kamra-lomtalanítás

a tegnapi (fél)nap a kamra-lomtalanítás jegyében telt. mr. R. még a nyaralás elött lomolta ki a padlásunkat. ma hordta le a sok papírt, kartont miegymást  a kocsiba és szabadult meg tölük a recycling-udvarban. nekem nem kellett segítenem. tapintatos módon nem azt mondta, hogy csak útban lennék, hanem arra kért, hogy ugyan pakoljak már kicsit össze a kamrában. a kamra nálunk egy kb. 1 m²-es kis lyuk. egy fekete lyuk. mindent elnyel és akárhányszor pakolok, szortírozok, kidobálok – képes újra meg újra elnyelni mindenfélét, amit elraktározok, hogy jó lesz még az, vagy. majd abból is készítek valami finomat. 

persze ebböl általában semmi nem lesz, mert ha éppen eszembe jut, hogy ott kellene keresnem valamit, akkor általában már el sem kezdem, tudván, úgysem találom meg.

hiszen a kamra legkésöbb 3 hét múlva megint így néz ki vagy még ígyebb. na de akkor meg mi értelme a kamrának?

és még csak nem is fényképeztem le mindent. ugyanis legeslegfelül voltak még a sütöformák, bevásárlószatyrok, hátizsákok stb.

mr.R. döntö kérdése volt: “összetudnám-e a kamrát úgy pakolászni, hogy ne essen az ember fejére valamilyen sütöforma, ha a bevásárlószatyrot leveszi a felsö polcról?” jelentem: össze. hihetetlen mennyi sütöforma gyült össze az évek során. a legtöbbjére nem is emlékeztem. most szépen bepakoltam öket egy nagy költözködési-kartonba és várom, hogy mikor legyen rájuk szükségem. akkor csak felszaladok a padlásra és hopp, elö is vettem a feliratozott dobozból. addig is nem esik a fejünkre….