egészen pontosan nagymamám borsólevese ez. ha mégis a gyerekkorom nagyszüleimnél töltött nyaraira gondolok, az beugró elsö képek egyike, ahogyan nagyapám (a régifajta alumínium kanállal a kezében) kanalazza az árnyékban, a komora ajtó elött ülve a friss tavaszi zöldborsólevest. neve ellenére persze nemcsak frissen fejtett zöldborsó, hanem zsenge répa, karalábé, újkrumpli, zeller, zöldhagyma és sok-sok petrezselyemzöld is került benne. nokedli nélkül pedig elképzelhetetlen lett volna. nagyapám szokta volt mondogatni, hogy ö akár csak ezen a nagymamám készítette levesen is el lenne. 
a leves mindig ugyanúgy készült (és persze én is mindig így fözöm): egy kis fej apróra vágott hagymát egy kevés zsíron (na, jó én ezen a ponton eltérek az eredeti recepttöl és olajat használok) üvegesre pirítok, rádobom a felkarikázott répát, petrezselyemgyökeret (sajnos itzt ritkán van), a felkockázott karalábét, felöntömm annyi vízzel, hogy ellepje, majd lassú tüzön 5 percet fözöm, ekkor teszem bele a kockákra vágott krumplit és a zellerleveleket, megszórom egy csipetnyi örölt paprikával, beledobom a kifejtett borsót és további 5 percet fözöm. ezalatt bekeverem a nokedlit (egy tojás, pici só, annyi liszt amennyit felvesz, esetleg kevés víz) és beleszaggatom a levesbe. jó sok friss petrezselyemzölddel megszórva tálalom. persze a nagymamám kertjében frissen szedett borsó nélkül nem olyan mint régen, de így is nagyon finom.
0 valaki mondja meg/ komment:
Megjegyzés küldése