padlizsánkrém

egy  kedves barátom visszaérkezett budapeströl. ez  alkalomból (na és persze a macskák “átadásával” kapcsolatban is) találkoztunk pénteken este. az elöétel egy nagyon finom padlizsánkrém volt:

hozzávalók (2 éhes embernek):

2 padlizsán (180 fokon 1,5 órát sütve)

1/4 hagyma reszelve

2-3 evökanál olívaolaj (“amennyit felvesz”)

só, bors, 1/4 –1/2 citromlé (frissen facsart)

a megsült padlizsánt kivájjuk a héjából és a többi hozzávalóval egy botmixerrel összekeverjük. az olívaolajat, citromlevet, sót, borsot érdemes apránként hozzáadni és a krémet kóstolgatni, amíg a kívánt konzisztenciát és ízhatást sikerül elértük. a siker titka, a jól megsült padlizsán és a nem túl sok (de nem is kevés) füszerek egyensúlyában rejlik. 

avokádó-krém

köszönöm a lelkes találgatásokat. azoknak lett igaza,  akik valamilyen kenyérre kenhetöre tippeltek.

kedvelem az avokádót. csupán  az szokott némi gondot okozni, hogy  néhány napig (nálam általában 4-6, de lehet kicsit több is) a megvásárlása után érni hagyni kell. így aztán jó néhány napra elöre kell tervezni tudni.  akkor jó, ha a héjat picit megnyomva érezzük, hogy puha kezd lenni. vigyázat: ha a vékonyabb végét nyomjuk meg, ott lehet, hogy már puha, de a vastagabb része attól még lehet kemény. érdemes a vastagabb részén kísérletezni. ha félérett állapotban próbáljuk hasznosítanmi, fel kell készülnünk arra, hogy bizony inkább szappanízü, mintsem élvezhetö örömökhöz jutunk fogyasztásakor. ha viszont túlérett, akkor hosszú szálkás részek keletkeznek benne (mint a mangóban is), amelyek szintén nem igazán élveezetesek. emellett be is barnul és íze olajos szardíniához lesz hasonlatos.

ha ennek ellenére mégis avokádó-vásárlásra szánja el magát az ember, némi tapasztalattal igazán finom élvezetekre készülhet fel. aki mer, az nyer alapon. az avokádókrém elkészítésének rengeteg fajtája létezik, én nem szoktam túlbonyolítani: fokhagyma, só, bors, pici citromlé és egy kevés joghurt (vagy tejföl) felhasználásával összeturmixolom az avokádót és mi pirítósra vagy friss kenyérre kenve, paradicsommal, paprikával, olívabogyóval esszük. az arányok ízlés kérdése, nálunk mindig csak szemre készül. lehet bele tenni snidlinget, mentát, petrezselymet – vagy amit akartok.  nálunk gyakori szombat délutáni “köztes-étkezésre”: olyankor általában késön reggelizünk és ritkán van kedvem délre ebédet fözni, inkább hat-hét körül szoktunk vacsorázni. párom pedig reggeli után 2-3-4 órával már enne valamit. ilyenkor vagy egy szendvicst kap, vagy egy avokádókrémet. elöbbit egyedüli fogyasztásra, utóbbit meg kell, hogy ossza velem, mert az avokádókrémnek sohasem tudnék ellenállni. a legviccesebbnek azt tartom, hogy mindig meg szokta kérdezni, hogy ez micsoda?

fdh: tapenade fenyömaggal és fügével

az elmúlt napok megint sok munkával teltek. olyannyira, hogy tegnap még bevásárolni sem volt idöm. így abból kellett varázsolnom, ami a hütöben volt, úghogy ez is amolyan fdh-vacsora lett. a múlt heti tapenade olyan jól sikerült, hogy valami hasonló kenyérre kenhetöt szerettem volna készíteni. még jó, hogy az utolsó (tényleg a legeslegutolsó zárás elötti) pillanatban sikerült egy ciabatta-kenyeret kapnom a sarki pékségben.

hozzávalók: egy marék pirított fenyömag, egy marék olívabogyó, 2 szardella-filé, 1 ek kapribogyó, egy marék bazsalikom-levél. a konyhai turmixgépben felaprítom a hozzávalókat (egy pici sót sem téve hozzá, mert a szardella elég sós – találjátok ki, honnan tudom…) pirítóskenyéren, egy pohár vörösborral nagyon finom és gyors vacsora. a füge ugyan szép dekoráció, de nem feltétlenül szükséges.

tapenade–féle sokmindenhez

a paradicsomleveshez csináltam egy (pirítós)kennyérre kenhetö krémet.

a tapenade alapösszetevöi: fekete olívabogyó, kapribogyó, szardella, olívaolaj, citrom, bazsalikom – ezelk közül nekem tegnap csak olívabogyóm volt (abból is csak néhány fekete példány, de legalább néhány  zöld is volt). így aztán kicsit változtatva az eredeti recepten (ami nem nagy kunszt, mert “eredeti” tapenáde-recept legalább annyi van, mint ahány “echte ungarische” paprikáskrumpli-recept) ez a finomság született:

a hozzávalókat (egy marék zöld-fekete olívabogyó, egy marék frissen pörkölt mogyoró, egy marék bazsalikomlevél) összeturmixoltam 2 evökanál olívaolajjal – és kész. nem kell pépesíteni, akkor igazán jó, ha kicsit darabos.pirítósra az igazi, ízlés szerint lehet picit sózni. nagyon finom volt a paradicsomleves kíséröjeként. de egy pohár vörösbor mellé is el tudom képzelni.

füszeres túrókrémek

néhány nappal ezelött gaby barátnömnél ettem két nagyon finom füszeres túrókrémet friss bagettel. azóta terveztem, hogy majd én is készítek.

a zöldtálas medvehagymás lett: 15 dkg túrót (amely  itt sokkal “vizesebb”, mint az otthoni) kevertem össze 7 dkg puha vajjal. egy jó maréknyi medvehagymával, egy kis fokhagymacikkel, sóval és borssal kevertem össze.

a pirostálas csilis: 15 dkg túrót kevertem össze 1 dl joghurttal, egy teáskanálnyi csilipehellyel (érdemes kevesebbel kezdeni, mert nagyon csípös is lehet), sóval és néhány apróra vágott olívabogyóva.

estig a hütöbe tettem és este az erkélyen eszegettük – friss bagettel és egy pohár vörösborral.

Chili-Püree Piri-Piri

Zutaten für ca.150 ml:

1 große rote Paprikaschote

5 frische rote Chilischoten

Saft von 1 1/2 Zitronen

1/2 El Rotweinessig

2 El Olivenöl

Salz

Paprika- und Chilischoten waschen, putzen und in Steifen schneiden. Die Streifen mit dem Zitronensaft in einem kleinen Topf erhitzen und 15 Minuten kochen. Essig und Salz dazugeben und pürieren, das Öl einfließen lassen, bis eine dicke Paste entstanden ist. Als Zutat zu Cremes und Dips verwenden, in Gläsern verschlossen aufbewahren.

Für alle die, wie ich, gerne scharf essen, ist das Chili-Püree mit selbstgebackenem Brot genau das Richtige.

hal-vacsora

tegnap este egy kedves barátunkkal föztünk itthon: elöételként egy rendkívül gyorsan elkészíthetö, de annál finomabb kenyérre kenendö halkrém szolgált: 1 doboz olajos szardíniát (böröstül, szálkástól, olajtól lecsöpögtetve) szétnyomkodunk egy villával, némi puha vaj (nálunk ez kb. 5dkg? lehetett) hozzáadásával, ízlés szerint citromlével és borssal ízesítjük. friss kenyérrel fogyasztjuk.

nagyon-nagyon finom! vigyázni is kell, hogy ne ezzel lakjunk jól (ami nagyon nehezünkre eshet), ha még föétel is lesz.

a második mediterrán rakott krumpli volt. egy kicsit hasonlít a magyar rakott krumplihoz, egy kicsit a francia gartin dauphinois-hoz (francia rakott krumpli) – mégis ízvilágában teljesen más:

hozzávalók 4 személyre:

0,5 kg fött felkarikázott krumpli

2 édeskömény: karikákra vágva, kicsit megfözve (5 perc böven elég)

1 kis üveg kapribogyó

1 kis üveg sós-olajos szardella

3 dl tejföl (vagy 2 dl tejföl és 1 dl tejszín keveréke)

a szokásos módon egy kivajazott tüzálló tálba tesszük soronként a hozzávalókat (a forma méretétöl függöen 2 vagy 3 sorban), leöntjük tejföllel és 10 percre az elömelegített sütöbe tesszük. az utolsó 5 percben lehet kicsit grillezni is, hogy a teteje kicsit megpiruljon. semmiképpen se hagyjuk túl sokáig a sütöben, mert a szardellának nem tesz jót, ha sokáig magas hömérsékleten sül (teljesen szétázik). amikjor kivesszük a sütöböl, megszórjuk az édeskömény apróra vágott zöldjével.

gyors karfiolos-brokkolis vacsora kerekrépa levelének pesztójával

volt még egy brokkoli a hütöben, de semmi jó nem jutott eszembe. annál is inkább, mert nagyon fárasztó munkahelyi napom volt, így még idöm sem volt ötlekteket keresgélni. amikor nyolc elött tíz perccel beestem a zöldségeshez, rám mosolygott egy halom csodálatosan fehér karfiol. a zöld és a fehér remek színpárosítása megnyerte tesztésemet és megkönnyebülten képzeltem el lelki szemeim elött a karfiol fehérjét a hütöben várakozó brokkoli zöldjéhez.

hazaérve megpároltam a rózsáira szedett karfiolt és a brokkolit. még melegen összekevertem két evökanál pesztóval, amelyet a múlt héten készítettem eszter reteklevél-pesztójának mintájára. megszórtam néhány szem pirított fenyömaggal, kecskesajttal és két szelet szétmorzsolt baconnal (a bacont ropogósra sütöttem, ha kicsit kihül, remekül szét lehet törderlni) és egy maroknyi snittlinggel.

utólag jutott eszembe, hogy pár csepp balzsamecet még sokat dobott volna rajta, de így is nagyon finom volt.

májusi golyócskák

kerestem az interneten, hogy tulajdonképpen, mi is ez a fakítóan fehér színü zöldség a csodálatosan szép üde friss zöld leveleivel. (ugyan már tavaly nyáron került egyszer a kezembe, de akkor nem igen tudtam vele mint kezdeni és sajnos addig vártam, míg a hütöszekrényem aljában elfonnyadt. amit szegény igazán nem érdemelt meg.)

én "mairübchen" (=májusi répácska) néven vettem és amikor gugliztam, valahol azt olvastam, hogy "mai-kugel" (=szabad fordításban: májusi golyócskák) néven is fut. mivel pár napja golyókról egy gsztroblogon olvastam egy izgalmas cikket, nagyon megtetszett ez a név, ami szerintem igazán illik rá:

magyarul egyébként kerekrépa/ tarlórépa név alatt is ismert, föleg zalában. a káposztafélék családjába tartozik, évezredek óta termesztik és fogyasztják. a kisméretüeket használják emberi fogyasztásra, a nagyobbakat takarmányozás céljára. talán utóbbi miatt került az elmúlt évtizedekben háttérbe. részletes beszámoló itt olvasható. az ízek skáláján tehát a retek és a karalábé között mozog, lehet nyersen, vékonyra szeletelve, reszelve salátaként fogyasztani. így elöször ilyen módón próbálkoztam vele. mivel a levelei is olyan szépek voltak, ráadásul eszternél épp tegnap reggel olvastam a reteklevél pesto írás, már csak azt kellett gugliznom, hogy a májusi golyócskák levelei vajon ehetöek-e. ehetöek.

hozzávalók:

10 dkg májusi-golyócska-levél (ez két csomagból volt, egy csomagban 3 db golyó volt)

3 dkg mandula (csak ennyi volt itthon)

6 dkg dió

10 dkg parmezán

2,5 dl olivaolaj (nem tudom pontosan, amennyit felvett)

5-6 picike gerezd új-fokhagyma (csak ennyi volt itthon)

só, bors

a mandulát, diót száraz serpenyöben kicsit megpirítottam, a parmezánt lereszeltem, a leveleket megmostam, szárítottam. a hozzávalókat konyhagépben (mixerrel) pürésítettem.

ebédre májusi-golyócskás-pesztó volt tésztával (nem tudom sajnos, mi a neve, olyan mint a csigatészta, csak kicsit nagyobb). nagyon jót tett neki, hogyy nem volt túlfokhagymázva. amikor a pesztót készítetttem, még úgy éreztem, el kelne bele egy kis plusz fokhagyma-cikk. de így utólag, jobb is, hogy nem volt több itthon.

tojásos halkrém

tegnap este valami kennyérre kenhetö valamire lett étvágyam. talán csak azért, mert volt még egy darab kenyerem a hét elején sütöttböl, amit sajnáltam volna nem megenni. viszont megenni csak pirítósnak lehetett. eszembe jutott, hogy a múltkor a húgommal csináltunk egy jó kis tojásos-szardíniás krémet. számomra ez teljesen új volt, valahogy a tojáskrémek kimaradtak eddigi életemböl. viszont nagyon ízlett. csak arra nem emlékeztem, hogyan is készült. annyit tudtam, hogy jó sok fött tojás kell hozzá. nálam a 3 tojás már soknak számít. akármilyen tojásos ételböl (akár fött lágy tojás reggelire, akár tükör tojás, vagy akár rántotta az egy darab elég szokott lenni, ha néha kettöt eszek, az meg már böven elég). tegnap feltettem a mondott 3 tojást föni, aztán keresgéltem, hogy mit is lehetne még a krémbe beletenni. majonézes tojáskrém? zsidótojás? se majonéz, se libazsír nem volt itthon.

így aztán maradt egy kis doboz olajos szardínia (olaját leöntve), egy fej vöröshagyma és egy fél doboz brunch. mindezt egy késes robotgépben, aprítottam, sóztam, borsoztam, paprikáztam, petrezselymeztem: