kedvelt menzai emlékeim egyike. és bár egyes szakácskönyvírók véleménye szerint a mai napig magyar családok mindennapos eledele, valahogy nálunk otthon régen sosem volt. nagymamámnál sem. söt mi több, még én sem föztem soha. a mai napig. kicsit meg is sértödtem (de igyekeztem palástolni), amikor párom hazaérve, belekukkantva az edénybe azt kérdezte: "kuszkusz lesz vacsorára?". nem igazán az sértett meg, hogy nem ismerte fel a magyar tarhonyát (németül: eiergraupen), mint inkább az, hogy pont tegnap este ettünk tényleg kuszkuszt. ez kicsit olyan, mintha a borsót a mákkal keverné össze valaki, nem? ezen azért hamarosan túltettem magam, föként azért mert már nagyon éhes voltam. így aztán gyorsan megterítettem, fényképeztem és már ettük is az elsö adagot.
amikor a repetát szedtem a tányyérba megkérdeztem a páromat, hogy uborkát is kér-e még. mondta, hogy igen, de már akarta is kérdezni, hogy azt minek vagdaltam így be. mondtam, hogy azért, mert jobban mutat a képen. udvariasan közölte, hogy ha nem lenne muszáj, akkor a második adakot "nem-bevagdalt-uborkával" kérné.
hozzávalók 4 személy részére
4 dkg olaj
1 nagy fej hagyma
pirospaprika, ízlés szerint lehet csípös is
só
1 tk örölt kömény (elhagyható, de szerintem sok pörkölt jellegü ételhez illik)
60 dkg csirkemell
4 dkg olaj
25 dkg tarhonya
a hagymát egy kevés olajon megpírítottam, az edényt a tüzröl levéve pirospaprikát és egy kevés vizet adtam hozzá. visszatéve a közepes lángra, rádobtam a kockákra vágott csirkemellett, megsóztam, "köményeztem" és annyi vizet öntöttem alá, hogy ne égjen oda, hanem pörköltszerüen süljön.
egy külön serpenyöben felforrósítottam az olajat és a tarhonyát ügyesen kevergetve megpirítottam, majd hozzáadtam a pörkölthöz. felöntöttem annyi forróvízzel, amennyi jól ellepte és legalacsonyabb hömérsékleten 20 perc alatt készre föztem. a kikapcsolt tüzhelyen én még 5-10 percig állni hagytam, úgy lett tökéletes az íze és a konzisztenciája:
