uccu neki...

mától futok. na jó, kocogok. és azt sem igazán kitartóan. egyelöre igyekszem magammal elhitetni, hogy a kitartás majd meghozza a kitartó kocogást. amit egyszer aztán majd futásnak is nevezhetek. a futás pozitív élettani hatásatól eltekintve különösen az alábbiak motiválnak:

1. leadni 1-2 fölös kilót

2. jobb kondició elérése,

hogy egyrészt ne lihegjek úgy mint egy gözmozdony (alapeset), ha hazajövök a negyedik emeletre. másrészt pedig, hogy ne kelljen elökapni az oxigénsátort (ha két teli szatyorral jövök haza a vásárlásból)

3. stressz-leépítés

az itt található írás olvasása után kezdtem el azon gondolkozni, hogy nekem is milyen jót tenne egy kis rendszeres kocogás. némi kis idöre azért szükségem volt arra, hogy lelkileg rákészüljek a dologra. futócipöm, - nadrágom és - pólóm már volt egy néhány évvel ezelötti futókísérletnek köszönhetöen. arra már nem emlékszem, mi miatt is hagytam annak idején abba (biztos lustaságból...). azt mindenesetre már tudtam, hogy én a hajnali (és egyben reggeli nélküli) futást részesítem elönyben. amikor (szombat) reggel megszólalt a vekker, szívesen fordultam volna egyet a meleg ágyban és aludtam is volna tovább. hacsak nem kezdett volna el bennem a lelkiismeret motoszkálni és fülembe duruzsolni, mondván, hogy szeretnék én kitartóan futni, ha mindjárt az elsö reggelen nem pattanok ki az ágyból, hanem kifogásokat kezdek el keresni. amiböl egyébként tényleg van (jó) néhány: reggel hatkor még sötét van, úgy látom a szél is fúj (söt lehet, hogy esik is), minden jel arra mutat, hogy egy másik „kedvezöbb“ napot kellene a kezdésre kikeresni. egyébként is, hogy fogok kinézni e futónadrágban, ami szerintem már rám sem jön. vagy ha rám is jön, akkor holtbiztos, hogy úgy fogok kinézni benne, mint egy kötözött sonka. ráadásul már elöre tudom, hogy maximum 200 méter után csak lihegni fogok...
10 hosszú demotiválással töltött perc után kippattantam az ágyból, belebújtaam a utócipöbe és..... uccu neki... megtettem az elsö (futó)lépéseket. tényleg nem is volt olyan rémes. egy-két lopott pillantás az utcán a földszinti ablakokba és megállapítottam, hogy „wow“ milyen jó sportosnak is tünök. már elöre kiföztem, hogy merre visz majd futós reggelem. és nagy örömömre meg kellett állapítanom, hogy sokkal nagyobb kört tudtam megtenni, mint amennyit elterveztem (a tréning-tervem a “hamburger” által közölthöz hasonló). 40 perc leteltével frissen és nagyon elégedetten tértem haza, ahol párom még az igazak álmát aludta.