találóskérdés

mi látható a képen?

egy kis segítség: ki, mihez, mivel, mikor, hogyan (igény szerint folytatható) eszi?

viharként tombol már….

mázlim volt tegnap, hogy minden kisebb vagy nagyobb gond nélkül hazaértem. még azt is sikerült megoldanom, hogy felkaptassak a negyedikre. a tegnapi napon nem is nagyon csináltam mást, mint gondolkodtam, hogy mi is lehet. viszonylag korán lefeküdtem és még jól is aludtam, reggel mégis olyan voltam, mint akit jól fejbevertek. tegnap még gondoltam is, hogy érdekes, hogy nem fáj a fejem. ma reggelre aztán fájt. amolyan self-fulfilling prophecy. mint talán minden az életben.

  

reggel elmentem orvoshoz. nem a tegnapi dolog miatt. már szerdán kellett volna. de nem mentem, mert azt hittem, már nincs szükségem rá. hetek óta küszködöm egy makacs gyulladással. egy csomó mindent kipróbáltam: házi szerek, homöopatikus cseppek, homöopatikus tabletták, aztán végül antibiotikum. mivel utóbbi sem használt, egymás után kétfélét. idönként mindig  azt hittem, sikerült kilábalnom belöle, de pár nap múlva újra meg újra kiderült, hogy mégsem. mivel nem szoktam beteg lenni, lassan nyugtalanítani kezdett a helyzet.  na gondoltam, ma a végére járok, legalább legalább tudjam, van-e valami új eredmény. nincs. legalábbis szervi ok nincs. ezzel a lecke fel van adva. eddig is fel volt, csak nem foglalkoztam vele. úgy csináltam, mintha nem lenne. mert ugye amit nem látunk, az nincs is. legalábbis így tanultam. még akkor is, ha régen tudom, nem ilyen egyszerü ez.

szerencsém volt ma reggel: egészen szép idöben indultam és alig értem haza, beborult az ég és nagy égszakadás lett. két óra múlva meg sugárzó napsütés. ez a napfolyamán még kétszer váltakozott. sajnos amikor délután bevásárolni voltam épp elkapott egy jó kis zuhé, pedig megint szép idöben indultam:

ezeregy minden kevereg a fejemben. nem újdonságok, nagy felismerések, hanem régi, ismerös gondolatok ezek, amelyek most felszínre törnek és mindenféle irányba száguldoznak. olyasfélén, mint a felhök az égen. tán csak meg kéne, hogy lássam öket, mert, - ahogyan a felhökben az esö és mögöttük a napsütés – úgy benne van ezekben a gondolatokban is a probléma és annak megoldása is.

görög saláta - másképp

bogi barátnömnek köszönhetöen jutottam el  erre a vega-oldalra.  érdemes rajta nézelödni, mert sok érdekes információt és legalább ugyanennyi izgalmas receptet tartalmaz. ez a saláta annyira megtetszett, hogy  gondolatban gyorsan felmértem, mi is van hozzá itthon. szerencsére az alapok: paradicsom, olívabogyó és füstölt sajt voltak, a többi hozzávalót pedig helyettesítettem azzal, ami volt. így lévén ma délben egy gyors görögös ihletésü saláta az ebéd.

hozzávalók 1 személyre:

2 közepes paradicsom kockákra vágva

10 szem olívabogyó

5 dkg füstölt sajt (nekem scamorza volt itthon, otthon eltudnám képzelni karavánnal is) kockákra vágva

mindezeket egy salátástálkában összekeverem, majd leöntöm a a következö joghurtos keverékkel:

2 dl natúr joghurt (most a krémesebb görög lejárt volt itthon)

2 ek jó minöségü olívaolaj (ez nagyon fontos)

1/2 ek citromlé

1/2 ek akácméz

só, frissen örölt zöldbors, egy csipet szárított örölt gyömbér, friss oregánó

a salátát óvatosan összekeverem és megszórom pirított szezám és fenyömaggal (az elöbbi még tegnapról maradt, ehhez tettem egy pár fenyömagot és együtt megpirítottam egy serpenyöben).

én két részletben ettem. tényleg nagyon jót tesz, ha szobahömérsékleten 20-30 percet áll. akkor viszont érdemes a magvakat csak fogyasztás elött rászórni, ha más is úgy szereti mint én: roppanósan.

menta az ablakban – S.O.S

van egy szép mentabokrom a konyha ablakában. öröm nézni, hogyan nö, fejlödik, erösödik napról-napra. nagyon szeretek belöle teát készíteni, leveleivel salátát bolondítani, vagy csak egyszerüen néhány szép kis levelével desszertet csinosabbá tenni. ma reggel felfedeztem rajta néhány szép példány levéltetvet, amelynek fényképezését majd még gyakorolnom kell, de aki figyelmesen megnézi a képet, biztosan megtalálja öket így is:

van valakinek valami bevált receptje, mit lehet ilyenkor tenni? (katicabogarat már kerestem az erkélyen, de egyet sem találtam.)

jelek

az elmúlt napokban gyakran volt viharos az idöjárás. a hömérö higanyszála sem döntögetett új nyári csúcsokat. ami mondjuk nem baj, mert legalább nem izzad az ember. igaz én ma ennek ellenére rendesen izzadtam. reggel elbicikliztem a szokott idöben a munkahelyemre. már kicsit gyanús volt, amikor fél úton meg kellett állni, levenni a széldzsekimet, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentöséget. az irodába érve elkészítettem a kávémat, felszeleteltem egy-egy kiwit és öszibarackot, majd helyet foglaltam az íróasztalomnál. aztán csak bámultam ki az ablakon és arra gondoltam, hogy valami nem stimmel. eleinte nem is tudtam mi az. aztán feltünt, hogy nem nyúltam mintegy automatikusan a kávém után (nem vagyok különben kávéfüggö, ezt az egyet iszom reggelente). ha kisebb-nagyobb megfázást kapok, annak biztos elöjele, ha nem kívánom a kávét. de most se a torkom nem fájt, se az orrom nem bizsergett.

hirtelen bevillant, hogy hú, de hányingerem van, és hogy már megint izzadok  mint a pekingi kacsa (nem tudom különben az izzad-e, de szerintem igen  és különben is ez egy gasztro-blog, úgyhogy ebböl a szempontból passzol a kacsa-hasonlat). egy ideig csak ültem, egy-két dolgot próbáltam elintézni, de egy kétsoros levelet is négyszer kellett kinyomtatnom, mire minden stimmelt. aztán még kétszer, mert nem voltam képes rendesen összehajtogatni és borítékba tenni. közben eltelt vagy 20 perc, én még mindig nem nyúltam a kávém után – idönként perceken át csak a lélekzetvételemre koncentráltam és arra, hogy jó lenne nem összeesni az íróasztal mellett, mert mondjuk az mégis milyen ciki lenne. összeszedtem magam és mondtam a velem szemben ülö kolleginának, hogy akkor én most inkább mégiscsak haza mennék.  “mi baja?” hangzott a nem  éppen együttérzö visszakérdés, szemmel láthatóan még nem vette észre, hogy valami bajom lenne. mondtam, nem tudom, de nem érzem jól magam. egy perccel késöbb, amikor a többiektöl is elköszöntem, valaki azt mondta, hogy nagyon sápadt vagyok, látni, valami nem stimmel. hazajutok-e egyáltalán. mondtam, hogy persze-persze. magamban meg azon kezdtem gondolkozni, hogy fogok én biciklivel hazakerekezni. aztán ment minden automatikusan: lifttel le, biciklire fel  (ekkor éreztem, hogy kicsit tán szédülök is, de gondoltam, majd csak szépen lassan megyek, nagyon figyelve a körülöttem lévö forgalomra). utólag azt hiszem, nagyon nagy szerencsém volt, hogy nem történt valami.

folyt.köv.

fdh: gombás krumpli balzsamecettel

tegnap este ismét egy igazi fdh (= fözz, de a hütöböl)-vacsora került az asztalra  még szombaton vettem gombát és már nagyon itt volt az ideje valamit kezdeni vele. körülnéztem a hütöben és még ezeket találtam:

20 dkg gomba

3 szelet maradék serrano sonka (innen) 

pár szem borsó

néhány kis paradicsom

pár szem krumpli, 1 nagy fej hagyma

mialatt a krumplit a héjában megföztem, megpirítottam egy kevés olívaolajon az apróra vágott hagymát, rádobtam a gombát, sóztam, tettem rá egy kevés chilipelyhet, 2 percet stöttem, majd kikapcsoltam a tüzhelyet és hozzáadtam egy jó marék zöldet az erkélyröl (volt benne oregánó, kakukkfü, petrezselyem), majd a pár szem borsót és a paradicsomot. a megfött krumpliról leöntöttem a fözövizet és hagytam 2 percet fedö nélkül állni. aztán kockákra vágtam és a gombához kevertem, óvatosan rálöttyintettem két evökanál balzsamecetet (hogy mindenhova jusson) és még óvatosabban egyszer átkevertem, hogy a krumpli ne törjön nagyon össze. tálaláskor  az “összetépkedett” sonkát a gombás krumplira szórom. a fotózás után jutott eszembe, hogy elfelejtettem rászórni a pirított szezámmagot.

(az eddigi fdh-receptek itt találhatók).

grillwurst-recycling

ki nem ismeri a problémát: grillezös hétvégéröl megmarad egy halom grillkolbász. aztán vagy az idö nem jó, vagy az embernek semmi kedve grillkolbászra gondolnia.

nos ilyen helyzetekre jó, ha van a mélyhütöben néhány levél  leveles tészta. azokban ugyanis jól el lehet rejteni a grillkolbászokat. ezen felül meg lehet kívül-belül szórni egy kis reszelt sajttal és fél órába sem telik, míg olyan finom, kicsik és nagyok által egyformán szívesen fogyasztott  kis töltött táskákat teszünk az asztalra, amelyek semmi perc alatt garantáltan elfogynak.

rukolasaláta öszibarackkal

még a hétvégén vásároltam az idény elsö öszibarackját: csábító narancssárga húsa és finom illata legkedvesebb nyári gyümölcseim közé emelik.

az egyetlen bajom csak az szokott vele lenni, hogy bizony néha nagyon csöpögös tud lenni és ezáltal nem alkalmas arra, hogy csak úgy magunkkal vigyük valahová és kedvünkre beleharaphassunk (ebben a funkciójában a banán igazán verhetetlen: nem kell megmosni és bárhol “baleset-mentesen” fogyasztható). ettöl a kis használatbeli szépséghibától eltekintve viszont nagyon sokoldalú. tavaly fedeztem fel például, hogy rukolával például remekül harmonizál. ha pedig adunk hozzá egy kevés finom sonkát (pármai vagy serrano), egy mozzarellát, majd sózzuk, borsozzuk és egy kevés balzsamecettel  + olívaolajjal meglocsoljuk, akkor egy igazán extravagáns és nagyoin finom ízvilágú könnyü nyári salátát tálalhatunk fel.  néhány szem áfonya külön feldobja az egyébként is színpompás salátát. 

hozzávalók:
1-2 marék rukola
1 mozzarella
2 szelet serrano sonka
1 őszibarack (esetleg 1/2 marék áfonya)
só, bors, balzsamecet és olívaolaj

töltött karalábé

már nagyon kíváncsi voltam, mi is a különbség a lila és a fehér/ világoszöld színü karalábé között, amiböl ugye olyan jól bespájzoltam. ha zenész lennék, úgy fogalmaznék, hogy bizony zongorázni lehet a különbséget. de nem vagyok az, így csak simán megállapítom: lilát biza többet nem veszek. pedig zsengének is látszott, mégis olyan fás, hogy nocsak. ha a liláböl készítettem volna tavaly ilyenkor a töltött karalábét , valószínüleg sosem  föztem volna meg újra. ma mindkettöt felhasználtam, hogy összehasonlíthassam öket.  a lila amellett, hogy fás, nehezen kezelhetö: nehezen hámozható, nehezen vájható, tovább kell fönie és ízre sem olyan finom – egész lényében sokkal durvább, mint a vajasan puha  fehér/ világoszöld rokona, amelyet nyersen is szeretek eszegetni.

hozzávalók 4 személyre: 4 karalábé,  350 g darált hús, 35 g féli fött rizs, 1 fej hagyma, 1 tojás, só bors, örölt paprika, majoránna, 1 ek olaj, 1 hagyma, 1 tk örölt paprika, 1 tejföl, 2 tl liszt, petrezselyemzöld

a karalábékat meghámozom, és 10 percig egészben elöfözöm, kivájom a közepét és megtöltöm a töltelékkel (darálthús, rizs, tojás, só, bors, paprika, majoránna keveréke – ami nem fér bele, abból húsgombócokat készítek, amelyeket lisztbe forgatok – így nem esnek szét fözéskor, ill. ha van szép karalábélevelem, abba töltöm, miután egy picit megfözöm, hogy könnyebb legyen kezelni). az olajon üvegesre pirítom az apróra vágott hagymát, majd levéve a tüzröl, hozzákeverem a csipetnyi örölt paprikát és felöntöm egy kevés vízzel (a víz kb  feléig lepje el a karalábéfeleket). beleteszem a töltött karalábéfeleket, húsgombócokat, karalábélevélbe töltött gombócokat. hozzáadom a kockákra vágott “karalábé-belsöket” és 20 percig lassú tüzön fözöm, majd kiveszem az összes tölteléket a lábasból és melegen tartom öket.  a levet tejföl és lisz keverékével behabarom, 1-2 percig föni hagyom, majd botmixerrel pürésítem. beleszórom az apróra vágott karalábéleveleket, visszateszem a gombócokat, óvatosan felmelegítem, rizzsel és sok petrezselyemzölddel megszórva tálalom:

nagyapám zöldborsólevese

egészen pontosan nagymamám borsólevese ez. ha mégis a gyerekkorom nagyszüleimnél töltött nyaraira gondolok, az beugró elsö képek egyike, ahogyan nagyapám (a régifajta alumínium kanállal a kezében) kanalazza az árnyékban, a komora ajtó elött ülve a friss tavaszi zöldborsólevest. neve ellenére persze nemcsak frissen fejtett zöldborsó, hanem zsenge répa, karalábé, újkrumpli, zeller, zöldhagyma  és sok-sok petrezselyemzöld is került benne. nokedli nélkül pedig elképzelhetetlen lett volna. nagyapám szokta volt mondogatni, hogy ö akár csak ezen a nagymamám készítette  levesen is el lenne.

a leves mindig ugyanúgy készült (és persze én is mindig így fözöm): egy kis fej apróra vágott hagymát  egy kevés zsíron (na, jó én ezen a ponton eltérek az eredeti recepttöl és olajat használok) üvegesre pirítok, rádobom a felkarikázott répát, petrezselyemgyökeret (sajnos itzt ritkán van), a felkockázott karalábét, felöntömm annyi vízzel, hogy ellepje, majd lassú tüzön 5 percet fözöm, ekkor teszem bele a kockákra vágott krumplit és a zellerleveleket, megszórom egy csipetnyi örölt paprikával, beledobom a kifejtett borsót és további 5 percet fözöm. ezalatt bekeverem a nokedlit (egy tojás, pici só, annyi liszt amennyit felvesz, esetleg kevés víz) és beleszaggatom a levesbe. jó sok friss petrezselyemzölddel megszórva tálalom. persze a nagymamám kertjében frissen szedett borsó nélkül nem olyan mint régen, de így is nagyon finom.

Ringelnudeln in Basilikumsoße/ bazsalikomos orsótészta

(a magyarnyelvü recept lentebb)

Zutaten:

- Basilikum

- Créme fraiche + Sahne

- Ringelnudeln

- Pfeffer und Salz

- Tomate

Als erstes muss man die Basilikumblätter für die Soße  klein hacken. Danach muss man in einer Schüssel Créme fraiche , Sahne und die frisch gehackten Basilikumblätter zusammen rühren. Die Soße mit Pfeffer und Salz nach Geschmack würzen. Zum Schluss noch Nudeln kochen und die Soße zu den noch heißen Nudeln geben.

a következö gasztroblog nemzedék már a fözést is korábban kezdi. ez a recept, fotó és leírás elisa (11) alkotása.

  hozzávalók:   

- bazsalikomlevél

- tejföl+ tejszín

- orsótészta

- só + bors

- paradicsom

a bazsalikomleveleket apróravágjuk. a tejfölt a tejszínnel és a bazsalikomlevéllel összekeverjük, sózzuk, borsozzuk. a kifött, még forró orsótésztát a szósszal leöntjük, paradicsommal díszítjük és azonnal tálaljuk.

túró-rudi – mindenki szereti! túró-rudi recept kerestetik…

  

közületi felhivás: a netto élemiszeri boltokban kapható "quark-riegel” – majdnem túró-rudi. alapja túró, bevonata csokoládé. még évekkel ezelött olvastam is erröl valamit, csak sajnos se közelünkben, se távolunkban netto nem volt. ha valamerrefelé jártunk, látensen mindig nézegettem, hátha látok valahol, de sehol sem jött össze. ma estig. amikor egy tölünk meglehetösen távoli városrészben akadt dolgunk, ahol mit látok? kocsiból ki, netto boltba be. a hütöpolcon tényleg ott vár a rudi.

 

sajnos csak egy darab epres volt, viszont volt jócskán vaníliás és kakaós. nem mintha az epres lenne a kedvencem, de még mindig jobb, mint az utóbbi kettö. én ugyanis csak és kizárólag a simát szeretem. és néhanapján megeszem megettem volt  az általam csak “lekvárosnak” nevezett túró-rudit. mondjuk, ha pl. ilyen epreset kapnék a sarki közértben, biztos arra is rászoknék elöbb-utóbb. 

 hazaérve gyorsan rákerestem, milyenek vannak még. aztán írtam a gyártónak is, hogy én bizony rendszeres vevö lennék rá – ipari mennyiségben. amíg választ kapok abban reménykedem, hogy a sarki plus-unkból hamarosan netto lesz. ezen két lánc tavaly összetette know-how-ját és németország (aldi és lidl után)  3. legnagyobb discountereként vágyik még nagyobb piaci részesedésre. ennek következtében egyre több plusból lesz netto. elképzelni sem tudom, milyen lenne, ha megtörténne és csak úgy bármikor ehetnék túró-rudit *hmmmmmmm*.

addig is:

VAN VALAKINEK EGY BEVÀLT TÙRÒ-RUDI  RECEPTJE és el tudná nekem küldeni?

bevásárlás

ma reggel biztos hülyének néztek a plus-ban, amikor a bevásárlókocsiba betettem 7 darab karalábét. évek óta nem láttam ilyen szép lilaszínü karallábét, itt mindig csak a fehéres-világoszöldes szokott lenni, ami különösen az elején nekem nagyon furcsa volt. aztán mint sok minden mást, ezt is megszoktam.

aztán a pénztárnál néztek másodszor kicsit furcsán rám, amikor a karalábék mellöl elökerült 8 csomag “paprika kolbász” is.

hátszín á la nokedli

  

úgy látszik, ma nem csak én kívántam meg a hátszínt, alchri is írt  róla. pedig ma kora délután, miután kivételesen korábban végeztem a munkahelyen és kényelmes bevásárlókörútra indultam, még nem is olvastam róla.

ritkán szoktunk húst enni. ha mégis, akkor  néha-néha szeretek egy zaftos steak-et marcangolni. ezzel csak annyi baj szokott lenni, hogy nem igazán tudok húst sütni. egyszerüen nem szokott jól sikerülni. egyetlen kivétel a bárányfilé (itt és itt). szerintem ez is csak azért, mert viszonylag rendszeresen készítem, így nem szokott meglepetés érni. míg hátszínt max. egy évben egyszer szoktam csinálni, sajnos nem túl jól, ezért aztán el is megy töle a kedvem egy jó idöre. a mai végre kivételesen  igazán jól sikerült.

hozzávalók: 2 szép szelet hátszín á 180 g (ca. 3 cm vastag), ghee, medvehagyma-füszeres vaj, só, frissen örölt bors

egy serpenyöt felforrósítok, gheet teszek bele, majd a hátszínt 2-2 percig  sütöm (az elején maximum fokozaton, majd erös közepesen), alufóliába csomagolom és a 100 fokra elömelegített sütöben további 15 percig állni hagyom. így nagyon finom, omlós, médium  hátszín lesz az eredmény. ha valaki (jobban) átsülve szeretné, tovább kell a sütöben hagyni.  csak tálaláskor sóztam, borsoztam és tettem rá egy jó adag medvehagymás vajat.

köret: a nagyobb kockákra vágott újkrumplit 8 perc alatt megföztem, majd leöntöttem róla a vizet. rálöttyintettem két evökanál olíva olajat, egy evökanál balzsamecetet, sóztam, hozzáadtam egy maroknyi apróra vágott rukolát és néhány cikk paradicsomot. óvatosan összekevertem és lefedve állni hagytam kb. 10 percet.

eper joghurttal

 

az én kedvenc desszertem: öt percbe sem kerül az elkészítése, mindig tökéletesen sikerül és mindig nagyon finom:

az epret (vagy bármilyen más gyümölcsöt) megmosom, darabokra vágom, egy talpas pohárba tgeszem. leöntöm ízlés szerinti mennyiségü natúr joghurttal (nálam kettönknek elég egy joghurt – a legfinomabb a kicsit krémesebb görög joghurt hozzá) és egy teáskanál akácmézzel. ha nagyon flancolni szeretnék, egy icipici vaníliát is keverek a joghurtba. egyszerüen mesés….

fdh: az árpagyöngy és a zeller frigye

ma este is egy fdh-vacsorát készítettem. a kiinduló alap egy adag halványító zeller volt, amit még múlt hét pénteken vettem a sarki török zöldségesnél. annyira üdítöen friss és szép sötétzöld volt, hogy egy két nagy csokorral (annyi volt egy csomagban, mert egy csomag viszonylag kicsi volt) kellett vennem. azóta is gyötört a vágy, hogy valami finom legyen majd belöle, de nem volt idöm gondolkodni rajta és így csak esténként szembesültem a kinyitott hütöben a rám várakozóan nézö zellerszálakkal.  ma délután rákerestem, milyen zelleres receptek találhatók, de csak pár percem volt rá és a zellerkrémlevese és a waldorf-salátán kívül nem találtam semmi ínycsiklandozót. aztán egy képen rám mosolygott az árpagyöngy. azonnal abbahagytam a keresést. tudtam, ez az. akkor is, ha a receptnek semmi köze nem volt a  zellerhez. most aztán lett. az árpagyönygöt nagyon kedvelem. szeretem a kellemesen selymes ízét, igaz eddig ezt a hóbortomat csak a paradicsomos káposztában éltem ki, mert nem nagyon tudtam másba beletenni. így utólag kérdezem is, hogy miért nem jöttem rá magamtó valami hasonlóra.

hozzávalók: 1 kis fej hagyma, 12 szál halványító zeller (lehetne gumós is), 4 szál répa, 20 dkg árpagyöngy, 2 paradicsom, 10 dkg füstölt tofu,  egy fél marék pirított dió, egy kevés reszelt parmezán, só, zöld bors.

a hagymát egy kis olivaolajon megfuttatom, ezalatt felvágom a zellert és a répát. elöször a répát pirítom meg és teszek rá egy kiskanál barnacukrot (mielött a barnacukros üveget kinyitom és bátran egy kanálkával a répára szórom, megnézem, nem véletlenül a fehér mákos üveg akadt-e a kezembe….mert nekem pl. az akadt… ropogott is a végredmény a fogunk alatt *ggg* ). hagyom, hogy a cukor kicsit karamellizálódjon, ami a répának nagyon jót tesz. ekkor hozzáteszem a centis karikára vágott halványító zeller szárait, egy percig sütöm, majd  annyi forró  vízzel felöntöm, hogyböven ellepje, sózom és alacsony tüzön 25-30 percig fedövel lefedve párolom. (közben néha ránézek, ha kell, egy kevés vizet utánatöltök). ha az árpagyöny megfött, hozzáadom a felkockázott füstölt tofut, az apróra vágott zellerlevelet és a kikapcsolt tüzhelyen lefedve 5 percig állni hagyom. tálaláskor frissen örölt zöldborral, pirított dióval és egy kevés parmezánnal szórom meg.

a párom  nem igazán rajong a zellerért, de kétszer repetázott;-)

fdh: tapenade fenyömaggal és fügével

az elmúlt napok megint sok munkával teltek. olyannyira, hogy tegnap még bevásárolni sem volt idöm. így abból kellett varázsolnom, ami a hütöben volt, úghogy ez is amolyan fdh-vacsora lett. a múlt heti tapenade olyan jól sikerült, hogy valami hasonló kenyérre kenhetöt szerettem volna készíteni. még jó, hogy az utolsó (tényleg a legeslegutolsó zárás elötti) pillanatban sikerült egy ciabatta-kenyeret kapnom a sarki pékségben.

hozzávalók: egy marék pirított fenyömag, egy marék olívabogyó, 2 szardella-filé, 1 ek kapribogyó, egy marék bazsalikom-levél. a konyhai turmixgépben felaprítom a hozzávalókat (egy pici sót sem téve hozzá, mert a szardella elég sós – találjátok ki, honnan tudom…) pirítóskenyéren, egy pohár vörösborral nagyon finom és gyors vacsora. a füge ugyan szép dekoráció, de nem feltétlenül szükséges.

epermisu

engem is elért az epermisu-örület. annyi sok finom epret ettünk az elmúlt napokban, hogy nocsak. én az epret (mint a legtöbb gyümölcsöt) “natúr” szeretem. szerintem, úgy lehet igazán érezni az ízét. nem kívánok belöle sem krémet, boynolult desszerteket, süteményeket, turmixokat. a gyümölcsök nekem úgy tökéletesek, ahogyan vannak. nézegettem epermisus recepteket. nem mondhatnám, hogy nem tetszettek, de kicsit zavart, hogy a szép epret össze kell turmixolni, úgy hogy a végén semmi epret nem látni majd. hacsak nem biggyesztek a tetejére egy-egy szép eperszemet. limara receptje mellett döntöttem, kicsit megvariálva. ennek föleg az volt az oka, hogy este csodálkozva állapítottam meg, hogy nincs itthon tejszín. amióta eszemet tu saját háztartást vezetek, ilyen még nem esett meg velem.  tejszín, tejföl stb. mindig van. na most nem volt. volt viszont natúr joghurt. gondoltam az is jó lesz – fellazítani vele a mascarponét. jó is lett. a 20 dkg fehércsokinak köszönhetöen.  és még annyit változtattam, hogy én az összes epret feldarabolva tettem a krémre.

hozzávalók kb. 6 adaghoz: 
a sziruphoz: 
5 dkg cukor 
1 dl víz 
1/2 citrom 
a krémhez: 
25 dkg mascarpone krémsajt
20 dkg fehér csokoládé
1 dl natúr joghurt

és kell még:
+ 20 db babapiskóta 
25 dkg eper (megmosva, lecsumázva, felvágva) 
a tetejére cukrozatlan kakaópor
elöször a cukros szirupot készítettem el: egy kis lábasban a cukrot a vízzel kevergetve felmelegítettem, hogy a cukor feloldódjon a vízben, hozzátettem a citorm reszelt héját és a citrom levét. a krémhez összekevertem a mascarponét a joghurttal és a gőzön megolvasztott fehér csokival. egy tálba leraktam egy réteg cukros-citromos szirupban megáztatott babapiskótát, erre rákentem egy kis krémet, amit megszórunk a vágott eperdarabokkal, és addig folytatta a babapiskóta, krém meg a gyümölcsdarabok rétegezését, ameddig csak van miből. a végére krémet tettem, hogy majd a tálaláskor rászórt kakaópornak legyen mihez tapadnia. egy éjszakán át hűtőben hűtöttem.

gyömbér-szirup

volt egy darab gyömbér-gyökér a hütöszekrényben, amivel nem tudtam mit kezdeni. már néhány napja a hütöben lehetett, mert már azt is elfelejtettem, mihez szerettem volna használni. az ilyen maradék gyökerekböl teát szoktam fözni, de az utóbbi hetekben annyi forró teát ittam, hogy már azon csodálkozom, miért is nem nött béka még a hasamban. (bár lehet, hogy a béka csak a vizet szereti?).

a gyömbért a népi gyógyászatban sokmindenre használják: afrikában  azt tartják, a férfiak szexuális erejét  növeli, új-guienában fogamzásgátlóként használják, indiában levét mézzel és  reszelt kemény tojással keverve impotencia kezelésére vetik be, míg régen európában azt tartották, ha a kiszemelt fiút gyömbérrel sütött kenyérrel etetik, akkor  férjhez mehetnek hozzá. ezen hatások egyikére sem volt most szükségem, de mivel pár hete egy makacs gyulladással küszködöm, igy a gyömbér gyulladáscsökkentö-hatására apellálva készítettem el a szirupot:

“Gyulladáscsökkentő hatását ki lehet használni megfázásos, lázzal, gyulladásokkal járó betegségek kezelésére. Az influenzavírusok elpusztításában is szerepet játszik, valamint erősíti az immunrendszert, és a lázat is mérsékli. A megfázást kísérő hörghurut és az influenzával járó izom- és mellkas-fájdalom enyhítésében is segít. A népi gyógyászatban már régóta használják - friss gyömbér rágcsálását, gyömbértea, vagy egykanálnyi mézbe csöpögtetve a gyömbérgyökér-törzsből frissen kipréselt lé fogyasztását ajánlják.(innen) … mindemellett csökkenti a bélgázok kialakulását, hasmenés ellen is jó, valamint ki´ünö görcsoldó, legyen szó bél vagy menstruációs görcsröl…. hatásos fájdalomcsillapító…”

a gyömbérgyökeret (kb. 8 centis ujjnyi vastag darab) meghámoztam és aprókockákra vágtam, majd 30 percig 2 dl vízben kis lángon föztem. ezután egy papír kávéfilteren leszürtem. a félig kész szirupot feltettem ismét a tüzre és hozzáadtam 2 dl akácmézet. kb. öt percig forraltam, majd jól záródó üvegekbe öntöttem és egy hétre a hütöszekrénybe tettem.

hh: sült zöldspárga zöldcitrommal

tegnap dacoltunk a hömérö 12 fokra szökött higanyszálával. úgy tettünk, mintha szikrázó meleg nyári nap lenne és egy könnyü nyári vacsorát fogyasztottunk el, egy hüsítö caipirinha koktél kíséretében.

az utóbbihoz egy-egy whiskey-s pohárban összenyomkodtam egy feldarabolt a lime-ot a barnacukorral és 2 mentalevéllel, megtöltöttem zúzott jéggel és felöntöttem cukornád pálinkával, majd összekevertem.

a sült zöldspárgát az éven már többször csináltam, eddig csak körítés nélkül. föétkezés lévén jól esett hozzá egy kis új krumpli, amelyet megsuvickolva, 1 cm-es karikákra vágva, olivaolajjal meglocsolva, chilipehellyel megszórva, fokhagymával megspélkelve, rozmaringgal és kakukkfüvel megszórva tettem a forró (200 fok) sütöbe. ahol a vastag fehér spárga kíséretében 10 percet elösütöttem.

aztán kivettem a fehérspárgát és vegyesen a zölddel sonkába tekertem, néhány félbevágott paradicsomot tettem közéjük, egy kis kanál barna cukorral megszórtam és rányomtam egy fél zöldcitrom levét és további 15 percig sütöttem. frissen tekert zöldborsal szórtam meg. reszelt parmezán is jó lett volna hozzá, de azt teljesen elfelejtettem. de anélkül is nagyon-nagyon finom volt. a párom legalább ugyanolyan örömmel ette, mint az elözö esti vacsorát. amiben szerintem a caipi is ludas volt;-)