paradicsomos hal

mindenkinek van legalább egy olyan étele, amit nem szokott megosztani másokkal, mert mások nem szeretik. meg talán azért is, mert nem egy nagy szám. mármint az a bizonyos étel. mégis olyan jól esik néha. nálam ezek egyike a paradicsomos hal. csakis akkor szoktam enni, ha egyedül vagyok. amolyan igazi “agglegény”-ebéd vagy vacsora – nem csak férfiaknak. az egyetlen, ami el szokott gondolkoztatni, hogy a macskák is odavannak érte. érdekes módon kevésbé a halért, mint a paradicsomos szószért…

vörös sügér diós pesztóval

néhány napig kényszerpihenön voltam valami vírus miatt. szerencsére engem csak közvetetten érintett. nem tudtam ugyanis használni a windows live writer-t. három estémbe került, míg sikerült meggyöznöm a a gépemet arról, hogy újra azt csinálja, amit én szeretnék.

a vörös sügér (en: sea perch, us: red snapper, fr: Barbier, de: Rotbarsch (innen))  szubtrópusi tengerekben él, az atlanti óceán és keleti/ délkeleti részén ugyanúgy megtalálható mint a földközi-tengerben és a fekete-tengerben.  maximális hosszúsága elérheti a  120 cm-t, maximális súlya a  25 kg-ot. afrikában nagyon népszerü halfajta, a helyi konyhák egyik specialitása. gondolom, ez annak is köszönhetö, hogy filéje szálkamentes, húsa fehér és egyaránt alkalmas sütésre, fözésre vagy éppen párolásra.

mivel én az elmúlt hetekben többször (pl. itt) készítettem “bundát” a halnak, a sütöben sütés mellett döntöttem. annyira egyszerü egy kis különleges “pesztót” összeállítani, a halat bekenni vele és 15-20 perccel késöbb a sütöböl kivenni, hogy kár lenne nem tovább kísérletezni vele. újabbnál újabb ízeket kipróbálni. most így készült:

egy marék pirított dió, 1 kis cikk fokhagyma, 1 kis darab gyömbér, 6 levél bazsalikomlevél, 1 kevés csilipehely, egy csipetnyi só, 1 ek zsemlemorzsa

botmixerrel dolgoztam össze a hozzávalókat, majd a halfilékre kentem 0,5-1 cm vastagon. egy kiolajozott tepsiben 10 percig 170 °C-on, majd 5 percet 225 °C fokon grilleztem (jó odafigyelni, mert könnyen megéghet).

a köretet még mindezek elött készítettem: 1 cukkinit nagyobbacska kockákra vágtam,    2 édesköményt és 4 szál zöldhagymát ujjnyi vastagságúra, majd olívaolajon hirtelen megsütöttem egy nagy serpenyöben. csak éppeen annyira, hogy egy kis színt kapjon a zöldség. sóztam, borsoztam, majd 8 db kisebb paradicsomot negyedelve hozzáadtam, 2 szál rozmaringgal és pár szál oregánóval füszereztem. fedö alatt 5 percig pároltam, majd a kikapcsolt tüzhelyen lefedve állni hagytam, múig a hal elkészült. a zöldségek nagyon finoman roppanósak maradtak.

egy vörös sügér filé maradt meg, amelyet egy adag (maradék) zöldséggel másnap a munkahelyen fogyasztottam el – hidegen (már amennyire a legutóbbi napok hömérséklete hidegnek volt mondható 26-30°C). annyira, de annyira jó izü volt, hogy ennél jobb ebédet el sem tudok képzelni.

ár (3 böséges adag): vörös sügér (25 dkg 5 db volt) € 5,00, zöldség: € 3,00. egyebek (dió, fokhagyma, só, bors, gyömbér stb. – alapanyagok, amelyek majdnem mindig vannak  ) nagyon böven számolva € 1,50. 

tilápia…

…vagy trópusi eredetü  kéksügér (lat. oreochromis spp.):  édesvízi hal, a (szub)trópusokon honos (afrika, madagaszkár, dél-amerika, ázsia országai – így gyakran használják exotikus halételekhez is). húsa hófehér, omlós, de nem esik könnyen szét, filéje állítólag teljesen szálkamentes. emelett egyaránt alkalmas (grill- vagy tepsis)sütésre, fözésre vagy párolásra.   mindezen jó tulajdonságaival kapásból belopta magát konyhám szívébe:  

tegnap sütöben sütöttem édeskömény-ágyon egy saját “fejlesztésü” kesúdiós pesztóval betakarva. nem vagyok nagy hal-rajongó, pláne nem hal-szakértö, max. lazacot szoktam párolni, az összes többi kísérletem rendszeresen kudarcba szokott fulladni, de a tápiafilé csodálatosan omlósra sikeredett és nagyon kellemes harmóniát alkotott a kesúdióval és az édesköménnyel. rizzsel és egy egyszerü zöldsalátával fogyasztottuk – egészen biztosan nem utoljára.

hozzávalók 2 (diétázó) személy részére:      

1 édeskömény, 4 paradicsom, 2 szál zöldhagyma,  2 ek olívaolaj, só bors.

egy marék kesúdió, 1 kis apróra vágott salotta, 1 kis darab gyömbér, 4 szál petrezselyemzöld, 1 kevés csilipehely, egy csipetnyi só, 1 ek zsemlemorzsa.

az 1 cm-es szeletekre vágott édesköményt  és a zöldhagymát egy kiolajozott höállótálban beteszem 10 percre a 180 fokos sütöbe, majd ráteszem a paradicsomszeleteket, sózom, borsozom  és további 10 percig sütöm.

ezalatta kesúdiós pesztó hozzávalóit a botmixerrel összekeverem. a pesztót rákenem a megmosott, megszárított tápia-filére. megszórom egy kevés zsemlemorzsával és ráteszem a zöldségágyra, majd beteszem további 15 percre a sütöbe. a végén még 3-4 percre feltekerem a hömérsékletet és grillezem picit a halfilét, hogy a pesztó kicsit ropogósra süljön. közben izgulok, nehogy megégjen és föleg nehogy kiszáradjon a hal. nem száradt ki, nagyon finom volt és egyetlenegy kis szálka sem volt benne.

XXV. VKF!!! krumplipüré de luxe

akármilyen hosszú is a határidö, mindig éppen hogy az utolsó pillanatban sikerül összehoznom a receptemet. ugyan a végleges határidö holnap jár le, nekem ma van a legutolsó alkalmam arra, hogy írjak, mert holnap egésznapos programunk lesz és minden valószínüség szerint este sem lesz idöm az írásra. nem mintha nem írhattam, föleg pedig fözhettem és fényképezhettem volna idöben. alighogy elolvastam cukroskata kiírását rábukkantam erre a receptre és elterveztem, hogy  ezt fogom készíteni a krumplis-vkf-re (ebböl a könyvböl):

már csak azért is, mert egy ehhez hasonlót pár hete “én találtam” ki. amit aztán kicsit variálva többször is készítettem, mert annyira finom volt. de ebben a receptben volt egy-két újdonság, amit még nem ismertem. a projekt aztán majdnem kútba esett, ugyanis fözését mára terveztem. reggel viszont kínzó fejfájással ébredtem. azzal a fajtával, amelyröl azonnal tudtam, hogy nem fog elmúlni egész nap, akármit is csinálok. azért a biztonság kedvéért próbálkoztam ellenszereimet bevetni: a reggeli kávé elött megittam egy fél pohár citromlevet, mert  a koffein és a c-vitamin együttese állítólag hatásos. nálam sajnos nem volt az. próbálkoztam még fájdalomcsillapítóval, de sajnos az sem jött be. így csak remélni tudtam, hogy a délután folyamán olyan állapotba kerülök, hogy fözni tudjak. addig is literszámra gyógynövény teát ittam – hátha az egy kicsit segít.  délután sikerült is megföznöm a de-luxe-krumplipürét.

hozzávalók:

6 nagyobb krumpli

10 dkg medvehagyma vékony  csíkokra vágva

(elörelátóan eltettem a mélyhütöbe néhány csokorral)

2 babérlevél, só, bors, szerecsendió

1,5-2 dl forró tej

0,5 dl tejszín

a citromos vajhoz:

10 dkg vaj

1 bio-citrom reszelt héja + 2 ek citromlé

2 ek kapribogyó

só, bors

a krumplit megpucoltam, kockákra vágtam, 10-15 perc alatt  sós vízben, két babérlevél társaságában megföztem.

ezalatt elkészítettem a citromos vajat: egy kis edényben alacsony fokozaton felolvasztottam a vajat. hozzáadtam a  citromhéját, a citromlevet és a kapribogyót. sóztam, borsoztam és melegen tartottam.

a fött krumpliról leöntöttem a vizet, majd a forró tejjel, sóval, borssal, szerecsendióval, tejszínnel összetörtem. a legvégén hozzákevertem a medvehagymát. a citromos vajjal leöntve tálaltam.

nekem önmagában is elég lett volna, de szombat lévén került hozzá egy szelet vajon sütött lazac is, amelyhez a citromos-kapribogyós vaj kiválóan illett:

szardínia-krém

nem egy nagy szépség – így csupaszon, “frissen” az olajos szardíniás konzervböl.  de egy kevés munkával és némi kiegészítökkel gyors és szemrevaló vacsora készíthetö belöle. mi pirítósssal és egy pohár borral ettük.

hozzávalók:

1 doboz jó minöségü szardínia

(semmiképpen se haldarabok úszkáljanak az olajban, hanem  egész halacskák)

1 kevés puha vaj

1 ek citromlé

só, frissen örölt bors

friss petrezselyem

a szardíniát böröstül, gerincestöl, de olaj nélkül, szétnyomkodtam egy villával, hozzádolgoztam a puha vajat + citromlevet, sóztam, borsoztam, hozzákevertem az aapróra vágott petrezselymet. olyanok is szeretni fogják, akik meg nem ennék különben az olajos szardíniát.

 

farmer krumpli

a mustáros steak burgonya

receptjét (amit én nemes egyszerüséggel farmer krumplinak neveztem el) többször készítettem már és minden alkalommal osztatlan sikert aratott. én abszolut nem vagyok egy nagy mustárimádó, de ahogyan pákosztos macska fogalmazta. “elmondhatatlanul jó!”. az egyetlen gondom vele, hogy hihetetlen mennyiséget meg lehet belöle enni. így aztán törtem a fejem, hogyan is lehetne úgy tálalni, hogy az egészséges táplálkozás étrendjébe  is jól illeszkedjen (értsd: ne legyen lelkiismeretfurdalásom, ha már megint benyomtunk egy tepsivel – amolyan “a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon” címszó alapon). elsö lépésként nem egy tepsit, hanem egy tarte-formát vettem elö. ennek elönye, hogy csak feleakkora.

sütni való apró szemű krumpli kb 1,5 kg, alaposan lecsutakolva, negyedekre vágva
1/2 pohár magvas mustár (csak magvas jó!)
2 ek olvasztott vaj
2 ek olivaolaj
2 ek citromlé
egy citrom reszelt héja
egy ek szárított oregánó
egy tk só
frissen őrölt bors
a krumpli kivételével összekeverjük a hozzávalókat, majd ráöntjük a krumplikra a katyvaszt és jól összeforgatjuk.
kibélelünk egy nagy tepsit (vagy két tepsit) sütőpapírral és rátesszük a krumplit, úgy hogy egy sorban legyenek. ha van kéznél, friss oregánó, majoránna, esetleg rozmaring is mehet bele. 200-220 fokos sütőben időnként átforgatva kívül ropogósra, belül puhára sütjük őket egy óra alatt (40 perc után érdemes megnézni, ha csökkentett adagból csináljuk, föleg!).

mialatt a krumpli sül,elkészítem a többi “egészséges” hozzávalót: 

1) megsütöm egy kevés olajon a még reggel bepácolt tofut. ehhez 20 dkg kockára vágott tofut leöntök a következö “katyvasszal”: 

2 ek szójaszósz, 2 ek  olaj, egy apróra vágott chili, gyömbér (frissen reszelve, de lehet örölt is), 1-2 cikk szétnyomott fokhagyma. a pácolt tofut néhány órára egy kis tálban, müanyag dobozban (fö hogy lefedve) a hütöbe teszem.

2) néhány levél salátát apróra szaggatok és hozzáadok egy maréknyi csírát (nálam ez vegyes volt: retek, mungóbab, stb.).  közvetlenül tálalás elött  meglocsolom egy kevés balzsamecettel és olivaolajjal.

3) a füstölt lazacot falatnyi darabokra vágom.                    

hal-vacsora

tegnap este egy kedves barátunkkal föztünk itthon: elöételként egy rendkívül gyorsan elkészíthetö, de annál finomabb kenyérre kenendö halkrém szolgált: 1 doboz olajos szardíniát (böröstül, szálkástól, olajtól lecsöpögtetve) szétnyomkodunk egy villával, némi puha vaj (nálunk ez kb. 5dkg? lehetett) hozzáadásával, ízlés szerint citromlével és borssal ízesítjük. friss kenyérrel fogyasztjuk.

nagyon-nagyon finom! vigyázni is kell, hogy ne ezzel lakjunk jól (ami nagyon nehezünkre eshet), ha még föétel is lesz.

a második mediterrán rakott krumpli volt. egy kicsit hasonlít a magyar rakott krumplihoz, egy kicsit a francia gartin dauphinois-hoz (francia rakott krumpli) – mégis ízvilágában teljesen más:

hozzávalók 4 személyre:

0,5 kg fött felkarikázott krumpli

2 édeskömény: karikákra vágva, kicsit megfözve (5 perc böven elég)

1 kis üveg kapribogyó

1 kis üveg sós-olajos szardella

3 dl tejföl (vagy 2 dl tejföl és 1 dl tejszín keveréke)

a szokásos módon egy kivajazott tüzálló tálba tesszük soronként a hozzávalókat (a forma méretétöl függöen 2 vagy 3 sorban), leöntjük tejföllel és 10 percre az elömelegített sütöbe tesszük. az utolsó 5 percben lehet kicsit grillezni is, hogy a teteje kicsit megpiruljon. semmiképpen se hagyjuk túl sokáig a sütöben, mert a szardellának nem tesz jót, ha sokáig magas hömérsékleten sül (teljesen szétázik). amikjor kivesszük a sütöböl, megszórjuk az édeskömény apróra vágott zöldjével.

a nagy piros-fehér-zöld-menü

kisvirág játéka úgy látszik annyira megmozgatta fantáziámat, hogy tegnap estére egy egész piros-fehér-zöld-menüsor kialakult. komolyan mondom, nem direkt ezen törtem a fejem az elmúlt napokban. március 15. ide vagy oda, amióta fényképezem a föztömet egyébként is feltünt nekem, hogy a legtöbb étel ezt a három színt tartalmazza. vagy lehet, hogy tudat alatt én föznék ennyire magyarosan – a szó szoros értelmében? mondjuk, ha azt vesszük, hogy már a zöldség szó is magára a színre utal, ehhez hozzátesszük, hogy a tej- és tejtermékek fehérek, akkor már van egy jó alapunk, hiszen a zöldségek és a tejtermékek úgy általában a magyar konyha fö pilléreit alkotják (mellesleg szólva nem csak azét). szóval akkor már csak a pirosat kell becsempészni, hogy legyen egy kellemes szín- és nem utolsósorban legalább ugyanolyan kellemes ízhatású elöételünk:

a sült céklához megmostam, csutakoltam személyenként egy közepes céklát, majd alufóliába csomagolva sütöttem 180 fokon kb. 75 percig. kíséröje egy sürübb “öntet” lett:

1 dl aludttej (=dickmilch, sima joghurtot vagy kefírt is el tudok képzelni)

1 dl tejföl

1 tk frissen reszelt torma

1 alma lereszelve

4 tk friss füszer (petrezselyem, kapor, snidling)

só, frissen örölt fehérbors

higgyük el, hogy egy kanálka torma tényleg elég lesz. én kettövel tettem a biztonság kedvért, amit kicsit meg is bántam. még jó, hogy volt egy fél tejföl amit hozzá tudtam keverni, így tényleg finom lett.

a föétel friss tökehal (=kabeljau) volt párolva, kerekrépa leveléböl készült pesztóval és olivaolajjal. köretként a kerekrépát vajon sütöttem, pici cukorral karamellizálva, szigorúan chili & vanília receptjét követve. az eredmény nagyon finom (a szónak a “finom” értelmében: úgy mint selymes, különleges…. - ha valaki jobbat tud, szívesen veszek javaslatokat), retekre és karalábéra kicsit hasonlító íz lett. a piros színt, némi fantáziával, a sütötökös nudli (innen) képviselte. e recepttel sajnos nem tudok szolgálni, mert készen vett, de nagyon finom és hozzáillö köret volt. mivel mindannyiunk ízlését elnyerte, fogok majd kísérletezni az elkészítésével.

a sült cékla és a kerekrépa után desszertként egy újabb eddig nem ismert/ kóstolt különlegesség került asztalunkra: bivalytej-fagylalt a menü-témájához passzoló színek (zöld pisztácia és piros málna) kíséretében. mihelyst találok egy bivalytej-értékesítö helyet, ahonnan én is bivalytejhez tudok jutni, lesz ám majd fagylaltrecept is. sajnos “az odamegyünk lakni , ahol bivalytejet kapni” (pl. ide) jelenleg nem tünik megvalósíthatónak. mondjuk a színek miatt külön jó lenne;-)

gratin dauphinois füstölt makrélával

szeretem lapozgatni, olvasgatni nigel slater szakácskönyvét. részben a kellemes atmoszférát árasztó képek miatt, részben pedig a számomra különlegesnek, valahogy azonban mégis olyan ismerösnek tünö receptjei miatt. szeretem az hozzávalók és a leírás, elkészítés egyszerüségét. mindig rögtön olyan érzés fog el, hogy nem nagy ördöngösség az egyik, másik finomnak hangzó receptet "utánafözni". az is olyan jó érzéssel tölt el, hogy a legtöbb recepthez nem egy egész hosszú lista tartozik, hanem csak néhány, majd hogynem alapvetönek számító hozzávaló szükségeltetik. mint például ehhez a bársonyosan finom füstölt makrélás mustáros tejszínben sült krumplihoz:

0,5 kg krumpli

12 dkg füstölt makréla

3 babérlevél

3 dl tejszín

2 dl tej

1 ek magvas mustár

só, bors

a krumplikat alaposan megmosom, lecsutakolom és vékony szeletekre vágom, majd egy kiolajozott höálló formába rétegesen lerakom. az egyes rétegekre rádobálom a kézzel falatnyira szaggatott makréla darabokat és leöntöm egy kevés magvas-mustár-tej-tejszín-keverékével, a babérleveleket ügyesen becsempészem a krumplik közzé, sózom, borsozom (nem felejtve, hogy a füstölt makréla és a mustás is kicsit sós).

190 fokon jó egy óra hosszát sütöm, majd egy zöldsalátával tálalom.

tojásos halkrém

tegnap este valami kennyérre kenhetö valamire lett étvágyam. talán csak azért, mert volt még egy darab kenyerem a hét elején sütöttböl, amit sajnáltam volna nem megenni. viszont megenni csak pirítósnak lehetett. eszembe jutott, hogy a múltkor a húgommal csináltunk egy jó kis tojásos-szardíniás krémet. számomra ez teljesen új volt, valahogy a tojáskrémek kimaradtak eddigi életemböl. viszont nagyon ízlett. csak arra nem emlékeztem, hogyan is készült. annyit tudtam, hogy jó sok fött tojás kell hozzá. nálam a 3 tojás már soknak számít. akármilyen tojásos ételböl (akár fött lágy tojás reggelire, akár tükör tojás, vagy akár rántotta az egy darab elég szokott lenni, ha néha kettöt eszek, az meg már böven elég). tegnap feltettem a mondott 3 tojást föni, aztán keresgéltem, hogy mit is lehetne még a krémbe beletenni. majonézes tojáskrém? zsidótojás? se majonéz, se libazsír nem volt itthon.

így aztán maradt egy kis doboz olajos szardínia (olaját leöntve), egy fej vöröshagyma és egy fél doboz brunch. mindezt egy késes robotgépben, aprítottam, sóztam, borsoztam, paprikáztam, petrezselymeztem:

péntek esti menü: lazacfilé petrezselymes fokhagymával

a rukkolás-madárbegyes saláta paradicsommal, egy kis olivaolajjal, citrommal, sóval, borssal megbolondítva kellemesen friss kíséröje volt a lazacfilének, amely a serpenyöben való sütés után egy petrezselymes fokhagymás takarót kapott.

hozzávalók 2 (még mindig éhes) ember részére:

2 friss lazacfilé

(bármilyen más halfilével is lehet készíteni)

olivaolaj

1 fokhagyma-gerezd

1 csokor petrezselyem

kb. 3 ek olivaolaj

1/2 citrom leve

só

a fokhagymát vékony szeletekre vágjuk, hozzáadunk egy kevés olajat, ecs csipet sót és egy mozsárban teljesen szétnyomkodjuk (péter ezt remekül tudja mozsár nélkül: egy kis fa vágódeszkán nyomkodja szét a fokhagymát egy fa húsklopfoló fejével - de aki ezt még nem látta, annak nehéz lehet elképzelni, így én javaslom a mozsarat). hozzáadjuk az apsóra vágott petrezselymet, a fél citrom levét és annyi olajat, hogy egy kenhetö masszát kapjunk.

a halfilét egy teflon serpenyöben közepes hömérsékleten megsütünk (nagyságától függöen max. 4-5 percig oldalanként, a megsült oldalt picit megsózzuk), elömelegített tányérra szedjük és a petrezselymes fokhagymával "betakarjuk". az asztalnál lehet még ízlés szerint sózni, borsozni. friss kenyérrel és salátával élvezzük.