húsvéti kirándulás

gránátalma ananásszal

az utóbbi napok nagyon kellemes napsütésben teltek. ilyenkor jól esik bármilyen friss gyümölcs, föleg, ha ilyen csodaszép napsugár-színü. ha így megy tovább, hamarosan eperszüret lesz:-)

ha tavasz, akkor spárga

évek óta számomra a tavasz elsö igazi és csalhatatlan jele, ha megjelenik a spárga a zöldségesnél. a zöldségek királya, a királyok zöldsége. igazi tavaszi illat és íz, bezárva a hosszú elefántcsont színü rudacskákban. kapható ugyan egész évben itt vagy ott, spanyol, görög, vagy máshonnan származó de mindez mégsem az igazi. az  IGAZI német spárga szezonja áprilistól június 24-ig tart.

már az egyiptomiak is ismerték a spárgát, erre utalnak legalábbis 5.000 évre visszanyúló temetkezési festmények. valószínüleg izgalmas formája miatt már akkoriban is "titkos szerelmi erökkel” bíró növényként fogyasztották.  a göröggök késöbb gyógynövényként hasznosították, vízhajtó hatása miatt. kultiválni viszont csak aa rómaiak kezdték, akkoriból maradtak fenn ma is érvényes termesztési feljegyzések. német területre is feltehetöleg római közvetítéssel került. elsö feljegyzések szerint eleinte szintén csak gyógynövényként. érdekes módon franciaországban és angliában már a XVI. században nagy mennyiségben étkezési fogyasztásra termesztették, míg németországban csak a XX. század   közepétöl kezdett igazán divatba jönni. az elsö spárgatermesztö területek ugyan már a XVII. században létrejöttek: berlin, majd stuttgart környékén, késöbb északnémetországban. hosszú ideig csak a zöld színü spárga volt ismert, illetve került termesztésre. kivételt ezalól északnémetország jelentett, ahol mindig is a fehér spárga volt elönyben. manapság németországban általánosan a fehér spárga az “IGAZI”.    lehet ugyan zöldet is kapni, de azt általában nem itt termesztik és az igazi klasszikus spárgás ételekhez fehéret szokás használni. a fehér ízvilága is eléggé különbözik a zöldtöl (bár mindkettö nagyon-nagyon finom), az elöbbi karakterikusabban spárgaíz, amelyet a fözés során kibontakozó asparagin-sav okoz.

mivel meglehetösen drága növénynek számít (itt tegnap kilójáért 12,99 eurót fizettem, de majd most naponta változni fog, szerencsére lefelé az ára – termesztése körülményes) érdemes tudni, honnan állapítható meg a minösége: ha fonnyadt és  a szára (ott ahol levágták) száraz, fás, ne vegyük meg, mert szinte bizonyos, hogy a napokkal korábban levágott növény öreg és szálkás. fogyasztása nem fog örömet okozni. a friss spárgát ideális esetben aznap reggel vágták, amikor elkészítjük. hütöszekrényben nedves ruhába csomagolva 3-4 napig eltartható (én ilyesmire konyhai papírtörülközöt használok: a növényt kicsit folyóvízben megmosom, majd még nedvesen papírba csomagolom és egy plasztikzacskóba teszem, amelyet lazán zárok össze).

mindenegyes szál spárgát vékonyan (krumplihámozóval) meghámozok: a csúcsa aljánál kezdem (ez a  legízletesebb része, amelyet nem szabad bántani), a szár legvégét, amely egy icipicit száraz egy éles késsel levágom (kb. 1-2cm). a spárgákat forrásban levö vízbe teszem (ideális esetben összekötöm a spárgákat spárgával és egy szük magas spárgafözö-fazékba állítom, kb. harmadáig vízzel töltve, hogy a finom csúcsok csak párolódjanak). a fözövízbe teszek egy kevés sót és egy kiskanál cukrot, valamint egy kiskanál vajat. kb. 15 perc alatt készre fözöm. onnan lehet tudni, hogy jó, ha egy kivett spárgát a villára téve egy picit meghajlik (nem a villa).

fogyókúrázóknak is ideális: 10 dkg fött spárgában 13 kilókalória lakozik, emelett bövelkedik káliumban, foszforban, kálciumban, B1, B2 és A vitaminban.

aki többet szeretne tudni róla,  magyarul itt, németül itt nézhet utána.

az én spárga-receptem…

…annyira tökéletes, hogy amióta a spárgát ismerem és rendszeresen fogyasztom (kb. 14 éve) ezen a recepten az semmit nem változtattam. ami pedig igazán nagy dolog, mert szezonjában minimum hetente fogyasztjuk, anélkül hogy a változtatás szükségességének legkisebb szikrája is fellobbant volna.

a fent leírt módon megfözött spárgát héjában fött (és fött héjától megszabadított krumplival) és kevés vajon megsütött holsteini füstölt sonkával tálalom.  a maradék vajjal megöntözöm a spárgát és a krumplit.

igazság szerint nekem csak akkor az igazi, ha  miután megsült a sonka, a maradék sült vajhoz még egy jó adag sült vajat, majd a szépen gyöngyözö vajhoz 1-2 evökanál zsemlemorzsát teszek. a tüzhelyet kikapcsolom és 1-2 perc alatt a zsemlemorzsát szép pirosra sütöm (vigyázat: könnyen megéghet!) ezzel a morzsás vajjal leöntve mind a spárga, mind a krumpli mennyei! még a sonka sem szokott panaszkodni, ha kap belöle egy kicsit.

elmaradhatatlan kíséröje egy pohár hüvös száraz bor. az élvezeteket majd 2-3 hét múlva friss új krumplival tudjuk még fokozni: az új krumpli, a friss spárga, a füstölt sonka és a vaj illata és íze páratlan kulináris élvezet!  olyannyira, hogy a fehér spárgát csak és kizárólag így szoktam készíteni. minden más recept esetén azt érezném/ éreztem (néhány kísérletet tettem azérz a csaknem másfél évtized alatt), hogy nem érvényesül eléggé a spárga finom íze. a zöld spárgával viszont EZT a variációt sosem készítem (próbáltam ugyan néha, de nem jött be), viszont más recepteket próbáltam, amelyek nagyon jól sikerültek, de ez maj egy késöbbi poszt témája lesz;-) 

húsvéti tojás

a szokott módon tojásrántottát csináltam. nálam ez úgy “szokott”, hogy ha van egy kis szalonnám, akkor azt apróra vágom, zsírját lassú tüzön  kiolvasztom, majd ráteszek egy-két karikára vágott vöröshagymát. amíg a hagyma sül, felverek x tojást (a reggelizök számától függöen), kicsit sózom, borsozom, paprikázom.  ha a hagyma kellöen megsült, ráöntöm a felvert tojást és lassú tüzön néhány percig sütöm, úgy hogy még egy picit folyós maradjon és semmiképpen se száradjon ki. ezalatt villámgyorsan apró kockákra vágok legalább 1 paradicsomot (magja és leve nélkül) és a kész tojásrátottába keverem. még gyorsabban elömelegített tányérra szedem, snittlinget vágok rá és mellé szórok egy maréknyi csírát (ez retek volt).

ok. ez a deluxe-variáns volt- de nem csak húsvétkor mennyei.

kellemes húsvéti ünnepeket

farmer krumpli

a mustáros steak burgonya

receptjét (amit én nemes egyszerüséggel farmer krumplinak neveztem el) többször készítettem már és minden alkalommal osztatlan sikert aratott. én abszolut nem vagyok egy nagy mustárimádó, de ahogyan pákosztos macska fogalmazta. “elmondhatatlanul jó!”. az egyetlen gondom vele, hogy hihetetlen mennyiséget meg lehet belöle enni. így aztán törtem a fejem, hogyan is lehetne úgy tálalni, hogy az egészséges táplálkozás étrendjébe  is jól illeszkedjen (értsd: ne legyen lelkiismeretfurdalásom, ha már megint benyomtunk egy tepsivel – amolyan “a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon” címszó alapon). elsö lépésként nem egy tepsit, hanem egy tarte-formát vettem elö. ennek elönye, hogy csak feleakkora.

sütni való apró szemű krumpli kb 1,5 kg, alaposan lecsutakolva, negyedekre vágva
1/2 pohár magvas mustár (csak magvas jó!)
2 ek olvasztott vaj
2 ek olivaolaj
2 ek citromlé
egy citrom reszelt héja
egy ek szárított oregánó
egy tk só
frissen őrölt bors
a krumpli kivételével összekeverjük a hozzávalókat, majd ráöntjük a krumplikra a katyvaszt és jól összeforgatjuk.
kibélelünk egy nagy tepsit (vagy két tepsit) sütőpapírral és rátesszük a krumplit, úgy hogy egy sorban legyenek. ha van kéznél, friss oregánó, majoránna, esetleg rozmaring is mehet bele. 200-220 fokos sütőben időnként átforgatva kívül ropogósra, belül puhára sütjük őket egy óra alatt (40 perc után érdemes megnézni, ha csökkentett adagból csináljuk, föleg!).

mialatt a krumpli sül,elkészítem a többi “egészséges” hozzávalót: 

1) megsütöm egy kevés olajon a még reggel bepácolt tofut. ehhez 20 dkg kockára vágott tofut leöntök a következö “katyvasszal”: 

2 ek szójaszósz, 2 ek  olaj, egy apróra vágott chili, gyömbér (frissen reszelve, de lehet örölt is), 1-2 cikk szétnyomott fokhagyma. a pácolt tofut néhány órára egy kis tálban, müanyag dobozban (fö hogy lefedve) a hütöbe teszem.

2) néhány levél salátát apróra szaggatok és hozzáadok egy maréknyi csírát (nálam ez vegyes volt: retek, mungóbab, stb.).  közvetlenül tálalás elött  meglocsolom egy kevés balzsamecettel és olivaolajjal.

3) a füstölt lazacot falatnyi darabokra vágom.                    

a medvehagyma és én

a medvehagyma azokhoz a növényekhez tartozik, amelyekröl gyerekkoromban még csak nem is hallottam. pedig azt mondják már akkoriban is létezett. én pedig biztos már akkor is szerettem volna, már csak a neve(m) miatt is. az elmúlt évek során hallottam ugyan itt-ott, hogy a medvehagyma valami fantasztikus dolog, de soha nem futottam vele össze tudatosan. igaz, a télen felfedeztem egy medvehagymás juhsajtot egy bioüzletben, amit aztán rendszeresen vásároltam is, mert tényleg megnyerte ízlésemet. ma végre eljött az elsö igazi medvehagymás étel napja: mivel egyrészt egy-emberes vacsorára készült, másrészt úugy rémlik, hallottam is, hogy nem kell a medvehagymás-recepteket nagyon cifrázni, eszembe jutott a törtkrumpli – anno pirított hagymával, kefírrel tálalva. gondoltam, a medvehagyma domináns íze így egészen jól érvényesülhet majd.

4 krumplit héjában megföztem. ezalatt egy fej apróra vágott vöröshagymát egy kis olivaolajon megpirítottam. a héjától megszabadított kruplikat leöntöttem egy deciliter forró tejjel,, a pirított hagymával, majd egy diónyi vajjal és egy krumplitörö (??) segítségével durván szétnyomkodtam. sóztam, szerecsendióztam – majd hozzáadtam egy maréknyi apróra vágott medvehagymát és a krumplitörövel szépen eldolgoztam. csak annyira, hogy ne legyen teljesen krumplipürés. kefír híján egy fél dl tejfölt kevertem el 1,5 dl joghurttal és azt ettem hozzá.

ez volt az elsö, de egészen bizonyosan  nem utolsó medvehagymás vacsorám.

brokkolis saláta indiai joghurt-öntettel

adva volt egy brokkoli és egy édeskömény. mindketten több napja vártak a hütöszekrény mélyén sorsuk beteljesedésére.

miután minden vegetáriánus receptkönyvemet végigböngésztem, valami jó kis brokkolis receptre vadászva (a dolgot nehezítette, hogy egy nagy adag zöld salátát is szerettem volna beépíteni az estebédünkbe), jamie olivernél találtam egy izgalmas párosítást:  brokkoli indiai joghurttal.

a rószsáira szedett brokkolit 4 perc alatt roppanósra föztem, majd egy tányérra szedtem. a füszereket egy száraz teflonserpenyöben (olaj nélkül) 2 perc alatt kicsit megpirítottam, majd mozsárban összetörtem:

1 tk római kömény (cumin)

1 tk édesköménymag

2 kardamom-kapszula magjai

ezt a füszerkeveréket plusz

1 citorm reszelt héját

1 citorm levét

összekeverem

2,5 dl natúr-joghurttal

tálalás elött a brokkolirózsákat forró olivaolajon 1-2 percet sütöttem, hogy egy kicsit “megkapjanak”- én még hozzátettem a csíkokra vágott édesköményt. a meleg hozzávalókat a friss salátára tettem és az indiai joghurttal locsoltam meg.

a recept szerint ez tényleg csak brokkoli lenne indiai joghurttal. nálam úgy adódott, hogy én még egy kis “köritést” találtaam ki hozzá. a teljesség kedvéért és mert  a saláta egy egész étkezésre készült, megsütöttem néhány szelet bacont és a salátára szórtam egy kis parmezánt is. frissen sült kenyérrel tökéletes tavaszi éteknek bizonyult.

lime – avagy a zöldcitromos fagyi

még márciusban készítettem ezt a fagylaltot, mert azt hittem, hamarosam itt a tavasz. most már tényleg itt is van. a nap eelsö sugarai mellett erre utalnak megfázásos tüneteim: eddig még ugyan nem voltam allergiás, de lehet, hogy most az lettem? mindenesetre a hétvégén már az erkélyen napsütésben élvezhettük az év elsö igazi fagyiját. ha “csak” meglennék fázva, arra a zöld citrom c-vitaminja biztos nagyon jó:

20 dkg finom porcukor

3 dl tej

25 dkg mascarpone

40 dkg zöld citrom leve (kb.2,25 dl - nekem 6 db kellett hozzá)

1 bio-zöldcitrom reszelt héja

a tejet lassan felmelegítem és felolvasztom benne a cukrot, majd a keveréket teljesen lehütöm. a mascarponét egy tálban simára keverem, lassanként hozzáadagolva a kihült tejes szirupot. végezetül hozzáöntöm fokozatosan a zöld citormok kipréselt levét és a bio-zöldcitrom reszelt héját. fagylaltgépben elöírás szerint lehütöm, majd a mélyhütöbe teszem. fogyasztás elött kb. 20 perccel a hütöszekrényben hagyom picict megolvadni, hogy könnyebben adagolható legyen.

 

bárányfilé zabkásával és rozmaring-fokhagyma-pesztóval

egyik legkedvesebb vacsorám különleges alkalmakra. ha maga az alkalom nem elég különleges, akkor is különlegessé varázsolja ez a csodálatos vacsora. tegnap este sikerült elöször olyan formában lefényképezni, hogy közzétehessem.

hozzávalók 2 személy részére

a zabkásához:

10 dkg zabkása (nem zabpehely! hántolt, durvára vágott, szárított zab. itt hafergrütze néven lehet kapni a nagyobb szupermarketekben vagy bioboltokban. nem tudom ki szokta venni, eddig egyetlenegy emberrel sem találkoztam, aki ismerte volna. a csomagolásán “csábító” zabkásával töltött hagymafejek vannak. nekem mondjuk tetszik, de nem hinném, hogy az átlag német ilyesmit otthon készít magának.)

forrásban lévö kb. 2 dl vizbe öntöm a zabkását és egy  kis sót, majd leveszem a lángot a lehetö legalacsonyabb fokozatra és kb. 20 percig lefedve hagyom megpuhulni  a dupla mennyiségü vizet éppen felveszi a zab). érdemes 10 perc letelte után néha kicsit átkavarni, hogy ne ragadjon le. a végén hozzákeverek 2 ek olivaolajat és a kikapcsolt tüzön hagyom, hogy meleg maradjon.

mialatt a zabkása fö elkészítem a rozmaring-fokhagyma-pesztót:

3-4 szál friss rozmaring leveleit apróra vágva összekeverem (lehet fele-fele arányban petrezselyemzölddel is készíteni)

4-5 ek olivaolajjal

2 ek citromlével

2-4 cikk szétnyomott fokhagymával#

pici sóval

ha minden készen van, megsütöm a bárányfilét (nálunk most kb 40 dkg volt) egy kevés forró olajon. csak néhány percig sütöm, hogy omlósan puha maradjon és ne száradjon ki.

a rozmaringos-fokhagymás pesztó remekül illik a puha bárányhúshoz és a zabkása kellemes (ugyan kicsit semleges, de ebben a párosításban tökéletes) ízéhez. amióta ismerem ezt a párosítást csak és kizárólag így készítem a bárányfilét. minden egyéb kísérletemet (pl. krumplipüré, tepsiben sült krumpli és hasonlók) klasszisokkal felülmúlta. 

ritka pizza-vacsora

na nem mintha olyan szuper egészséges lenne, de vannak napok (néha); amikor nincs ennél jobb. ha jól meggondolom, lehet, hogy van, csak épp ilyen az napokon nekem valahogy ez a nagyon jól esik (kb. kéthavonta egyszer, ha késön érek haza a munkából és mindenböl elegem van). a héten egyedül vagyok itthon, mindennap sok volt a  stressz a melóhelyen. külön stresszfokozó eseménynek számít a ma délelötti fotoshooting a munkahelyi új internet-fellépéshez. kevés dolgot ismerek, ami engem jobban stresszel, mintha fényképeznek. mosolyogni olyankor tutira nem tudok. ha mégis, akkor biztosan vagy a hajam áll úgy, ahogy nem kéne, vagy pislogok, vagy a gallérom áll félre, vagy mittudomén. olyan, hogy minden passzolna,  sosincs. az esti terminus erre jött rá, amelynek köszönhetöen csak fél nyolckor hagytam el az irodát. így aztán, amikor este nyolc után léptem le a buszról, feltünt, hogy a sarkon egy pizza-service nyitott. nem is tudom mikor, csak arra emlékszem, hogy nemrégen még egy gyógyszertár volt a helyén. csak amikor itthon voltam – haláléhesen, és abszolut semmi kedvvel a fözéshez, jutott eszembe, hogy pizzát rendeljek. nagy az esélye, hogy még jó forrón érkezik ide. lelkiismeretem megnyugtatása miatt kértem hozzá egy kis salátát. azt hiszem ma, tudatosult bennem, hogy egyedül, csak magamnak fözni nem jó…. mert hiányzik valami…

FDH!!! jázmin rizs zöldségekkel

ezt a vacsorát olyankor szoktam készíteni, amikor marad meg fött rizs és nem tudom, mit is kezdjek vele. a lényege, hogy minden olyan zöldség belekerül, ami csak a hütöben található. ma este ezek a következök voltak:

2 répa

1 édeskömény

1 kis cukkini

4 champignon

egy maroknyi édesborsó

a zöldséget felaprítottam, és (a fenti sorrendben) olivaolajon kicsit megsütöttem, megszórtam édesköménnyel, chilivel, sóval. a végén hozzáadtam a maradék rizst és fedö alatt pár percig a kikapcsolt tüzhelyen állni hagytam. tálaláskor reszelt parmezánnal és petrezselyemzölddel megszórtam.

saláta-szezon

az elmúlt napokban rátaláltam néhány nagyon izgalmas és tartalmas vega-gasztro-oldalra. volt egy idöszak az életemben, amikor én is sokat olvastam az egészséges életmódról, táplálkozásról. akkoriban én is arra a mgegyözödésre jutottam, hogy az egyetlen igazán egészséges táplálék  fözés nélkül készül. egy darabig próbáltam salátákon, zöldségen és gyümölcsön élni. mindent úgy fogyasztottam, ahogyan azt a “természet adta” –több hónapon át  nem ettem se kenyeret, se bármilyen módon megváltoztatott (fözött, sütött, füszerezett – a szó hagyományos értelmében) ételeket. legnagyobb meglepetésemre tényleg azt tapasztaltam, hogy  lehet így is táplálkozni. ehhez viszont mindenképpen szükséges, hogy megfelelö ismeretanyaggal rendelkezzünk szervezetünk müködését és tápanyagigényét illetöen (vitaminok, enzimek, ásványi anyagok stb.).

aztán az életem úgy alakult, hogy visszatértem a hagyományos táplálkozáshoz. igaz azóta sokkal tudatosabban eszem, és igyekszem annyi salátát és gyümölcsöt fogyasztani, amennyit csak be tudok építeni a mindennapjaimba. nyáron nem is esik ez nehezemre, télen azonban  mindig kileng a mérleg a fött (=feldolgozott) ételek felé. talán azért is, mert olyankor jobban esik este egy tál meleg étel, mint egy saláta – akármennyivel egészségesebb is. úgy tünik, lassan vége a télnek, mert egyre inkánbb kívánom a friss salátákat, zöldségeket. ennek jegyében elkészítettem ma este holnapi “munkahelyi salátámat” és már nagyon várom, hogy nekiessek:

1 fél fej tölgylevelü saláta

1 kis édeskömény

4 champignon

1 paradicsom

6 szem zöld olivabogyó

1 ek kapribogyó

a munkahelyemen van a szekrényemben egy üveg finom olivaolaj, egy balzsamecet, só + bors. mindez elég is lesz ahhoz, hogy megvadítsam az ebédre szánt salátámat.

FDH!!!

szombat délután különbözö okok miatt (amelyek egyikét majd még posztolom) nem volt kedvem a konyhában sok idöt tölteni. ráadásul bevásárolni sem tudtam, így valami gyorsat kellett föznöm, de a hütöböl. ill. abból, amit az itthoni tartalékok kínáltak.

6 krumpliból pürét készítettem, egy kis tej, vaj , só, bors és szerecsendió hozzáadásával. mialatt a krumpli fött, összekevertem egy natúr joghurtot 10 dkg philadelphia krémsajttal, amelyet aztán pesztóval füszereztem. megpirítottam néhány szelet (maradék)bacont, majd az elöbbieket egy marék friss snidlinggel megszórva tálaltam. a bacon miatt a férfinépnek is nagyon ízlett.

Chili-Püree Piri-Piri

Zutaten für ca.150 ml:

1 große rote Paprikaschote

5 frische rote Chilischoten

Saft von 1 1/2 Zitronen

1/2 El Rotweinessig

2 El Olivenöl

Salz

Paprika- und Chilischoten waschen, putzen und in Steifen schneiden. Die Streifen mit dem Zitronensaft in einem kleinen Topf erhitzen und 15 Minuten kochen. Essig und Salz dazugeben und pürieren, das Öl einfließen lassen, bis eine dicke Paste entstanden ist. Als Zutat zu Cremes und Dips verwenden, in Gläsern verschlossen aufbewahren.

Für alle die, wie ich, gerne scharf essen, ist das Chili-Püree mit selbstgebackenem Brot genau das Richtige.

hal-vacsora

tegnap este egy kedves barátunkkal föztünk itthon: elöételként egy rendkívül gyorsan elkészíthetö, de annál finomabb kenyérre kenendö halkrém szolgált: 1 doboz olajos szardíniát (böröstül, szálkástól, olajtól lecsöpögtetve) szétnyomkodunk egy villával, némi puha vaj (nálunk ez kb. 5dkg? lehetett) hozzáadásával, ízlés szerint citromlével és borssal ízesítjük. friss kenyérrel fogyasztjuk.

nagyon-nagyon finom! vigyázni is kell, hogy ne ezzel lakjunk jól (ami nagyon nehezünkre eshet), ha még föétel is lesz.

a második mediterrán rakott krumpli volt. egy kicsit hasonlít a magyar rakott krumplihoz, egy kicsit a francia gartin dauphinois-hoz (francia rakott krumpli) – mégis ízvilágában teljesen más:

hozzávalók 4 személyre:

0,5 kg fött felkarikázott krumpli

2 édeskömény: karikákra vágva, kicsit megfözve (5 perc böven elég)

1 kis üveg kapribogyó

1 kis üveg sós-olajos szardella

3 dl tejföl (vagy 2 dl tejföl és 1 dl tejszín keveréke)

a szokásos módon egy kivajazott tüzálló tálba tesszük soronként a hozzávalókat (a forma méretétöl függöen 2 vagy 3 sorban), leöntjük tejföllel és 10 percre az elömelegített sütöbe tesszük. az utolsó 5 percben lehet kicsit grillezni is, hogy a teteje kicsit megpiruljon. semmiképpen se hagyjuk túl sokáig a sütöben, mert a szardellának nem tesz jót, ha sokáig magas hömérsékleten sül (teljesen szétázik). amikjor kivesszük a sütöböl, megszórjuk az édeskömény apróra vágott zöldjével.

FDH!!!

csütörtökön este a szokásos kérdés elött álltam: mit vacsorázzunk? a hütöben ezeket találtam:

plusz egy kis fött rizs, amelyet ideje volt hasznosítani, ha még meg szerettük volna enni. nem a szokásos kombináció, de biztos lehet belööle valami jót összehozni, csak akarni kell. a hütö legmélyén még akadt egy kis darab húsos szalonna. kisütötte, hozzáadtam két felkarikázott újhagymás répát, kicsit megpároltam, majd beletettem a kocákra vágott csicsókát és rózsáira szedett karfiolt, sóztam, borsoztam, végül chilivel ízesítettem, majd hozzáadtam a fött rizst, óvatosan átkevertem, fedö alatt még 5 percig hagytam kicsit “lesülni”, hogy kapjon egy kis színt, majd lekapcsoltam a tüzhelyet és pár percet állni hagytam.

ezalatt meghámoztam az uborkát, egy kiskanállal kivette magos, kicsit vizes részét. a maradékot lereszeltem és egy nagy evökanál pesztóval kevertem össze. a sült rizses zöldséget tálaláskor megszórtam lucernacsírával és snidlinggel.

mialatt készítettem jutott eszembe, hogy ez olyan igazi maradékokból készült vacsora. valószínüles sosem jutott volna eszembe a hozzávalókat külön ilyen módon kombinálni, és mégis milyen finom lett! amolyan “FÖZZ, DE a HÜTÖBÖL!!!” mintára, amelynek a rövidítése FDH lehetne. ez a 3 betü egyébként németországban közismert, mint az egyik legkönnyebbeen gyakorolható diéta rövidítése: “Friss die Hälfte!!!” (= szabad fordításban: “zabáld a felét!”). ha mindig mindenböl csak feleannyit eszünk, mint egyébként, automatikusan feleztük az elfogyasztott kalóriamennyiséget:-)

gyors karfiolos-brokkolis vacsora kerekrépa levelének pesztójával

volt még egy brokkoli a hütöben, de semmi jó nem jutott eszembe. annál is inkább, mert nagyon fárasztó munkahelyi napom volt, így még idöm sem volt ötlekteket keresgélni. amikor nyolc elött tíz perccel beestem a zöldségeshez, rám mosolygott egy halom csodálatosan fehér karfiol. a zöld és a fehér remek színpárosítása megnyerte tesztésemet és megkönnyebülten képzeltem el lelki szemeim elött a karfiol fehérjét a hütöben várakozó brokkoli zöldjéhez.

hazaérve megpároltam a rózsáira szedett karfiolt és a brokkolit. még melegen összekevertem két evökanál pesztóval, amelyet a múlt héten készítettem eszter reteklevél-pesztójának mintájára. megszórtam néhány szem pirított fenyömaggal, kecskesajttal és két szelet szétmorzsolt baconnal (a bacont ropogósra sütöttem, ha kicsit kihül, remekül szét lehet törderlni) és egy maroknyi snittlinggel.

utólag jutott eszembe, hogy pár csepp balzsamecet még sokat dobott volna rajta, de így is nagyon finom volt.

az ablak

szeretek jól aludni. szoktam is tudni. tulajdonképpen bármikor. lényeg, hogy ne napközben, mert azt már az óvodában is ki nem állhattam. de ez már egyébként is régen volt. azóta, ha esténként lefekszem, egy percbe se tellik míg álomba szenderülök. így aztán feltünnek a kivételek, ha mégsem.

mint tegnap éjjel. tizenegy után feküdtem le és hiába vártam, hogy álom jöjjön szememre. elöször csak vártam, hogy majd csak. aztán bárányokat számoltam. aztán rájötem, mi az, ami zavart: a vihar. ugyan nem volt nagy. de annál szelesebb. a vihar maga nem zavart. az esö sem. csak az az ablak. amely hallótávolságban nyikorgott ill. valahova odacsapódott . körülbelül 10 másodpercenként. vagy gyakrabban. vagy ritkábban. mindenesetre pont akkor, amikor éppen elaludtam volna. rémes volt. tudva, hogy másnap reggel korán és frissen, kipihentem kell kelnem. ahogyan illik, ha az ember pár nap szabadság után újra a tettek mezejére lép. ehhez képest hajnali 2-kor még egy szemet sem aludtam. kettökor végre hangokat hallottam. bezárták az ablakot. 

reggel átvillant az agyamon, hogy csak álmodtam. egy pillantás a tükörbe, majd ki az ablakon meggyöztek, hogy tényleg így volt. ma lefekszem idöben. talán holnap pihentebben ébredek. és az esö már nem fog szakadni. 24 óra elteltével már jó lenne, ha nem tenné.

csilis bab

a mai vacsoránk ízlésvilágában kicsit hasonlított a tegnapi ebédhez, de már egész héteen készültem rá lelkileg, miután esztertöl megkaptam a hét elején a receptet. különösen a csokoládéra voltam kíváncsi. mit mondjak hozzá? nekem nagyon bejött. olyan kellemesen krémes állagú lett töle a csili:

40 dkg darált hús
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 babkonzerv

1 kukoricakonzerv
1 paradicsomkonzerv (hámozott egész paradicsom)

2 csípös csilipaprika
örölt pirospaprika, római kömény, 2 babérlevél, 2 cikk keserü-csokoládé, fahéj, só, bors, petrezselyem, tejföl

kevés olajon megfonnyasztom a hagymát, ráteszem a húst, és addig pirítom, amíg fehér nem lesz. akkor ráteszem az apróra vágott fokhagymát, megszórom fűszerpaprikával és római köménnyel, rádobom a bevagdosott csilipaprikát (így ha túl csípös kezdene lenni, gyorsan és könnyen el tudom távolítani). ráöntöm a paradicsomot, egy kevés vizet, sózom, borsozom (ízlés szerint a paradicsomokat egy fakanállal szét lehet nyomkodni), beleteszem a babérlevelet, egy késhegynyi fahéjat és egy kis darab keserücsokoládét. 30 percig lassú tüzön lefedetten fözöm. végül ráteszem a lecsepegtetett babot és a kukoricát és elzárom a tüzet alatta (hogy ne föjjön szét a kukorica és a bab). ha szükséges, utánasózom és/ vagy adok hozzá apróra vágott csípös paprikát. egy kevés tejföllel és frissen vágott petrezselyemmel tálalom (ezutóbbi nem feltétlenül szükséges, de nekem pont volt itthon néhány sürgösen felhasználandó szál az ablakban).