XXIV.VKF!!! 3 in 1

1. a tárgy

az én tárgyam  a konyhaszekrény egyik legalsó és leghátsó, úgy is mondhatnám legeldugottabb sarkában foglal helyet. mégis mindig olyan jól esik elöbányászni, úgy évente 4-5 alkalommal . talán ezért nem is követel magának  exponált helyet az elsö sorban. amúgy egészen bizonyos vagyok benne, hogy lelke van, így pontosan érzi, mennyire fontos nekem. ha valaki megkérdezné, melyik a legszeretettebb konyhai eszközöm, kapásból rávágnám, hogy ez a mákdaráló.  emócionális indexe simán eléri a 100-as maximumot. nemcsak a legszeretettebb, hanem a legrégibb is, legalább annyi idös, mint én (=harmincon túl). nagymamámnak pedig szerintem ez volt a legelsö elektronikus konyhai gépe. innen már kiderülhetett, miért olyan kedves nekem.

2. a történet

csak és kizárólag mák darálására használtatik. miután idekerültem és csak évente látogattam nagymamámhoz, mindig az volt a kérdések kérdése, hogy mit adjon ill.  mit vigyek magammal. mivel se egy zsák krumpli, se szakajtónyi tojás, se virág, se friss répa, petrezselyem vagy hasonlók nem jöttek szóba – talán csak még a dió és a tarkabab, na és persze a mák: mert hát ugye kis helyen elfér és jól bírja a szállítást. az elsö években mégsem hoztam, mondván nincsen mákdarálóm. pedig szívem szerint hoztam volna, mert itt nem volt mák (helysbítek: akkor még nem tudtam, hol is lehet itt kapni) aztán úgy a harmadik évben mondta nagymamám, hogy akkor vigyem az mákdarálót is. ami tulajdonképpen egy elektromos kávédaráló, de erre a célra sosem használtatott. neki megvan még a régi tekeröse, elég az. amely ugye a dolog történetéböl adódóan generációkkal régebbi modell, mint a képen látható mákdaráló:

tudom én, hogy a “tekerös az igazi”, de gyerekkoromból arra is emlékszem, hogy bizony nagyon fáradtságos munka azzal félkiló mákot megdarálni. így aztán titkon nagyon örültem, hogy a modern változatot kaptam.

csak az évek során jöttem rá, hogy mennyi mindent is jelent számomra a mák:  nagymamám mákvirággal beborított kertjét:

a gyerekként ott töltött nyarakat, amikor a kerten átszaladva le lehetett törni egy mákgubót (amikor már elkezdett száradni), vagy amikor a napra kiterített tengernyi mákgubókból fel lehetettt kapni egyet-kettöt és hallgatni, ahogyan “csörög” benne a mák. majd tetejét letörni és tenyerünkbe beszórva a friss mákot enni. vagy amikor a mákgubókból ki kellett “fejteni” a mákot – és a hatalmas mákkal teli vájlingba bele lehetett túrni az ember kezét. ha behunyom a szemem és erre gondolok, ma is érzem a tapintását. 

 

az két mákvirág-kép innen van.

vagy amikor nagymamám mesélte, hogy a miskolci piacon milyen butuska kérdést/ megjegyzést intéztek hozzá, mondván “igen aprószemü a mákja”. nagymamám válaszolt is rögtön, hogy “miért, akkora legyen mint az öklöm?”. hát igen, ne legyen akkora, csak jó sok legyen belöle. jusson belöle mákos buktába, bejglibe, mákos tésztára. az utóbbiról is nagymamám jut eszembe, amint  egyszer a 4 éves húgomnak csinált “csupasz mákos tésztát”: amikor a mákos tészta elkészült, húgom kitalálta, hogy neki az már pedig csupaszon kell. és addig kötötte az ebet a karóhoz, amik nagymamám a tésztaszüröben le nem mosta a mákot a tésztáról.  ezútán a húgom jóízüen fogyasztotta el az ö “csupasz mákos tészta” adagját.

a mák és a felhötlen gyerekkor szorosan összekötödik emlékeimben. ezen túlmenöen én a mákot mindenképpen a hungarikumok közé sorolom. annyira mindennaposan jelen van a magyar konyhában. mindenki ismeri és szereti, gyerekek és felnöttek szívesen fogyaszták, ünnepnapra vagy csak úgy. sajnálhatja is a többi nemzet, hogy csak péksütemények tetejére szór pár szemet díszítésként.

“A Kárpát-medencében az étkezési mák magja ízesítő, egyben étkezési alapanyag. Magyarországon étkezési felhasználása igen változatos. A kék mák keresett, amely egészben péksütemények, kalácsfélék felületére kerül szóróanyagként, egyes helyeken a gyúrt és kifőzött tésztafélékre is ilyen módon használják. Amennyiben töltelékként alkalmazzák, úgy többnyire darálva és vízzel vagy tejjel főzve, cukorral (mézzel), citromhéjreszelékkel, mazsolával, kajszi- vagy almalekvárral ízesítve készül. A tészta pedig kelt-főzött (öntött) vagy zsíros (vajas, margarinos) alapanyag. Mondhatni magyar különlegességnek számít a mákos tekercs, amit gyakrabban bejgli (pejgli) néven neveznek, illetőleg a mákos guba (bobajka, gubó). Ezek készítésének módja és időszakos használata vidékenként különböző, főként a karácsonyi ünnepek alatt és a böjti időszakokban fogyasztják. Az évente változó tömegű mákfelesleget olajnyerésre is hasznosítják…” (innen) további részletes ismertetö a mákról bálint gazdától itt. aki még többet szeretne tudni a mákról, az keresgélhet itt.

3. a recept

szívesen kísérletezem mákos sütemények terén, így nagyon megtetszett limara mákos linzerje, amelyet egy kicsit azért átalakítottam. szerintem ez nekünk is egy szempillanat alatt kedvencünké avanzsált: gyors, egyszerü és tényleg nagyon finom.

gyorsan összeállítható, különösen, ha késes robotgépet használunk a tésztához, és sokáig, napokig eláll, már ha marad. én most kétszemélyre sütöttem és mindenböl csak feleannyit használtam, mint az eredeti recept, így ez a mennyiség elég lett egy 26cm-es tortaformához:

tészta:

• 12,5 dkg vaj
• 12 dkg porcukor
• 1 tojás sárgája
• 2 ek. tejföl
• 1 csomag vaníliáscukor
• 1/2 citrom reszelt héja
• 20 dkg teljes kiörlésü búzaliszt (nem volt más itthon)
• 1 tk sütőpor

töltelék:

• 20 dkg darált mák
• 7,5 dkg cukor
• 1/2 citrom reszelt héja
• 10 dkg mazsola (aszaltmeggyel is jó lehet)
• 1 db alma héjastól lereszelve
• 1/2 narancs leve

először összeállítottam a tésztát.a  lisztbe kevertem a sütőport, cukrot és elmorzsoltam a vajjal. a többi hozzávalóval összeállítottam ,majd csak addig pihentettem, amíg elkészült a töltelék. a töltelékhez mindent kimérek és egy nagy tálban jól elkeverem. egy tortaformát kivajaztam és megszórtam liszttel. kinyújtom a tészta felét a forma méretére, beletettem, majd rásímítom a tölteléket. a maradék tésztaból csíkokat gyártok és rácsszerüen ráteszem a töltelékkel beborított tésztára.  180 fokos sütőben 25-30 percig sütöttem. tortaként szeletelve tálaltam, porcukor nélkül, mert nekünk így is éppen elég édes volt: