XXIV.VKF!!! 3 in 1

1. a tárgy

az én tárgyam  a konyhaszekrény egyik legalsó és leghátsó, úgy is mondhatnám legeldugottabb sarkában foglal helyet. mégis mindig olyan jól esik elöbányászni, úgy évente 4-5 alkalommal . talán ezért nem is követel magának  exponált helyet az elsö sorban. amúgy egészen bizonyos vagyok benne, hogy lelke van, így pontosan érzi, mennyire fontos nekem. ha valaki megkérdezné, melyik a legszeretettebb konyhai eszközöm, kapásból rávágnám, hogy ez a mákdaráló.  emócionális indexe simán eléri a 100-as maximumot. nemcsak a legszeretettebb, hanem a legrégibb is, legalább annyi idös, mint én (=harmincon túl). nagymamámnak pedig szerintem ez volt a legelsö elektronikus konyhai gépe. innen már kiderülhetett, miért olyan kedves nekem.

2. a történet

csak és kizárólag mák darálására használtatik. miután idekerültem és csak évente látogattam nagymamámhoz, mindig az volt a kérdések kérdése, hogy mit adjon ill.  mit vigyek magammal. mivel se egy zsák krumpli, se szakajtónyi tojás, se virág, se friss répa, petrezselyem vagy hasonlók nem jöttek szóba – talán csak még a dió és a tarkabab, na és persze a mák: mert hát ugye kis helyen elfér és jól bírja a szállítást. az elsö években mégsem hoztam, mondván nincsen mákdarálóm. pedig szívem szerint hoztam volna, mert itt nem volt mák (helysbítek: akkor még nem tudtam, hol is lehet itt kapni) aztán úgy a harmadik évben mondta nagymamám, hogy akkor vigyem az mákdarálót is. ami tulajdonképpen egy elektromos kávédaráló, de erre a célra sosem használtatott. neki megvan még a régi tekeröse, elég az. amely ugye a dolog történetéböl adódóan generációkkal régebbi modell, mint a képen látható mákdaráló:

tudom én, hogy a “tekerös az igazi”, de gyerekkoromból arra is emlékszem, hogy bizony nagyon fáradtságos munka azzal félkiló mákot megdarálni. így aztán titkon nagyon örültem, hogy a modern változatot kaptam.

csak az évek során jöttem rá, hogy mennyi mindent is jelent számomra a mák:  nagymamám mákvirággal beborított kertjét:

a gyerekként ott töltött nyarakat, amikor a kerten átszaladva le lehetett törni egy mákgubót (amikor már elkezdett száradni), vagy amikor a napra kiterített tengernyi mákgubókból fel lehetettt kapni egyet-kettöt és hallgatni, ahogyan “csörög” benne a mák. majd tetejét letörni és tenyerünkbe beszórva a friss mákot enni. vagy amikor a mákgubókból ki kellett “fejteni” a mákot – és a hatalmas mákkal teli vájlingba bele lehetett túrni az ember kezét. ha behunyom a szemem és erre gondolok, ma is érzem a tapintását. 

 

az két mákvirág-kép innen van.

vagy amikor nagymamám mesélte, hogy a miskolci piacon milyen butuska kérdést/ megjegyzést intéztek hozzá, mondván “igen aprószemü a mákja”. nagymamám válaszolt is rögtön, hogy “miért, akkora legyen mint az öklöm?”. hát igen, ne legyen akkora, csak jó sok legyen belöle. jusson belöle mákos buktába, bejglibe, mákos tésztára. az utóbbiról is nagymamám jut eszembe, amint  egyszer a 4 éves húgomnak csinált “csupasz mákos tésztát”: amikor a mákos tészta elkészült, húgom kitalálta, hogy neki az már pedig csupaszon kell. és addig kötötte az ebet a karóhoz, amik nagymamám a tésztaszüröben le nem mosta a mákot a tésztáról.  ezútán a húgom jóízüen fogyasztotta el az ö “csupasz mákos tészta” adagját.

a mák és a felhötlen gyerekkor szorosan összekötödik emlékeimben. ezen túlmenöen én a mákot mindenképpen a hungarikumok közé sorolom. annyira mindennaposan jelen van a magyar konyhában. mindenki ismeri és szereti, gyerekek és felnöttek szívesen fogyaszták, ünnepnapra vagy csak úgy. sajnálhatja is a többi nemzet, hogy csak péksütemények tetejére szór pár szemet díszítésként.

“A Kárpát-medencében az étkezési mák magja ízesítő, egyben étkezési alapanyag. Magyarországon étkezési felhasználása igen változatos. A kék mák keresett, amely egészben péksütemények, kalácsfélék felületére kerül szóróanyagként, egyes helyeken a gyúrt és kifőzött tésztafélékre is ilyen módon használják. Amennyiben töltelékként alkalmazzák, úgy többnyire darálva és vízzel vagy tejjel főzve, cukorral (mézzel), citromhéjreszelékkel, mazsolával, kajszi- vagy almalekvárral ízesítve készül. A tészta pedig kelt-főzött (öntött) vagy zsíros (vajas, margarinos) alapanyag. Mondhatni magyar különlegességnek számít a mákos tekercs, amit gyakrabban bejgli (pejgli) néven neveznek, illetőleg a mákos guba (bobajka, gubó). Ezek készítésének módja és időszakos használata vidékenként különböző, főként a karácsonyi ünnepek alatt és a böjti időszakokban fogyasztják. Az évente változó tömegű mákfelesleget olajnyerésre is hasznosítják…” (innen) további részletes ismertetö a mákról bálint gazdától itt. aki még többet szeretne tudni a mákról, az keresgélhet itt.

3. a recept

szívesen kísérletezem mákos sütemények terén, így nagyon megtetszett limara mákos linzerje, amelyet egy kicsit azért átalakítottam. szerintem ez nekünk is egy szempillanat alatt kedvencünké avanzsált: gyors, egyszerü és tényleg nagyon finom.

gyorsan összeállítható, különösen, ha késes robotgépet használunk a tésztához, és sokáig, napokig eláll, már ha marad. én most kétszemélyre sütöttem és mindenböl csak feleannyit használtam, mint az eredeti recept, így ez a mennyiség elég lett egy 26cm-es tortaformához:

tészta:

• 12,5 dkg vaj
• 12 dkg porcukor
• 1 tojás sárgája
• 2 ek. tejföl
• 1 csomag vaníliáscukor
• 1/2 citrom reszelt héja
• 20 dkg teljes kiörlésü búzaliszt (nem volt más itthon)
• 1 tk sütőpor

töltelék:

• 20 dkg darált mák
• 7,5 dkg cukor
• 1/2 citrom reszelt héja
• 10 dkg mazsola (aszaltmeggyel is jó lehet)
• 1 db alma héjastól lereszelve
• 1/2 narancs leve

először összeállítottam a tésztát.a  lisztbe kevertem a sütőport, cukrot és elmorzsoltam a vajjal. a többi hozzávalóval összeállítottam ,majd csak addig pihentettem, amíg elkészült a töltelék. a töltelékhez mindent kimérek és egy nagy tálban jól elkeverem. egy tortaformát kivajaztam és megszórtam liszttel. kinyújtom a tészta felét a forma méretére, beletettem, majd rásímítom a tölteléket. a maradék tésztaból csíkokat gyártok és rácsszerüen ráteszem a töltelékkel beborított tésztára.  180 fokos sütőben 25-30 percig sütöttem. tortaként szeletelve tálaltam, porcukor nélkül, mert nekünk így is éppen elég édes volt:

padlizsán – a kedvenc (gaby-tól)

évekkel ezelött egy kedves barátnömnél ettem ezt a finomságot, amely azóta is nyári kedvelt vacsoráink egyike. 2 éhes embernek 2 padlizsánt ujjnyi vastag karikákra vágok, sütöpapírra teszek és egy kevés olívaolajjal locsolok meg, sózom, tekerek rá egy kis borsot. mindenegyes szeletre teszek egy-két vékony fokhagymaszeletet, egy szelet paradicsomot, majd megszórom  reszelt sajttal (lehet parmezán, appenzeller, greyezer, gouda, trapista, fetasajt – vagy ezek keverékével – mindenképpen nagyon finom lesz, egyszerüen nem lehet elrontani). 180 fokon 25-30 percet sütöm  míg a sajt megolvad és kicsit piros lesz. friss bagettel és/vagy egy nagy tál salátával és egy finom fehér/ vörös borral kítünö nyári vacsora.

vigyázat: eszméletlen mennyiséget meg lehet belöle enni, hidegen is.

u.i.: cukkiniböl is finom, de padlizsánból az igazi. lehet ízlés szerint kaukuufüvel, rozmaringgal ízesíteni, de nem szükséges.

spárga leveles tésztában

kíváló lehetöség néhány szál megmaradt spárga hasznosítására és gyors esti vacsora elkészítésére. mint például tegnap este, amikor szomszéd-asszonnyommal futottunk össze a lépcsöházban:

ö:  – épp kérdezni akartalak, van- e kedved inni velem egy pohár bort a frissen meszelt erkélyemen?

én: – épp kérdezni akartalak, hogy megnézhetem-e a frissen meszelt erkélyedet és hogy vacsoráztál-e már?

ö: – persze. (mármint erkély) még nem (mármint vacsora).

én: – jó, akkor kb. 40 perc múlva jövök.

a 40 perc alatt elöhalásztam a hütöböl

1 csomag leveles tésztát (darabjait kettévágtam kb. 8x8cm-es lapokat kapva)

6 szál  (levesnek félretett) spárgát (ezeket is félbevágtam)

3 (maradék) sonkaszeletet, amelyeket annyi darabra vágtam, ahány spárgafelem volt

(a matematikai feladat helyes megoldása: 12)

és  (a vastartalék, újabban mindig van a hütöben) pesztót.

mialatt a sütö bemelegedett, megkentem a leveles tésztalapokat egy kevés pesztóval, rátettem egy-egy  sonkába  csavart spárgát és feltekertem a tésztát. 30 percig sütöttem.

az erkély szép volt (már amennyire ezt a gyertyafénynél meg tudtam ítélni). a spárgás tészták pedig nagyon finomak voltak. a bor is jól esett hozzá.

szerelem elsö látásra – medvehagyma

második medvehagymás receptem (az elsö itt) kicsit kölcsönzött, kicsit saját. saját annyiban, hogy medvehagyma az eredetiben nem szerepelt, de amikor megláttam alchri fasírtjait bacon pakolásban, rögtön tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. mivel éppen a napokban egy szakácskönyvet kaptam rukkolás és medvahagymás receptekkel, amelyben egy medvehagymás fasírt is volt, gondoltam, remekül kombinálhatnám a kettöt: így született meg a “medvehagymás bacon pakolásos fasírt” receptje:

hozzávalók ha húsgombócokhoz:

50 deka darált marhahús, 1 tojás, 1-2 ek zsemlemorzsa, 1 ek mustár, 1 tk örölt kömény, só, bors, 10 dkg medvehagyma apróra vágva, 9 szelet bacon, 2 paradicsom vékony szeletekre vágva

mielött elkezdtem a húsgombócokat, bemelegítettem a sütöt és betettem a tüzálló tálat is melegedni.

a darálthúst összegyúrtam a hozzávalókkal és 9 gombócot formáltam, majd 1-1 szelet baconba tekertem öket.

a kicsit elömelegített tüzálló tálba teszem a szósz hozzávalóit és óvatosan összekevertem a hozzávalókat:

2 deci tejszín, 1 deci víz, 1 kis doboz sürített paradicsom, 1-2 ek. chili-püré, só, bors.

a szószba fektettem a baconba tekert húsgombócokat, a tetejükre 1-1 paradicsomszeletet tettem. 200 fokon kb. 30 percig sütöttem. ezalatt elkészítettem a köretet: répagratin, amelyet szintén alchri receptjei között fedeztem fel.

ezen a recepten csak a kukoricadara mennyiségét változtattam, ugyanis csak 6 dkg volt itthon, a maradékot hajdninalissztel pótoltam.

12,5 deka kukoricadara, fél kiló sárgarépa, 3 dl zöldségleves, 1,5 dl tej, só, 1 ek. vaj, cukor, bors, 1 dl tejföl, 3 ek. apróra vágott petrezselyem, 10 dkg aromásabb sajt (nálam parmezán volt) reszelve

a tejet a levessel felforraltam, beleszórtam a darát, kikapcsoltam alatta a tüzhelyet és 5 percig kavargattam, majd lefedve 10 percig dagadni hagytam.

addig a répát megpucoltam és hosszában ketté vágtam, egy kis vajon egy serpenyöben sóval, cukorral lefedve sütöttem. kb. 10 percig, amíg majdnem teljesen puha lett.

a tejfölt és a fele sajtot belekevertem a polentába, sóztam, borsoztam, majd egy vajjal kikent tüzálló tálba simítottam.

erre pakoltam a répákat, megszórtam a maradék sajttal és 200 fokon 18-20 perc alatt pirosra sütöttem.

húsvéti kirándulás

gránátalma ananásszal

az utóbbi napok nagyon kellemes napsütésben teltek. ilyenkor jól esik bármilyen friss gyümölcs, föleg, ha ilyen csodaszép napsugár-színü. ha így megy tovább, hamarosan eperszüret lesz:-)

ha tavasz, akkor spárga

évek óta számomra a tavasz elsö igazi és csalhatatlan jele, ha megjelenik a spárga a zöldségesnél. a zöldségek királya, a királyok zöldsége. igazi tavaszi illat és íz, bezárva a hosszú elefántcsont színü rudacskákban. kapható ugyan egész évben itt vagy ott, spanyol, görög, vagy máshonnan származó de mindez mégsem az igazi. az  IGAZI német spárga szezonja áprilistól június 24-ig tart.

már az egyiptomiak is ismerték a spárgát, erre utalnak legalábbis 5.000 évre visszanyúló temetkezési festmények. valószínüleg izgalmas formája miatt már akkoriban is "titkos szerelmi erökkel” bíró növényként fogyasztották.  a göröggök késöbb gyógynövényként hasznosították, vízhajtó hatása miatt. kultiválni viszont csak aa rómaiak kezdték, akkoriból maradtak fenn ma is érvényes termesztési feljegyzések. német területre is feltehetöleg római közvetítéssel került. elsö feljegyzések szerint eleinte szintén csak gyógynövényként. érdekes módon franciaországban és angliában már a XVI. században nagy mennyiségben étkezési fogyasztásra termesztették, míg németországban csak a XX. század   közepétöl kezdett igazán divatba jönni. az elsö spárgatermesztö területek ugyan már a XVII. században létrejöttek: berlin, majd stuttgart környékén, késöbb északnémetországban. hosszú ideig csak a zöld színü spárga volt ismert, illetve került termesztésre. kivételt ezalól északnémetország jelentett, ahol mindig is a fehér spárga volt elönyben. manapság németországban általánosan a fehér spárga az “IGAZI”.    lehet ugyan zöldet is kapni, de azt általában nem itt termesztik és az igazi klasszikus spárgás ételekhez fehéret szokás használni. a fehér ízvilága is eléggé különbözik a zöldtöl (bár mindkettö nagyon-nagyon finom), az elöbbi karakterikusabban spárgaíz, amelyet a fözés során kibontakozó asparagin-sav okoz.

mivel meglehetösen drága növénynek számít (itt tegnap kilójáért 12,99 eurót fizettem, de majd most naponta változni fog, szerencsére lefelé az ára – termesztése körülményes) érdemes tudni, honnan állapítható meg a minösége: ha fonnyadt és  a szára (ott ahol levágták) száraz, fás, ne vegyük meg, mert szinte bizonyos, hogy a napokkal korábban levágott növény öreg és szálkás. fogyasztása nem fog örömet okozni. a friss spárgát ideális esetben aznap reggel vágták, amikor elkészítjük. hütöszekrényben nedves ruhába csomagolva 3-4 napig eltartható (én ilyesmire konyhai papírtörülközöt használok: a növényt kicsit folyóvízben megmosom, majd még nedvesen papírba csomagolom és egy plasztikzacskóba teszem, amelyet lazán zárok össze).

mindenegyes szál spárgát vékonyan (krumplihámozóval) meghámozok: a csúcsa aljánál kezdem (ez a  legízletesebb része, amelyet nem szabad bántani), a szár legvégét, amely egy icipicit száraz egy éles késsel levágom (kb. 1-2cm). a spárgákat forrásban levö vízbe teszem (ideális esetben összekötöm a spárgákat spárgával és egy szük magas spárgafözö-fazékba állítom, kb. harmadáig vízzel töltve, hogy a finom csúcsok csak párolódjanak). a fözövízbe teszek egy kevés sót és egy kiskanál cukrot, valamint egy kiskanál vajat. kb. 15 perc alatt készre fözöm. onnan lehet tudni, hogy jó, ha egy kivett spárgát a villára téve egy picit meghajlik (nem a villa).

fogyókúrázóknak is ideális: 10 dkg fött spárgában 13 kilókalória lakozik, emelett bövelkedik káliumban, foszforban, kálciumban, B1, B2 és A vitaminban.

aki többet szeretne tudni róla,  magyarul itt, németül itt nézhet utána.

az én spárga-receptem…

…annyira tökéletes, hogy amióta a spárgát ismerem és rendszeresen fogyasztom (kb. 14 éve) ezen a recepten az semmit nem változtattam. ami pedig igazán nagy dolog, mert szezonjában minimum hetente fogyasztjuk, anélkül hogy a változtatás szükségességének legkisebb szikrája is fellobbant volna.

a fent leírt módon megfözött spárgát héjában fött (és fött héjától megszabadított krumplival) és kevés vajon megsütött holsteini füstölt sonkával tálalom.  a maradék vajjal megöntözöm a spárgát és a krumplit.

igazság szerint nekem csak akkor az igazi, ha  miután megsült a sonka, a maradék sült vajhoz még egy jó adag sült vajat, majd a szépen gyöngyözö vajhoz 1-2 evökanál zsemlemorzsát teszek. a tüzhelyet kikapcsolom és 1-2 perc alatt a zsemlemorzsát szép pirosra sütöm (vigyázat: könnyen megéghet!) ezzel a morzsás vajjal leöntve mind a spárga, mind a krumpli mennyei! még a sonka sem szokott panaszkodni, ha kap belöle egy kicsit.

elmaradhatatlan kíséröje egy pohár hüvös száraz bor. az élvezeteket majd 2-3 hét múlva friss új krumplival tudjuk még fokozni: az új krumpli, a friss spárga, a füstölt sonka és a vaj illata és íze páratlan kulináris élvezet!  olyannyira, hogy a fehér spárgát csak és kizárólag így szoktam készíteni. minden más recept esetén azt érezném/ éreztem (néhány kísérletet tettem azérz a csaknem másfél évtized alatt), hogy nem érvényesül eléggé a spárga finom íze. a zöld spárgával viszont EZT a variációt sosem készítem (próbáltam ugyan néha, de nem jött be), viszont más recepteket próbáltam, amelyek nagyon jól sikerültek, de ez maj egy késöbbi poszt témája lesz;-) 

húsvéti tojás

a szokott módon tojásrántottát csináltam. nálam ez úgy “szokott”, hogy ha van egy kis szalonnám, akkor azt apróra vágom, zsírját lassú tüzön  kiolvasztom, majd ráteszek egy-két karikára vágott vöröshagymát. amíg a hagyma sül, felverek x tojást (a reggelizök számától függöen), kicsit sózom, borsozom, paprikázom.  ha a hagyma kellöen megsült, ráöntöm a felvert tojást és lassú tüzön néhány percig sütöm, úgy hogy még egy picit folyós maradjon és semmiképpen se száradjon ki. ezalatt villámgyorsan apró kockákra vágok legalább 1 paradicsomot (magja és leve nélkül) és a kész tojásrátottába keverem. még gyorsabban elömelegített tányérra szedem, snittlinget vágok rá és mellé szórok egy maréknyi csírát (ez retek volt).

ok. ez a deluxe-variáns volt- de nem csak húsvétkor mennyei.

kellemes húsvéti ünnepeket

farmer krumpli

a mustáros steak burgonya

receptjét (amit én nemes egyszerüséggel farmer krumplinak neveztem el) többször készítettem már és minden alkalommal osztatlan sikert aratott. én abszolut nem vagyok egy nagy mustárimádó, de ahogyan pákosztos macska fogalmazta. “elmondhatatlanul jó!”. az egyetlen gondom vele, hogy hihetetlen mennyiséget meg lehet belöle enni. így aztán törtem a fejem, hogyan is lehetne úgy tálalni, hogy az egészséges táplálkozás étrendjébe  is jól illeszkedjen (értsd: ne legyen lelkiismeretfurdalásom, ha már megint benyomtunk egy tepsivel – amolyan “a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon” címszó alapon). elsö lépésként nem egy tepsit, hanem egy tarte-formát vettem elö. ennek elönye, hogy csak feleakkora.

sütni való apró szemű krumpli kb 1,5 kg, alaposan lecsutakolva, negyedekre vágva
1/2 pohár magvas mustár (csak magvas jó!)
2 ek olvasztott vaj
2 ek olivaolaj
2 ek citromlé
egy citrom reszelt héja
egy ek szárított oregánó
egy tk só
frissen őrölt bors
a krumpli kivételével összekeverjük a hozzávalókat, majd ráöntjük a krumplikra a katyvaszt és jól összeforgatjuk.
kibélelünk egy nagy tepsit (vagy két tepsit) sütőpapírral és rátesszük a krumplit, úgy hogy egy sorban legyenek. ha van kéznél, friss oregánó, majoránna, esetleg rozmaring is mehet bele. 200-220 fokos sütőben időnként átforgatva kívül ropogósra, belül puhára sütjük őket egy óra alatt (40 perc után érdemes megnézni, ha csökkentett adagból csináljuk, föleg!).

mialatt a krumpli sül,elkészítem a többi “egészséges” hozzávalót: 

1) megsütöm egy kevés olajon a még reggel bepácolt tofut. ehhez 20 dkg kockára vágott tofut leöntök a következö “katyvasszal”: 

2 ek szójaszósz, 2 ek  olaj, egy apróra vágott chili, gyömbér (frissen reszelve, de lehet örölt is), 1-2 cikk szétnyomott fokhagyma. a pácolt tofut néhány órára egy kis tálban, müanyag dobozban (fö hogy lefedve) a hütöbe teszem.

2) néhány levél salátát apróra szaggatok és hozzáadok egy maréknyi csírát (nálam ez vegyes volt: retek, mungóbab, stb.).  közvetlenül tálalás elött  meglocsolom egy kevés balzsamecettel és olivaolajjal.

3) a füstölt lazacot falatnyi darabokra vágom.                    

a medvehagyma és én

a medvehagyma azokhoz a növényekhez tartozik, amelyekröl gyerekkoromban még csak nem is hallottam. pedig azt mondják már akkoriban is létezett. én pedig biztos már akkor is szerettem volna, már csak a neve(m) miatt is. az elmúlt évek során hallottam ugyan itt-ott, hogy a medvehagyma valami fantasztikus dolog, de soha nem futottam vele össze tudatosan. igaz, a télen felfedeztem egy medvehagymás juhsajtot egy bioüzletben, amit aztán rendszeresen vásároltam is, mert tényleg megnyerte ízlésemet. ma végre eljött az elsö igazi medvehagymás étel napja: mivel egyrészt egy-emberes vacsorára készült, másrészt úugy rémlik, hallottam is, hogy nem kell a medvehagymás-recepteket nagyon cifrázni, eszembe jutott a törtkrumpli – anno pirított hagymával, kefírrel tálalva. gondoltam, a medvehagyma domináns íze így egészen jól érvényesülhet majd.

4 krumplit héjában megföztem. ezalatt egy fej apróra vágott vöröshagymát egy kis olivaolajon megpirítottam. a héjától megszabadított kruplikat leöntöttem egy deciliter forró tejjel,, a pirított hagymával, majd egy diónyi vajjal és egy krumplitörö (??) segítségével durván szétnyomkodtam. sóztam, szerecsendióztam – majd hozzáadtam egy maréknyi apróra vágott medvehagymát és a krumplitörövel szépen eldolgoztam. csak annyira, hogy ne legyen teljesen krumplipürés. kefír híján egy fél dl tejfölt kevertem el 1,5 dl joghurttal és azt ettem hozzá.

ez volt az elsö, de egészen bizonyosan  nem utolsó medvehagymás vacsorám.

brokkolis saláta indiai joghurt-öntettel

adva volt egy brokkoli és egy édeskömény. mindketten több napja vártak a hütöszekrény mélyén sorsuk beteljesedésére.

miután minden vegetáriánus receptkönyvemet végigböngésztem, valami jó kis brokkolis receptre vadászva (a dolgot nehezítette, hogy egy nagy adag zöld salátát is szerettem volna beépíteni az estebédünkbe), jamie olivernél találtam egy izgalmas párosítást:  brokkoli indiai joghurttal.

a rószsáira szedett brokkolit 4 perc alatt roppanósra föztem, majd egy tányérra szedtem. a füszereket egy száraz teflonserpenyöben (olaj nélkül) 2 perc alatt kicsit megpirítottam, majd mozsárban összetörtem:

1 tk római kömény (cumin)

1 tk édesköménymag

2 kardamom-kapszula magjai

ezt a füszerkeveréket plusz

1 citorm reszelt héját

1 citorm levét

összekeverem

2,5 dl natúr-joghurttal

tálalás elött a brokkolirózsákat forró olivaolajon 1-2 percet sütöttem, hogy egy kicsit “megkapjanak”- én még hozzátettem a csíkokra vágott édesköményt. a meleg hozzávalókat a friss salátára tettem és az indiai joghurttal locsoltam meg.

a recept szerint ez tényleg csak brokkoli lenne indiai joghurttal. nálam úgy adódott, hogy én még egy kis “köritést” találtaam ki hozzá. a teljesség kedvéért és mert  a saláta egy egész étkezésre készült, megsütöttem néhány szelet bacont és a salátára szórtam egy kis parmezánt is. frissen sült kenyérrel tökéletes tavaszi éteknek bizonyult.

lime – avagy a zöldcitromos fagyi

még márciusban készítettem ezt a fagylaltot, mert azt hittem, hamarosam itt a tavasz. most már tényleg itt is van. a nap eelsö sugarai mellett erre utalnak megfázásos tüneteim: eddig még ugyan nem voltam allergiás, de lehet, hogy most az lettem? mindenesetre a hétvégén már az erkélyen napsütésben élvezhettük az év elsö igazi fagyiját. ha “csak” meglennék fázva, arra a zöld citrom c-vitaminja biztos nagyon jó:

20 dkg finom porcukor

3 dl tej

25 dkg mascarpone

40 dkg zöld citrom leve (kb.2,25 dl - nekem 6 db kellett hozzá)

1 bio-zöldcitrom reszelt héja

a tejet lassan felmelegítem és felolvasztom benne a cukrot, majd a keveréket teljesen lehütöm. a mascarponét egy tálban simára keverem, lassanként hozzáadagolva a kihült tejes szirupot. végezetül hozzáöntöm fokozatosan a zöld citormok kipréselt levét és a bio-zöldcitrom reszelt héját. fagylaltgépben elöírás szerint lehütöm, majd a mélyhütöbe teszem. fogyasztás elött kb. 20 perccel a hütöszekrényben hagyom picict megolvadni, hogy könnyebben adagolható legyen.

 

bárányfilé zabkásával és rozmaring-fokhagyma-pesztóval

egyik legkedvesebb vacsorám különleges alkalmakra. ha maga az alkalom nem elég különleges, akkor is különlegessé varázsolja ez a csodálatos vacsora. tegnap este sikerült elöször olyan formában lefényképezni, hogy közzétehessem.

hozzávalók 2 személy részére

a zabkásához:

10 dkg zabkása (nem zabpehely! hántolt, durvára vágott, szárított zab. itt hafergrütze néven lehet kapni a nagyobb szupermarketekben vagy bioboltokban. nem tudom ki szokta venni, eddig egyetlenegy emberrel sem találkoztam, aki ismerte volna. a csomagolásán “csábító” zabkásával töltött hagymafejek vannak. nekem mondjuk tetszik, de nem hinném, hogy az átlag német ilyesmit otthon készít magának.)

forrásban lévö kb. 2 dl vizbe öntöm a zabkását és egy  kis sót, majd leveszem a lángot a lehetö legalacsonyabb fokozatra és kb. 20 percig lefedve hagyom megpuhulni  a dupla mennyiségü vizet éppen felveszi a zab). érdemes 10 perc letelte után néha kicsit átkavarni, hogy ne ragadjon le. a végén hozzákeverek 2 ek olivaolajat és a kikapcsolt tüzön hagyom, hogy meleg maradjon.

mialatt a zabkása fö elkészítem a rozmaring-fokhagyma-pesztót:

3-4 szál friss rozmaring leveleit apróra vágva összekeverem (lehet fele-fele arányban petrezselyemzölddel is készíteni)

4-5 ek olivaolajjal

2 ek citromlével

2-4 cikk szétnyomott fokhagymával#

pici sóval

ha minden készen van, megsütöm a bárányfilét (nálunk most kb 40 dkg volt) egy kevés forró olajon. csak néhány percig sütöm, hogy omlósan puha maradjon és ne száradjon ki.

a rozmaringos-fokhagymás pesztó remekül illik a puha bárányhúshoz és a zabkása kellemes (ugyan kicsit semleges, de ebben a párosításban tökéletes) ízéhez. amióta ismerem ezt a párosítást csak és kizárólag így készítem a bárányfilét. minden egyéb kísérletemet (pl. krumplipüré, tepsiben sült krumpli és hasonlók) klasszisokkal felülmúlta. 

ritka pizza-vacsora

na nem mintha olyan szuper egészséges lenne, de vannak napok (néha); amikor nincs ennél jobb. ha jól meggondolom, lehet, hogy van, csak épp ilyen az napokon nekem valahogy ez a nagyon jól esik (kb. kéthavonta egyszer, ha késön érek haza a munkából és mindenböl elegem van). a héten egyedül vagyok itthon, mindennap sok volt a  stressz a melóhelyen. külön stresszfokozó eseménynek számít a ma délelötti fotoshooting a munkahelyi új internet-fellépéshez. kevés dolgot ismerek, ami engem jobban stresszel, mintha fényképeznek. mosolyogni olyankor tutira nem tudok. ha mégis, akkor biztosan vagy a hajam áll úgy, ahogy nem kéne, vagy pislogok, vagy a gallérom áll félre, vagy mittudomén. olyan, hogy minden passzolna,  sosincs. az esti terminus erre jött rá, amelynek köszönhetöen csak fél nyolckor hagytam el az irodát. így aztán, amikor este nyolc után léptem le a buszról, feltünt, hogy a sarkon egy pizza-service nyitott. nem is tudom mikor, csak arra emlékszem, hogy nemrégen még egy gyógyszertár volt a helyén. csak amikor itthon voltam – haláléhesen, és abszolut semmi kedvvel a fözéshez, jutott eszembe, hogy pizzát rendeljek. nagy az esélye, hogy még jó forrón érkezik ide. lelkiismeretem megnyugtatása miatt kértem hozzá egy kis salátát. azt hiszem ma, tudatosult bennem, hogy egyedül, csak magamnak fözni nem jó…. mert hiányzik valami…

FDH!!! jázmin rizs zöldségekkel

ezt a vacsorát olyankor szoktam készíteni, amikor marad meg fött rizs és nem tudom, mit is kezdjek vele. a lényege, hogy minden olyan zöldség belekerül, ami csak a hütöben található. ma este ezek a következök voltak:

2 répa

1 édeskömény

1 kis cukkini

4 champignon

egy maroknyi édesborsó

a zöldséget felaprítottam, és (a fenti sorrendben) olivaolajon kicsit megsütöttem, megszórtam édesköménnyel, chilivel, sóval. a végén hozzáadtam a maradék rizst és fedö alatt pár percig a kikapcsolt tüzhelyen állni hagytam. tálaláskor reszelt parmezánnal és petrezselyemzölddel megszórtam.

saláta-szezon

az elmúlt napokban rátaláltam néhány nagyon izgalmas és tartalmas vega-gasztro-oldalra. volt egy idöszak az életemben, amikor én is sokat olvastam az egészséges életmódról, táplálkozásról. akkoriban én is arra a mgegyözödésre jutottam, hogy az egyetlen igazán egészséges táplálék  fözés nélkül készül. egy darabig próbáltam salátákon, zöldségen és gyümölcsön élni. mindent úgy fogyasztottam, ahogyan azt a “természet adta” –több hónapon át  nem ettem se kenyeret, se bármilyen módon megváltoztatott (fözött, sütött, füszerezett – a szó hagyományos értelmében) ételeket. legnagyobb meglepetésemre tényleg azt tapasztaltam, hogy  lehet így is táplálkozni. ehhez viszont mindenképpen szükséges, hogy megfelelö ismeretanyaggal rendelkezzünk szervezetünk müködését és tápanyagigényét illetöen (vitaminok, enzimek, ásványi anyagok stb.).

aztán az életem úgy alakult, hogy visszatértem a hagyományos táplálkozáshoz. igaz azóta sokkal tudatosabban eszem, és igyekszem annyi salátát és gyümölcsöt fogyasztani, amennyit csak be tudok építeni a mindennapjaimba. nyáron nem is esik ez nehezemre, télen azonban  mindig kileng a mérleg a fött (=feldolgozott) ételek felé. talán azért is, mert olyankor jobban esik este egy tál meleg étel, mint egy saláta – akármennyivel egészségesebb is. úgy tünik, lassan vége a télnek, mert egyre inkánbb kívánom a friss salátákat, zöldségeket. ennek jegyében elkészítettem ma este holnapi “munkahelyi salátámat” és már nagyon várom, hogy nekiessek:

1 fél fej tölgylevelü saláta

1 kis édeskömény

4 champignon

1 paradicsom

6 szem zöld olivabogyó

1 ek kapribogyó

a munkahelyemen van a szekrényemben egy üveg finom olivaolaj, egy balzsamecet, só + bors. mindez elég is lesz ahhoz, hogy megvadítsam az ebédre szánt salátámat.

FDH!!!

szombat délután különbözö okok miatt (amelyek egyikét majd még posztolom) nem volt kedvem a konyhában sok idöt tölteni. ráadásul bevásárolni sem tudtam, így valami gyorsat kellett föznöm, de a hütöböl. ill. abból, amit az itthoni tartalékok kínáltak.

6 krumpliból pürét készítettem, egy kis tej, vaj , só, bors és szerecsendió hozzáadásával. mialatt a krumpli fött, összekevertem egy natúr joghurtot 10 dkg philadelphia krémsajttal, amelyet aztán pesztóval füszereztem. megpirítottam néhány szelet (maradék)bacont, majd az elöbbieket egy marék friss snidlinggel megszórva tálaltam. a bacon miatt a férfinépnek is nagyon ízlett.

Chili-Püree Piri-Piri

Zutaten für ca.150 ml:

1 große rote Paprikaschote

5 frische rote Chilischoten

Saft von 1 1/2 Zitronen

1/2 El Rotweinessig

2 El Olivenöl

Salz

Paprika- und Chilischoten waschen, putzen und in Steifen schneiden. Die Streifen mit dem Zitronensaft in einem kleinen Topf erhitzen und 15 Minuten kochen. Essig und Salz dazugeben und pürieren, das Öl einfließen lassen, bis eine dicke Paste entstanden ist. Als Zutat zu Cremes und Dips verwenden, in Gläsern verschlossen aufbewahren.

Für alle die, wie ich, gerne scharf essen, ist das Chili-Püree mit selbstgebackenem Brot genau das Richtige.

hal-vacsora

tegnap este egy kedves barátunkkal föztünk itthon: elöételként egy rendkívül gyorsan elkészíthetö, de annál finomabb kenyérre kenendö halkrém szolgált: 1 doboz olajos szardíniát (böröstül, szálkástól, olajtól lecsöpögtetve) szétnyomkodunk egy villával, némi puha vaj (nálunk ez kb. 5dkg? lehetett) hozzáadásával, ízlés szerint citromlével és borssal ízesítjük. friss kenyérrel fogyasztjuk.

nagyon-nagyon finom! vigyázni is kell, hogy ne ezzel lakjunk jól (ami nagyon nehezünkre eshet), ha még föétel is lesz.

a második mediterrán rakott krumpli volt. egy kicsit hasonlít a magyar rakott krumplihoz, egy kicsit a francia gartin dauphinois-hoz (francia rakott krumpli) – mégis ízvilágában teljesen más:

hozzávalók 4 személyre:

0,5 kg fött felkarikázott krumpli

2 édeskömény: karikákra vágva, kicsit megfözve (5 perc böven elég)

1 kis üveg kapribogyó

1 kis üveg sós-olajos szardella

3 dl tejföl (vagy 2 dl tejföl és 1 dl tejszín keveréke)

a szokásos módon egy kivajazott tüzálló tálba tesszük soronként a hozzávalókat (a forma méretétöl függöen 2 vagy 3 sorban), leöntjük tejföllel és 10 percre az elömelegített sütöbe tesszük. az utolsó 5 percben lehet kicsit grillezni is, hogy a teteje kicsit megpiruljon. semmiképpen se hagyjuk túl sokáig a sütöben, mert a szardellának nem tesz jót, ha sokáig magas hömérsékleten sül (teljesen szétázik). amikjor kivesszük a sütöböl, megszórjuk az édeskömény apróra vágott zöldjével.