argánolaj

néhány hónappal ezelött kaptam mr. R. növérétöl egy üveg argánolajat. vicces módon épp röviddel elötte áradozott egy barátnöm az argánolajról mint csodaszerröl, amely igencsak borsos áron szerezhetö be. így aztán gyorsan félre is tettem és jó ideig meg sem mertem kóstolni, mondván, ha olyan ritka és drága, akkor jobb lesz becsben tartani. és hát az igazat megvallva, azt sem tudtam, mi fán terem. hála zsófi blogjának nemcsak utóbbit tudtam meg, hanem sok-sok további információt is felhasználását illetöen. szerintem a világ egyik legizgalmasabb olaja:

“Exkluzív gourmet ízesítő és kozmetikai csodaszer egyben: az arganfa terméséből évszázadok óta készítenek olajat a marokkói Sous-völgyben. Ez a sziklás vidék az egyetlen a világon, ahol ez a makacs növény hajlandó megélni, rengetegen próbálkoztak másutt is a termesztésével, hiába. A fa egyébként örökzöld, törzse és ágai olyan keszekuszák, csavarosak, hogy a helyi kecskék is könnyedén fel tudnak rá kaptatni, hogy megdézsmálják a nagyra nőtt olívabogyóra hasonlító, keserű ízű termést (már ez maga igazán érdekes látványt nyújt :). Lecsócsálják a termésről puha, zöld burkot, a mag azonban annyira kemény, hogy ehetetlen, így azok a fa alatt landolnak.
Maga az olaj készítésének módja sem változott a századok alatt: még mindig a helyi asszonyok végzik a betakarítástól (ez tulajdonképpen a magok összeszedegetését jelenti a fa alól, a kecskepiszok közül...) a pörkölésen keresztül a préselésig (kézzel!). 100 kg termésből így legalább 7 óra munkával mindössze 1 l olajat nyernek. A pörköletlen termésből nyert olaj a berber asszonyok egyik legfontosabb szépségtitka: magas E-vitamin és antioxidáns tartalmának köszönhetően kiváló bőrápoló.

 A pörkölt argandióból préselt olajat pedig a konyhában használják fel.
Az zit argan, vagyis arganolaj színe vörösesbarna, illata erőteljes, mély, összetett. Ízre rendkívül aromás, nyomokban a tökmag-, szezám- és a dióolajra emlékeztet, de azoknál még lágyabb, karakteresebb, izgalmasabb. Egy-két cseppje elég ahhoz, hogy elvarázsoljon egy ételt. Hazájában elsősorban édes ízekkel párosítják: mézzel és joghurttal keverik, vagy gyümölcstálra cseppentik. Alapösszetevője az amlou-nak, ami tulajdonképpen az amerikai mogyoróvaj marokkói megfelelője, kenyérre kenve, vagy mártogatóként fogyasztják - édes, bűnös, isteni. De báránykuszkuszt és salátákat is ízesítenek vele.
Tekintve az előállítás körülményeit, nem túl meglepő, hogy az arganolaj meglehetősen (de nem megfizethetetlenül) drága. Az már talán inkább, hogy itt Nyugat-Európában már a szupermarketek polcain is fellelhető, de még Budapesten is legalább két helyen (Culinaris, Vom Fass). A tradicionális marokkói recepteken túl nemigen van bevett felhasználási módja, lehet tehát kísérletezgetni! Ajánlják sütőtökkrémlevesbe (kipróbáltam, zseniális), de salátákat, gyümölcsöket, hús- és halételeket is izgalmas irányba repíthet el.”

én egy nagyon egyszerü zöld-salátát készítettem. a zöld mellett volt még benne: paradicsom, 1 szál zöldhagyma, 1 cikória, 1 apróra vágott répa. meglocsoltam egy kevés argánolajjal és finom balzsamecettel, majd a tetejét megszórtam pirított tök- és napraforgómaggal és egy kis apróra kockákra vágott parmezánnal.  ez tulajdonképpen egy alapsalátám és jó példája annak, hogyan lehet, egy hétköznapi salátát finom olajjal-ecettel különlegessé varázsolni.