piros-fehér-zöld csigák

tavaly születésnapomra készítettem egy vendégseregnek ezt a finom rágcsálnivalót. azóta gyakran készítem. viszonylag kevés befektetéssel, sok dicséretet arathatunk vele. érdemes viszont megemlítenünk, hogy lesz még más ennivaló is, különben pillanatok alatt eltünik a tálcákról.

1 csomag mélyhütött leveles tésztát felengedek. ezalatt elkészítem a kétfajta pesztót:

zöld: egy jó maréknyi medvehagyma, olívaolaj (2-3 ek) , egy fél maréknyi pirított fenyömag, parmezán,  só, bors – mixerrel felaprítva.

piros: 6-8 szárított paradicso, olívaolaj (2-3 ek), egy fél maréknyi pirított fenyömag, parmezán, só, bors – mixerrel felaprítva.

a vékonyra nyújtott tésztalapokat a pesztóval megkemen, szorosan feltekerem (elöbb az egyik oldalról a közepéig, majd a másik oldalról szintén a közepéig) és egy éles késsel 2 cm-es csigákra vágom. 200 fokra elömelegített sütöben 15 perc alatt megsütöm.

darázsfészek – egy kicsit megkésett születésnapra

a kakaóscsiga receptjéböl készült, dióval és mazsolával. nemcsak az  ünnepelt örült neki. a legjobb az volt benne, hogy még pluszban egy egész tepsivel készült.

karalábéfözelék

harmatosan friss karalábé mosolygott rám a sarki török zöldségesnél. gondoltam, ha csak magában rágcsálom el öket, akkor is viszem öket, annyira szépek voltak. még akkor nem tudván, mi lesz belölük. aztán itthon egy pillantás a hütöbe: tejföl mindig van, egy szójás fasírt ugyan nincs mindig, de most éppen volt – és vagy gyorsan fel kellett használnom, vagy…. így született meg a nagy ötlet és készítettem életemben elöször karalábéfözeléket.

a két karalábét meghámoztam és kockákra vágtam (ezen müvelet nem volt kivitelezhetö nassolás nélkül). majd feltettem sós vízben föni. félidöben beledobtam az apróra vágott karalábészárat/-levelet.  egy tejfölt  elkevertem egy evökanálnyi liszttel és a készre (értsd: roppanósra) fött karalábé levéböl apránként 10 evökanálnyi forró levet kevertem a lisztes tejfölhöz (így nem lesz csomós a fözelék), mielött a tejfölös-lisztes-karalábéleves keveréket a lábasba öntöttem. 2 percig lassú tüzön forraltam, kicsit kavargattam. frissen reszelt szerecsendióval, egy kevés frisssen örölt fehérborssal, egy pici sóval, petrezselyemmel ízesítettem. 

sült zöldspárga

amíg tart a spárga-szezon spárgát eszünk spárgával. szerencsére párom is nagyon kedveli, így nem kell gyözködnöm. ellenkezöleg, ha pár napig nem kerül az asztalra, meg is kérdezi, mikor eszünk újra. ez a sült zöldspárga idei kedvencünkké nötte ki magát. melegen, hidegen – istenien finom.

két személy részére:

50 dkg zöldspárgának a végeit meghámozom, száraz végét levágom. négyesével becsomagolom öket baconba és egy kivajazott tüzáölló tálba fektetem. meglocsolom egy kevés olívaolajjal, a spárgákra szórok 1-2 teás-kanálnyi barnacukrot és 2 teáskanál citromlevet, hozzádobok 3-4 fokhagymacikket, néhány szál kakukkfüvet. ma 2 paradicsom is került mellé. 20 perc alatt  elömelegített sütöben készre sütöm. frissen reszelt parmezánnal és frissen örölt borssal ettük. mindenféle körítés nélkül, mert már nagyon késöre járt. azért egy kis darab kenyér csak kellett, hogy a végén a finom olajat kitunkoljuk.  na és persze egy jó kis hideg fehérbor nélkül nem spárga a spárga.

érdemes dupla adagot készíteni, mert hidegen másnap pirítóssal ugyanolyan finom, ráadásul szupergyors vacsora.

füszeres túrókrémek

néhány nappal ezelött gaby barátnömnél ettem két nagyon finom füszeres túrókrémet friss bagettel. azóta terveztem, hogy majd én is készítek.

a zöldtálas medvehagymás lett: 15 dkg túrót (amely  itt sokkal “vizesebb”, mint az otthoni) kevertem össze 7 dkg puha vajjal. egy jó maréknyi medvehagymával, egy kis fokhagymacikkel, sóval és borssal kevertem össze.

a pirostálas csilis: 15 dkg túrót kevertem össze 1 dl joghurttal, egy teáskanálnyi csilipehellyel (érdemes kevesebbel kezdeni, mert nagyon csípös is lehet), sóval és néhány apróra vágott olívabogyóva.

estig a hütöbe tettem és este az erkélyen eszegettük – friss bagettel és egy pohár vörösborral.

zöldfüszeres újkrumpli

az idén ma készítettem elöször újkrumplit. az erkély kínálta zöldfüszerek mindegyikéböl levágtam pár szálat és egy csodálatosan szép zöld bokrétával a kezemben tértem vissza a konyhába. ilyenkor tavasszal mindig feltünik, mennyi különféle zöld szín létezik.

az én újkrumplimhoz került: petrezselyem, snidling, kapor, zsálya, fodormenta, majoránna, oregánó és lestyán. ez utóbbiról ezelött öt  perccel még nem is tudtam, mi a neve magyarul (németül: liebstöckel), így rákerestem:

“Külsőre a zellerhez hasonlítható, nagy termetű növény. Az illata és aromája is hasonlóan intenzív, csak kicsit más. A klasszikus Maggi keverék alapfűszere, ezért maggi néven is ismert a lestyán maga. A levelén kívül a gyökere és magja is fogyasztható, a gyökerét reszelve salátába, a magját a levélhez hasonlóan fűszerként lehet alkalmazni. Erős aromájú, óvatosan kell bánni vele (innen okosodtam) ”

arra már én is rájöttem, hgy óvatosan kell bánni vele. viszont nagyon finom zöldséglevesekbe. salátába eddig még nem próbáltam, de majd megteszem. annál is inkánbb, mert a petrezselyemmel ellentétben nagyon szereti az erkélyünket és kifejezetten burjánzik egy jó nagy cserépben.

az elsö pillanntásra lehet, hogy valakinek úgy tünik, nagyon sokféle íz keveredik a fenti zöldfüszerek egy ételben való alkalmazásában. ez tényleg így is van, de a végeredmény fantasztikus.

mialatt az újkrumpli héjában megföztem (elötte persze lucsutakoltam), felaprítottam a zöldfüszert. az öntethez pedig a következöket kevertem (egy nagyobb salátás tálban) össze:

2 ek balzsamecet

1 tk mustár

só,  kevés frissen örölt színesbors, kevés chilipehely

4 ek olívaolaj

hozzáadtam a felaprított zöldfüszert, majd a még meleg újkrumplit és óvatosan összekevertem. félórát állni hagytam és még egy picit langyos volt, amikor már nem bírtam tovább várni és elkezdtem eszegetni. ha valaki kevésbé éhes, várhat ám egy-két órát, míg még jobban összeérnek a friss ízek. 

medvehagyma

megijedtem, hogy lassan vége a medvehagyma-szezonnak és vettem még gyorsan egy jó kis csokorral. egy részéböl medvehagymaolaj készül majd, egy  része bekerül még a többi mellé a mélyhütöbe, a harmadik rész pedig kedvenc medvehagymás krumplim része lett:

héjában fött krumplit törtem össze durván, egy kevés forró tejjel, egy kis vajjal. sóval, borssal, szerecsendióval füszereztem. a végén hozzákevertem a medvehagymát. nem is kellett hozzá semmi más…

halászlé “péter módra”

már hallom is olvasóim mély felháborodását, vagy legalábbis morajlását – amelyet halászlé receptem hozzávalóinak olvasása vált majd ki. egy biztos, ez a recept  se nem bajai, se nem szegedi, de még csak nem is bodrogközi. ez az igazi hamburgi halászlé receptje. feltéve, hogy akad kedves errefelé látogato, aki hajlandó túltenni ellenérzésén, és képes nekem hozni 1-2 (de akár 3-4) doboz halászlékockát otthonról. ez itt nem a reklám helye, így aztán nem is vagyok nagyon válogatós. felölem aztán lehet kn.rr vagy akás ma..i  is. mivel alapvetöen ügyelek arra, hogy ne fogyasszunk (fél)kész dolgokat, úgy gondolom, nem tesz nagy kárt a szervezetemben, ha kétszer egy évben a fent említett halászlé-kockákból levest eszünk. 

hozzávalók:

2 sárgarépa, 1 édeskömény,  1 cikk fokhagyma, 2-3-4 halászlékocka + 1 csokor petrezselyem,, 20 dkg friss fehérhúsú hal (nálam feltétlenül szálka nélkül).

ázt gondolom nem szükséges a receptet részletesen leírnom. talán csak annyit, hogy az elöbbieket 5-10 percig közepes lángon 8elegednö mennyiségü vízzel) megfözöm. a két legutóbbit pedig kockákra (ill apróra) vágva a már kikapcsolt tüzhelyen még álló levesbe teszem kb. 2-5 percre. egy kanál tejföllel és egy kis petrezselyemmelmeggszórva tálalom.

a halászlékocka érdekessége, hogy régen csípös volt, de amióta a multik vették  kezükbe a gyártását, azóta csak “édes-nemesek”, mondván “ilyen csipöset senki nem eszik”. nem mintha exportálnák a halászlékockát külföldre. ennyit röviden a globalizációról. 

mindennapi salátánk egyik variációja

már említettem, hogy gyakran eszünk salátát vacsorára. az idök folyamán kialakult egy “alap-saláta”:

1 közepes jégsaláta csíkokra vágva

1 radicchio

3-4 paradicsom

1/2 uborka

az öntet: balzsamecet, olivaolaj, egy teáskanályni mustár, só, bors, örölt édeskömény, chili. az öntet hozzávalóit egy csavaros lekváros üvegben szoktam jól összerázni és szigorúan csak a saláta fogyasztása elött másodpercekkel ráönteni.

a tetejére (ún. “topping”-ként): 1-2 evökanál pirított napraforgómag, némi tökmag kíséretében (de bármilyen más olajos mag is nagyon finom: dió, kesúdió, fenyömag, mandula, mogyoró, … tovább is van mondjam még?) és egy félmaroknyi reszelt parmezán. újabban kerül rá egy félmaroknyi frissen szedett oregánó, kakukkfü – vagy éppen valami más zöld füszer az erkélyünkröl. hihetetlen, mennyire finom ízt kap töle a saláta.

attól függöen, hogy a fentieken kívül mi van még a hütöben kerülhet bele répa, retek, cikória, cukkini, édeskömény (vagy bármi más…. ha ez neked nem elég, öleld meg a kemencét…) nekünk böven elég szokott lenni, söt annak szoktam örülni a legjobban, ha még másnapra is jut belöle ebédre.

zöldleves

egyre többször fözök valami zöld színü ételt. minden bizonnyal az évszak “adja magát”, hiszen bár merre tekintek friss üde zöld kacsingat rám az ablakunk elött, a zöldségesnél, a hétvégi biciklitúrákon – így aztán nem is csoda, ha a konyhánk is lassan, de biztosan zöldül. ma este  egy csomag friss zöldhagyma, egy cukkini és a tartaléknak eltett medvehagyma kérte, hogy hadd legyen belölük valami gyors könnyü vacsora. így aztán a hozzávalókat, plusz két krumplit, meghámoztam ill. mostam, felkarikáztam-kockáztam, 10 perc alatt megföztem, sóztam, borsoztam, szerecsendióztam. majd 2 evökanál tejszínnel összeturmixoltam.  

2 percre visszatettem a tüzre és  egy maréknyi fehér hallal (azt hiszem kabeljau volt) varázsoltam tartalmas levessé.

fdh: tarhonyás zöldspárga paradicsommal és snidlinggel

maradt még a tegnapi tarhonyás spárgából, aminek az igazat megvallva egész nap nagyon örültem, vacsorára gondolva. egy serpenyöben melegítettem meg a maradékot, amikor már úgy gondoltam elég meleg, belekevertem egy feldarabolt paradicsomot, megszórtam egy fél marék snidlinggel + parmezánnal. a kikapcsolt tüzhelyen lefedve állni hagytam 3 percet. ezalatt a paradicsom kicsit átmelegedett, a parmezán szépen megolvadt:

spárga tarhonyával

nagyon szeretem a spárgát, de nem igazán vagyok nyitott új receptek terén. ha spárga, legyen fehér, újburgonyával, füstölt sonkával és vajban pirított zsemlemorzsával. hiába na, nekem ez a tökéletes kombináció. spárga-szezonban akár hetente (többször) is. szerencsésnek mondhatom magam, hogy a párom is így gondolja és nem panaszkodik. ehhez képest az idén nagyon vállalkozó szellemü kezdek lenni. ez már a második receptem (az elsö itt) , amelyik valami teljesen más spárgás étel. chili & vanília zöldpárgás tarhonyájás receptjét olvasva gondoltam, ezt biztosan ki fogom majd próbálni. a hét elején éppen úgy adódott, hogy volt egy csomag fehérspárgám. olyan egyszerü és olyan, de olyan finom volt, hogy ma meg kellett ismételjem. nálunk is egy szempillantás alatt szezonális kedvenc lett. ma zöld spárgából készítettem. így is finom lett, de azért nekem (nekünlk) mégis csak a fehérspárga a kedvencem(ünk). persze a zöldnek sokkal szebb színe van. a fehéret pedig feldobtam néhány levél zsályával.

hozzávalók (2 nagy adag)
15 dkg tarhonya (bolti)

5 dkg füstölt szalonna/ bacon felkockázva/ csíkokra vágva
1 közepes fej hagyma apróra vágva
50 dkg csomag zöld-/ fehérspárga
1 maréknyi reszelt parmezán
só, bors, olaj, 0,5 dl fehérbor, zsálya

egy kevés olajon megpirítom a felkockázott szalonnát, a zsírjában megfuttatom a hagymát, hozzáadom a tarhonyát, erős lángon átpirítom. felöntöm 4dl vízzel, sózom, borsozom, majd addig főzöm, amíg a tarhonya megpuhul, kb. 15-20 perc. a végefelé hozzáöntök 0,5 dl száraz fehérbort. ha a végére nem főtt el az összes folyadék, fedő nélkül, erős lángos főzöm, elpárologtatom.

a főzési idő alatt előkészítem a spárgát: legalsó, esetlegesen fás részét eltávolítjuk, meghámozzuk ( a zöldnek csak az alsó 1/3 részét). a spárgafejeket levágom (kb. 3-4 cm), a spárga szárát kb. 2cm vastagra felkarikázom. amikor a tarhonya megpuhult, a legvégén hozzáadom a spárgakarikákat és fejeket. fedő alatt 3-5 percig alacsony lángon főzöm . fontos, hogy a spárga enyhén ropogjon, semmiképpen ne főjön szét, éppen csak az étel saját gőze átmelegítse. a legeslegvvégén hozzákevertem egy fél marék zsályát és lefedve a kikapcsolt tüzhelyen 2 percig állni hagyom. tálaláskor megszórom reszelt parmezánnal:

zöldspárga:

fehérspárga:

radicchio - másodszor

a tegnapiak után már sejtettem, hogy a radicchióban még sok fantázia rejlik, így tovább keresgélve ráakadtam erre az izgalmas receptre és olvasásakor már tudtam, hogy nagyon jó lesz. az csak a fözés során derült ki, hogy a szép vöröses-lilás szín a sült sonkacsíkokban ismétlödik majd.   

 

hozzávalók 2 személyre:

2 közepes méretü raddichio (kb. 40 dkg)

1 kis fej hagyma

4 szelet sonka/ bacon/ szalonna

só, 1 tk cukor, frissen tekert bors,  1/2 citrom leve

mialatt a szalonnát/ sonkát egy nagyobb serpenyöben megpirítom, majd rádobom az apróra vágott hagymát és kicsit megdinsztelem, levágom a raddichio külsö leveleit (csak azokat szedem le, amelyek nem szépek) egészben megmosom, kettévágom, a vágott részre ráöntök egy kanálnyi citromlevet, sózom, borsom, egy picit cukrozom.

a füszerezett raddichio feleket beleteszem a szalonnás-hagymás serpenyöbe és lefedve 4-6 percig párolom, hogy ne égjen oda, lehett hozzáadni 2-3 evökanálnyi vizet.

a szószhoz egy kevés világos rántást készítek: felolvasztok 5 dkg vajat, rászórok 1 ek lisztet, kicsit pirítom, majd felengedem 2-3 dl víz és tej keverékével. 5 percig lassú tüzön fözöm és kevergetem, majd beleszórok  5 dkg reszelt sajtot (a legjobb valamilyen  igazán karakteres sajt: appenzeller, gorgonzola stb.). egy kevés sóval, borssal ízesítem.

fött rizzsel és friss petrezselyemmel megszórva tálaltam:

FDH: radicchio tésztával

a radicchio (ejtsd: radkkió, mint pinokkió) kinézetre olyasmi mint egy vörös káposzta, de valójában egyfajta cikóriaféle saláta. én sokáig csak (zöld)salátákba tettem egy-egy fél fejet – elsösorban a színhatás kedvéért. ezzel már a középkori szerzetesek is így voltak: az izgalmas szín némi változást hozott a szerzetesi rendek szigorú elöírásanak megfelelö, többnyire vegetáriánus és meglehetösen egyszerü étrendjébe.  én azért is kedvelem, mert remekül eláll néhány napot a hütöben.  mindemellett kellemesen kesernyés ízét is szeretem, mégis éveken át csak és kizárólag salátaként készítettem és fogyasztottam. míg egyszer csak feltünt, hogy bizony az olasz konyha tésztákhoz is használja, pl. csíkokra felvágva, picit gyorsan megsütve.

20 dkg tészta

4 szelet bacon, csíkokra vágva

2  cikk fokhagyma

1 kis fej radicchio

2 paradicsom, kkockákra vágva

só, bors

1 maréknyi pirított fenyömag

reszelt parmezán

amíg fött a tészta, a bacont egy kevés olivaolajon megpirítom, hozzányomom a fokhagymát (ügyelve, hogy ne égjen meg), rádobom a csíkokra vágott radicchiot és (tényleg csak) 1 percig sütöm, hozzáteszem a paradicsomot  és  leveszem a tüzröl (ha sokáig sül, elveszíti az ízét és a szép színét is), sózom, borsozom.  a leszürt tésztát ráöntöm a  raddichiós serpenyöbe és jól átforgatom, lehet még hozzátenni egy kis olivaolajat. a tányéron megszórom parmezánnal és fenyömaggal.  igazi fdh-vacsora.

kakaós csiga barátném születésnapjára

imádom az internet nyújtotta lehetöségeket. nemcsak azért, mert pl. ilyen jó receptekre lehet rá bukkani, amelyek régi ízekekre emlékeztetnek, hanem azért is, mert régi jóbarátkora is rá lehet találni. olyanokra, akik valaha nagyon fontosak voltak, aztán sok-sok kilométer távolságra keveredtek (vagy én keveredtem – ez ugye nézöpont kérdése). de akik, ugyanúgy mint a kakaós csiga illata és íze, sosem felejtödtek el teljesen.

a kakaós csiga az én iskolai életem mindennapjainak is fontos résztvevöje volt. iskolatejjel. vagy talán mégis inkább kakaóval. azzal, amelyiknek az alufóliás tetején gyakran (szinte mindig) volt egy lyuk, amin a kakaó olyan finoman ki tudott buggyani. te is emlékszel erre, bogi? ha erre nem is, abban biztos vagyok, hogy a kakaós csiga neked is a kedvenceid közé tartozott. születésnapod alkalmából sok boldogságod kívánok és küldök neked egy egész tepsivel. az egészségedre én már be is nyomtam 4 vagy 5 darabot…

maci receptjét csináltam meg, icipicit változtatva:

a tésztához:

• 50 deka liszt (fele-fele sima rétesliszt és teljes kiörlésü búza)
• 7 deka puha vaj (én megolvasztottam a vajat)
• 2 tk szárított élesztő
• 3 dl tej
• 1 tojássárgája
• 4 ek cukor
• 1 csipetnyi só

a töltelékhez:

• 3-4 ek cukor
• 3 ek cukrozatlan kakaópor
• 1 csipetnyi vanília
• 1,5 dl tej
• 1-1 ek olvasztott vaj

a hozzávalókat a kenyérsütőben dagasztottam és kelesztettem, majd egy hosszú keskeny, kb. 25x50 cm méretű lappá kinyújtottam. egy evőkanálnyi puha vajjal megkentem a tésztát. a cukrot elkevertem a cukrozatlan kakaóporral, és a tésztára szórtam. szorosan felcsavartam, majd éles késsel 2 cm vastag szeleteket vágtam belőle és egy sütöpapírral kibélelt tepsibe  tettem. 30 percig meleg helyen kelesztettem, majd 175 fokra előmelegített sütőben sütöttem készre 25-30 perc alatt. félidőben, amikor már kezdtek színt kapni a csigák, kikaptam a tepsit, és forró tej-vaj-vanília keverékével meglocsoltam őket, majd visszatoltam.

XXIV.VKF!!! 3 in 1

1. a tárgy

az én tárgyam  a konyhaszekrény egyik legalsó és leghátsó, úgy is mondhatnám legeldugottabb sarkában foglal helyet. mégis mindig olyan jól esik elöbányászni, úgy évente 4-5 alkalommal . talán ezért nem is követel magának  exponált helyet az elsö sorban. amúgy egészen bizonyos vagyok benne, hogy lelke van, így pontosan érzi, mennyire fontos nekem. ha valaki megkérdezné, melyik a legszeretettebb konyhai eszközöm, kapásból rávágnám, hogy ez a mákdaráló.  emócionális indexe simán eléri a 100-as maximumot. nemcsak a legszeretettebb, hanem a legrégibb is, legalább annyi idös, mint én (=harmincon túl). nagymamámnak pedig szerintem ez volt a legelsö elektronikus konyhai gépe. innen már kiderülhetett, miért olyan kedves nekem.

2. a történet

csak és kizárólag mák darálására használtatik. miután idekerültem és csak évente látogattam nagymamámhoz, mindig az volt a kérdések kérdése, hogy mit adjon ill.  mit vigyek magammal. mivel se egy zsák krumpli, se szakajtónyi tojás, se virág, se friss répa, petrezselyem vagy hasonlók nem jöttek szóba – talán csak még a dió és a tarkabab, na és persze a mák: mert hát ugye kis helyen elfér és jól bírja a szállítást. az elsö években mégsem hoztam, mondván nincsen mákdarálóm. pedig szívem szerint hoztam volna, mert itt nem volt mák (helysbítek: akkor még nem tudtam, hol is lehet itt kapni) aztán úgy a harmadik évben mondta nagymamám, hogy akkor vigyem az mákdarálót is. ami tulajdonképpen egy elektromos kávédaráló, de erre a célra sosem használtatott. neki megvan még a régi tekeröse, elég az. amely ugye a dolog történetéböl adódóan generációkkal régebbi modell, mint a képen látható mákdaráló:

tudom én, hogy a “tekerös az igazi”, de gyerekkoromból arra is emlékszem, hogy bizony nagyon fáradtságos munka azzal félkiló mákot megdarálni. így aztán titkon nagyon örültem, hogy a modern változatot kaptam.

csak az évek során jöttem rá, hogy mennyi mindent is jelent számomra a mák:  nagymamám mákvirággal beborított kertjét:

a gyerekként ott töltött nyarakat, amikor a kerten átszaladva le lehetett törni egy mákgubót (amikor már elkezdett száradni), vagy amikor a napra kiterített tengernyi mákgubókból fel lehetettt kapni egyet-kettöt és hallgatni, ahogyan “csörög” benne a mák. majd tetejét letörni és tenyerünkbe beszórva a friss mákot enni. vagy amikor a mákgubókból ki kellett “fejteni” a mákot – és a hatalmas mákkal teli vájlingba bele lehetett túrni az ember kezét. ha behunyom a szemem és erre gondolok, ma is érzem a tapintását. 

 

az két mákvirág-kép innen van.

vagy amikor nagymamám mesélte, hogy a miskolci piacon milyen butuska kérdést/ megjegyzést intéztek hozzá, mondván “igen aprószemü a mákja”. nagymamám válaszolt is rögtön, hogy “miért, akkora legyen mint az öklöm?”. hát igen, ne legyen akkora, csak jó sok legyen belöle. jusson belöle mákos buktába, bejglibe, mákos tésztára. az utóbbiról is nagymamám jut eszembe, amint  egyszer a 4 éves húgomnak csinált “csupasz mákos tésztát”: amikor a mákos tészta elkészült, húgom kitalálta, hogy neki az már pedig csupaszon kell. és addig kötötte az ebet a karóhoz, amik nagymamám a tésztaszüröben le nem mosta a mákot a tésztáról.  ezútán a húgom jóízüen fogyasztotta el az ö “csupasz mákos tészta” adagját.

a mák és a felhötlen gyerekkor szorosan összekötödik emlékeimben. ezen túlmenöen én a mákot mindenképpen a hungarikumok közé sorolom. annyira mindennaposan jelen van a magyar konyhában. mindenki ismeri és szereti, gyerekek és felnöttek szívesen fogyaszták, ünnepnapra vagy csak úgy. sajnálhatja is a többi nemzet, hogy csak péksütemények tetejére szór pár szemet díszítésként.

“A Kárpát-medencében az étkezési mák magja ízesítő, egyben étkezési alapanyag. Magyarországon étkezési felhasználása igen változatos. A kék mák keresett, amely egészben péksütemények, kalácsfélék felületére kerül szóróanyagként, egyes helyeken a gyúrt és kifőzött tésztafélékre is ilyen módon használják. Amennyiben töltelékként alkalmazzák, úgy többnyire darálva és vízzel vagy tejjel főzve, cukorral (mézzel), citromhéjreszelékkel, mazsolával, kajszi- vagy almalekvárral ízesítve készül. A tészta pedig kelt-főzött (öntött) vagy zsíros (vajas, margarinos) alapanyag. Mondhatni magyar különlegességnek számít a mákos tekercs, amit gyakrabban bejgli (pejgli) néven neveznek, illetőleg a mákos guba (bobajka, gubó). Ezek készítésének módja és időszakos használata vidékenként különböző, főként a karácsonyi ünnepek alatt és a böjti időszakokban fogyasztják. Az évente változó tömegű mákfelesleget olajnyerésre is hasznosítják…” (innen) további részletes ismertetö a mákról bálint gazdától itt. aki még többet szeretne tudni a mákról, az keresgélhet itt.

3. a recept

szívesen kísérletezem mákos sütemények terén, így nagyon megtetszett limara mákos linzerje, amelyet egy kicsit azért átalakítottam. szerintem ez nekünk is egy szempillanat alatt kedvencünké avanzsált: gyors, egyszerü és tényleg nagyon finom.

gyorsan összeállítható, különösen, ha késes robotgépet használunk a tésztához, és sokáig, napokig eláll, már ha marad. én most kétszemélyre sütöttem és mindenböl csak feleannyit használtam, mint az eredeti recept, így ez a mennyiség elég lett egy 26cm-es tortaformához:

tészta:

• 12,5 dkg vaj
• 12 dkg porcukor
• 1 tojás sárgája
• 2 ek. tejföl
• 1 csomag vaníliáscukor
• 1/2 citrom reszelt héja
• 20 dkg teljes kiörlésü búzaliszt (nem volt más itthon)
• 1 tk sütőpor

töltelék:

• 20 dkg darált mák
• 7,5 dkg cukor
• 1/2 citrom reszelt héja
• 10 dkg mazsola (aszaltmeggyel is jó lehet)
• 1 db alma héjastól lereszelve
• 1/2 narancs leve

először összeállítottam a tésztát.a  lisztbe kevertem a sütőport, cukrot és elmorzsoltam a vajjal. a többi hozzávalóval összeállítottam ,majd csak addig pihentettem, amíg elkészült a töltelék. a töltelékhez mindent kimérek és egy nagy tálban jól elkeverem. egy tortaformát kivajaztam és megszórtam liszttel. kinyújtom a tészta felét a forma méretére, beletettem, majd rásímítom a tölteléket. a maradék tésztaból csíkokat gyártok és rácsszerüen ráteszem a töltelékkel beborított tésztára.  180 fokos sütőben 25-30 percig sütöttem. tortaként szeletelve tálaltam, porcukor nélkül, mert nekünk így is éppen elég édes volt:

padlizsán – a kedvenc (gaby-tól)

évekkel ezelött egy kedves barátnömnél ettem ezt a finomságot, amely azóta is nyári kedvelt vacsoráink egyike. 2 éhes embernek 2 padlizsánt ujjnyi vastag karikákra vágok, sütöpapírra teszek és egy kevés olívaolajjal locsolok meg, sózom, tekerek rá egy kis borsot. mindenegyes szeletre teszek egy-két vékony fokhagymaszeletet, egy szelet paradicsomot, majd megszórom  reszelt sajttal (lehet parmezán, appenzeller, greyezer, gouda, trapista, fetasajt – vagy ezek keverékével – mindenképpen nagyon finom lesz, egyszerüen nem lehet elrontani). 180 fokon 25-30 percet sütöm  míg a sajt megolvad és kicsit piros lesz. friss bagettel és/vagy egy nagy tál salátával és egy finom fehér/ vörös borral kítünö nyári vacsora.

vigyázat: eszméletlen mennyiséget meg lehet belöle enni, hidegen is.

u.i.: cukkiniböl is finom, de padlizsánból az igazi. lehet ízlés szerint kaukuufüvel, rozmaringgal ízesíteni, de nem szükséges.

spárga leveles tésztában

kíváló lehetöség néhány szál megmaradt spárga hasznosítására és gyors esti vacsora elkészítésére. mint például tegnap este, amikor szomszéd-asszonnyommal futottunk össze a lépcsöházban:

ö:  – épp kérdezni akartalak, van- e kedved inni velem egy pohár bort a frissen meszelt erkélyemen?

én: – épp kérdezni akartalak, hogy megnézhetem-e a frissen meszelt erkélyedet és hogy vacsoráztál-e már?

ö: – persze. (mármint erkély) még nem (mármint vacsora).

én: – jó, akkor kb. 40 perc múlva jövök.

a 40 perc alatt elöhalásztam a hütöböl

1 csomag leveles tésztát (darabjait kettévágtam kb. 8x8cm-es lapokat kapva)

6 szál  (levesnek félretett) spárgát (ezeket is félbevágtam)

3 (maradék) sonkaszeletet, amelyeket annyi darabra vágtam, ahány spárgafelem volt

(a matematikai feladat helyes megoldása: 12)

és  (a vastartalék, újabban mindig van a hütöben) pesztót.

mialatt a sütö bemelegedett, megkentem a leveles tésztalapokat egy kevés pesztóval, rátettem egy-egy  sonkába  csavart spárgát és feltekertem a tésztát. 30 percig sütöttem.

az erkély szép volt (már amennyire ezt a gyertyafénynél meg tudtam ítélni). a spárgás tészták pedig nagyon finomak voltak. a bor is jól esett hozzá.

szerelem elsö látásra – medvehagyma

második medvehagymás receptem (az elsö itt) kicsit kölcsönzött, kicsit saját. saját annyiban, hogy medvehagyma az eredetiben nem szerepelt, de amikor megláttam alchri fasírtjait bacon pakolásban, rögtön tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. mivel éppen a napokban egy szakácskönyvet kaptam rukkolás és medvahagymás receptekkel, amelyben egy medvehagymás fasírt is volt, gondoltam, remekül kombinálhatnám a kettöt: így született meg a “medvehagymás bacon pakolásos fasírt” receptje:

hozzávalók ha húsgombócokhoz:

50 deka darált marhahús, 1 tojás, 1-2 ek zsemlemorzsa, 1 ek mustár, 1 tk örölt kömény, só, bors, 10 dkg medvehagyma apróra vágva, 9 szelet bacon, 2 paradicsom vékony szeletekre vágva

mielött elkezdtem a húsgombócokat, bemelegítettem a sütöt és betettem a tüzálló tálat is melegedni.

a darálthúst összegyúrtam a hozzávalókkal és 9 gombócot formáltam, majd 1-1 szelet baconba tekertem öket.

a kicsit elömelegített tüzálló tálba teszem a szósz hozzávalóit és óvatosan összekevertem a hozzávalókat:

2 deci tejszín, 1 deci víz, 1 kis doboz sürített paradicsom, 1-2 ek. chili-püré, só, bors.

a szószba fektettem a baconba tekert húsgombócokat, a tetejükre 1-1 paradicsomszeletet tettem. 200 fokon kb. 30 percig sütöttem. ezalatt elkészítettem a köretet: répagratin, amelyet szintén alchri receptjei között fedeztem fel.

ezen a recepten csak a kukoricadara mennyiségét változtattam, ugyanis csak 6 dkg volt itthon, a maradékot hajdninalissztel pótoltam.

12,5 deka kukoricadara, fél kiló sárgarépa, 3 dl zöldségleves, 1,5 dl tej, só, 1 ek. vaj, cukor, bors, 1 dl tejföl, 3 ek. apróra vágott petrezselyem, 10 dkg aromásabb sajt (nálam parmezán volt) reszelve

a tejet a levessel felforraltam, beleszórtam a darát, kikapcsoltam alatta a tüzhelyet és 5 percig kavargattam, majd lefedve 10 percig dagadni hagytam.

addig a répát megpucoltam és hosszában ketté vágtam, egy kis vajon egy serpenyöben sóval, cukorral lefedve sütöttem. kb. 10 percig, amíg majdnem teljesen puha lett.

a tejfölt és a fele sajtot belekevertem a polentába, sóztam, borsoztam, majd egy vajjal kikent tüzálló tálba simítottam.

erre pakoltam a répákat, megszórtam a maradék sajttal és 200 fokon 18-20 perc alatt pirosra sütöttem.

húsvéti kirándulás

gránátalma ananásszal

az utóbbi napok nagyon kellemes napsütésben teltek. ilyenkor jól esik bármilyen friss gyümölcs, föleg, ha ilyen csodaszép napsugár-színü. ha így megy tovább, hamarosan eperszüret lesz:-)