szeder-fagylalt

vannak (munka)napok, amelyeket legjobb lenne kitörölni a naptárból, még mielött elkezdödnek. igaz, ennek megítélése viszonyítástól is függhet. én pl. a tegnapi napról is azt gondoltam, hogy ki kéne törölni a kalendáriumból, de a mait megélve a tegnapi kifejezetten rózsás volt. ilyen napokon jó tudni, hogy van minek örülni. pl. a hétvégén készült szeder-fagyinak.

vasárnapi biciklitúránkat “szeder-túrának” terveztük. még a nyár elején fedezvén fel egy remek helyet, ahol egy hosszú földút mellett hatalmas szederbokrok növekedtek. amelyek amióta arra jártunk legalább duplájára nöttek. a szedernek megvan az a tulajdonsága, hogy kelleti ugyan nagyon magát, de gyümölcseit úgy növeszti, hogy az ember a lehetö legnehezebben juthasson hozzá. engem mindenesetre már a színe is elvarázsol. emlékszem egyszer régen a nyári szünidöben unokatestvéremmel biciklizve leltünk egy remek tarlómenti szeder-lelö-helyre. többször is fordultunk, felszerelve beföttesüvegekkel, hogy nagymamámhoz hazavigyük a zsákmányt, amelyböl még aznap finom szeder-szörp készült

– sok-sok üveggel. a mai napig nem tudom láttam olyan sok szedret újra…. vagy búzamezö szélén, vagy folyóparton, de legalábbis kissebb-nagyobb szakadék szélén nö a legjobban. ahol meg hozzáférne az ember, ott derékig ér a csalán. az én jobb karom és lábam még mindig úgy néz ki, mintha egy macskahaddal verekedtem volna össze. a legjobban mégis attól féltem, hogy a majdnem teleszedett müanyag dobozomat ejtem le utolsóelötti pillanatban telistele szép szeder-szemekkel.

elkészítése 4 személyre:

16 dkg cukorot felforraltam 1,6 dl vízzel, belecsafartam egy fél citrom levét, majd hütöben tettem egy órára. ezután 25 dkg szedret megmostam, botmixerrel pürésítettem, egy szürön átnyomkodtam (hogy a magok ne legyenek benne), majd a cukorsziruppal és 10 dkg mascarponéval botmixerrel összekevertem. fagylaltgépben 25 perc alatt fagyivá hagytam válni.

cobbler

már szinte mindeki készítette, én csak most jutottam oda – föleg, mert volt néhány gyümölcs a hütöben és még inkább, mert a fagyis fiaskóról valahogy el kellett terelnem a figyelmemet. én a recepten egy kicsit egyszerüsítettem. méricskélés helyett evökanalakban számoltam és sima liszt helyett teljes kiörlésü búza- és tönkölybúzalisztet használtam:

hozzávalók: félkilónyi gyümölcs(nálam  sárgabarack, eper és áfonya),   2 ek étkezési keményítö, 2 ek barnacukor
1/2 vanilia rúd belseje

a tésztához: 6 ek  liszt, 2 ek barnacukor,
1/2 csomag sütöpor, 2 ek hideg vaj, 1 tojás, 1,5 dl tej

a gyümölcsöt a keményítövel, a cukorral és a vaníliával  összekeverve egy kivajazott tortaformába tettem.

a lisztet, a sütöport, a sót és a cukrot elmorzsoltam a hideg vajjal, amelyet elözöleg aprókockákra vágtam, majd hozzáadom a tejben elkevert  tojást. ezután evökanálnyi galuskákat szagattam a gyümölcsre, majd megszórtam a barna cukorral.  170°C fokon 30-35 percig sütöttem.

a még meleg cobblert a pisztácia fagyival ettük – amely fagyigép nélkül is nagyon finom lett.

a nagy piros-fehér-zöld-menü

kisvirág játéka úgy látszik annyira megmozgatta fantáziámat, hogy tegnap estére egy egész piros-fehér-zöld-menüsor kialakult. komolyan mondom, nem direkt ezen törtem a fejem az elmúlt napokban. március 15. ide vagy oda, amióta fényképezem a föztömet egyébként is feltünt nekem, hogy a legtöbb étel ezt a három színt tartalmazza. vagy lehet, hogy tudat alatt én föznék ennyire magyarosan – a szó szoros értelmében? mondjuk, ha azt vesszük, hogy már a zöldség szó is magára a színre utal, ehhez hozzátesszük, hogy a tej- és tejtermékek fehérek, akkor már van egy jó alapunk, hiszen a zöldségek és a tejtermékek úgy általában a magyar konyha fö pilléreit alkotják (mellesleg szólva nem csak azét). szóval akkor már csak a pirosat kell becsempészni, hogy legyen egy kellemes szín- és nem utolsósorban legalább ugyanolyan kellemes ízhatású elöételünk:

a sült céklához megmostam, csutakoltam személyenként egy közepes céklát, majd alufóliába csomagolva sütöttem 180 fokon kb. 75 percig. kíséröje egy sürübb “öntet” lett:

1 dl aludttej (=dickmilch, sima joghurtot vagy kefírt is el tudok képzelni)

1 dl tejföl

1 tk frissen reszelt torma

1 alma lereszelve

4 tk friss füszer (petrezselyem, kapor, snidling)

só, frissen örölt fehérbors

higgyük el, hogy egy kanálka torma tényleg elég lesz. én kettövel tettem a biztonság kedvért, amit kicsit meg is bántam. még jó, hogy volt egy fél tejföl amit hozzá tudtam keverni, így tényleg finom lett.

a föétel friss tökehal (=kabeljau) volt párolva, kerekrépa leveléböl készült pesztóval és olivaolajjal. köretként a kerekrépát vajon sütöttem, pici cukorral karamellizálva, szigorúan chili & vanília receptjét követve. az eredmény nagyon finom (a szónak a “finom” értelmében: úgy mint selymes, különleges…. - ha valaki jobbat tud, szívesen veszek javaslatokat), retekre és karalábéra kicsit hasonlító íz lett. a piros színt, némi fantáziával, a sütötökös nudli (innen) képviselte. e recepttel sajnos nem tudok szolgálni, mert készen vett, de nagyon finom és hozzáillö köret volt. mivel mindannyiunk ízlését elnyerte, fogok majd kísérletezni az elkészítésével.

a sült cékla és a kerekrépa után desszertként egy újabb eddig nem ismert/ kóstolt különlegesség került asztalunkra: bivalytej-fagylalt a menü-témájához passzoló színek (zöld pisztácia és piros málna) kíséretében. mihelyst találok egy bivalytej-értékesítö helyet, ahonnan én is bivalytejhez tudok jutni, lesz ám majd fagylaltrecept is. sajnos “az odamegyünk lakni , ahol bivalytejet kapni” (pl. ide) jelenleg nem tünik megvalósíthatónak. mondjuk a színek miatt külön jó lenne;-)