a mi paprikás csirkénk – nokedlivel és uborkasalátával

lehet, hogy van aki szentségtörésnek veszi, de nálunk márpedig csirkemellböl (néha pulykamellböl) készül a paprikás csirke. régen otthon én se ismertem ezt a variációt. mi több, el se tudtam képzelni, hogy a mellehúsából paprikás legyen. ki is nevettem volna, ha valaki ilyesmit emleget. mégis a mi csirkepaprikásunk igazi “mindenki-kedvencévé” nötte mi magát. az úgy kezdödött, hogy párom egyáltalán nem kedvel semmiféle “csontos” húst. mármint amiröl neki kell(ene) leszedegetni a húst. ismeretségünk kezdetén én úgy tálaltam neki a paprikás csirkét, hogy levagdaltam a combról a húst. mert azért szerintem a paprikás csirke comb nélkül elképzelhetetlen (volt).  ma már könnyen el tudom képzelni, mert finom, gyors és a gyerekek is (ide-oda-tologatás nélkül) megeszik. amihez nagyban hozzájárul a nokedli is. most már értem, miért mondják, hogy “nyeli, mint kacsa a nokedlit”.  annak pedig különösen örülök, hogy az én paprikás csirkém kiütötte a régebben kedvelt óvodai/  menzai “barnaszószos húst rizzsel” (úgymond német specialitás: a barnaszósz valami maggi/knorr por *brrrr*, néha a gyerekek kedvéért készítettem, de mindig nagy belsö ellenállással kísértetve).

4 személy részére:

1 kg csirkemell/ pulykamell kockákra vágva

1 nagy fej hagyma

2 ek olaj

örölt pirospaprika

só, egy csipet örölt kömény

egy kevés víz

tálaláskor egy kevés tejföl

a szokásos módon pörköltet készítek, mialatt fö, bekeverem a nokedlit.

2 tojást elkeverek egy csipet sóval (ha a tojások nagyon sápadtak, teszek hozzá egy kiskanál örölt kurkumát), és annyi liszttel és vízzel, amennyivel jónak (és föleg elégnek) látom/ érzem. fokozatosan adogatom hozzá, hol a lisztet, hol a vizet. nem csinálok nagy ügyet belölle, ha egy kicsit csomós. ha van idöm, kicsit tovább kevergetem, akkor “kicsomótlanodik”, ha nincs, úgyis jó.  a nokdelitésztát általában állni hagyom 10-30 percet (attól függöen, kell- e még valamit csinálnom, pl. salátát, asztalt teríteni, hasonlók). még soha nem vettem észre különbséget, hogy jobb-e ha áll vagy sem. egyszerüen mindig jó.

a nopkedlit a nokedliszaggatóval egy egy nagyobb lábasban forró sós vízbe szaggatom:

tipp: ha nagyobb mennyiséget készítek, egy kivajazott höálló tálat beteszek a sütöbe kb. 80 fokra és ebbe szedem a kifött nokedli-adagokat. teszek rá még a tetejére egy kevés vajat és óvatosan átkeverem, hogy ne álljon össze.

csak a tálaláskor teszek a húsra egy kiskanál tejfölt. na jó, az én adagomra legalább kettöt. azt tapasztaltam, hogy így könnyebben emészthetö, minta már a lábasban nyakon öntöm egy pohár tejföllel. de ez biztos ízlés kérdése. 

persze elmaradhatatlamn az uborkasaláta:

egy uborkát vékonyra gyalulok, egy kis fej hagymát (vagy 2 zöldhagymát) karikára vágok és egy kis sóval összekeverek. az öntethez a következöket keverem össze:  egy kevés olaj, ecet, 1 fej szétnyomott fokhagyma, 1 csipetnyi cukor,  petrezselyem, kapor, 2 ek tejföl. tálaláskor meghintem egy csipet örölt pirospaprikával.

szombati ebéd

pénteken este nyolc után csörgött a telefon. tölünk 200 km távolságban élö sógorom feleségestöl és nagynénistöl jelentkeztek be hozzánk ebédre. másnapra. nem vagyok egy nagyon spontán természetü ember, ezért kapásból dobtam egy hátast. miután magamhoz tértem, lázasan törni kezdtem a fejem, mi az, amihez szombaton reggel gyorsan be tudok vásárolni és délig ebédet fözni. (feltéve, ha ezalatt az idö alatt párom legalább kiporszívózik, mert a lakás enyhén szólva szaladt.) annyit rögtön sikerült kiötlenem, hogy egy jó tejfölös krumplilevest fogok készíteni, de mi legyen a második? hosszú fejtörés után és egyre nagyobb kétségbeesés közepette páromat kérdeztem, van-e egy jó ötlete. székelykáposzta volt a válasz. hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?! talán mert a tejfölös krumplileves után otthon senki  nem enne tejfölös székelykáposztát. erösen gyanítom azért jutott neki az eszébe, mert családjának más tagjainak legutóbbi látogatásakor is éppen azt föztem. mindenesetre nagyon hálás voltam az ötletnek, lévén gyorsan elkészíthetö és abszolut rizikómentes. semmit nem lehet rajta elrontani. eddig mindenkinek ízlett.

a tejfölös krumplileveshez 4 közepes krumplit apró kockákra vágva feltettem sós vízben föni. elkevertem két teáskanál lisztet 1 dl tejszín és 1 dl tejföl keverékével (csomómentesre!). amikor a krumpli már majdnem teljesen puha volt, a forró levesböl apránként a lisztes keverékhez hozzáadtam összesen tíz evökanálnyit, majd ezt folytonos keverés mellett a lassú forrásban lévö leveshez öntöttem (ügyelve arra, hogy ne fusson ki). 2-3 percig még lassú tüzön föztem. csak amikor kikapcsoltam a tüzet alatta adtam hozzá a felkarikázott paprikás kolbászt. így a leves szép piros színt kapott, a kolbász pedig nem fött szét és nagyon finom ízletes maradt. tálaláskor szárított tárkonnyal ízesítettem és frissen sült kenyérrel kínáltam.

a székelykáposztához 1 kg pulykahúsból a szokásos módon pörköltként készítettem: 1 nagy fej vöröshagymát üvegesre pirítottam, jó sok öröltpaprikával (és a káposzta miatt egy kevés örölt köménnyel) megszórtam, egy kis vizet adtam hozzá. amikor a hús már majdnem teljesen megpuhult, 1 kg savanyított káposztát tettem hozzá, felöntöttem egy kevés vízzel és pár percig tovább föztem. fött rizzel tálaltam (és tejföllel meglocsolva , de ez csak a fényképezés után jutott eszembe).

az ebéd kellemes hangulatban telt, mindenki szedett mindkét fogásból. a nagynéni pedig sokat mesélt (már amikor éppen nem evett). volt is mit mesélnie: negyvenöt évet töltött apácaként pápua új-guinea egyik kis szigetén. az egészség-ügyben tevékenykedett és többezer gyermek világrajövetelében segédkezett ill. legalább ugyanennyi bába kiképzését irányította. mígnem néhány hónappal ezelött úgy döntött, hogy hetvenöt évesen ideje lesz visszatérnie németországba és életének utolsó szakaszát egy itteni kolostorban eltölteni, ahol még a reá bízott feladatokat kítünö egészségnek örvendve fogja véghez vinni.

mivel nagyon szép napsütéses nap volt, elmentünk egy nagyot sétálni a közelben lévö alster tóhoz (a közel viszonylagos: kb. 2 km). bevallom, kicsit írigykedtem magamban, amikor láttam, hogy milyen fiatalokat meghazudtoló kondícióval jött fel a nagynéni a negyedik emeletre a két órás, kb. 6 km-es séta után.

így legalább jó lelkiismerettel ülhettünk neki a délutáni kávénak. amelyhez természetesen sütemény is dukált. a receptet lúdanyónál találtam. a receptet idemásolom, mert ugyanígy csináltam (csak a citromhéjat felejtettem ki belöle, a mazsolát pedig szándékosan kihagytam, mert nem tudtam, hogy mindenki szereti-e):

Misses Chesseoo kedvence - az ellenálhatatlan ausztrál répasütemény

(így még a nagynénihez is nagyon passzolt, aki visszatérte elött ausztráliában töltött néhány hetet – úgymond a civil világhoz valóaklimatizálodásként)

hozzávalók a tésztához:
50 dkg finomra reszelt sárgarépa
25 dkg durvára vágott dió (eredetileg pekándió)
25 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű is)
20 dkg mazsola
20 dkg barna cukor
4 tojás
2 dl semleges ízű olaj (eredetileg 2,5 dl, de szerintem még lehet csökkenteni a mennyiségen)
2 tk szódabikarbóna
2 tk fahéj

a krémhez:
25 dkg mascarpone (én philaadelphia vajkrémet használtam)
4 ek joghurt
porcukor ízlés szerint (kb. 4 evőkanálnyi)

melegítsük elő a sütőt 180 C fokra (légkeveréses sütőnél 160 C).
keverjük össze a lisztet, szódabikarbónát, fahéjat, mazsolát és a cukrot.
a tojásokat verjük fel habosra, és utána fokozatosan keverjük hozzá az olajat.
felváltva, apránként adjuk hozzá a lisztes keveréket, a reszelt répát és a durvára vágott diót és jól keverjük össze.
egyengessük el egy kivajazott nagyméretű tepsiben és süssük 20-25 percig (tűpróba!!!! nálam majdnem egy órát sült!!!!), majd hagyjuk kihűlni.
a krémhez keverjük össze a hozzávalókat és kenjük a kihűlt sütemény tetejére.
tényleg nagyon finom!

p.s. párom nemcsak kiporszívózott, hanem az összes ablakot rukkzukk meg is pucolta délig.

a fel nem ismert hungaricum

tegnap este egy német barátnöm látogatott meg, akinek szerettem volna valamilyen magyaros ételt kínálni. két személyre gulyáslevest vagy csirkepaprikást nem volt kedvem készíteni, így esett a választásom a tarhonyás húsra (recept itt). igazi magyar és magyaros egytálétel - és eddig mindenki nagyon szívesen ette, amkinek csak kínáltam. remekül lehet gyerekeknek is feltálalni, hiszen már maga a formája is olyan csábító, olyan gurulós - játékos. ha pedig éppen válogatós korszakában van a gyerek, könnyen ki tudja belöle válogatni a húst. biztos akad az asztalnál, aki örül a plusz húsnak. nálam csak és kizárólag ecetes uborka kíséretében kerül az asztalra (ha otthon lennék, ecetes paprikával is kipróbálnám szívesen).

elkészítése vendégbarát és nagyon egyszerü. nem is értem, miért nincs benne a legtöbb magyar illetve a magyar konyháról szóló szakácskönyvben. az általánosan ismert recept szerint a lisztet és a tojást sóval összegyúrják, majd tarhonyarostán áttörik. az így elkészített tésztát napon szárítják ki. ebben a formában akár több évig is tárolható. a recept ugyan nem tünik valami ördöngösnek, de a tarhonyarostán való áttörés komoly fizikai munkát igényel, így ma már csak kevesen vannak, akik a tarhonya készítését maguk végzik. szerencsére legújabban itt is lehet kapni "bolti tarhonyát". el is szoktam gondolkozni, ki veheti, eddig még nem láttam, hogy valaki a kosarába tette. én mindenesetre nagyon örülök neki:

régen az alföldi parasztok táplálkozásában töltött be fontos szerepet. késöbb a földmunkások, pásztorok, késöbb építö- és vasútimunkások kedvelt, praktikus és mindennapi étke volt. már csak azért is, mert sokáig eltartható, nem igényel különösebb tárolási módot (mint pl. hütögép), mert könnyen és gyorsan készíthetö belöle laktató és finom étel. remekül fözhetö bográcsban, hagyma, piros(füszer)-paprika, szalonna, de akár krumpli és kolbász hozzáadásával. még késöbb a menzai ebédek sztárja lett. én nem is ismertem senkit, aki ne szerette volna (na jó, a csombékos húsfacatokat én speciál nem szerettem különösebben, de gondolom ezzel nem voltam egyedül). készülhet belöle leves vagy akár egy kicsit összetettebb föétel is. horász konyháján épp tegnap láttam egy jó pásztortarhonyás receptet. nálunk is mindig nagyon gyorsan el szokott fogyni. én akár hidegen is képes vagyok rájárni.

tarhonyás hús vagy magyar kuszkusz?

kedvelt menzai emlékeim egyike. és bár egyes szakácskönyvírók véleménye szerint a mai napig magyar családok mindennapos eledele, valahogy nálunk otthon régen sosem volt. nagymamámnál sem. söt mi több, még én sem föztem soha. a mai napig. kicsit meg is sértödtem (de igyekeztem palástolni), amikor párom hazaérve, belekukkantva az edénybe azt kérdezte: "kuszkusz lesz vacsorára?". nem igazán az sértett meg, hogy nem ismerte fel a magyar tarhonyát (németül: eiergraupen), mint inkább az, hogy pont tegnap este ettünk tényleg kuszkuszt. ez kicsit olyan, mintha a borsót a mákkal keverné össze valaki, nem? ezen azért hamarosan túltettem magam, föként azért mert már nagyon éhes voltam. így aztán gyorsan megterítettem, fényképeztem és már ettük is az elsö adagot.

amikor a repetát szedtem a tányyérba megkérdeztem a páromat, hogy uborkát is kér-e még. mondta, hogy igen, de már akarta is kérdezni, hogy azt minek vagdaltam így be. mondtam, hogy azért, mert jobban mutat a képen. udvariasan közölte, hogy ha nem lenne muszáj, akkor a második adakot "nem-bevagdalt-uborkával" kérné.

hozzávalók 4 személy részére

4 dkg olaj

1 nagy fej hagyma

pirospaprika, ízlés szerint lehet csípös is

só

1 tk örölt kömény (elhagyható, de szerintem sok pörkölt jellegü ételhez illik)

60 dkg csirkemell

4 dkg olaj

25 dkg tarhonya

a hagymát egy kevés olajon megpírítottam, az edényt a tüzröl levéve pirospaprikát és egy kevés vizet adtam hozzá. visszatéve a közepes lángra, rádobtam a kockákra vágott csirkemellett, megsóztam, "köményeztem" és annyi vizet öntöttem alá, hogy ne égjen oda, hanem pörköltszerüen süljön.

egy külön serpenyöben felforrósítottam az olajat és a tarhonyát ügyesen kevergetve megpirítottam, majd hozzáadtam a pörkölthöz. felöntöttem annyi forróvízzel, amennyi jól ellepte és legalacsonyabb hömérsékleten 20 perc alatt készre föztem. a kikapcsolt tüzhelyen én még 5-10 percig állni hagytam, úgy lett tökéletes az íze és a konzisztenciája:

XXI.VKF!!! Könyvböl fözve

1952, Algír: «Sprentzl Gyula és párja az ebédlöasztalnál ültek. Töltött paprikát készített Aranka Tomival. Arab (pontosabban cherchell-i) – magyar (pontosabban: Baross utcai) kooprodukcióban készült ez a töltött paprika. Bárányhúsból került a töltelék és volt benne fahéj, hisz Tomi szinte minden húsba tett fahajat. Persze a paprika nem olyan volt, mint a magyarországi, méregzöld színü volt, vaskos héjú, szép, de Aranka szerint kicsit ízetlen, füízü volt az algíri paprika. De egyébként a továbbiakban épp úgy készült ez a töltött paprika, ahogyan Aranka kamaszlány korában tanulta a Mamától : hagymával törték át a paradicsomot a léhez, pirospaprika került a rántásba, volt a töltelékben darált hús, só, bors, rizs.» (Bächer Iván : Rötúr, Göncöl Kiadó, 2004, 90.oldal)

Nemcsak Aranka szerint, szerintem is ízetlen, füízü a vastag héjú (holland típusú) zöld paprika (ráadásul keserü), amit errefelé leggyakrabban kapni lehet. Èn ezt a fajtát se nyersen, se fötten meg nem tudom enni. A piros, sárga, netalán narancssárga paprika pedig már csak a színe miatt sem jöhet szóba. Ìgy aztán nálam a töltött paprika csak és kizárólag a jó magyar paprikából készülhet, amelyet nagy örömömre nyár közepétöl szeptember végéig (ebben az évben még október végén is kaptam) a környéki szupermarketekben lehet kapni. Szerencsére szezonon kívül gyakran lehet találni török zöldségesnél is ilyesféle paprikát, így a töltött paprika nálunk gyakran kerül az asztalra:

2 személyre
(a receptet lehet "felszorozni")
4 fehér paprika
200 g darált (bárány)hús
50 g félig készre fözött rizs
1 kis fej hagyma
só, bors, pirospaprika
1 l paradicsomlé
ízlés szerint egy csomó zellerlevél
só, bors
egy csipet fahéj a darált húshoz adva kellemesen egzotikus ízt kölcsönöz

30-35 perc fözési idö, körítésként héjában fött sósburgonya és egy pici cukor + tejföl.az elkészítési módját most nem írom ide, mert ez az az étel, amit mindenki el tud így is készíteni. ha mégsem, szívesen elküldöm e-mailben:-)

rakott krumpli

ugye a receptet nem kell leírni?;-)

töltött paprika

egyik kedvencünk. biztosan nem csak a miénk. tapasztalatom szerint csak akkor jó, ha jó sokat fözök belöle egyszerre. a maradékot remekül le lehet fagyasztani. nálam a töltött paprika csak és kizárólag magyar paprikából készülhet. még szerencse, hogy nyár közepétöl szeptember végéig itt is mindig lehet kapni. egyébként a fött paprikát nem szeretem (kivétel a lecsóban) megenni. így aztán én a töltött papikát úgymond paprika nélkül eszem.

2 személyre

(a receptet lehet "felszorozni")

4 fehér paprika

200 g darált hús

50 g félig készre fözött rizs

1 kis fej hagyma

só, bors, pirospaprika

1 l paradicsomlé

ízlés szerint csomó zellerlevél

só, bors

30-35 perc fözési idö, körítésként héjában fött sósburgonya és egy pici cukor + tejföl.

az elkészítési módját most nem írom ide, mert ez az az étel, amit mindenki el tud így is készíteni. ha mégsem, szívesen elküldöm e-mailben:-)

töltött karalábé/ gefüllter kohlrabi

für 4 Personen:

4 Kohlrabi (ggf. 3-4 Mangoldblätter)

für die Soße

1 EL Sonnenblumenöl

1 kleine Zwiebel

200 ml saure Sahne

50 ml süße Sahne

2 TL Mehl

1 TL Paprikapulver (mild)

Petersilie

für die Füllung

1 kleine Zwiebel

350 g mageres Hackfleisch

35 g Reis (in Salzwasser halb gar gekocht)

Salz + weißer Pfeffer + Paprikapulver, Majoran (nach Geschmack)

Die Kohlrabi dünn schälen, drei Knollen aushöhlen, eine in Würfel schneiden. Für die Füllung den Reis in Salzwasser 10 Minuten (halb gar) kochen. Die Zwiebel klein hacken und mit dem Hackfleisch, dem Reis, dem Ei, den Zwiebeln, dem Salz + Pfeffer und dem Majoran (alternativ: eine handvoll Petersilie) gut vermengen. Die ausgehöhlten Kohlrabi füllen. Aus der restlichen Hackfleischmasse mit nassen Händen Klößchen formen und die Kohlrabiblätter (alternativ: die Mangoldblätter) damit füllen (ähnlich einer Krautrollade). Die Kohlrabi- bzw. Mangoldblätter lassen sich leichter verarbeiten, wenn man sie kurz mit kochendheißem Wasser abbrüht.Die Zwiebel klein hacken und im Sonnenblumenöl glasig dünsten. Vom Herd nehmen und das Paprikapulver sowie 4 EL warmes Wasser daruntermischen. Das ausgehöhlte Kohlrabifleisch, die Kohlrabiwürfel, etwas Salz dazugeben und alles einmal aufkochen lassen. Die Temperatur reduzieren. Die gefüllten Kohlrabi und die gefüllten Kohlrabi-/ Mangoldblätter dazugeben und soviel Wasser dazugießen, daß die Kohlrabi etwa zur Hälfte bedeckt sind. Bei schwacher Hitze zugedeckt gar dünsten (ca. 30-40 Minuten).Die gefüllten Kohlrabi und die gefüllten Kohlrabi-/ Mangoldblätter vorsichtig herausheben und in einer vorgewärmten Auflaufform in den Backofen warmstellen (100 °C).Die saure und die süße Sahne mit dem Mehl verrühren und zum Sud gießen, einmal aufkochen, vom Herd nehmen und mit einem Stabmixer pürieren. Die gefüllten Kohlrabi auf einen Teller stellen, mit der heißen Soße übergießen und mit gehackter Petersilie bestreuen. Sauere Sahne kann extra ein einem Schälchen zusätzlich serviert werden.

Insider-Tipp: Die süße Sahne mit dem Mehl (mit einem kleinen Schneebesen in einer Müslischale) gut verrühren, danach die saure Sahne dazugeben und ebenfalls gut verrühren. Nach und nach ca. 10 Eßlöffel vom heißen Sud dazugeben und immer wieder schnell verrühren. Dies verhindert, daß die Sahne in der heißen Flüssigkeit flockig wird. Zum Schluß die Mischung zum restlichen Flüssigkeit im Topf geben und einmal aufkochen lassen, dabei hin und wieder rühren.

csirkepaprikás nokedlivel (hähnchenpaprikasch (=gulasch) mit nockerln)

németül

a “csirkepaprikás nokedlivel” legkedvesebb ételeim közé tartozik. sokat gondolkoztam rajta, hogy miért, de nem igazán jöttem rá. azt viszont 100%-osan tudom, hogy bármikor - vakon, megfázottan, bárminemü kóstolgatás és a stressz legkisebb jele (sikerül-e, jó ízü lesz-, idöben elkészül-e stb.) nélkül képes vagyok elkészíteni. és mindig remek lesz. egyrészt nekem is mindig nagyon jól esik, másrészt akárkinek föztem eddig, mindig mindenkinek nagyon-nagyon ízlett.

nekem valahogy ez a recept a „klasszikus magyar” étel receptje. a második „klasszikus magyar“ recept a gulyáslevesé, de be ell vallanom, a gulyást levesért viszont nem igazán rajongok – viszont mások nagyon megszokták dicsérni. nekem talán csupán annyi a bajom vele, hogy gulyáslevest csak egy hatalmas nagy leveses fazékban tudok készíteni. egy kétszemélyes háztartásban ritkán adódik alkalom arra, hogy egy vályognyi leves elfogyjon – még ha vendégek jönnek is, mi utána legjobb esetben is 2-3 napig gulyáslevest eszünk...

csirkepaprikás recept 4 személyre

1 jó fej hagyma
2 ek olivaolaj
2-3 ek pirospaprika (lehet csípös is)

ízlés szerint 2-3 ek piros arany és só
kevés víz, hogy a paprika és a hús ne égjen oda
személyenként (legalább egy, de inkább kettö) csirkecomb
(ha valaki, mint a párom abszolut csirkecsont-ellenes, akkor lehet mellehús is)

egy pohár tejföl
1 kk liszt

a hagymát apróra vágom, egy kis olajon üvegesre pirítom. leveszem a tüzröl, hozzáadom a pirospaprikát (esetleg a piros aranyat) és egy kevés vizet. visszateszem a tüzre és hozzáadom a húst. kicsit megsózom. kb. 35-45 perc alatt puhára sütöm a húst, ügyelve arra, hogy ne égjen le. idönként öntök hozzá egy pici vizet. ha hús megpuhul (=a csontról elkezd leválni a bör), elkeverem a lisztet a tejföllel egy kis tálkában, majd egymás után evökanalanként a húsos serpenyöböl a lisztes tejfölhöz adagolok kb. 10 evökanál szószt és simára keverem. ezután a serpenyöbe öntöm a tejfölös-lisztes-szószos keveréket és 1-2 percig tovább fözöm a húst. ez egy kicsit furcsán hangzik. a szakácskönyvekben csak annyi szokott állni, hogy adjuk a liszttel elkevert tejfölt a húshoz, de tapasztalataim szerint akkor a maga a szósz az esetek többségében csomós lesz. tapasztalataim szerint, ha a lisztteöl összekevert tefölhöz apránként hozzáadjuk a meleg/ forró szósz egy részét, és a leveréket csak így adjuk a húshoz, az eredmény tökéletesen csomómentes lesz (persze csak akkor, ha a lisztet sikerült a tejföllel csomómentesre elkevernünk). 1-2 percig összeforraljuk.

nokedli 4 személyre

2 tojás
csipetnyi só
(csipetnyi kurkuma)
liszt
víz

egy kézi habverövel felverem a tojásokat egy pici sóval. (egy csipetnyi kurkuma kellemes sárgaszínt kölcsönöz, de nem feltétlenül szükséges.) egymás után (váltogatva) annyi lisztet és vizet adok hozzá, amennyit a tojások felvesznek. a konzisztenciája olyan legyen, hogy a habveröröl lassan + nehézkesen essen le a tészta. 20 percig állni hagyom, majd forrásban lévö sós vízbe szaggatom és fözöm ki a nokedlit.

p.s.: szerintem a legfinobabb, ha a maradék húst, szóssza és nokedlival másnap együtt megmelegítjük…