a radicchio (ejtsd: radkkió, mint pinokkió) kinézetre olyasmi mint egy vörös káposzta, de valójában egyfajta cikóriaféle saláta. én sokáig csak (zöld)salátákba tettem egy-egy fél fejet – elsösorban a színhatás kedvéért. ezzel már a középkori szerzetesek is így voltak: az izgalmas szín némi változást hozott a szerzetesi rendek szigorú elöírásanak megfelelö, többnyire vegetáriánus és meglehetösen egyszerü étrendjébe. én azért is kedvelem, mert remekül eláll néhány napot a hütöben. mindemellett kellemesen kesernyés ízét is szeretem, mégis éveken át csak és kizárólag salátaként készítettem és fogyasztottam. míg egyszer csak feltünt, hogy bizony az olasz konyha tésztákhoz is használja, pl. csíkokra felvágva, picit gyorsan megsütve.
20 dkg tészta
4 szelet bacon, csíkokra vágva
2 cikk fokhagyma
1 kis fej radicchio
2 paradicsom, kkockákra vágva
só, bors
1 maréknyi pirított fenyömag
reszelt parmezán
amíg fött a tészta, a bacont egy kevés olivaolajon megpirítom, hozzányomom a fokhagymát (ügyelve, hogy ne égjen meg), rádobom a csíkokra vágott radicchiot és (tényleg csak) 1 percig sütöm, hozzáteszem a paradicsomot és leveszem a tüzröl (ha sokáig sül, elveszíti az ízét és a szép színét is), sózom, borsozom. a leszürt tésztát ráöntöm a raddichiós serpenyöbe és jól átforgatom, lehet még hozzátenni egy kis olivaolajat. a tányéron megszórom parmezánnal és fenyömaggal. igazi fdh-vacsora.
0 valaki mondja meg/ komment:
Megjegyzés küldése