tradicionálisan lecsót reggelizünk. néha azt is vacsorázunk. utóbbiba mindenképpen kerül jóféle kolbász. egyébként ugyanúgy készül mint a “reggeli lecsó”:

szemre levágok egy darab szalonnát, felkockázom. mialatt kiolvad a zsírja, karikára vágom a hagymát, majd a szalonazsíron sütöm, még összeesik. ezalatt karikára vágom a paprikát és a szokásos módon lehúzom a paradicsom héját. a felkariká kockákra vágott paradicsomot a paprikával a szalonnás hagymához adom, és alacsony, vagy ha nem bírom kivárni, közepes lángon lefedve pár perc alatt készre fözöm. a végefelé kétségbeesetten el kezdem azon törni a fejem, hogy kell-e ill. kellett-e volna rá  örölt pirospaprika. mert ezt soha nem tudom. általában úgy döntök, kell és ilyenkor megszórom egy kiskanálnyi paprikával. ma reggel az is csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy én csak tojással szeretem, így ürtöttem rá két tojást:

 

p.s.: ismét emlékeztem rá, hogy vannak ételek, amelyeket jól lehet fotózni és van, amelyik készen optikailag nem valami nagy szám. szerencsére ezek az ételek mindig nagyon finom illatokkal töltik el a konyhát…