a “csirkepaprikás nokedlivel” legkedvesebb ételeim közé tartozik. sokat gondolkoztam rajta, hogy miért, de nem igazán jöttem rá. azt viszont 100%-osan tudom, hogy bármikor - vakon, megfázottan, bárminemü kóstolgatás és a stressz legkisebb jele (sikerül-e, jó ízü lesz-, idöben elkészül-e stb.) nélkül képes vagyok elkészíteni. és mindig remek lesz. egyrészt nekem is mindig nagyon jól esik, másrészt akárkinek föztem eddig, mindig mindenkinek nagyon-nagyon ízlett.
nekem valahogy ez a recept a „klasszikus magyar” étel receptje. a második „klasszikus magyar“ recept a gulyáslevesé, de be ell vallanom, a gulyást levesért viszont nem igazán rajongok – viszont mások nagyon megszokták dicsérni. nekem talán csupán annyi a bajom vele, hogy gulyáslevest csak egy hatalmas nagy leveses fazékban tudok készíteni. egy kétszemélyes háztartásban ritkán adódik alkalom arra, hogy egy vályognyi leves elfogyjon – még ha vendégek jönnek is, mi utána legjobb esetben is 2-3 napig gulyáslevest eszünk...
csirkepaprikás recept 4 személyre
1 jó fej hagyma
2 ek olivaolaj
2-3 ek pirospaprika (lehet csípös is)
ízlés szerint 2-3 ek piros arany és só
kevés víz, hogy a paprika és a hús ne égjen oda
személyenként (legalább egy, de inkább kettö) csirkecomb
(ha valaki, mint a párom abszolut csirkecsont-ellenes, akkor lehet mellehús is)
egy pohár tejföl
1 kk liszt
a hagymát apróra vágom, egy kis olajon üvegesre pirítom. leveszem a tüzröl, hozzáadom a pirospaprikát (esetleg a piros aranyat) és egy kevés vizet. visszateszem a tüzre és hozzáadom a húst. kicsit megsózom. kb. 35-45 perc alatt puhára sütöm a húst, ügyelve arra, hogy ne égjen le. idönként öntök hozzá egy pici vizet. ha hús megpuhul (=a csontról elkezd leválni a bör), elkeverem a lisztet a tejföllel egy kis tálkában, majd egymás után evökanalanként a húsos serpenyöböl a lisztes tejfölhöz adagolok kb. 10 evökanál szószt és simára keverem. ezután a serpenyöbe öntöm a tejfölös-lisztes-szószos keveréket és 1-2 percig tovább fözöm a húst. ez egy kicsit furcsán hangzik. a szakácskönyvekben csak annyi szokott állni, hogy adjuk a liszttel elkevert tejfölt a húshoz, de tapasztalataim szerint akkor a maga a szósz az esetek többségében csomós lesz. tapasztalataim szerint, ha a lisztteöl összekevert tefölhöz apránként hozzáadjuk a meleg/ forró szósz egy részét, és a leveréket csak így adjuk a húshoz, az eredmény tökéletesen csomómentes lesz (persze csak akkor, ha a lisztet sikerült a tejföllel csomómentesre elkevernünk). 1-2 percig összeforraljuk.
nokedli 4 személyre
2 tojás
csipetnyi só
(csipetnyi kurkuma)
liszt
víz
egy kézi habverövel felverem a tojásokat egy pici sóval. (egy csipetnyi kurkuma kellemes sárgaszínt kölcsönöz, de nem feltétlenül szükséges.) egymás után (váltogatva) annyi lisztet és vizet adok hozzá, amennyit a tojások felvesznek. a konzisztenciája olyan legyen, hogy a habveröröl lassan + nehézkesen essen le a tészta. 20 percig állni hagyom, majd forrásban lévö sós vízbe szaggatom és fözöm ki a nokedlit.
p.s.: szerintem a legfinobabb, ha a maradék húst, szóssza és nokedlival másnap együtt megmelegítjük…
0 valaki mondja meg/ komment:
Megjegyzés küldése