XXVI. VKF!!! üdítö nyári gyümölcskoktél

be kell valljam, nálunk sosincs  tetrapakos gyümölcslé vagy üveges üdítö. akkor sem, ha vendégeket várunk. eszembe se szokott jutni, hogy ilyesmiket vásároljak (föleg amióta tudom, hogy mi minden “bele nem való” van az ilyenekben) és amit  mi elvböl nem iszunk, azt ugye nem illik kínálni másnak sem. minek is innánk “mü-gyümölcslevet”, ha kis ráfordítással változatosabbnál változatosabb gyümölcskoktélokat készíthetünk? egy gyümölcskoktél mindig jól esik: remekül fogyasztható pl. az elöétel elött üdvözlö italként. vagy az elöétel és a föétel között. vagy amikor éppen jól esik. szerintem vesta is egyetért ezzel.

 

az alaprecept egyszerü, a variációk száma végtelen: végy (ízlés szerint) 1-2-3-4 féle gyümölcsöt, mosd  (esetleg hámozd) meg, dobd bele a mixerbe, önts hozzá egy kis(ásvány)vizet, ha kánikulában készíted néhány jégkockát és pár csepp citromlevet – kapcsold be a mixert. és pár pillanattal késöbb kész az enyhén habos hüsítö (nemcsak) nyári ital.  

ezt nem lehet megunni…

a mai koktél 2 személyre készült 1 nektarin, 1 kiwi, 1 banán, 1 pohár ásványvíz és 2 jégkocka hozzáadásával.

XXVI. VKF!!! nyári elöétel Nr.2: töltött újkrumpli

sokat gondolkoztam rajta, hogy feltegyem-e ezt a receptet, mert szerintem a krumpli valahogy nem tartozik a tipikus nyári ételekhez. de mivel egyrészt újkrumplival készült, másrészt nyáron találtam ki (igen, saját kreálmány), harmadrészt egy igazi nyári madárbegy-salátával ettük,  negyedrészt pedig csak annyi készült belöle, amennyi 4 embernek elöételként szolgált,  úgy döntöttem, hogy mindenezen kritériumok teljesítése feljogosítja arra, hogy itt szerepelhessen. nagyon remélem, hogy a forduló gazdasszonya, vesta, sem talál majd kivetnivalót benne. 

2. töltött újkrumpli

az úgy kezdödött, hogy maradt egy kevés maradék rizs a töltött padlizsánból. lehetne pl. készíteni maradék rizottóból is,  én most idemásolom a vonatkozó receptleírásomat:

megpirítottam egy nagy fej hagymát olívaolajon, hozzáadtam a darálthúst és fokhagymát, sóztam, borsoztam, paprikáztam. amikor a hús  megpirult rátettem  a sürített paradicsomot és tovább pírítottam (ha kicsit száraznak tünt, öntettem hozzá egy kevés vizet), majd a padliszán kivájt és apróra vágott belsejét. megszórtam sok  oregánóval, rozmaringgal és kakukkfüvel.

ez maradék rizs lett a töltött krumpli lelke.

a közepes méretü krumplikat, amelyeknek már volt egy kicsit vastagabb héja, félbevágtam, olívaolajjal minden oldalát megkentem, sóztam és egy marék rozmaringgal és kakukkfüvel a sütöben 200 fokon kb. 30-40 perc alatt megsütöttem. óvatosan egy kiskanállal kivájtam a krumplikat (ez volt a legnehezebb müvelet), a krumpli belsejét egy villával összetörtem és a megmelegített rizshez adtam. ezt a  rizses-krumplis-tölteléket kanalaztam vissza a kivájt krumplifelekbe.    a tetejére még került paradicsom és egy kis reszelt parmezán. a tepsit visszatoltam 10 percre a sütöbe, hogy a sajt megolvadhasson.

XXVI. VKF!!! nyári elöétel Nr.1.: cékla

vesta kiírását ugyan izgalmasnak találtam, mégis némi fejtörést okozott, mert nem szoktam kimondottan elöételeket készíteni. aztán rá kellett jönnöm, hogy dehogynem – csak mi azokat általában föételként szoktuk enni. vagy saláta mellé vagy egy kis darab finom friss kenyérrel. és meleg nyári esténként egy pohár finom fehérbor kíséretében.  innen aztán gyorsan meg is született két beadandó pályamü:

1.céklasaláta

a megmosott, lecsutakolt céklákat egy höállótálban alufóliával lefedve 60-90 percet 180 fokon sütöm. ha kihült, lehúzogatom a héját (ha jól megsült, könnyen lejön – csak a kezünk lesz vérpiros, de citromlével ez is könnyen eltávolítható). 

4 közepes méretü céklát vékony csíkokra vágok, hozzányomok  1-2 gerezd fokhagymát, sózom, tekerek rá fehérborsot, löttyintek rá 1-2 kanál balzsamecetet, olívaolajat – miután kigyönyörködtem magam a színében, amely az olajtól még szebb lesz, hozzákeverek 2 dl tejfölt ill. natúrjoghurtot. ettöl a színe ugyan kivcsit megváltozik, de így is csodálatos lesz: 

friss kenyérrel nagyon-nagyon finom. pirítóssal mr. R. szerint még egy fokkal jobb. mielött feltálalom, meg szoktam kérdezni, hogy mindenki szereti-e a céklát, mert azzal kezdjük. a kérdésre általában lebiggyednek a szájszélek, amit igyekeznek rejtegetni, de hát ugye nehezen lehet. aztán rendszeresen mindenki teljesen odavan – elöször a színétöl, másodszor pedig az ízétöl: a cékla-balzsamecet-fokhagyma verhetetlen hármasától. 

XXV. VKF!!! krumplipüré de luxe

akármilyen hosszú is a határidö, mindig éppen hogy az utolsó pillanatban sikerül összehoznom a receptemet. ugyan a végleges határidö holnap jár le, nekem ma van a legutolsó alkalmam arra, hogy írjak, mert holnap egésznapos programunk lesz és minden valószínüség szerint este sem lesz idöm az írásra. nem mintha nem írhattam, föleg pedig fözhettem és fényképezhettem volna idöben. alighogy elolvastam cukroskata kiírását rábukkantam erre a receptre és elterveztem, hogy  ezt fogom készíteni a krumplis-vkf-re (ebböl a könyvböl):

már csak azért is, mert egy ehhez hasonlót pár hete “én találtam” ki. amit aztán kicsit variálva többször is készítettem, mert annyira finom volt. de ebben a receptben volt egy-két újdonság, amit még nem ismertem. a projekt aztán majdnem kútba esett, ugyanis fözését mára terveztem. reggel viszont kínzó fejfájással ébredtem. azzal a fajtával, amelyröl azonnal tudtam, hogy nem fog elmúlni egész nap, akármit is csinálok. azért a biztonság kedvéért próbálkoztam ellenszereimet bevetni: a reggeli kávé elött megittam egy fél pohár citromlevet, mert  a koffein és a c-vitamin együttese állítólag hatásos. nálam sajnos nem volt az. próbálkoztam még fájdalomcsillapítóval, de sajnos az sem jött be. így csak remélni tudtam, hogy a délután folyamán olyan állapotba kerülök, hogy fözni tudjak. addig is literszámra gyógynövény teát ittam – hátha az egy kicsit segít.  délután sikerült is megföznöm a de-luxe-krumplipürét.

hozzávalók:

6 nagyobb krumpli

10 dkg medvehagyma vékony  csíkokra vágva

(elörelátóan eltettem a mélyhütöbe néhány csokorral)

2 babérlevél, só, bors, szerecsendió

1,5-2 dl forró tej

0,5 dl tejszín

a citromos vajhoz:

10 dkg vaj

1 bio-citrom reszelt héja + 2 ek citromlé

2 ek kapribogyó

só, bors

a krumplit megpucoltam, kockákra vágtam, 10-15 perc alatt  sós vízben, két babérlevél társaságában megföztem.

ezalatt elkészítettem a citromos vajat: egy kis edényben alacsony fokozaton felolvasztottam a vajat. hozzáadtam a  citromhéját, a citromlevet és a kapribogyót. sóztam, borsoztam és melegen tartottam.

a fött krumpliról leöntöttem a vizet, majd a forró tejjel, sóval, borssal, szerecsendióval, tejszínnel összetörtem. a legvégén hozzákevertem a medvehagymát. a citromos vajjal leöntve tálaltam.

nekem önmagában is elég lett volna, de szombat lévén került hozzá egy szelet vajon sütött lazac is, amelyhez a citromos-kapribogyós vaj kiválóan illett:

XXIII. VKF!!! pekándiós torta

ezt a süteményt decemberben készítettem elöször és annyira, de annyira finom lett, hogy azóta már többen is elkérték a receptjét (és el is készítették) - legelöször egy német ismerösömnek tettem fel ide (németül) a receptjét. most végre leírom magyarul is:

hozzávalók egy 26 cm-es tortaformához
az alap egy kevert-tészta:
15dkg pekándió
25 dkg puha vaj
20 dkg porcukor
1 vaníliáscukor
1 pici só
1 bio-narancs
4 tojás (L)
30 dkg liszt
2 tk sütöpor
10 dl tejszín

a tortaformához:
1 ek olvasztott vaj
2 ek barna cukor
10 dkg pekándió

a narancs-sziruphoz:
2 narancs leve
7,5 dkg cukor
50 ml narancs-likör

elkészítési idö: kb. 1 óra
sütési idö: kb. 55 perc
pihentetési idö (sütés után): egy éjszaka

a tortaforma elökészítése:
a forma alját kibélelem sütöpapírral, majd bezárom. a sütöpapírt megkenem az olvasztott vajjal, majd megszórom a barna cukorral. a 10 dkg pekándiót kör formában bele rakosgatom - a szélénél elkezdve. a formát hideg helyre teszem, míg elkészítem a tésztát:

a vajat, cukrot, vaníliacbutter, sót, porcukrot, vanillezuckrot és egy narancs reszelt héját habosra keverem. hozzáadom a tojásokat egymás után, majd a sütöporral elkevert lisztet, a darált pekándiót (15dkg), a tejszínt és a narancs kifacsart levét (kb. 0,5 l).

a tésztát beleöntöm a tortaformába és 180 fokon megsütöm (kb 55 perc) - ajánlatos 30 perc múlva alufóliával letakarni.

ezalatt elkészítem a narancs-szirupot

2 narancs levét (kb. 0,1 l) felfözöm a cukorral, kb 3 percig fözöm, míg elkezd egy kicsit besürösödni, ekkor hozzáadom a narancslikört, és kb. 2 percet tovább fözöm.

a megsült süteményt egy hurkapálcikával megszúrkálom, majd evökanalanként ráöntöm a még meleg (de nem forró) narancs-szirupot. 30 percet a formában hagyom hülni, majd egy torta-tányérra borítom (óvatosan).
a legfinomabb, ha néhány órát (ha kibírjuk várni, akár egy egész éjszakát) pihentetni hagyjuk.

nagyon -nagyon finom és zaftos - még napok múlva is - ha marad belöle.

XXII.VKF!!! mindent bele!

paradicsomos káposzta

(hús nélkül)

nagyon örültem zsuzsa kiírásának. egyrészt gyakran (és szívesen) készítek egytálételt. másrészt nagyon szeretem benne, hogy mindig éppen azt lehet bele tenni, ami éppen otthon van és nem kell nagyon készülödni, bevásárolni hozzá. mivel az egytálételeket mindig "fejböl" fözöm, így soha nem készül kétszer ugyanaz. ez alól talán csak egyetlen kivétel van: a paradicsomos káposzta, amelynek elkészítése annyira egyszerü és olyan kevés minden kell hozzá, hogy sikerül mindig ugyanolyan finomra csinálnom.

hozzávalók 4 személy részére:

1 nagy fej hagyma

4 ek olaj

1 fej fehérkáposzta

20 dkg gersli (árpagyöngy)

1/2 tubus sürített paradicsom (vagy két kicsi konzerv)

só, köménymag, babérlevél, bors, ízlés szerint csípös paprika, petrezselyem

az apróra vágott hagymát az olajon üvegesre párolom, hozzáadom a csíkokra vágott fehérkáposztát, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, hozzáadom az árpagyönygöt, paradicsompürét, a sót, köménymagot, babérlevelet (ízlés szerint csípös paprikát) és kb. egy óra alatt puhára fözöm. néha megkeverem és ha szükséges öntök még hozzá egy kevés vizet, ha szükséges kicsit "utána sózom". tálaláskor friss borsot tekerek rá és meghintem egy kevés petrezselyemmel.

én nagyon szeretem csak úgy magában, akár hidegen is képes vagyok "rájárni". ha férfi is eszik belöle, lehet tenni rá egy szelet sült húst, vagdalthúst;-) az én párom nagyon örült a vegetáriánus változatnak (tofus tönkölybúzás szelet):

XXI.VKF!!! Könyvböl fözve

1952, Algír: «Sprentzl Gyula és párja az ebédlöasztalnál ültek. Töltött paprikát készített Aranka Tomival. Arab (pontosabban cherchell-i) – magyar (pontosabban: Baross utcai) kooprodukcióban készült ez a töltött paprika. Bárányhúsból került a töltelék és volt benne fahéj, hisz Tomi szinte minden húsba tett fahajat. Persze a paprika nem olyan volt, mint a magyarországi, méregzöld színü volt, vaskos héjú, szép, de Aranka szerint kicsit ízetlen, füízü volt az algíri paprika. De egyébként a továbbiakban épp úgy készült ez a töltött paprika, ahogyan Aranka kamaszlány korában tanulta a Mamától : hagymával törték át a paradicsomot a léhez, pirospaprika került a rántásba, volt a töltelékben darált hús, só, bors, rizs.» (Bächer Iván : Rötúr, Göncöl Kiadó, 2004, 90.oldal)

Nemcsak Aranka szerint, szerintem is ízetlen, füízü a vastag héjú (holland típusú) zöld paprika (ráadásul keserü), amit errefelé leggyakrabban kapni lehet. Èn ezt a fajtát se nyersen, se fötten meg nem tudom enni. A piros, sárga, netalán narancssárga paprika pedig már csak a színe miatt sem jöhet szóba. Ìgy aztán nálam a töltött paprika csak és kizárólag a jó magyar paprikából készülhet, amelyet nagy örömömre nyár közepétöl szeptember végéig (ebben az évben még október végén is kaptam) a környéki szupermarketekben lehet kapni. Szerencsére szezonon kívül gyakran lehet találni török zöldségesnél is ilyesféle paprikát, így a töltött paprika nálunk gyakran kerül az asztalra:

2 személyre
(a receptet lehet "felszorozni")
4 fehér paprika
200 g darált (bárány)hús
50 g félig készre fözött rizs
1 kis fej hagyma
só, bors, pirospaprika
1 l paradicsomlé
ízlés szerint egy csomó zellerlevél
só, bors
egy csipet fahéj a darált húshoz adva kellemesen egzotikus ízt kölcsönöz

30-35 perc fözési idö, körítésként héjában fött sósburgonya és egy pici cukor + tejföl.az elkészítési módját most nem írom ide, mert ez az az étel, amit mindenki el tud így is készíteni. ha mégsem, szívesen elküldöm e-mailben:-)

XX.VKF!!! Levesre eresztve

Miért van úgy, hogy az ember lánya hetek óta tudja, mi a téma, mégis sikerül addig húzni-halasztani a dolgot, amíg éppen hogy az utolsó pillanatban megírja a receptet...



Az ötlet, ez esetben a leves már régesrégen elkészült. Még egy jó fényképet is sikerült készíteni. Ès nagyon finom lett – a világ leggyorsabb céklalevese, ha a cékla sütési idejét nem számítjuk. Az ugyanis nálam másfél órába telt (akkor jó, ha a céklába szúrva egy villát érezzük, hogy puha). De ezért a lakásban terjengö forró sült cékla illata kárpótolt. Nagyon vicces volt a még meleg cékla héját óvatosan lehúzni. Még sosem csináltam ilyet és a gyerekek örömével vártam, milyen is lesz a sült cékla belülröl. Csodálatos sötétvörös:

Mialatt a cékla sült, hámoztam ugyanannyi krumplit és kockákra vágva egy kevés zöldségalapban puhára föztem. Miközben felkockáztam a céklát (és mielött a “krumplileveshez” adtam), meg is kellett persze a sült céklát kóstolnom. Csodálatosan finom íze volt: olyan “földi” (németül úgy mondják: “erdiger Geschmack” – ha valaki tudja, hogy van ez magyarul, hálásan köszönném) és kellemesen édeskés. Sóztam, borsoztam, tettem hozzá egy pici örölt köményt, majd a botmixerrel és egy kevés tejszínnel, citromlével pépesítettem. Volt a hütöben 4 kis szelet fött pulykamell (az az egészen vékony, amit kenyérre szoktunk enni), amelyeket vékony csíkokra vágva tettem a leveses tányérra, erre mertem a forró céklalevest. A tetejére egy kiskanál natúr-joghurtot tettem és erre a fehér “tartópillérre” néhány egészen vékony szeletke pecorino sajtot (parmezán is jó lett volna), majd megszórtam pirított szezámmaggal. Tényleg csak a szemnek tettem a tányérra egy szál vörös bazsalikom virágot – mert színben jól illik a céklához.

Céklaleves

3-4 egész cékla
3-4 krumpli
6 dl víz
só, bors, örölt kömény
0,5 dl tejszín
1 tk citromlé
4 szelet fött pulykamell
pecorino

pirított szezámmag

Szóval ez volt az a leves, amellyel “nevezni” szerettem volna. Tényleg isteni volt: szem-szájnak ingere. Ès nagyon büszke vagyok rá, hogy 100% saját recept. Ugyan kerestem a szakácskönyvekben és a neten is céklaleves-receptet, de egyik olvasatakor sem éreztem úgy, hogy „wow!“ ezt ki kellene próbálnom. Ìgy aztán nekiálltam és igyekeztem valami jót csinálni.

De most térjünk vissza az elejére: mármint, hogy miért is halogatja az ember lánya.... nos talán azért, mert az utolsó nap még történhet valami. Egy új recept, egy felfedezés, egy „ízrobbanás“, valami, ami aztán mindent a feje tetejére állít és egy új leves-recept megírását követeli. Ìgy történt ez ma velem. Pontosabban egy hete kezdödött: akkor vettem ugyanis egy kis formás hokkaido-tököt. A tegnapi vásárláskor kezembeakadt egy új füszerkeverék: Tök-király (Kürbiskönig). Nem szoktam füszerkeverékeket venni, valahogy nekem mindig gyanúsak, ki tudja mi van bennük. De néha meg szoktam nézegetni öket, hogy lássam, mit mivel jó keverni, mihez lehet enni. Ùgymond ötleteket merítek. Ez a tök-király a következöket tartalmazza: kókusz, só, barnacukor, fokhagyma, gyömbér, kurkuma, paprika, fahéj, kömény, koriander, kardamom, fekete bors, vanília, cayenne-bors. Mindezt tartósító- és adalékanyagok nélkül. Nem tudom, hogyan találta ki valaki, hogy mindezeket a füszereket kombinálni lehet, hiszen legtöbbjük nagyon intenzív ízü. Èn magamtól nem lennék ilyen merész, de ezt a füszerkeveréket megvettem és nem csalódtam. a legeslegfinomabb töklevest föztem ma:

A dolog iróniája, hogy amikor a XX. VKF-kiírást olvastam rögtön a tökleves jutott eszembe – de aztán láttam, hogy a tök valahogy nagyon divatba jött és inkább valami mást szerettem volna kipróbálni. Így jutottam a céklához, amit életemben elöször vettem és föztem (az üvegestöl eltekintve, de azt nem kell fözni). Ha most valaki azt hinné, hogy leveses vagyok, ki kell ábrándítanom: kifejezetten ritkán fözök/ eszem levest;-)

Túrós-ribizlis kelttészta

VKF! XVIII.

ízbolygó adta a túrós-témát, amitöl az igazat megvallva elsö pillanatban kicsit meg is ijedtem.

Egyrészt, mert itt nem jutok hozzá „rendes“ magyar túróhoz. Másrészt azért is, mert süteményen kívül nem jutott hirtelen semmi más az eszembe, mit is lehet(ne) még túróból készíteni. Sütni pedig nem nagyon szoktam. Pedig (azt mondják) tudok. Röviddel a túrós-kiírás olvasása után eszembe jutott, hogy hiszen éppen nyaralni készülünk. Ha pedig nyaralás, akkor a munkahelyemen esedékes egy „éves-szabadság-elött sütött sütemény“ a kollégáknak (=Urlaubskuchen). Nálunk a cégnél ez egy olyan régi bevett szokás, amelyhez mindenki tartja magát. Persze azért több mint 20 före egy jó kis sütit összedobni nem olyan könnyü. Èn éveken keresztül muffint sütöttem, így itt volt az ideje valami „új“ receptet kipróbálni. Ami ugye gyorsan meg is van, sikerül is elsöre, de finom is – és a kollégák nagy részének remélhetöleg ízlik is. Persze az is jó lenne, ha nem lenne túl édes, kánikula lévén (mármint mielött nyaralni mentünk – egy héttel késöbb az Északi-Tenger melletti nyaralásunkat kellemesen hüvös 17-20 °C-fokban tölthettük. A rendszeres záporok + zivatarok is hozzájárultak, hogy úgy érezzük magunkat, mintha éppen öszi nyaraláson lennénk.) Így aztán le is ültem süteményrecepteket olvasgatni. Amivel aztán el is telt néhány órám. Még tiszta szerencse, hogy nagyon sok sütemény-receptes-szakácskönyvem nincsen. Annyi jó receptet találtam, hogy nocsak. Igyekeztem megjegyezni, mely süteményeket kell majd okvetlenül kipróbálnom. Erre a célra be is szereztem gyorsan egy 22 cm átméröjü tortaformát. Nem mintha nem lenne egy 26-cm-es és egy 18 cm-es. Magától értetödik, hogy az egyik túl nagy, az utóbbi pedig túl kicsi. A 22 cm átméröjüben az volt egyébként a legjobb, hogy egy tetszetös sütemény-receptkönyv is volt hozzá. Vagy a könyvhöz volt a tortaforma. Ettöl eltekintve nekem most egy igazi tepsis süti kellett – a kollégák miatt. Elpakoltam az új tortaformát a receptkönyvvel együtt. Ès tovább kerestem az “IGAZIT”.

Százszónak is egy a vége: találtam egy olyan süteményreceptet , amelyröl már olvasásakor tudtam, hogy EZ az A recept, amit én már mindig is kerestem. Egy kelttésztás recept, amely viszonylag egyszerüen elkészíthetö és nem (annyira) nehéz és édes. Egy kelttészta, amelyböl (nem csak) egy szeletet a nyári melegben is jól esik egy hideg jeges tea mellett elfogyasztani. Ez a kellemesen savanykás túrós-ribizlis sütemény hordoz magában a keltsége mellett valamifajta finom légiességet. Ezt a légiességet hangsúlyozza a túróskrém lazasága, enyhe savanysága, amelyet aztán a ribizli a maga részéröl finoman hangsúlyoz. Mondanom sem kell, hogy a kollégáknál nagy sikere volt. Azóta már másodjára is megsütöttem. Csak úgy. Magunknak. Tepsiben. Megint nagyon finom volt.

Ja, igazi véletlen, hogy túrós – de így legalább lett egy jó receptem a témához is;-)

Hozzávalók (egy jó nagy tepsivel lesz belöle):

kelttészta:

15 dkg vaj
40 dkg liszt
1 csomag száraz élesztö
1 csipetnyi só
1 csomag vaníliás cukor
1,5 dl langyos tej
2 tojás

tetejére (miután megkelt):
50 dkg ribizli

túros krém:

30 dkg túró

(én itt „rendes“ túró hiánya miatt 30 dkg philadelphiát használtam fel)
3 tojássárgája
1 csomag vaníliás cukor
7,5 dkg cukor
1 ek citromlé
1 ek étkezési keményítö

1-2 ek (vaníliás) porcukor


Az alacsony hömérsékleten megolvasztott vajat az összes többi (kelttészta)-hozzávalóval együtt egy tálban a konyhai robotgéppel (dagasztókar!) összekeverem. Ne tessék csodálkozni, tényleg így csinálom (és tényleg nagyon finom lesz). A lényeg az, hogy minden hozzávaló szépen összekeveredjen egymással. A puha és ragadós tésztát letakarom egy tiszta konyharuhával és meleg helyen 1 órát kelni hagyom.

A szépen megkelt tésztát az óra leteltével kézzel még egyszer jól megdögönyözöm. Ezután egy sütöpapírral kibélelt tepsibe rakom és addig húzogatom minden irányba, amíg a tepsit sikerült kitöltenem. Biztosan meglehetne egy sodrófa segítségével is oldani a dolgot, de ebben a kelttészta-receptben éppen azt találtam jónak, hogy milyen egyszerüen és a gyúródeszka-sodrófa kettös használata nélkül (és tisztogatása nélkül, amit nagyon nem szeretek) lehet eljutni egy nagyon finom kelttésztás süteményhez.

Egy fél órára letakarom a tésztás-tepsit és egy meleg helyen hagyom tovább kelni.

Ezalatt a sütöt elömelegítem 190 °C-fokra. Megmosom, lecsöpögtetem és kicsumázom a ribizlit, félreteszem, majd elkészítem a krémet: az összes (krém)hozzávalót konyhai robotgéppel alaposan összekeverem.

A ribizlit elosztom a keltészta tetején, majd szépen egyenletesen ráöntöm a túrós krémet (egy lapáttal segítek a krémnek szépen mindenfelé elosztódni). A tepsit beteszem 35 percre az elömelegített sütöbe.

Miután kihült, (vaníliás)porcukorral meghintve tálalom.


egyszerüen elkészíthetö
elkészítési idö: 45 perc
kelési idö: 90 perc

sütési idö: 35 perc

mivel legközelebb csak hétfön este leszek számítógép-közelben, már ma éjjel felteszem a receptet.

Lencse füstölt kacsamell-szeletekkel cikóriára ágyazva

VKF! XVII.

nálunk évek óta (majdnem) minden este saláta kerül az asztalra. föételként. kenyér nélkül.
tulajdonképpen csak azért, mert mindketten sokat dolgozunk, késön érünk haza és olyankor már sem ahhoz nincs kedvem, hogy a konyhában sokat pepecseljek, sem ahhoz, hogy valami nehéz kajával a hasamban menjek aludni. az egy szelet kenyeret vajjal megkenve, sajttal+felvágottal pedig nem szeretem. legalábbis estére nem. talán azért, mert nálunk régen mindig fött vacsora volt, sohasem hideg. mondjuk a friss baguette vagy ciabatta egy jó kis sajttal, olivabogyóval, egy pohár vörösborral az egészen más. azt minden este meg tudnám enni+inni. csak aztán elég gyorsan eljönne az a reggel, amikor megállapítom, hogy nem passzolok bele a kedvenc farmeromba.

szóval.... az úgy kezdödött, hogy ki kellett valamit találnom. ami gyors, könnyü, változatos. és persze finom. szerencsésnek mondhatom magam, mert a páromat sikerült igen rövid idön belül salátafüggövé tennem. ha csak néhány napig nem eszünk salátát (ami ritkán, de elöfordul), megkérdezi, hogy mikor eszük végre újra salátát. így aztán nagyon örültem, hogy éppen salátákat keres dolce vita a vigyázz, kész, fözz! aktuális fordulóján. szerettem volna valami igazi nyárias salátával elö"rukkolni" - ehelyett az itteni aktuális hömérséklet arra kényszerített, hogy a legalább picit meleg salátás kedvenceim között keresgéljek. a lencse kellemes meleg kíséröje a friss roppanós salátaleveleknek, nem csak az alábbi receptben:

Hozzávalók 4 személyre:

10 dkg apró zöld lencse
1 kis fej hagyma
2 szegfüszeg
1 babérlevél
1 kk citrom reszelt héja

10 dkg apró vörös lencse
1 ek olívaolaj
1 kis cukkini
só + bors

2 cikória
20 dkg füstölt kacsamell

az öntethez:

1 gerezd fokhagyma
2 ek vörösborecet
3 ek olívaolaj
só + bors
örölt gyömbér

A zöld lencsét, a szegfüszeggel megtüzdelt hagymát, a babérlevelet és a reszelt citromhéjat annyi vízben felteszem föni, amennyi éppen ellepi. Kb. 30 perc alatt megfö, ekkor hozzáadom a vöröslencsét és 8 percig tovább fözöm. Ezután a kikapcsolt tüzhelyen még kb. 5 percig állni (és puhulni) hagyom. Tapasztalatom szerint a víz éppen elfö, mire a lencse megpuhul. Ha mégis lenne még rajta víz, azt leöntöm. A szegfüszeges hagymát és a babérlevelet kiveszem. A lencsét összekeverem egy kis olívaolajjal és hozzáadom az apró kockákra vágott cukkinit. Sózom, borsozom.

Az öntethez egy kis beföttes üvegben összekeverem a szétnyomott fokhagymát a többi hozzávalóval és összerázom. A konyhafönök tanácsa: Elötte érdemes ellenörizni, hogy a teteje jól rá van-e csavarva;-) A kész öntetet óvatosan hozzákeverem a lencséhez. 15 percet lefedve állni hagyom.

Ezalatt az idö alatt a cikória leveleire szedem, megmosom, megszárítom. A levelek végét nagyvonalúan levágom (mert nagyon keserü). A leveleket a tányérokra teszem, a közepére halmozom a még langyos lencsét és a füstölt kacsamell-szeleteket.

Vörösbor és egy kis pirítós kíséretében különlegesen finom.