vesta kiírását ugyan izgalmasnak találtam, mégis némi fejtörést okozott, mert nem szoktam kimondottan elöételeket készíteni. aztán rá kellett jönnöm, hogy dehogynem – csak mi azokat általában föételként szoktuk enni. vagy saláta mellé vagy egy kis darab finom friss kenyérrel. és meleg nyári esténként egy pohár finom fehérbor kíséretében. innen aztán gyorsan meg is született két beadandó pályamü:
1.céklasaláta
a megmosott, lecsutakolt céklákat egy höállótálban alufóliával lefedve 60-90 percet 180 fokon sütöm. ha kihült, lehúzogatom a héját (ha jól megsült, könnyen lejön – csak a kezünk lesz vérpiros, de citromlével ez is könnyen eltávolítható).
4 közepes méretü céklát vékony csíkokra vágok, hozzányomok 1-2 gerezd fokhagymát, sózom, tekerek rá fehérborsot, löttyintek rá 1-2 kanál balzsamecetet, olívaolajat – miután kigyönyörködtem magam a színében, amely az olajtól még szebb lesz, hozzákeverek 2 dl tejfölt ill. natúrjoghurtot. ettöl a színe ugyan kivcsit megváltozik, de így is csodálatos lesz:
friss kenyérrel nagyon-nagyon finom. pirítóssal mr. R. szerint még egy fokkal jobb. mielött feltálalom, meg szoktam kérdezni, hogy mindenki szereti-e a céklát, mert azzal kezdjük. a kérdésre általában lebiggyednek a szájszélek, amit igyekeznek rejtegetni, de hát ugye nehezen lehet. aztán rendszeresen mindenki teljesen odavan – elöször a színétöl, másodszor pedig az ízétöl: a cékla-balzsamecet-fokhagyma verhetetlen hármasától.
2 valaki mondja meg/ komment:
Tényleg gyönyörű a színe, és az állaga már majdnem krémes, igaz?
igen krémes. az állagát különben remekül lehet szabályozni több vagy kevesebb olívaolajjal. minél több olaj, annál krémesebb;-)
Megjegyzés küldése