hip, hip, hurráá!!

ma este nekimerészkedtem és megnéztem  hogy áll a szombaton bekészített  kovászos uborka. valahol azt olvastam, hogy “jó idöben egy hét alatt elkészül” – így a hétvégére terveztem jobban szemügyre venni. aztán ma láttam (itt), hogy idöjárástól, napsütéstöl függöen pár nap alatt elkészül.

igyekeztem is ma idöben hazajönni, mert szombattól itt olyan kánikula van, hogy már attól féltem minden perc túl sok lesz az uborkáimnak.

szerencsére minden remekül müködött, az illata 100% kovászos uborka illat. kóstolni még csak langyosan tudtam, de már hül és alig bírom kivárni, hogy hidegen is megkóstolhassam.

kovászos uborka

mindazoknak, akik velem együtt aggódnak, hogyan sikerül életem elsö kovászos uborkája, jelenthetem, hogy remekül néz ki. egyszer már le is vettem a tányérkát a tetejéröl, hogy bele szagolhassak. az illata kellemesen emlékeztetett gyerekkorom régi kovászos uborkáira (aminek sokáig nem voltam nagy rajongója, de aztán egyszer csak…). szóval, szerintem nagyon szépen érik.

a kép még a hétvégén készült, most már elég zavaros az üveg…. szorítsatok tovább…. köszönöm…

kovászos uborka

modorosság ide vagy oda gasztrobloggernek lenni nagyon jó. míg sokan mások napról napra azon törik a fejüket, hogy mit is fözzenek másnap, a gasztrobloggernek 1001 ötlete van, ráadásul ehhez még naponta 1001 ötletet kap más gasztroblogger-oldalról. és akkor még nem vettem számításba a rokkanásig szakácskönyvekkel teli polcokat, mert ugye a lelkiismeretes blogger csak belenéz néhanapján egyikbe-másikba. de legalábbis a szakácsok könyvébe. de ha még ez sem lenne elég, akkor ott vannak az idényreceptek, amit ugye idén is idényben KELL megcsinálni. különben nem nyár a nyár.  és mikor lenne máskor kovászos uborka, ha nem a rekkenö höségben?

emelett a gasztrobloggernek a szimpla bevásárlás is örömöt jelent, hiszen olyan apró kellemes és teljesen váratlan meglepetések érhetik, mint a kovászos uborkához tavaly óta keresett nagyméretü üveg felfedezése a plus egyik akciós polcán.

a méretes és nagyon csinos üveg ötféle színü izgalmas fodrosszélü olasz tésztájával hívta fel magára a figyelmemet. alig vártam, hogy átszaladjak vele a zöldségeshez uborkát és kaprot venni belevalónak. sajnos nem kaptam rendes kovászolni való uborkát. 

de nem is akartam tudtam várni a pénteki piacig, így kisméretü kígyóuborkát vettem. remélem így is lesz majd belöle valami.

alchri receptje alapján készítettem. azzal a különbséggel, hogy én a forró sós vízzel öntöttem fel és tettem hozzá néhány szem borsot és egy teáskanálnyi mustármagot, mert emlékeim szerint mindkettö kell bele. 

a kimosott üvegbe 8 uborka fért bele, ezeket jól megmostam, majd beletuszkoltam az üvegbe és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. utána ezt a vizet ( 8 dl volt)leöntöttem róla és 1 ek sóval felforraltam. közben az uborkákat kiszedtem az üvegböl,hosszában bevagdostam öket. piritottam 2 szelet kenyeret és megpucoltam 4 gerezd fokhagymát.
az üveg aljára piritós került, rá jó sok kapor és a fokhagyma. erre állítottam az uborkákat, közzéjük is dugdosva kaporszálakat, hozzászórtam a borszemeket és a mustármagot. ráöntöttem a forró sós vizet,  a tetejére rátettem a másik szelet piritóst.
egy kistányérral letekarva kiraktam a délre nézö ablakba és most 10 percenként nézegetem, hogy jó-e már??

rozmaringos mustáros sárgarépa

vannak füszerek, amelyeket nem szoktam gyakran használni. ezek egyike a mustár. gyermekkori emlékeimböl csak a “virsli mustárral” jelenik meg lelki szemeim elött. az is csak május elsejei dátummal a kép sarkában. néhány éve  dijon-mustár ugyan mindig van hütömben,  amit azonban salátaöntet és néha-néha egy tejszínes szószon kívül nemigen szoktam használni.    ez most könnyen megváltozhat, ugyanis egy délafrikai szakácskönyvre tettem szert, amelyben sok recept alkotóeleme a mustárpor. így aztán beruháztam egy igazi colmans mustárporba: 

így ma este olyan receptet kerestem, amihez minden más van itthon. így esett a választásom a rozmaringos mustáros sárgarépára.

hozzávalók 2 személyre:40 dkg sárgarépa, só, 2 ek vaj, 1 tk mustárpor, 1-2 tk cukor, 1 fokhagyma-gerezd, 2 szál rozmaring, pár szál petrezselyem.

a sárgarépát 1 cm-es csíkokra vágom és 3 percig lobogó sós vízben fözöm, majd hagyom lecsöpögni. a vajat habzásig felmelegítem és beleszórom az apróra vágott rozmaringot, hozzányomom a fokhagymát, beleteszem a mustárport, a cukrot és egy csipetnyi sót. hozzáadom a sárgarépát és 3 percig mérsékelt tüzön sütögetem. ha kész hozzákeverem a petrezselyemzöldet.

mi egy-egy szelet ruszlival (nem mintha valami köze lenne délafrikához, de az volt a hütöben) és pirítóssal ettük. nagyon finomra sikerült és majd igyekszem megjegyezni, hogy pl. húsok köreteként is remek lehet…

21:20, hamburg, 26 °C

ennél egyszerübb recept nincs is, de 26 fokban ennél jobbat sem tudok elképzelni, ezért gyorsan leírom – igaz az tovább tart, mint elkészíteni.

a hozzávalók 1 személyre:

egy csipet só, chilipehely és bors hozzáadásával a fentieket a turmixgépben pépesítettem és azonnal tálaltam. be is lehet(ett) volna hüteni, de mivel a hozzávalók szombat óta a hütöben voltak, kellemesen elö lettek hütve.  ha túl sürü lenne, lehet hozzá ízlés szerint egy kevés vizet adni.

p.s. kettesben az erkélyen gyertyafénynél még finomabb – a mennyiséget ez esetben  duplázzuk.

töltött padlizsán – kelet füszereivel

többször írtam már a töltött padlizsánról, amely gyakorta szerepel az asztalunkon. az elmúlt napokban több helyütt is felbukkant a gasztroblogokon, úgyhogy én is újra kedvet kaptam hozzá. mindnekinek megvan a maga bevállt receptje, az enyém  itt található. ettöl eltéröen  most mégis egészen másképp  füszereztem: a só és a bors mellett került még bele egy csipetnyi cayenne-bors, római kömény és fahéj. az eredmény igazán ízletes lett: nagyon kellemes ízhatású töltött padlizsán született belöle, amelyet tzazikivel és egy pohár  száraz fehérborral fogyasztottunk.  mr. R. ugyan mindig dicséri a föztemet, de ez alkalommal különösen sokszor hallhattam jól esö mormogását két falat között.

fdh: az árpagyöngy és a zeller frigye

ma este is egy fdh-vacsorát készítettem. a kiinduló alap egy adag halványító zeller volt, amit még múlt hét pénteken vettem a sarki török zöldségesnél. annyira üdítöen friss és szép sötétzöld volt, hogy egy két nagy csokorral (annyi volt egy csomagban, mert egy csomag viszonylag kicsi volt) kellett vennem. azóta is gyötört a vágy, hogy valami finom legyen majd belöle, de nem volt idöm gondolkodni rajta és így csak esténként szembesültem a kinyitott hütöben a rám várakozóan nézö zellerszálakkal.  ma délután rákerestem, milyen zelleres receptek találhatók, de csak pár percem volt rá és a zellerkrémlevese és a waldorf-salátán kívül nem találtam semmi ínycsiklandozót. aztán egy képen rám mosolygott az árpagyöngy. azonnal abbahagytam a keresést. tudtam, ez az. akkor is, ha a receptnek semmi köze nem volt a  zellerhez. most aztán lett. az árpagyönygöt nagyon kedvelem. szeretem a kellemesen selymes ízét, igaz eddig ezt a hóbortomat csak a paradicsomos káposztában éltem ki, mert nem nagyon tudtam másba beletenni. így utólag kérdezem is, hogy miért nem jöttem rá magamtó valami hasonlóra.

hozzávalók: 1 kis fej hagyma, 12 szál halványító zeller (lehetne gumós is), 4 szál répa, 20 dkg árpagyöngy, 2 paradicsom, 10 dkg füstölt tofu,  egy fél marék pirított dió, egy kevés reszelt parmezán, só, zöld bors.

a hagymát egy kis olivaolajon megfuttatom, ezalatt felvágom a zellert és a répát. elöször a répát pirítom meg és teszek rá egy kiskanál barnacukrot (mielött a barnacukros üveget kinyitom és bátran egy kanálkával a répára szórom, megnézem, nem véletlenül a fehér mákos üveg akadt-e a kezembe….mert nekem pl. az akadt… ropogott is a végredmény a fogunk alatt *ggg* ). hagyom, hogy a cukor kicsit karamellizálódjon, ami a répának nagyon jót tesz. ekkor hozzáteszem a centis karikára vágott halványító zeller szárait, egy percig sütöm, majd  annyi forró  vízzel felöntöm, hogyböven ellepje, sózom és alacsony tüzön 25-30 percig fedövel lefedve párolom. (közben néha ránézek, ha kell, egy kevés vizet utánatöltök). ha az árpagyöny megfött, hozzáadom a felkockázott füstölt tofut, az apróra vágott zellerlevelet és a kikapcsolt tüzhelyen lefedve 5 percig állni hagyom. tálaláskor frissen örölt zöldborral, pirított dióval és egy kevés parmezánnal szórom meg.

a párom  nem igazán rajong a zellerért, de kétszer repetázott;-)

hétfötöl hazait: tegnapi maradékok

kicsit túl szó szerint vettem a mottót és a hétvégi maradékokat vacsoráztuk kicsit felturbózva. a sült zöldségeket jól kiegészített három darab héjában fött krumpli (ez is maradék volt), egy kis olívaolaj, csilipehely és egy maroknyi friss zsázsa.

karalábéfözelék

harmatosan friss karalábé mosolygott rám a sarki török zöldségesnél. gondoltam, ha csak magában rágcsálom el öket, akkor is viszem öket, annyira szépek voltak. még akkor nem tudván, mi lesz belölük. aztán itthon egy pillantás a hütöbe: tejföl mindig van, egy szójás fasírt ugyan nincs mindig, de most éppen volt – és vagy gyorsan fel kellett használnom, vagy…. így született meg a nagy ötlet és készítettem életemben elöször karalábéfözeléket.

a két karalábét meghámoztam és kockákra vágtam (ezen müvelet nem volt kivitelezhetö nassolás nélkül). majd feltettem sós vízben föni. félidöben beledobtam az apróra vágott karalábészárat/-levelet.  egy tejfölt  elkevertem egy evökanálnyi liszttel és a készre (értsd: roppanósra) fött karalábé levéböl apránként 10 evökanálnyi forró levet kevertem a lisztes tejfölhöz (így nem lesz csomós a fözelék), mielött a tejfölös-lisztes-karalábéleves keveréket a lábasba öntöttem. 2 percig lassú tüzön forraltam, kicsit kavargattam. frissen reszelt szerecsendióval, egy kevés frisssen örölt fehérborssal, egy pici sóval, petrezselyemmel ízesítettem. 

padlizsán – a kedvenc (gaby-tól)

évekkel ezelött egy kedves barátnömnél ettem ezt a finomságot, amely azóta is nyári kedvelt vacsoráink egyike. 2 éhes embernek 2 padlizsánt ujjnyi vastag karikákra vágok, sütöpapírra teszek és egy kevés olívaolajjal locsolok meg, sózom, tekerek rá egy kis borsot. mindenegyes szeletre teszek egy-két vékony fokhagymaszeletet, egy szelet paradicsomot, majd megszórom  reszelt sajttal (lehet parmezán, appenzeller, greyezer, gouda, trapista, fetasajt – vagy ezek keverékével – mindenképpen nagyon finom lesz, egyszerüen nem lehet elrontani). 180 fokon 25-30 percet sütöm  míg a sajt megolvad és kicsit piros lesz. friss bagettel és/vagy egy nagy tál salátával és egy finom fehér/ vörös borral kítünö nyári vacsora.

vigyázat: eszméletlen mennyiséget meg lehet belöle enni, hidegen is.

u.i.: cukkiniböl is finom, de padlizsánból az igazi. lehet ízlés szerint kaukuufüvel, rozmaringgal ízesíteni, de nem szükséges.

szerelem elsö látásra – medvehagyma

második medvehagymás receptem (az elsö itt) kicsit kölcsönzött, kicsit saját. saját annyiban, hogy medvehagyma az eredetiben nem szerepelt, de amikor megláttam alchri fasírtjait bacon pakolásban, rögtön tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. mivel éppen a napokban egy szakácskönyvet kaptam rukkolás és medvahagymás receptekkel, amelyben egy medvehagymás fasírt is volt, gondoltam, remekül kombinálhatnám a kettöt: így született meg a “medvehagymás bacon pakolásos fasírt” receptje:

hozzávalók ha húsgombócokhoz:

50 deka darált marhahús, 1 tojás, 1-2 ek zsemlemorzsa, 1 ek mustár, 1 tk örölt kömény, só, bors, 10 dkg medvehagyma apróra vágva, 9 szelet bacon, 2 paradicsom vékony szeletekre vágva

mielött elkezdtem a húsgombócokat, bemelegítettem a sütöt és betettem a tüzálló tálat is melegedni.

a darálthúst összegyúrtam a hozzávalókkal és 9 gombócot formáltam, majd 1-1 szelet baconba tekertem öket.

a kicsit elömelegített tüzálló tálba teszem a szósz hozzávalóit és óvatosan összekevertem a hozzávalókat:

2 deci tejszín, 1 deci víz, 1 kis doboz sürített paradicsom, 1-2 ek. chili-püré, só, bors.

a szószba fektettem a baconba tekert húsgombócokat, a tetejükre 1-1 paradicsomszeletet tettem. 200 fokon kb. 30 percig sütöttem. ezalatt elkészítettem a köretet: répagratin, amelyet szintén alchri receptjei között fedeztem fel.

ezen a recepten csak a kukoricadara mennyiségét változtattam, ugyanis csak 6 dkg volt itthon, a maradékot hajdninalissztel pótoltam.

12,5 deka kukoricadara, fél kiló sárgarépa, 3 dl zöldségleves, 1,5 dl tej, só, 1 ek. vaj, cukor, bors, 1 dl tejföl, 3 ek. apróra vágott petrezselyem, 10 dkg aromásabb sajt (nálam parmezán volt) reszelve

a tejet a levessel felforraltam, beleszórtam a darát, kikapcsoltam alatta a tüzhelyet és 5 percig kavargattam, majd lefedve 10 percig dagadni hagytam.

addig a répát megpucoltam és hosszában ketté vágtam, egy kis vajon egy serpenyöben sóval, cukorral lefedve sütöttem. kb. 10 percig, amíg majdnem teljesen puha lett.

a tejfölt és a fele sajtot belekevertem a polentába, sóztam, borsoztam, majd egy vajjal kikent tüzálló tálba simítottam.

erre pakoltam a répákat, megszórtam a maradék sajttal és 200 fokon 18-20 perc alatt pirosra sütöttem.

gyors karfiolos-brokkolis vacsora kerekrépa levelének pesztójával

volt még egy brokkoli a hütöben, de semmi jó nem jutott eszembe. annál is inkább, mert nagyon fárasztó munkahelyi napom volt, így még idöm sem volt ötlekteket keresgélni. amikor nyolc elött tíz perccel beestem a zöldségeshez, rám mosolygott egy halom csodálatosan fehér karfiol. a zöld és a fehér remek színpárosítása megnyerte tesztésemet és megkönnyebülten képzeltem el lelki szemeim elött a karfiol fehérjét a hütöben várakozó brokkoli zöldjéhez.

hazaérve megpároltam a rózsáira szedett karfiolt és a brokkolit. még melegen összekevertem két evökanál pesztóval, amelyet a múlt héten készítettem eszter reteklevél-pesztójának mintájára. megszórtam néhány szem pirított fenyömaggal, kecskesajttal és két szelet szétmorzsolt baconnal (a bacont ropogósra sütöttem, ha kicsit kihül, remekül szét lehet törderlni) és egy maroknyi snittlinggel.

utólag jutott eszembe, hogy pár csepp balzsamecet még sokat dobott volna rajta, de így is nagyon finom volt.

a nagy piros-fehér-zöld-menü

kisvirág játéka úgy látszik annyira megmozgatta fantáziámat, hogy tegnap estére egy egész piros-fehér-zöld-menüsor kialakult. komolyan mondom, nem direkt ezen törtem a fejem az elmúlt napokban. március 15. ide vagy oda, amióta fényképezem a föztömet egyébként is feltünt nekem, hogy a legtöbb étel ezt a három színt tartalmazza. vagy lehet, hogy tudat alatt én föznék ennyire magyarosan – a szó szoros értelmében? mondjuk, ha azt vesszük, hogy már a zöldség szó is magára a színre utal, ehhez hozzátesszük, hogy a tej- és tejtermékek fehérek, akkor már van egy jó alapunk, hiszen a zöldségek és a tejtermékek úgy általában a magyar konyha fö pilléreit alkotják (mellesleg szólva nem csak azét). szóval akkor már csak a pirosat kell becsempészni, hogy legyen egy kellemes szín- és nem utolsósorban legalább ugyanolyan kellemes ízhatású elöételünk:

a sült céklához megmostam, csutakoltam személyenként egy közepes céklát, majd alufóliába csomagolva sütöttem 180 fokon kb. 75 percig. kíséröje egy sürübb “öntet” lett:

1 dl aludttej (=dickmilch, sima joghurtot vagy kefírt is el tudok képzelni)

1 dl tejföl

1 tk frissen reszelt torma

1 alma lereszelve

4 tk friss füszer (petrezselyem, kapor, snidling)

só, frissen örölt fehérbors

higgyük el, hogy egy kanálka torma tényleg elég lesz. én kettövel tettem a biztonság kedvért, amit kicsit meg is bántam. még jó, hogy volt egy fél tejföl amit hozzá tudtam keverni, így tényleg finom lett.

a föétel friss tökehal (=kabeljau) volt párolva, kerekrépa leveléböl készült pesztóval és olivaolajjal. köretként a kerekrépát vajon sütöttem, pici cukorral karamellizálva, szigorúan chili & vanília receptjét követve. az eredmény nagyon finom (a szónak a “finom” értelmében: úgy mint selymes, különleges…. - ha valaki jobbat tud, szívesen veszek javaslatokat), retekre és karalábéra kicsit hasonlító íz lett. a piros színt, némi fantáziával, a sütötökös nudli (innen) képviselte. e recepttel sajnos nem tudok szolgálni, mert készen vett, de nagyon finom és hozzáillö köret volt. mivel mindannyiunk ízlését elnyerte, fogok majd kísérletezni az elkészítésével.

a sült cékla és a kerekrépa után desszertként egy újabb eddig nem ismert/ kóstolt különlegesség került asztalunkra: bivalytej-fagylalt a menü-témájához passzoló színek (zöld pisztácia és piros málna) kíséretében. mihelyst találok egy bivalytej-értékesítö helyet, ahonnan én is bivalytejhez tudok jutni, lesz ám majd fagylaltrecept is. sajnos “az odamegyünk lakni , ahol bivalytejet kapni” (pl. ide) jelenleg nem tünik megvalósíthatónak. mondjuk a színek miatt külön jó lenne;-)

májusi golyócskák

kerestem az interneten, hogy tulajdonképpen, mi is ez a fakítóan fehér színü zöldség a csodálatosan szép üde friss zöld leveleivel. (ugyan már tavaly nyáron került egyszer a kezembe, de akkor nem igen tudtam vele mint kezdeni és sajnos addig vártam, míg a hütöszekrényem aljában elfonnyadt. amit szegény igazán nem érdemelt meg.)

én "mairübchen" (=májusi répácska) néven vettem és amikor gugliztam, valahol azt olvastam, hogy "mai-kugel" (=szabad fordításban: májusi golyócskák) néven is fut. mivel pár napja golyókról egy gsztroblogon olvastam egy izgalmas cikket, nagyon megtetszett ez a név, ami szerintem igazán illik rá:

magyarul egyébként kerekrépa/ tarlórépa név alatt is ismert, föleg zalában. a káposztafélék családjába tartozik, évezredek óta termesztik és fogyasztják. a kisméretüeket használják emberi fogyasztásra, a nagyobbakat takarmányozás céljára. talán utóbbi miatt került az elmúlt évtizedekben háttérbe. részletes beszámoló itt olvasható. az ízek skáláján tehát a retek és a karalábé között mozog, lehet nyersen, vékonyra szeletelve, reszelve salátaként fogyasztani. így elöször ilyen módón próbálkoztam vele. mivel a levelei is olyan szépek voltak, ráadásul eszternél épp tegnap reggel olvastam a reteklevél pesto írás, már csak azt kellett gugliznom, hogy a májusi golyócskák levelei vajon ehetöek-e. ehetöek.

hozzávalók:

10 dkg májusi-golyócska-levél (ez két csomagból volt, egy csomagban 3 db golyó volt)

3 dkg mandula (csak ennyi volt itthon)

6 dkg dió

10 dkg parmezán

2,5 dl olivaolaj (nem tudom pontosan, amennyit felvett)

5-6 picike gerezd új-fokhagyma (csak ennyi volt itthon)

só, bors

a mandulát, diót száraz serpenyöben kicsit megpirítottam, a parmezánt lereszeltem, a leveleket megmostam, szárítottam. a hozzávalókat konyhagépben (mixerrel) pürésítettem.

ebédre májusi-golyócskás-pesztó volt tésztával (nem tudom sajnos, mi a neve, olyan mint a csigatészta, csak kicsit nagyobb). nagyon jót tett neki, hogyy nem volt túlfokhagymázva. amikor a pesztót készítetttem, még úgy éreztem, el kelne bele egy kis plusz fokhagyma-cikk. de így utólag, jobb is, hogy nem volt több itthon.