répasaláta

rabul ejtettek a színes répák. ez a három szín egymás mellett egyfolytában gondolkodásra késztet, mit is lehetne még készíteni belöle. a hütöt pedig folyton nyitogatom, hogy megnézzem, milyen szép is az a céklaszínü répa. ezt a receptet azoknak ajánlom, akik szeretik az ázsiai jellegü ízeket – és a könnyü+gyors nyári salátákát, ha este kilenckor még 26 fokot mutat a hömérö. nyugodtan készíthetö normális répából. hozzávalók: a képen látható mennyiségü répa reszelve

az öntethez: 1 citrom + 1 narancs leve, 1 tk méz, 2 cikk fokhagyma, 1 darabka friss gyömbér, olívaolaj, só – botmixerrel összekeverve (nagyon szép színe lesz). jó sok friss petrezselyemzöld

tálaláskor: néhány római salátalevél, néhány koktél paradicsom, egy marék pirított dió.a lényeg, hogy a reszelt répát a dresszinggel és a petrezselyemzölddel legalább 1 órát állni.

a tökéletes saláta: cézár saláta

nincs finomabb nyári vacsora egy jól sikerült salátánál. szerencsére ezen a téren nem vagyunk válogatósak: egy finom zöldalapú saláta mindig jöhet.  az esetek 90 %-ában a saláta véletlenszerüen abból áll össze, ami éppen itthon van. nem is szoktam salátarecepteket böngészni elötte: apróra vágom a hütö kincseit, összerázom egy lekvárosüvegben az öntet hozzávalóit. ezalatt éppen megpirul egy marokra való olajos mag. ha flancolunk, parmezán is kerül a tetejére.

pár napja olvastam a cézár salátáról és azóta ott keringett a fejemben. nekem a cézár saláta eddig csak annyit jelentett, hogy van benne római saláta, kruton  és parmezán.  a büvös szakácstól tudom, hogy ez ennél sokkal több. persze miután ma este a munkából hazakerekeztem nem volt kedvem a neten keresgélni. így inkább szakácskönyvben  így nagyon megörültkeresgettem  és nagyon megörültem, amikor végre a tizedikben ezt a (nekem autentikusnak tünö)  receptet találtam. lévén benne szardella és lágy tojás – ennyi maradt még meg a büvös szakács olvasatakor.

én így készítettem 2 személyre: 2 római salátát 2 cm-es csíkokra vágtam. ezalatt megpirítottam és apróra tördeltem 4 szelet bacont. a maradék zsiradékhoz 2 evökanál olívaolajat öntöttem, amelyen 2 cikk fokhagymát kicsit megpirítottam, majd beledobtam 2 szelet 1x1 cm-esre vágott kenyeret –így készült el a házi kruton.

az öntet hozzávalóit nagyon alaposan egy mini-habverövel kevertem össze: 8  ek olívaolaj, 2 apróra vágott szardellafilé, 4 ek citromlé, egy  lágy tojás (1 percig föztem) – ha lett volna worcester-szószom azt is tettem volna bele, így maradt egy csipet csili és gyömbér, só és ízlés szerint só. utóbbival érdemes vigyázni, mert a szardella is elég sós.

a római salátát óvatosan összekevertem a baconnal, ráöntöttem a dresszinget és megszórtam a krutonnal és parmezán- forgáccsal. a nyáresti 24 °C-fokban egy pohár behütött szürke barát kíséretében ez maga a tökéletes saláta! vigyáznunk is kellett, nehogy hívatlan vendégek belekóstoljanak:

kínaikel-saláta

tegnap ettem elöször kínaikelt. legalábbis tudatosan. eleddig legfeljebb a kínai étteremben (mint wok-zöldség), de nem tett rám különösebb benyomást. ellentétben a tegnapi vacsora-salátávál:

hozzávalók 1 személyre: 4 csíkokra vágott kínaikel-levelet , 2 durvára reszelt répát , 1 marék mungobab-csírát összekevertem az öntettel, amely  1 ek méz, 2 ek szójaszósz,  3 ek olívaolaj,  örölt fehérbors, örölt gyömbér hozzáadásával készült, majd megszórtam 1/2 maréknyi pírított dióval.

kellemesen friss ízü saláta lett az eredmény, amely  remekül elöre elkészíthetö akár munkahelyi ebédként is, hiszen nem árt neki, ha a saláta összekeveredik az öntettel. a diót viszont mindenképpen csak fogyasztás elött szórnám majd rá. 

argánolaj

néhány hónappal ezelött kaptam mr. R. növérétöl egy üveg argánolajat. vicces módon épp röviddel elötte áradozott egy barátnöm az argánolajról mint csodaszerröl, amely igencsak borsos áron szerezhetö be. így aztán gyorsan félre is tettem és jó ideig meg sem mertem kóstolni, mondván, ha olyan ritka és drága, akkor jobb lesz becsben tartani. és hát az igazat megvallva, azt sem tudtam, mi fán terem. hála zsófi blogjának nemcsak utóbbit tudtam meg, hanem sok-sok további információt is felhasználását illetöen. szerintem a világ egyik legizgalmasabb olaja:

“Exkluzív gourmet ízesítő és kozmetikai csodaszer egyben: az arganfa terméséből évszázadok óta készítenek olajat a marokkói Sous-völgyben. Ez a sziklás vidék az egyetlen a világon, ahol ez a makacs növény hajlandó megélni, rengetegen próbálkoztak másutt is a termesztésével, hiába. A fa egyébként örökzöld, törzse és ágai olyan keszekuszák, csavarosak, hogy a helyi kecskék is könnyedén fel tudnak rá kaptatni, hogy megdézsmálják a nagyra nőtt olívabogyóra hasonlító, keserű ízű termést (már ez maga igazán érdekes látványt nyújt :). Lecsócsálják a termésről puha, zöld burkot, a mag azonban annyira kemény, hogy ehetetlen, így azok a fa alatt landolnak.
Maga az olaj készítésének módja sem változott a századok alatt: még mindig a helyi asszonyok végzik a betakarítástól (ez tulajdonképpen a magok összeszedegetését jelenti a fa alól, a kecskepiszok közül...) a pörkölésen keresztül a préselésig (kézzel!). 100 kg termésből így legalább 7 óra munkával mindössze 1 l olajat nyernek. A pörköletlen termésből nyert olaj a berber asszonyok egyik legfontosabb szépségtitka: magas E-vitamin és antioxidáns tartalmának köszönhetően kiváló bőrápoló.

 A pörkölt argandióból préselt olajat pedig a konyhában használják fel.
Az zit argan, vagyis arganolaj színe vörösesbarna, illata erőteljes, mély, összetett. Ízre rendkívül aromás, nyomokban a tökmag-, szezám- és a dióolajra emlékeztet, de azoknál még lágyabb, karakteresebb, izgalmasabb. Egy-két cseppje elég ahhoz, hogy elvarázsoljon egy ételt. Hazájában elsősorban édes ízekkel párosítják: mézzel és joghurttal keverik, vagy gyümölcstálra cseppentik. Alapösszetevője az amlou-nak, ami tulajdonképpen az amerikai mogyoróvaj marokkói megfelelője, kenyérre kenve, vagy mártogatóként fogyasztják - édes, bűnös, isteni. De báránykuszkuszt és salátákat is ízesítenek vele.
Tekintve az előállítás körülményeit, nem túl meglepő, hogy az arganolaj meglehetősen (de nem megfizethetetlenül) drága. Az már talán inkább, hogy itt Nyugat-Európában már a szupermarketek polcain is fellelhető, de még Budapesten is legalább két helyen (Culinaris, Vom Fass). A tradicionális marokkói recepteken túl nemigen van bevett felhasználási módja, lehet tehát kísérletezgetni! Ajánlják sütőtökkrémlevesbe (kipróbáltam, zseniális), de salátákat, gyümölcsöket, hús- és halételeket is izgalmas irányba repíthet el.”

én egy nagyon egyszerü zöld-salátát készítettem. a zöld mellett volt még benne: paradicsom, 1 szál zöldhagyma, 1 cikória, 1 apróra vágott répa. meglocsoltam egy kevés argánolajjal és finom balzsamecettel, majd a tetejét megszórtam pirított tök- és napraforgómaggal és egy kis apróra kockákra vágott parmezánnal.  ez tulajdonképpen egy alapsalátám és jó példája annak, hogyan lehet, egy hétköznapi salátát finom olajjal-ecettel különlegessé varázsolni.

céklalevél-saláta

úgy adódott, hogy céklához jutottam, amelynek szép friss levelei voltak. utánanéztem, vajon ehetöek-e és már csak a színük miatt is ki kellett próbálnom, milyen saláta készíthetö belölük. különösen tetszett, hogy a levelek olyan igazán roppanósnak/ haraphatóak tüntek. úgy tünt, kellemes harmóniát alkotnak majd a lágy madárbegy salátával. ezen kívül került még bele:

1 mozzarella apróra vágva

1 szelet serrano-sonka pirítva

1 marék csíra mediterrán

1/2 marék pirított fenyömag

néhány szem  piros büszke/ pöszméte/ köszméte

salátaöntet:

1 ek narancsos balzsamecet

2 ek olívaolaj

1 tk juharszirup

só, zöldbors, örölt gyömbér

alapállásban is nagyon szeretem a salátákat, de ez aztán annyira finom volt, hogy nocsak….

görög saláta - másképp

bogi barátnömnek köszönhetöen jutottam el  erre a vega-oldalra.  érdemes rajta nézelödni, mert sok érdekes információt és legalább ugyanennyi izgalmas receptet tartalmaz. ez a saláta annyira megtetszett, hogy  gondolatban gyorsan felmértem, mi is van hozzá itthon. szerencsére az alapok: paradicsom, olívabogyó és füstölt sajt voltak, a többi hozzávalót pedig helyettesítettem azzal, ami volt. így lévén ma délben egy gyors görögös ihletésü saláta az ebéd.

hozzávalók 1 személyre:

2 közepes paradicsom kockákra vágva

10 szem olívabogyó

5 dkg füstölt sajt (nekem scamorza volt itthon, otthon eltudnám képzelni karavánnal is) kockákra vágva

mindezeket egy salátástálkában összekeverem, majd leöntöm a a következö joghurtos keverékkel:

2 dl natúr joghurt (most a krémesebb görög lejárt volt itthon)

2 ek jó minöségü olívaolaj (ez nagyon fontos)

1/2 ek citromlé

1/2 ek akácméz

só, frissen örölt zöldbors, egy csipet szárított örölt gyömbér, friss oregánó

a salátát óvatosan összekeverem és megszórom pirított szezám és fenyömaggal (az elöbbi még tegnapról maradt, ehhez tettem egy pár fenyömagot és együtt megpirítottam egy serpenyöben).

én két részletben ettem. tényleg nagyon jót tesz, ha szobahömérsékleten 20-30 percet áll. akkor viszont érdemes a magvakat csak fogyasztás elött rászórni, ha más is úgy szereti mint én: roppanósan.

rukolasaláta öszibarackkal

még a hétvégén vásároltam az idény elsö öszibarackját: csábító narancssárga húsa és finom illata legkedvesebb nyári gyümölcseim közé emelik.

az egyetlen bajom csak az szokott vele lenni, hogy bizony néha nagyon csöpögös tud lenni és ezáltal nem alkalmas arra, hogy csak úgy magunkkal vigyük valahová és kedvünkre beleharaphassunk (ebben a funkciójában a banán igazán verhetetlen: nem kell megmosni és bárhol “baleset-mentesen” fogyasztható). ettöl a kis használatbeli szépséghibától eltekintve viszont nagyon sokoldalú. tavaly fedeztem fel például, hogy rukolával például remekül harmonizál. ha pedig adunk hozzá egy kevés finom sonkát (pármai vagy serrano), egy mozzarellát, majd sózzuk, borsozzuk és egy kevés balzsamecettel  + olívaolajjal meglocsoljuk, akkor egy igazán extravagáns és nagyoin finom ízvilágú könnyü nyári salátát tálalhatunk fel.  néhány szem áfonya külön feldobja az egyébként is színpompás salátát. 

hozzávalók:
1-2 marék rukola
1 mozzarella
2 szelet serrano sonka
1 őszibarack (esetleg 1/2 marék áfonya)
só, bors, balzsamecet és olívaolaj

madárbegy-saláta

tegnap egy kedves barátnömtöl kaptam nagyon finom (csak kicsit megkésett) születésnapi gasztro-ajándékokat, amelyek februártól vártak átadásra. örültem is, hogy még nem járt le a szavatosságuk. ezek voltak: egy üveg nagyon jó ízü és illatú olivaolaj, egy üveg francia bazsalikomos champagne-ardenne-borecet és egy narancsos balzsamecet. egyrészt nagyon kíváncsi voltam, másrészt ma este grillezni készülünk (kivételesen itt van nagyon jó idö, sokkal jobb mint otthon: 27 fok!), így jót tesz a vonalaknak, ha délben csak egy kis salátában tozódunk. 

személyenként egy nagy marék madárbegy-salátát mostam meg. ami nem kis kihívás volt. nam tudom, más hogy van vele, nekem mindig recseg a fogam alatt a finom friss madárbegy-saláta. pedig már ezerféle módon próbálkoztam: folyóvízben, egyesével átmosni, letörölgetni, állóvízben átmosni – ma ez utóbbi aránylag jól müködött, csak néhe ropogott a saláta. került még bele: paradicsom, retek, friss mungóbab—csíra és zsázsa. a végén sóztam, zöldborsot tekertem rá, öntöttem rá egy kevés bazsalikomos borecetet és finom olívaolajat:

mindennapi salátánk egyik variációja

már említettem, hogy gyakran eszünk salátát vacsorára. az idök folyamán kialakult egy “alap-saláta”:

1 közepes jégsaláta csíkokra vágva

1 radicchio

3-4 paradicsom

1/2 uborka

az öntet: balzsamecet, olivaolaj, egy teáskanályni mustár, só, bors, örölt édeskömény, chili. az öntet hozzávalóit egy csavaros lekváros üvegben szoktam jól összerázni és szigorúan csak a saláta fogyasztása elött másodpercekkel ráönteni.

a tetejére (ún. “topping”-ként): 1-2 evökanál pirított napraforgómag, némi tökmag kíséretében (de bármilyen más olajos mag is nagyon finom: dió, kesúdió, fenyömag, mandula, mogyoró, … tovább is van mondjam még?) és egy félmaroknyi reszelt parmezán. újabban kerül rá egy félmaroknyi frissen szedett oregánó, kakukkfü – vagy éppen valami más zöld füszer az erkélyünkröl. hihetetlen, mennyire finom ízt kap töle a saláta.

attól függöen, hogy a fentieken kívül mi van még a hütöben kerülhet bele répa, retek, cikória, cukkini, édeskömény (vagy bármi más…. ha ez neked nem elég, öleld meg a kemencét…) nekünk böven elég szokott lenni, söt annak szoktam örülni a legjobban, ha még másnapra is jut belöle ebédre.

farmer krumpli

a mustáros steak burgonya

receptjét (amit én nemes egyszerüséggel farmer krumplinak neveztem el) többször készítettem már és minden alkalommal osztatlan sikert aratott. én abszolut nem vagyok egy nagy mustárimádó, de ahogyan pákosztos macska fogalmazta. “elmondhatatlanul jó!”. az egyetlen gondom vele, hogy hihetetlen mennyiséget meg lehet belöle enni. így aztán törtem a fejem, hogyan is lehetne úgy tálalni, hogy az egészséges táplálkozás étrendjébe  is jól illeszkedjen (értsd: ne legyen lelkiismeretfurdalásom, ha már megint benyomtunk egy tepsivel – amolyan “a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon” címszó alapon). elsö lépésként nem egy tepsit, hanem egy tarte-formát vettem elö. ennek elönye, hogy csak feleakkora.

sütni való apró szemű krumpli kb 1,5 kg, alaposan lecsutakolva, negyedekre vágva
1/2 pohár magvas mustár (csak magvas jó!)
2 ek olvasztott vaj
2 ek olivaolaj
2 ek citromlé
egy citrom reszelt héja
egy ek szárított oregánó
egy tk só
frissen őrölt bors
a krumpli kivételével összekeverjük a hozzávalókat, majd ráöntjük a krumplikra a katyvaszt és jól összeforgatjuk.
kibélelünk egy nagy tepsit (vagy két tepsit) sütőpapírral és rátesszük a krumplit, úgy hogy egy sorban legyenek. ha van kéznél, friss oregánó, majoránna, esetleg rozmaring is mehet bele. 200-220 fokos sütőben időnként átforgatva kívül ropogósra, belül puhára sütjük őket egy óra alatt (40 perc után érdemes megnézni, ha csökkentett adagból csináljuk, föleg!).

mialatt a krumpli sül,elkészítem a többi “egészséges” hozzávalót: 

1) megsütöm egy kevés olajon a még reggel bepácolt tofut. ehhez 20 dkg kockára vágott tofut leöntök a következö “katyvasszal”: 

2 ek szójaszósz, 2 ek  olaj, egy apróra vágott chili, gyömbér (frissen reszelve, de lehet örölt is), 1-2 cikk szétnyomott fokhagyma. a pácolt tofut néhány órára egy kis tálban, müanyag dobozban (fö hogy lefedve) a hütöbe teszem.

2) néhány levél salátát apróra szaggatok és hozzáadok egy maréknyi csírát (nálam ez vegyes volt: retek, mungóbab, stb.).  közvetlenül tálalás elött  meglocsolom egy kevés balzsamecettel és olivaolajjal.

3) a füstölt lazacot falatnyi darabokra vágom.                    

brokkolis saláta indiai joghurt-öntettel

adva volt egy brokkoli és egy édeskömény. mindketten több napja vártak a hütöszekrény mélyén sorsuk beteljesedésére.

miután minden vegetáriánus receptkönyvemet végigböngésztem, valami jó kis brokkolis receptre vadászva (a dolgot nehezítette, hogy egy nagy adag zöld salátát is szerettem volna beépíteni az estebédünkbe), jamie olivernél találtam egy izgalmas párosítást:  brokkoli indiai joghurttal.

a rószsáira szedett brokkolit 4 perc alatt roppanósra föztem, majd egy tányérra szedtem. a füszereket egy száraz teflonserpenyöben (olaj nélkül) 2 perc alatt kicsit megpirítottam, majd mozsárban összetörtem:

1 tk római kömény (cumin)

1 tk édesköménymag

2 kardamom-kapszula magjai

ezt a füszerkeveréket plusz

1 citorm reszelt héját

1 citorm levét

összekeverem

2,5 dl natúr-joghurttal

tálalás elött a brokkolirózsákat forró olivaolajon 1-2 percet sütöttem, hogy egy kicsit “megkapjanak”- én még hozzátettem a csíkokra vágott édesköményt. a meleg hozzávalókat a friss salátára tettem és az indiai joghurttal locsoltam meg.

a recept szerint ez tényleg csak brokkoli lenne indiai joghurttal. nálam úgy adódott, hogy én még egy kis “köritést” találtaam ki hozzá. a teljesség kedvéért és mert  a saláta egy egész étkezésre készült, megsütöttem néhány szelet bacont és a salátára szórtam egy kis parmezánt is. frissen sült kenyérrel tökéletes tavaszi éteknek bizonyult.

saláta-szezon

az elmúlt napokban rátaláltam néhány nagyon izgalmas és tartalmas vega-gasztro-oldalra. volt egy idöszak az életemben, amikor én is sokat olvastam az egészséges életmódról, táplálkozásról. akkoriban én is arra a mgegyözödésre jutottam, hogy az egyetlen igazán egészséges táplálék  fözés nélkül készül. egy darabig próbáltam salátákon, zöldségen és gyümölcsön élni. mindent úgy fogyasztottam, ahogyan azt a “természet adta” –több hónapon át  nem ettem se kenyeret, se bármilyen módon megváltoztatott (fözött, sütött, füszerezett – a szó hagyományos értelmében) ételeket. legnagyobb meglepetésemre tényleg azt tapasztaltam, hogy  lehet így is táplálkozni. ehhez viszont mindenképpen szükséges, hogy megfelelö ismeretanyaggal rendelkezzünk szervezetünk müködését és tápanyagigényét illetöen (vitaminok, enzimek, ásványi anyagok stb.).

aztán az életem úgy alakult, hogy visszatértem a hagyományos táplálkozáshoz. igaz azóta sokkal tudatosabban eszem, és igyekszem annyi salátát és gyümölcsöt fogyasztani, amennyit csak be tudok építeni a mindennapjaimba. nyáron nem is esik ez nehezemre, télen azonban  mindig kileng a mérleg a fött (=feldolgozott) ételek felé. talán azért is, mert olyankor jobban esik este egy tál meleg étel, mint egy saláta – akármennyivel egészségesebb is. úgy tünik, lassan vége a télnek, mert egyre inkánbb kívánom a friss salátákat, zöldségeket. ennek jegyében elkészítettem ma este holnapi “munkahelyi salátámat” és már nagyon várom, hogy nekiessek:

1 fél fej tölgylevelü saláta

1 kis édeskömény

4 champignon

1 paradicsom

6 szem zöld olivabogyó

1 ek kapribogyó

a munkahelyemen van a szekrényemben egy üveg finom olivaolaj, egy balzsamecet, só + bors. mindez elég is lesz ahhoz, hogy megvadítsam az ebédre szánt salátámat.

gyors karfiolos-brokkolis vacsora kerekrépa levelének pesztójával

volt még egy brokkoli a hütöben, de semmi jó nem jutott eszembe. annál is inkább, mert nagyon fárasztó munkahelyi napom volt, így még idöm sem volt ötlekteket keresgélni. amikor nyolc elött tíz perccel beestem a zöldségeshez, rám mosolygott egy halom csodálatosan fehér karfiol. a zöld és a fehér remek színpárosítása megnyerte tesztésemet és megkönnyebülten képzeltem el lelki szemeim elött a karfiol fehérjét a hütöben várakozó brokkoli zöldjéhez.

hazaérve megpároltam a rózsáira szedett karfiolt és a brokkolit. még melegen összekevertem két evökanál pesztóval, amelyet a múlt héten készítettem eszter reteklevél-pesztójának mintájára. megszórtam néhány szem pirított fenyömaggal, kecskesajttal és két szelet szétmorzsolt baconnal (a bacont ropogósra sütöttem, ha kicsit kihül, remekül szét lehet törderlni) és egy maroknyi snittlinggel.

utólag jutott eszembe, hogy pár csepp balzsamecet még sokat dobott volna rajta, de így is nagyon finom volt.

májusi golyócskák

kerestem az interneten, hogy tulajdonképpen, mi is ez a fakítóan fehér színü zöldség a csodálatosan szép üde friss zöld leveleivel. (ugyan már tavaly nyáron került egyszer a kezembe, de akkor nem igen tudtam vele mint kezdeni és sajnos addig vártam, míg a hütöszekrényem aljában elfonnyadt. amit szegény igazán nem érdemelt meg.)

én "mairübchen" (=májusi répácska) néven vettem és amikor gugliztam, valahol azt olvastam, hogy "mai-kugel" (=szabad fordításban: májusi golyócskák) néven is fut. mivel pár napja golyókról egy gsztroblogon olvastam egy izgalmas cikket, nagyon megtetszett ez a név, ami szerintem igazán illik rá:

magyarul egyébként kerekrépa/ tarlórépa név alatt is ismert, föleg zalában. a káposztafélék családjába tartozik, évezredek óta termesztik és fogyasztják. a kisméretüeket használják emberi fogyasztásra, a nagyobbakat takarmányozás céljára. talán utóbbi miatt került az elmúlt évtizedekben háttérbe. részletes beszámoló itt olvasható. az ízek skáláján tehát a retek és a karalábé között mozog, lehet nyersen, vékonyra szeletelve, reszelve salátaként fogyasztani. így elöször ilyen módón próbálkoztam vele. mivel a levelei is olyan szépek voltak, ráadásul eszternél épp tegnap reggel olvastam a reteklevél pesto írás, már csak azt kellett gugliznom, hogy a májusi golyócskák levelei vajon ehetöek-e. ehetöek.

hozzávalók:

10 dkg májusi-golyócska-levél (ez két csomagból volt, egy csomagban 3 db golyó volt)

3 dkg mandula (csak ennyi volt itthon)

6 dkg dió

10 dkg parmezán

2,5 dl olivaolaj (nem tudom pontosan, amennyit felvett)

5-6 picike gerezd új-fokhagyma (csak ennyi volt itthon)

só, bors

a mandulát, diót száraz serpenyöben kicsit megpirítottam, a parmezánt lereszeltem, a leveleket megmostam, szárítottam. a hozzávalókat konyhagépben (mixerrel) pürésítettem.

ebédre májusi-golyócskás-pesztó volt tésztával (nem tudom sajnos, mi a neve, olyan mint a csigatészta, csak kicsit nagyobb). nagyon jót tett neki, hogyy nem volt túlfokhagymázva. amikor a pesztót készítetttem, még úgy éreztem, el kelne bele egy kis plusz fokhagyma-cikk. de így utólag, jobb is, hogy nem volt több itthon.

cékla-saláta

valamelyik gasztroblogon láttam egy céklás saláta- receptet. napokig járt a fejemben, de mire odajutottam, hogy elkészítsem, nem emlékeztem rá, kinél láttam és pontosan mi is volt benne. annyit tudtam, hogy cékla, alma, dió és balzsamecet tutira volt a hozzávalók között.

én így készítettem:

1 fött cékla

1 közepes alma

1 marék pirított dió

az öntethez:

2 ek balzsamecet

3 ek szölöolaj

1 tk fügemustár

1 tk méz

só, bors, örölt chili, örölt gyömbér

a céklát és az almát felkockázom. az öntethez való egy csavaros (lekváros)üvegben alaposan összerázom, majd a céklás almához adom. jól átkeverem, hogy mindenhova jusson a az öntetböl és legalább egy órára a hütöbe teszem, hogy az ízek összeérjenek. tálaláskor megszórom a pirított dióval és egy szelet csíkokra vágott marhasonkával (ami ugyan nagyon finom volt, de a saláta nélküle is kiváló lesz).

annyira finom, hogy én már többször készítettem a munkahelyre is - jól bírja a "szállítást" a bicikli csomagtartójában is.

Lencse füstölt kacsamell-szeletekkel cikóriára ágyazva

VKF! XVII.

nálunk évek óta (majdnem) minden este saláta kerül az asztalra. föételként. kenyér nélkül.
tulajdonképpen csak azért, mert mindketten sokat dolgozunk, késön érünk haza és olyankor már sem ahhoz nincs kedvem, hogy a konyhában sokat pepecseljek, sem ahhoz, hogy valami nehéz kajával a hasamban menjek aludni. az egy szelet kenyeret vajjal megkenve, sajttal+felvágottal pedig nem szeretem. legalábbis estére nem. talán azért, mert nálunk régen mindig fött vacsora volt, sohasem hideg. mondjuk a friss baguette vagy ciabatta egy jó kis sajttal, olivabogyóval, egy pohár vörösborral az egészen más. azt minden este meg tudnám enni+inni. csak aztán elég gyorsan eljönne az a reggel, amikor megállapítom, hogy nem passzolok bele a kedvenc farmeromba.

szóval.... az úgy kezdödött, hogy ki kellett valamit találnom. ami gyors, könnyü, változatos. és persze finom. szerencsésnek mondhatom magam, mert a páromat sikerült igen rövid idön belül salátafüggövé tennem. ha csak néhány napig nem eszünk salátát (ami ritkán, de elöfordul), megkérdezi, hogy mikor eszük végre újra salátát. így aztán nagyon örültem, hogy éppen salátákat keres dolce vita a vigyázz, kész, fözz! aktuális fordulóján. szerettem volna valami igazi nyárias salátával elö"rukkolni" - ehelyett az itteni aktuális hömérséklet arra kényszerített, hogy a legalább picit meleg salátás kedvenceim között keresgéljek. a lencse kellemes meleg kíséröje a friss roppanós salátaleveleknek, nem csak az alábbi receptben:

Hozzávalók 4 személyre:

10 dkg apró zöld lencse
1 kis fej hagyma
2 szegfüszeg
1 babérlevél
1 kk citrom reszelt héja

10 dkg apró vörös lencse
1 ek olívaolaj
1 kis cukkini
só + bors

2 cikória
20 dkg füstölt kacsamell

az öntethez:

1 gerezd fokhagyma
2 ek vörösborecet
3 ek olívaolaj
só + bors
örölt gyömbér

A zöld lencsét, a szegfüszeggel megtüzdelt hagymát, a babérlevelet és a reszelt citromhéjat annyi vízben felteszem föni, amennyi éppen ellepi. Kb. 30 perc alatt megfö, ekkor hozzáadom a vöröslencsét és 8 percig tovább fözöm. Ezután a kikapcsolt tüzhelyen még kb. 5 percig állni (és puhulni) hagyom. Tapasztalatom szerint a víz éppen elfö, mire a lencse megpuhul. Ha mégis lenne még rajta víz, azt leöntöm. A szegfüszeges hagymát és a babérlevelet kiveszem. A lencsét összekeverem egy kis olívaolajjal és hozzáadom az apró kockákra vágott cukkinit. Sózom, borsozom.

Az öntethez egy kis beföttes üvegben összekeverem a szétnyomott fokhagymát a többi hozzávalóval és összerázom. A konyhafönök tanácsa: Elötte érdemes ellenörizni, hogy a teteje jól rá van-e csavarva;-) A kész öntetet óvatosan hozzákeverem a lencséhez. 15 percet lefedve állni hagyom.

Ezalatt az idö alatt a cikória leveleire szedem, megmosom, megszárítom. A levelek végét nagyvonalúan levágom (mert nagyon keserü). A leveleket a tányérokra teszem, a közepére halmozom a még langyos lencsét és a füstölt kacsamell-szeleteket.

Vörösbor és egy kis pirítós kíséretében különlegesen finom.

sütöben sült camembert sajt

tökmagos saláta

eper-saláta (erdbeer-salat)

németül

nagyon sok szeretjük a salátákat. ezt a salátát az eper-szezonban "dobtuk fel" egy kis eperrel;-)

hozzávalók:

1 jéghegy-saláta
1/2 radicchio-sláta
1 kis zukkini
6-8 champignon
6-8 eper

egy marék mag (napraforgó/ tökmag stb.)

dressing:

olívaolaj
balzsamecet
só
bors

a hozzávalókat felszeletelem, ezalatt az idö alatt a magvakat egy teflon-serpenyöben megpirítom. a salátát megöntözöm olivaolajjal, balzsamecettel, sózom, borsozom, megszórom a pirított magvakkal és tálalom.