XX.VKF!!! Levesre eresztve

Miért van úgy, hogy az ember lánya hetek óta tudja, mi a téma, mégis sikerül addig húzni-halasztani a dolgot, amíg éppen hogy az utolsó pillanatban megírja a receptet...



Az ötlet, ez esetben a leves már régesrégen elkészült. Még egy jó fényképet is sikerült készíteni. Ès nagyon finom lett – a világ leggyorsabb céklalevese, ha a cékla sütési idejét nem számítjuk. Az ugyanis nálam másfél órába telt (akkor jó, ha a céklába szúrva egy villát érezzük, hogy puha). De ezért a lakásban terjengö forró sült cékla illata kárpótolt. Nagyon vicces volt a még meleg cékla héját óvatosan lehúzni. Még sosem csináltam ilyet és a gyerekek örömével vártam, milyen is lesz a sült cékla belülröl. Csodálatos sötétvörös:

Mialatt a cékla sült, hámoztam ugyanannyi krumplit és kockákra vágva egy kevés zöldségalapban puhára föztem. Miközben felkockáztam a céklát (és mielött a “krumplileveshez” adtam), meg is kellett persze a sült céklát kóstolnom. Csodálatosan finom íze volt: olyan “földi” (németül úgy mondják: “erdiger Geschmack” – ha valaki tudja, hogy van ez magyarul, hálásan köszönném) és kellemesen édeskés. Sóztam, borsoztam, tettem hozzá egy pici örölt köményt, majd a botmixerrel és egy kevés tejszínnel, citromlével pépesítettem. Volt a hütöben 4 kis szelet fött pulykamell (az az egészen vékony, amit kenyérre szoktunk enni), amelyeket vékony csíkokra vágva tettem a leveses tányérra, erre mertem a forró céklalevest. A tetejére egy kiskanál natúr-joghurtot tettem és erre a fehér “tartópillérre” néhány egészen vékony szeletke pecorino sajtot (parmezán is jó lett volna), majd megszórtam pirított szezámmaggal. Tényleg csak a szemnek tettem a tányérra egy szál vörös bazsalikom virágot – mert színben jól illik a céklához.

Céklaleves

3-4 egész cékla
3-4 krumpli
6 dl víz
só, bors, örölt kömény
0,5 dl tejszín
1 tk citromlé
4 szelet fött pulykamell
pecorino

pirított szezámmag

Szóval ez volt az a leves, amellyel “nevezni” szerettem volna. Tényleg isteni volt: szem-szájnak ingere. Ès nagyon büszke vagyok rá, hogy 100% saját recept. Ugyan kerestem a szakácskönyvekben és a neten is céklaleves-receptet, de egyik olvasatakor sem éreztem úgy, hogy „wow!“ ezt ki kellene próbálnom. Ìgy aztán nekiálltam és igyekeztem valami jót csinálni.

De most térjünk vissza az elejére: mármint, hogy miért is halogatja az ember lánya.... nos talán azért, mert az utolsó nap még történhet valami. Egy új recept, egy felfedezés, egy „ízrobbanás“, valami, ami aztán mindent a feje tetejére állít és egy új leves-recept megírását követeli. Ìgy történt ez ma velem. Pontosabban egy hete kezdödött: akkor vettem ugyanis egy kis formás hokkaido-tököt. A tegnapi vásárláskor kezembeakadt egy új füszerkeverék: Tök-király (Kürbiskönig). Nem szoktam füszerkeverékeket venni, valahogy nekem mindig gyanúsak, ki tudja mi van bennük. De néha meg szoktam nézegetni öket, hogy lássam, mit mivel jó keverni, mihez lehet enni. Ùgymond ötleteket merítek. Ez a tök-király a következöket tartalmazza: kókusz, só, barnacukor, fokhagyma, gyömbér, kurkuma, paprika, fahéj, kömény, koriander, kardamom, fekete bors, vanília, cayenne-bors. Mindezt tartósító- és adalékanyagok nélkül. Nem tudom, hogyan találta ki valaki, hogy mindezeket a füszereket kombinálni lehet, hiszen legtöbbjük nagyon intenzív ízü. Èn magamtól nem lennék ilyen merész, de ezt a füszerkeveréket megvettem és nem csalódtam. a legeslegfinomabb töklevest föztem ma:

A dolog iróniája, hogy amikor a XX. VKF-kiírást olvastam rögtön a tökleves jutott eszembe – de aztán láttam, hogy a tök valahogy nagyon divatba jött és inkább valami mást szerettem volna kipróbálni. Így jutottam a céklához, amit életemben elöször vettem és föztem (az üvegestöl eltekintve, de azt nem kell fözni). Ha most valaki azt hinné, hogy leveses vagyok, ki kell ábrándítanom: kifejezetten ritkán fözök/ eszem levest;-)