szardínia-krém

nem egy nagy szépség – így csupaszon, “frissen” az olajos szardíniás konzervböl.  de egy kevés munkával és némi kiegészítökkel gyors és szemrevaló vacsora készíthetö belöle. mi pirítósssal és egy pohár borral ettük.

hozzávalók:

1 doboz jó minöségü szardínia

(semmiképpen se haldarabok úszkáljanak az olajban, hanem  egész halacskák)

1 kevés puha vaj

1 ek citromlé

só, frissen örölt bors

friss petrezselyem

a szardíniát böröstül, gerincestöl, de olaj nélkül, szétnyomkodtam egy villával, hozzádolgoztam a puha vajat + citromlevet, sóztam, borsoztam, hozzákevertem az aapróra vágott petrezselymet. olyanok is szeretni fogják, akik meg nem ennék különben az olajos szardíniát.

 

hétfötöl hazait: paradicsomos húsgombócok

ma volt a hét második munkanapja és egyben a második nap, amikor szerettem volna idöben végezni. sajnos se tegnap, se ma este nem jött össze. amikor fél hétkor kitámolyogtam az irodaépületböl (hirtelen nagyon meleg, fülledt lett a levegö, érezni lehetett, hogy nagy idöjárásváltozás történt és fog történni: a mai 29 fok helyett holnap csak 16 lesz)  halvány gözöm sem volt, mit is fogunk ma vacsorázni. hazafelé eldöntöttem, hogy gyorsan beugrom fodrászhoz, ekkortájt már nem kell sokat várni és már napok óta a meleg miatt az agyamra megy a hosszú sehogyse lógó hajam. mivel öt percet sem kellet várnom, negyed óra után meg már készen voltam, még be tudtam ugrani vásárolni a “hétfötöl hazai” címszó alatt. a kosaramban egy csomag darált bio-marhahús landolt (természetesen helyi), emlékeztetve erre a medvehagymás receptre. medvehagyma, tejszín, paradicsom és sonka a hütöben, paradicsompüré, só, bors, chili gyébként is mindig van otthon.

így már csak a köret hiányzott. a hütöben árválkodott két szál répa, a mélyhütöben pedig a helyet foglalt egy fél-fél csomag  kukorica és zöldborsó. rizibizi készült belölük – igaz a rizs nem éppen helyi élelmiszereink egyike *fejetvakar*… a rizst dupla mennyiségü forró vízbe tettem és a legalacsonyabb fokozaton 5 percet föztem, majd hozzátettem a zöldséget és 5 további perc után a kikapcsolt tüzhelyen állni hagytam. így a zöldségek roppanósak maradtak.

p.s.: szokás szerint túl sok rizst föztem. majd csak megtanulom valamikor, mennyi kell 2 emberre…. addig is megvan a másnapravalónk….

hétfötöl hazait: tegnapi maradékok

kicsit túl szó szerint vettem a mottót és a hétvégi maradékokat vacsoráztuk kicsit felturbózva. a sült zöldségeket jól kiegészített három darab héjában fött krumpli (ez is maradék volt), egy kis olívaolaj, csilipehely és egy maroknyi friss zsázsa.

bárányfilé rozmaringos pesztóval

…zabkásával és sült zöldségekkel:

ritkán eszünk sülthúst, de a bárányfilé a nagy kedvencek közé tartorik. általában így. alapvetöen most is így készült. de kivételesen sült padlizsánnal, zukkinivel, hagymával és paradicsommal és sok fokhagymával. a zöldségeket felszeleteltem és egy ki(olíva)olajozott tüzálló tálba tettem, borsoztam, sóztam, tettem hozzá pár szál rozmaringot. 200 fokon 30 percet sütöttem. ezalatt elkészítettem a zabkását és megsütöttam a húst. mint mindig  - verhetetlen volt és jól esett utána egy ouzo.

óda a szárított paradicsomhoz

idöröl-idöre rácsodálkozom, hogyan is müködik az emberi agy. és milyen kis apró trükökkel lehet irányítani a gondolkodást. pl. elég csak valami tiltott dologra gondolni, és az máris milyen jó lenne. mármint enni vagy csinálni. így történt ez velem, miután olvastam ági posztját.  a helyzet csak romlott, miután én is megírtam e témához a mondandómat.  márminthogy együnk hazait. gyorsan megszületett a döntés, hogy akkor majd én ehhez szépen tartom magam. mi sem könnyebb ennél. tavasz van, hamarosan itt a nyár, a zöldségesek tele vannak szebbnél szebb spárgával, karalábéval, uborkával, salátahegyekkel, paradicsommal… a paradicsom volt a kulcsszó. erre kattant be az agyam. szemem pedig e pillanatban rátévedt a szárított-paradicsomos üvegre. épp egy hete töltöttem meg piros paradicsommal. mert alapvetö tápláléknak tartom. ha semmi más nem lenne itthon, ami még sosem fordult elö,  szárított paradicsomból mindig lehet csinálni valamit, pl.:

1.salátát:

…a képen pont nem látni, de tutira volt benne…

2. gnocchit:

…a pesztó, sonka és parmezán mellett márcsak a színe miatt is…

3. túrókrémet:

… túró, só, chili, fokhagyma és egy marék szárított paradicsom…

4. tojásrántottát:

… egyszer egy éttermes villásreggelin láttam és azóta gyakran készítem így…

5. spaghettit:

…no comment…

ha mindez nincs kéznél, ha minden kötél szakad, egy szelet kenyérrel, olívaolajjal is tökéletes. ellenállhatatlan vágyat kezdtem érezni azután, hogy szárított paradicsomos étel(eke)t készítsek. így készült az elmúlt három napban három paradicsomos étel:  túrókrém, rántotta és spaghetti. többször azon kaptam magam, hogy tudat alatt azon rágódom, most a szárított paradicsom helyinek számít-e vagy sem. és ha mégsem helyi, akkor hogyan fogom étrendünket paradicsom nélkül tervezni? nem mintha alapesetben mindennap ennénk. néha ugyan hetek is eltelnek, anélkül, hogy ennénk. de maga a tudat, hogy van, de nem lehet…

hétfötöl hazait!

érdekes, hogy vannak néha olyan “véletlen egybeesések” (pszichológiai nevén ez nem más, mint a carl gustav jung-i szinkronicitás), amelyek megadják az utolsó lökést arra, hogy az ember csináljon vagy felismerjen valamit. így akadtam rá tegnap ági posztjára, amely egybeesett az elhatározás napjával.

mindez pedig akkor, amikor én éppen elötte a naturkost.de-n egy egészséges életmódról cikkezö újság szerkesztönöje által írt blogot olvasgattam: CO2-diéta címen. nem a diéta szó fogott meg, haben ami mögötte rejlik: vegyünk és együnk hazait! 

nem  mondhatom, hogy alapvetöen távol áll ez az irány  tölem. lassan egy éve, hogy felfedeztem egy bio-zöldség-gyümölcs-beszerzési helyet, ahol nagyon jó minöségü éselsösorban helyben termesztett zöldség, gyümölcs mellett tejtermékeket és húst lehet viszonylag jó áron vásárolni. ráadásul nagyon kényelmesen: az interneten megrendelt friss árut hetente egyszer díjmentesen házhoz ill. lakáshoz (a negyedik emeleti régi polgári lakásunk – értsd sok-sok lépcsö, lift nélkül  - esetében ez különösen praktikus) szállítják. mivel a piaci napokon sajnos dolgozom, így ez egy igazi alternatíva friss helyi zöldséghez/ gyümölcshöz jutni. emellett azért nagyon szeretek magam válogatni a sarki török zöldségesnél, ahol mindig sok-sok friss mindenféle kelleti magát. így aztán kialakult egy olyan jó kis egyensúlyi helyzet, hogy bizonyos dolgokat alapvetöen rendelek, míg másokat alapvetöen én magam (fizikailag) vásárolok és cipelek fel a 4. emeletre. 

nos ezen mostantól csak annyit fogok változtatni, hogy még jobban és tudatosan figyelni fogok rá, mi is származik honnan? van-e helyi alternatívája? és felteszem magamnak a kérdést: egyáltalán kell- e nekem azt a valamit most éppen ennem, ha a CO2-mérlege annyira mizerábel (az íze meg cserében valószínüleg nem is olyan jó). gondolom, ez nem lesz mindig egészen egyszerü, de nyilván meg lehet csinálni. egy kis odafigyeléssel, józan tervezéssel.

születésnapra - eszternek

kedves eszter, sok boldog születésnapot kívánok neked!

pár nappal ezelött láttam valahol egy kókuszkockát. mivel nem írtam fel, hogy hol, sikerült is elfelejtenem. de nem magát a kókuszkockát (amely fel-fellebbent lelkiszemeim elött), hanem annak lelöhelyét. gondoltam, kisebb bajom is nagyobb legyen ennél, majd megkérdezem a google-t és gyorsan megsütöm. keresésem sikeres is volt: “kókuszkocka”: 12.400 találat; “kókuszkocka recept”: 6.610. van még aztán több ezer találat “kókuszkockákra”, “kókuszkocka készítésére”, vagy “elkészítésére”. de van néhány ezer “egyszerü”, vagy “mézes” is. gondoltam is, hogy nesze neked, fogd meg jól. mi lesz ebböl? nagyoon reméltem legalább valami fényképezésre alkalmas sül ki majd belöle, ha már virtuálisan kell, hogy megérkezzen. föleg a tésztától féltem, mert annyit sejtettem, hogy valami piskóta az alapja. aztán végre rábukkantam az “én” receptemre:

CSALÓDÁSMENTES KÓKUSZKOCKA

azt ígérte, hogy “nagyon finom és tökéletes recept”. ès, hogy “az hozzá se kezdjen, aki a mézet ki akarja hagyni. méz a lelke az egésznek.”én nem is mertem aztán rajta változtatni – csak egy kicsit kevesebb cukrot tettem mind a tésztába, mind a krémbe:

hozzávalók:
4 ek olaj
1 tojás
2 ek méz
20 dkg porcukor
fél zacskó sütőpor
2 dl tej
30 dkg rétesliszt

krémhez:
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
5 dkg kakaó (holland vagy hasonló minőségű)
6 kanál tej
1 kis pohár rum (kb. 4 cl)
20 dkg kókuszreszelék

1.

elöírásszerüen kikeverem a tojást az olajjal, mézzel, cukorral és 1,5 dl tejjel. csak néhány pillanatig gondolkoztam azon, hogy vajon kézzel-e vayg géppel kell –e kevernem. visszaemlékezve anyukám piskótájára a kézikeverés mellett maradtam. igaz neki velem ellentétben van süteményes fakanala. hiába na, kelttésztához nem szokott kelleni. piskótát vagy krémeseket pedig nem szoktam. az összes fakanalam (számszerint 3) pedig olyan jó pörkölt vagy paradicsomszósz keverésére. nem maradt más választásom, egy normális evökanállal kevertem.

2.

a lisztet a sütőporral beleszitáltam a tojásos elegybe. lazán aláforgatom a lisztet, amíg egynemű nem lett. ha úgy ítéltem volna  meg, hogy túl sűrű, akkor beleöntöttem a maradék tejet is. de én úgy ítéltem meg, hogy így is elég folyós (ez állítólag a tojás méretétöl és a liszt minőségétöl függ):

3.

a folyékony tésztát a sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem és 180C°-on 20 perc alatt készre sütöttem. mondjuk ez nem volt bonyodalom mentes, mert úgy 13 perc múlva megállapítottam, hogy a digitális idöméröm visszafelé számol. nem vicc, tényleg visszafelé mérte az idöt. ha már a folyós tészta is trenírozta az idegeimet, akkor most aztán elkezdtem pánikolni, hogy honnan fogom tudni, ha jó a piskótatészta. még jó, hogy a recept írója erre is gondolt, mert ö akkor tekinti

“befejezetnek a sütést, amikor a tészta kicsit elválik a tepsi szélétől vagyis már zsugorodik és nem sül. ez az összes piskóta félére igaz (illetve a formában sütött húsokra is).” ezt az (úgy tünik alapvetö, de nekem eddig ismeretlen) konyhai elvet követve, tényleg jól is nézett  ki a piskóta:

4.

a fenti izgalmak alatt a vajat felolvasztottam és belekeverttem a többi hozzávalót. nem hevítettem forrásig, de nem sok híja volt. mivel ez egy töltetlen sütemény, arra kellett hajtani, hogy jól megszívja magát a krémmel. ezért a krémet melegen kellett tartanom, az egész hadművelet alatt.

5.

a piskótát kiborítottam és felkockáztam, miután a sütöpapírt lehúztam róla. igyekeztem  2 cm x 2 cm-es kockákat vágni, hol sikerült, hol nem. a kockákat négyesével a forró csokifürdőbe küldöm, majd egyesével megforgattam a kókuszreszelékben. egy sütőpapírra tettem őket száradni. ez elvileg  kb. fél óra (mármint a száradás – de a mártogatás , megforgatás is beletelt kb. ennyibe), gyakorlatilag én már alig bírtam kivárni, míg az elsöt megkóstolhattam:

6.

az eredmény? mit mondjak, nem csalódtam. hacsak abban nem, hogy tényleg kell hozzá a receptben megadott vaj, cukor, kakaó és föleg kókusz mennyiség. az elején azt gondoltam, böven elég lesz a fele is.de még jó, hogy a komplett adagot megcsináltam, mert így is tényleg éppenn hogy elég lett.

7.

egyetlen kiegészítésem lenne: “nem csak a méz a lelke az egésznek”, legalább ugyanilyen fontos a jóminöségü (nálam holland volt) kakaó:

és persze a kókusz….

a mi paprikás csirkénk – nokedlivel és uborkasalátával

lehet, hogy van aki szentségtörésnek veszi, de nálunk márpedig csirkemellböl (néha pulykamellböl) készül a paprikás csirke. régen otthon én se ismertem ezt a variációt. mi több, el se tudtam képzelni, hogy a mellehúsából paprikás legyen. ki is nevettem volna, ha valaki ilyesmit emleget. mégis a mi csirkepaprikásunk igazi “mindenki-kedvencévé” nötte mi magát. az úgy kezdödött, hogy párom egyáltalán nem kedvel semmiféle “csontos” húst. mármint amiröl neki kell(ene) leszedegetni a húst. ismeretségünk kezdetén én úgy tálaltam neki a paprikás csirkét, hogy levagdaltam a combról a húst. mert azért szerintem a paprikás csirke comb nélkül elképzelhetetlen (volt).  ma már könnyen el tudom képzelni, mert finom, gyors és a gyerekek is (ide-oda-tologatás nélkül) megeszik. amihez nagyban hozzájárul a nokedli is. most már értem, miért mondják, hogy “nyeli, mint kacsa a nokedlit”.  annak pedig különösen örülök, hogy az én paprikás csirkém kiütötte a régebben kedvelt óvodai/  menzai “barnaszószos húst rizzsel” (úgymond német specialitás: a barnaszósz valami maggi/knorr por *brrrr*, néha a gyerekek kedvéért készítettem, de mindig nagy belsö ellenállással kísértetve).

4 személy részére:

1 kg csirkemell/ pulykamell kockákra vágva

1 nagy fej hagyma

2 ek olaj

örölt pirospaprika

só, egy csipet örölt kömény

egy kevés víz

tálaláskor egy kevés tejföl

a szokásos módon pörköltet készítek, mialatt fö, bekeverem a nokedlit.

2 tojást elkeverek egy csipet sóval (ha a tojások nagyon sápadtak, teszek hozzá egy kiskanál örölt kurkumát), és annyi liszttel és vízzel, amennyivel jónak (és föleg elégnek) látom/ érzem. fokozatosan adogatom hozzá, hol a lisztet, hol a vizet. nem csinálok nagy ügyet belölle, ha egy kicsit csomós. ha van idöm, kicsit tovább kevergetem, akkor “kicsomótlanodik”, ha nincs, úgyis jó.  a nokdelitésztát általában állni hagyom 10-30 percet (attól függöen, kell- e még valamit csinálnom, pl. salátát, asztalt teríteni, hasonlók). még soha nem vettem észre különbséget, hogy jobb-e ha áll vagy sem. egyszerüen mindig jó.

a nopkedlit a nokedliszaggatóval egy egy nagyobb lábasban forró sós vízbe szaggatom:

tipp: ha nagyobb mennyiséget készítek, egy kivajazott höálló tálat beteszek a sütöbe kb. 80 fokra és ebbe szedem a kifött nokedli-adagokat. teszek rá még a tetejére egy kevés vajat és óvatosan átkeverem, hogy ne álljon össze.

csak a tálaláskor teszek a húsra egy kiskanál tejfölt. na jó, az én adagomra legalább kettöt. azt tapasztaltam, hogy így könnyebben emészthetö, minta már a lábasban nyakon öntöm egy pohár tejföllel. de ez biztos ízlés kérdése. 

persze elmaradhatatlamn az uborkasaláta:

egy uborkát vékonyra gyalulok, egy kis fej hagymát (vagy 2 zöldhagymát) karikára vágok és egy kis sóval összekeverek. az öntethez a következöket keverem össze:  egy kevés olaj, ecet, 1 fej szétnyomott fokhagyma, 1 csipetnyi cukor,  petrezselyem, kapor, 2 ek tejföl. tálaláskor meghintem egy csipet örölt pirospaprikával.

medvehagymaolaj

medvehagyma-függö lettem. így aztán gyorsan készítettem két üveg  medvehagymaolajat arra az esetre, ha nem lenne elég a lefagyasztott és a sóban-olajban eltett medvehagyma jövö évig. a jól megmosott/ megszárított medvehagyma-leveleket csíkokra vágtam és begyömöszöltem két 2,5 dl-es üvegbe.

az egyik üvegbe napraforgómag-olajat, a másikba olivaolajat öntöttem. a követekezö kéthétben majd úgy teszek, mintha meg sem látnám öket a hütöben. az ízéröl pedig majd késöbb beszámolok.

piros-fehér-zöld csigák

tavaly születésnapomra készítettem egy vendégseregnek ezt a finom rágcsálnivalót. azóta gyakran készítem. viszonylag kevés befektetéssel, sok dicséretet arathatunk vele. érdemes viszont megemlítenünk, hogy lesz még más ennivaló is, különben pillanatok alatt eltünik a tálcákról.

1 csomag mélyhütött leveles tésztát felengedek. ezalatt elkészítem a kétfajta pesztót:

zöld: egy jó maréknyi medvehagyma, olívaolaj (2-3 ek) , egy fél maréknyi pirított fenyömag, parmezán,  só, bors – mixerrel felaprítva.

piros: 6-8 szárított paradicso, olívaolaj (2-3 ek), egy fél maréknyi pirított fenyömag, parmezán, só, bors – mixerrel felaprítva.

a vékonyra nyújtott tésztalapokat a pesztóval megkemen, szorosan feltekerem (elöbb az egyik oldalról a közepéig, majd a másik oldalról szintén a közepéig) és egy éles késsel 2 cm-es csigákra vágom. 200 fokra elömelegített sütöben 15 perc alatt megsütöm.

darázsfészek – egy kicsit megkésett születésnapra

a kakaóscsiga receptjéböl készült, dióval és mazsolával. nemcsak az  ünnepelt örült neki. a legjobb az volt benne, hogy még pluszban egy egész tepsivel készült.

karalábéfözelék

harmatosan friss karalábé mosolygott rám a sarki török zöldségesnél. gondoltam, ha csak magában rágcsálom el öket, akkor is viszem öket, annyira szépek voltak. még akkor nem tudván, mi lesz belölük. aztán itthon egy pillantás a hütöbe: tejföl mindig van, egy szójás fasírt ugyan nincs mindig, de most éppen volt – és vagy gyorsan fel kellett használnom, vagy…. így született meg a nagy ötlet és készítettem életemben elöször karalábéfözeléket.

a két karalábét meghámoztam és kockákra vágtam (ezen müvelet nem volt kivitelezhetö nassolás nélkül). majd feltettem sós vízben föni. félidöben beledobtam az apróra vágott karalábészárat/-levelet.  egy tejfölt  elkevertem egy evökanálnyi liszttel és a készre (értsd: roppanósra) fött karalábé levéböl apránként 10 evökanálnyi forró levet kevertem a lisztes tejfölhöz (így nem lesz csomós a fözelék), mielött a tejfölös-lisztes-karalábéleves keveréket a lábasba öntöttem. 2 percig lassú tüzön forraltam, kicsit kavargattam. frissen reszelt szerecsendióval, egy kevés frisssen örölt fehérborssal, egy pici sóval, petrezselyemmel ízesítettem. 

sült zöldspárga

amíg tart a spárga-szezon spárgát eszünk spárgával. szerencsére párom is nagyon kedveli, így nem kell gyözködnöm. ellenkezöleg, ha pár napig nem kerül az asztalra, meg is kérdezi, mikor eszünk újra. ez a sült zöldspárga idei kedvencünkké nötte ki magát. melegen, hidegen – istenien finom.

két személy részére:

50 dkg zöldspárgának a végeit meghámozom, száraz végét levágom. négyesével becsomagolom öket baconba és egy kivajazott tüzáölló tálba fektetem. meglocsolom egy kevés olívaolajjal, a spárgákra szórok 1-2 teás-kanálnyi barnacukrot és 2 teáskanál citromlevet, hozzádobok 3-4 fokhagymacikket, néhány szál kakukkfüvet. ma 2 paradicsom is került mellé. 20 perc alatt  elömelegített sütöben készre sütöm. frissen reszelt parmezánnal és frissen örölt borssal ettük. mindenféle körítés nélkül, mert már nagyon késöre járt. azért egy kis darab kenyér csak kellett, hogy a végén a finom olajat kitunkoljuk.  na és persze egy jó kis hideg fehérbor nélkül nem spárga a spárga.

érdemes dupla adagot készíteni, mert hidegen másnap pirítóssal ugyanolyan finom, ráadásul szupergyors vacsora.

füszeres túrókrémek

néhány nappal ezelött gaby barátnömnél ettem két nagyon finom füszeres túrókrémet friss bagettel. azóta terveztem, hogy majd én is készítek.

a zöldtálas medvehagymás lett: 15 dkg túrót (amely  itt sokkal “vizesebb”, mint az otthoni) kevertem össze 7 dkg puha vajjal. egy jó maréknyi medvehagymával, egy kis fokhagymacikkel, sóval és borssal kevertem össze.

a pirostálas csilis: 15 dkg túrót kevertem össze 1 dl joghurttal, egy teáskanálnyi csilipehellyel (érdemes kevesebbel kezdeni, mert nagyon csípös is lehet), sóval és néhány apróra vágott olívabogyóva.

estig a hütöbe tettem és este az erkélyen eszegettük – friss bagettel és egy pohár vörösborral.

zöldfüszeres újkrumpli

az idén ma készítettem elöször újkrumplit. az erkély kínálta zöldfüszerek mindegyikéböl levágtam pár szálat és egy csodálatosan szép zöld bokrétával a kezemben tértem vissza a konyhába. ilyenkor tavasszal mindig feltünik, mennyi különféle zöld szín létezik.

az én újkrumplimhoz került: petrezselyem, snidling, kapor, zsálya, fodormenta, majoránna, oregánó és lestyán. ez utóbbiról ezelött öt  perccel még nem is tudtam, mi a neve magyarul (németül: liebstöckel), így rákerestem:

“Külsőre a zellerhez hasonlítható, nagy termetű növény. Az illata és aromája is hasonlóan intenzív, csak kicsit más. A klasszikus Maggi keverék alapfűszere, ezért maggi néven is ismert a lestyán maga. A levelén kívül a gyökere és magja is fogyasztható, a gyökerét reszelve salátába, a magját a levélhez hasonlóan fűszerként lehet alkalmazni. Erős aromájú, óvatosan kell bánni vele (innen okosodtam) ”

arra már én is rájöttem, hgy óvatosan kell bánni vele. viszont nagyon finom zöldséglevesekbe. salátába eddig még nem próbáltam, de majd megteszem. annál is inkánbb, mert a petrezselyemmel ellentétben nagyon szereti az erkélyünket és kifejezetten burjánzik egy jó nagy cserépben.

az elsö pillanntásra lehet, hogy valakinek úgy tünik, nagyon sokféle íz keveredik a fenti zöldfüszerek egy ételben való alkalmazásában. ez tényleg így is van, de a végeredmény fantasztikus.

mialatt az újkrumpli héjában megföztem (elötte persze lucsutakoltam), felaprítottam a zöldfüszert. az öntethez pedig a következöket kevertem (egy nagyobb salátás tálban) össze:

2 ek balzsamecet

1 tk mustár

só,  kevés frissen örölt színesbors, kevés chilipehely

4 ek olívaolaj

hozzáadtam a felaprított zöldfüszert, majd a még meleg újkrumplit és óvatosan összekevertem. félórát állni hagytam és még egy picit langyos volt, amikor már nem bírtam tovább várni és elkezdtem eszegetni. ha valaki kevésbé éhes, várhat ám egy-két órát, míg még jobban összeérnek a friss ízek. 

medvehagyma

megijedtem, hogy lassan vége a medvehagyma-szezonnak és vettem még gyorsan egy jó kis csokorral. egy részéböl medvehagymaolaj készül majd, egy  része bekerül még a többi mellé a mélyhütöbe, a harmadik rész pedig kedvenc medvehagymás krumplim része lett:

héjában fött krumplit törtem össze durván, egy kevés forró tejjel, egy kis vajjal. sóval, borssal, szerecsendióval füszereztem. a végén hozzákevertem a medvehagymát. nem is kellett hozzá semmi más…

halászlé “péter módra”

már hallom is olvasóim mély felháborodását, vagy legalábbis morajlását – amelyet halászlé receptem hozzávalóinak olvasása vált majd ki. egy biztos, ez a recept  se nem bajai, se nem szegedi, de még csak nem is bodrogközi. ez az igazi hamburgi halászlé receptje. feltéve, hogy akad kedves errefelé látogato, aki hajlandó túltenni ellenérzésén, és képes nekem hozni 1-2 (de akár 3-4) doboz halászlékockát otthonról. ez itt nem a reklám helye, így aztán nem is vagyok nagyon válogatós. felölem aztán lehet kn.rr vagy akás ma..i  is. mivel alapvetöen ügyelek arra, hogy ne fogyasszunk (fél)kész dolgokat, úgy gondolom, nem tesz nagy kárt a szervezetemben, ha kétszer egy évben a fent említett halászlé-kockákból levest eszünk. 

hozzávalók:

2 sárgarépa, 1 édeskömény,  1 cikk fokhagyma, 2-3-4 halászlékocka + 1 csokor petrezselyem,, 20 dkg friss fehérhúsú hal (nálam feltétlenül szálka nélkül).

ázt gondolom nem szükséges a receptet részletesen leírnom. talán csak annyit, hogy az elöbbieket 5-10 percig közepes lángon 8elegednö mennyiségü vízzel) megfözöm. a két legutóbbit pedig kockákra (ill apróra) vágva a már kikapcsolt tüzhelyen még álló levesbe teszem kb. 2-5 percre. egy kanál tejföllel és egy kis petrezselyemmelmeggszórva tálalom.

a halászlékocka érdekessége, hogy régen csípös volt, de amióta a multik vették  kezükbe a gyártását, azóta csak “édes-nemesek”, mondván “ilyen csipöset senki nem eszik”. nem mintha exportálnák a halászlékockát külföldre. ennyit röviden a globalizációról. 

mindennapi salátánk egyik variációja

már említettem, hogy gyakran eszünk salátát vacsorára. az idök folyamán kialakult egy “alap-saláta”:

1 közepes jégsaláta csíkokra vágva

1 radicchio

3-4 paradicsom

1/2 uborka

az öntet: balzsamecet, olivaolaj, egy teáskanályni mustár, só, bors, örölt édeskömény, chili. az öntet hozzávalóit egy csavaros lekváros üvegben szoktam jól összerázni és szigorúan csak a saláta fogyasztása elött másodpercekkel ráönteni.

a tetejére (ún. “topping”-ként): 1-2 evökanál pirított napraforgómag, némi tökmag kíséretében (de bármilyen más olajos mag is nagyon finom: dió, kesúdió, fenyömag, mandula, mogyoró, … tovább is van mondjam még?) és egy félmaroknyi reszelt parmezán. újabban kerül rá egy félmaroknyi frissen szedett oregánó, kakukkfü – vagy éppen valami más zöld füszer az erkélyünkröl. hihetetlen, mennyire finom ízt kap töle a saláta.

attól függöen, hogy a fentieken kívül mi van még a hütöben kerülhet bele répa, retek, cikória, cukkini, édeskömény (vagy bármi más…. ha ez neked nem elég, öleld meg a kemencét…) nekünk böven elég szokott lenni, söt annak szoktam örülni a legjobban, ha még másnapra is jut belöle ebédre.

zöldleves

egyre többször fözök valami zöld színü ételt. minden bizonnyal az évszak “adja magát”, hiszen bár merre tekintek friss üde zöld kacsingat rám az ablakunk elött, a zöldségesnél, a hétvégi biciklitúrákon – így aztán nem is csoda, ha a konyhánk is lassan, de biztosan zöldül. ma este  egy csomag friss zöldhagyma, egy cukkini és a tartaléknak eltett medvehagyma kérte, hogy hadd legyen belölük valami gyors könnyü vacsora. így aztán a hozzávalókat, plusz két krumplit, meghámoztam ill. mostam, felkarikáztam-kockáztam, 10 perc alatt megföztem, sóztam, borsoztam, szerecsendióztam. majd 2 evökanál tejszínnel összeturmixoltam.  

2 percre visszatettem a tüzre és  egy maréknyi fehér hallal (azt hiszem kabeljau volt) varázsoltam tartalmas levessé.

fdh: tarhonyás zöldspárga paradicsommal és snidlinggel

maradt még a tegnapi tarhonyás spárgából, aminek az igazat megvallva egész nap nagyon örültem, vacsorára gondolva. egy serpenyöben melegítettem meg a maradékot, amikor már úgy gondoltam elég meleg, belekevertem egy feldarabolt paradicsomot, megszórtam egy fél marék snidlinggel + parmezánnal. a kikapcsolt tüzhelyen lefedve állni hagytam 3 percet. ezalatt a paradicsom kicsit átmelegedett, a parmezán szépen megolvadt:

spárga tarhonyával

nagyon szeretem a spárgát, de nem igazán vagyok nyitott új receptek terén. ha spárga, legyen fehér, újburgonyával, füstölt sonkával és vajban pirított zsemlemorzsával. hiába na, nekem ez a tökéletes kombináció. spárga-szezonban akár hetente (többször) is. szerencsésnek mondhatom magam, hogy a párom is így gondolja és nem panaszkodik. ehhez képest az idén nagyon vállalkozó szellemü kezdek lenni. ez már a második receptem (az elsö itt) , amelyik valami teljesen más spárgás étel. chili & vanília zöldpárgás tarhonyájás receptjét olvasva gondoltam, ezt biztosan ki fogom majd próbálni. a hét elején éppen úgy adódott, hogy volt egy csomag fehérspárgám. olyan egyszerü és olyan, de olyan finom volt, hogy ma meg kellett ismételjem. nálunk is egy szempillantás alatt szezonális kedvenc lett. ma zöld spárgából készítettem. így is finom lett, de azért nekem (nekünlk) mégis csak a fehérspárga a kedvencem(ünk). persze a zöldnek sokkal szebb színe van. a fehéret pedig feldobtam néhány levél zsályával.

hozzávalók (2 nagy adag)
15 dkg tarhonya (bolti)

5 dkg füstölt szalonna/ bacon felkockázva/ csíkokra vágva
1 közepes fej hagyma apróra vágva
50 dkg csomag zöld-/ fehérspárga
1 maréknyi reszelt parmezán
só, bors, olaj, 0,5 dl fehérbor, zsálya

egy kevés olajon megpirítom a felkockázott szalonnát, a zsírjában megfuttatom a hagymát, hozzáadom a tarhonyát, erős lángon átpirítom. felöntöm 4dl vízzel, sózom, borsozom, majd addig főzöm, amíg a tarhonya megpuhul, kb. 15-20 perc. a végefelé hozzáöntök 0,5 dl száraz fehérbort. ha a végére nem főtt el az összes folyadék, fedő nélkül, erős lángos főzöm, elpárologtatom.

a főzési idő alatt előkészítem a spárgát: legalsó, esetlegesen fás részét eltávolítjuk, meghámozzuk ( a zöldnek csak az alsó 1/3 részét). a spárgafejeket levágom (kb. 3-4 cm), a spárga szárát kb. 2cm vastagra felkarikázom. amikor a tarhonya megpuhult, a legvégén hozzáadom a spárgakarikákat és fejeket. fedő alatt 3-5 percig alacsony lángon főzöm . fontos, hogy a spárga enyhén ropogjon, semmiképpen ne főjön szét, éppen csak az étel saját gőze átmelegítse. a legeslegvvégén hozzákevertem egy fél marék zsályát és lefedve a kikapcsolt tüzhelyen 2 percig állni hagyom. tálaláskor megszórom reszelt parmezánnal:

zöldspárga:

fehérspárga: