Túrós-ribizlis kelttészta

VKF! XVIII.

ízbolygó adta a túrós-témát, amitöl az igazat megvallva elsö pillanatban kicsit meg is ijedtem.

Egyrészt, mert itt nem jutok hozzá „rendes“ magyar túróhoz. Másrészt azért is, mert süteményen kívül nem jutott hirtelen semmi más az eszembe, mit is lehet(ne) még túróból készíteni. Sütni pedig nem nagyon szoktam. Pedig (azt mondják) tudok. Röviddel a túrós-kiírás olvasása után eszembe jutott, hogy hiszen éppen nyaralni készülünk. Ha pedig nyaralás, akkor a munkahelyemen esedékes egy „éves-szabadság-elött sütött sütemény“ a kollégáknak (=Urlaubskuchen). Nálunk a cégnél ez egy olyan régi bevett szokás, amelyhez mindenki tartja magát. Persze azért több mint 20 före egy jó kis sütit összedobni nem olyan könnyü. Èn éveken keresztül muffint sütöttem, így itt volt az ideje valami „új“ receptet kipróbálni. Ami ugye gyorsan meg is van, sikerül is elsöre, de finom is – és a kollégák nagy részének remélhetöleg ízlik is. Persze az is jó lenne, ha nem lenne túl édes, kánikula lévén (mármint mielött nyaralni mentünk – egy héttel késöbb az Északi-Tenger melletti nyaralásunkat kellemesen hüvös 17-20 °C-fokban tölthettük. A rendszeres záporok + zivatarok is hozzájárultak, hogy úgy érezzük magunkat, mintha éppen öszi nyaraláson lennénk.) Így aztán le is ültem süteményrecepteket olvasgatni. Amivel aztán el is telt néhány órám. Még tiszta szerencse, hogy nagyon sok sütemény-receptes-szakácskönyvem nincsen. Annyi jó receptet találtam, hogy nocsak. Igyekeztem megjegyezni, mely süteményeket kell majd okvetlenül kipróbálnom. Erre a célra be is szereztem gyorsan egy 22 cm átméröjü tortaformát. Nem mintha nem lenne egy 26-cm-es és egy 18 cm-es. Magától értetödik, hogy az egyik túl nagy, az utóbbi pedig túl kicsi. A 22 cm átméröjüben az volt egyébként a legjobb, hogy egy tetszetös sütemény-receptkönyv is volt hozzá. Vagy a könyvhöz volt a tortaforma. Ettöl eltekintve nekem most egy igazi tepsis süti kellett – a kollégák miatt. Elpakoltam az új tortaformát a receptkönyvvel együtt. Ès tovább kerestem az “IGAZIT”.

Százszónak is egy a vége: találtam egy olyan süteményreceptet , amelyröl már olvasásakor tudtam, hogy EZ az A recept, amit én már mindig is kerestem. Egy kelttésztás recept, amely viszonylag egyszerüen elkészíthetö és nem (annyira) nehéz és édes. Egy kelttészta, amelyböl (nem csak) egy szeletet a nyári melegben is jól esik egy hideg jeges tea mellett elfogyasztani. Ez a kellemesen savanykás túrós-ribizlis sütemény hordoz magában a keltsége mellett valamifajta finom légiességet. Ezt a légiességet hangsúlyozza a túróskrém lazasága, enyhe savanysága, amelyet aztán a ribizli a maga részéröl finoman hangsúlyoz. Mondanom sem kell, hogy a kollégáknál nagy sikere volt. Azóta már másodjára is megsütöttem. Csak úgy. Magunknak. Tepsiben. Megint nagyon finom volt.

Ja, igazi véletlen, hogy túrós – de így legalább lett egy jó receptem a témához is;-)

Hozzávalók (egy jó nagy tepsivel lesz belöle):

kelttészta:

15 dkg vaj
40 dkg liszt
1 csomag száraz élesztö
1 csipetnyi só
1 csomag vaníliás cukor
1,5 dl langyos tej
2 tojás

tetejére (miután megkelt):
50 dkg ribizli

túros krém:

30 dkg túró

(én itt „rendes“ túró hiánya miatt 30 dkg philadelphiát használtam fel)
3 tojássárgája
1 csomag vaníliás cukor
7,5 dkg cukor
1 ek citromlé
1 ek étkezési keményítö

1-2 ek (vaníliás) porcukor


Az alacsony hömérsékleten megolvasztott vajat az összes többi (kelttészta)-hozzávalóval együtt egy tálban a konyhai robotgéppel (dagasztókar!) összekeverem. Ne tessék csodálkozni, tényleg így csinálom (és tényleg nagyon finom lesz). A lényeg az, hogy minden hozzávaló szépen összekeveredjen egymással. A puha és ragadós tésztát letakarom egy tiszta konyharuhával és meleg helyen 1 órát kelni hagyom.

A szépen megkelt tésztát az óra leteltével kézzel még egyszer jól megdögönyözöm. Ezután egy sütöpapírral kibélelt tepsibe rakom és addig húzogatom minden irányba, amíg a tepsit sikerült kitöltenem. Biztosan meglehetne egy sodrófa segítségével is oldani a dolgot, de ebben a kelttészta-receptben éppen azt találtam jónak, hogy milyen egyszerüen és a gyúródeszka-sodrófa kettös használata nélkül (és tisztogatása nélkül, amit nagyon nem szeretek) lehet eljutni egy nagyon finom kelttésztás süteményhez.

Egy fél órára letakarom a tésztás-tepsit és egy meleg helyen hagyom tovább kelni.

Ezalatt a sütöt elömelegítem 190 °C-fokra. Megmosom, lecsöpögtetem és kicsumázom a ribizlit, félreteszem, majd elkészítem a krémet: az összes (krém)hozzávalót konyhai robotgéppel alaposan összekeverem.

A ribizlit elosztom a keltészta tetején, majd szépen egyenletesen ráöntöm a túrós krémet (egy lapáttal segítek a krémnek szépen mindenfelé elosztódni). A tepsit beteszem 35 percre az elömelegített sütöbe.

Miután kihült, (vaníliás)porcukorral meghintve tálalom.


egyszerüen elkészíthetö
elkészítési idö: 45 perc
kelési idö: 90 perc

sütési idö: 35 perc

mivel legközelebb csak hétfön este leszek számítógép-közelben, már ma éjjel felteszem a receptet.

grünkohl mit pinkel / leveles kel

ez egy igazi észak német fogás, amelyet késö összel ill. télen tálalnak fel: a leveles kel (= grünkohl, ami a képen inkább barnának mint zöldnek látszik) akkor az igazi, ha megcsípte a dér. a fagy által a fodros zöld levelekben található keményítö cukorrá alakul át, ez adja a leveles kel aromáját. a magas c-vitamin tartalma miatt igazi c-vitamin-bomba.

a fött kolbász melletti másik barnás valami a "pinkel". egy hurkaállagú kolbász-féleség, amelyet csak és kizárólag ebben a leveles kel + krumpli + fött kolbász összeállításban fogyasztanak. már azok, akik megeszik. egyrészt neve miat, másrészt összetevöi miatt sokan nem szeretik (bár szeintem, sokan meg sem kóstolták). a szalonna, sertészsír, zab, árpa, kása, hagyma, só, bors és egyéb füszerek marhabélben (manapság inkább mübélben) nem igazán tartoznak a mai divatos gasztronómiai irányzatokhoz.

és hogy hogyan került ez az igazi téli étel a mai napon asztalunkra? a fagyasztó-szekrényünket technikai okok miatt le kellett olvasztanom. ekkor kerül felszínre a még januárban lefagyasztott pinkel, amelyet csak télen lehet kapni. ha már egyszer a kezembe került, és az utóbbi napok hömerséklete inkább az öszre, mint a nyárra emlékeztet minket, gondoltam, ez egy kellemes meglepetés lesz páromnak vacsorára.

p.s. az igazsághoz hozzátartozik, hogy én is nagyon szeretem.
záróakkordként mindenképpen ajánlatos egy kupica házipálinka. vagy egy ouzo....

Lencse füstölt kacsamell-szeletekkel cikóriára ágyazva

VKF! XVII.

nálunk évek óta (majdnem) minden este saláta kerül az asztalra. föételként. kenyér nélkül.
tulajdonképpen csak azért, mert mindketten sokat dolgozunk, késön érünk haza és olyankor már sem ahhoz nincs kedvem, hogy a konyhában sokat pepecseljek, sem ahhoz, hogy valami nehéz kajával a hasamban menjek aludni. az egy szelet kenyeret vajjal megkenve, sajttal+felvágottal pedig nem szeretem. legalábbis estére nem. talán azért, mert nálunk régen mindig fött vacsora volt, sohasem hideg. mondjuk a friss baguette vagy ciabatta egy jó kis sajttal, olivabogyóval, egy pohár vörösborral az egészen más. azt minden este meg tudnám enni+inni. csak aztán elég gyorsan eljönne az a reggel, amikor megállapítom, hogy nem passzolok bele a kedvenc farmeromba.

szóval.... az úgy kezdödött, hogy ki kellett valamit találnom. ami gyors, könnyü, változatos. és persze finom. szerencsésnek mondhatom magam, mert a páromat sikerült igen rövid idön belül salátafüggövé tennem. ha csak néhány napig nem eszünk salátát (ami ritkán, de elöfordul), megkérdezi, hogy mikor eszük végre újra salátát. így aztán nagyon örültem, hogy éppen salátákat keres dolce vita a vigyázz, kész, fözz! aktuális fordulóján. szerettem volna valami igazi nyárias salátával elö"rukkolni" - ehelyett az itteni aktuális hömérséklet arra kényszerített, hogy a legalább picit meleg salátás kedvenceim között keresgéljek. a lencse kellemes meleg kíséröje a friss roppanós salátaleveleknek, nem csak az alábbi receptben:

Hozzávalók 4 személyre:

10 dkg apró zöld lencse
1 kis fej hagyma
2 szegfüszeg
1 babérlevél
1 kk citrom reszelt héja

10 dkg apró vörös lencse
1 ek olívaolaj
1 kis cukkini
só + bors

2 cikória
20 dkg füstölt kacsamell

az öntethez:

1 gerezd fokhagyma
2 ek vörösborecet
3 ek olívaolaj
só + bors
örölt gyömbér

A zöld lencsét, a szegfüszeggel megtüzdelt hagymát, a babérlevelet és a reszelt citromhéjat annyi vízben felteszem föni, amennyi éppen ellepi. Kb. 30 perc alatt megfö, ekkor hozzáadom a vöröslencsét és 8 percig tovább fözöm. Ezután a kikapcsolt tüzhelyen még kb. 5 percig állni (és puhulni) hagyom. Tapasztalatom szerint a víz éppen elfö, mire a lencse megpuhul. Ha mégis lenne még rajta víz, azt leöntöm. A szegfüszeges hagymát és a babérlevelet kiveszem. A lencsét összekeverem egy kis olívaolajjal és hozzáadom az apró kockákra vágott cukkinit. Sózom, borsozom.

Az öntethez egy kis beföttes üvegben összekeverem a szétnyomott fokhagymát a többi hozzávalóval és összerázom. A konyhafönök tanácsa: Elötte érdemes ellenörizni, hogy a teteje jól rá van-e csavarva;-) A kész öntetet óvatosan hozzákeverem a lencséhez. 15 percet lefedve állni hagyom.

Ezalatt az idö alatt a cikória leveleire szedem, megmosom, megszárítom. A levelek végét nagyvonalúan levágom (mert nagyon keserü). A leveleket a tányérokra teszem, a közepére halmozom a még langyos lencsét és a füstölt kacsamell-szeleteket.

Vörösbor és egy kis pirítós kíséretében különlegesen finom.

sütöben sült camembert sajt

túrósgombóc

tökmagos saláta

spárga, ahogy én szeretem

töltött karalábé/ gefüllter kohlrabi

für 4 Personen:

4 Kohlrabi (ggf. 3-4 Mangoldblätter)

für die Soße

1 EL Sonnenblumenöl

1 kleine Zwiebel

200 ml saure Sahne

50 ml süße Sahne

2 TL Mehl

1 TL Paprikapulver (mild)

Petersilie

für die Füllung

1 kleine Zwiebel

350 g mageres Hackfleisch

35 g Reis (in Salzwasser halb gar gekocht)

Salz + weißer Pfeffer + Paprikapulver, Majoran (nach Geschmack)

Die Kohlrabi dünn schälen, drei Knollen aushöhlen, eine in Würfel schneiden. Für die Füllung den Reis in Salzwasser 10 Minuten (halb gar) kochen. Die Zwiebel klein hacken und mit dem Hackfleisch, dem Reis, dem Ei, den Zwiebeln, dem Salz + Pfeffer und dem Majoran (alternativ: eine handvoll Petersilie) gut vermengen. Die ausgehöhlten Kohlrabi füllen. Aus der restlichen Hackfleischmasse mit nassen Händen Klößchen formen und die Kohlrabiblätter (alternativ: die Mangoldblätter) damit füllen (ähnlich einer Krautrollade). Die Kohlrabi- bzw. Mangoldblätter lassen sich leichter verarbeiten, wenn man sie kurz mit kochendheißem Wasser abbrüht.Die Zwiebel klein hacken und im Sonnenblumenöl glasig dünsten. Vom Herd nehmen und das Paprikapulver sowie 4 EL warmes Wasser daruntermischen. Das ausgehöhlte Kohlrabifleisch, die Kohlrabiwürfel, etwas Salz dazugeben und alles einmal aufkochen lassen. Die Temperatur reduzieren. Die gefüllten Kohlrabi und die gefüllten Kohlrabi-/ Mangoldblätter dazugeben und soviel Wasser dazugießen, daß die Kohlrabi etwa zur Hälfte bedeckt sind. Bei schwacher Hitze zugedeckt gar dünsten (ca. 30-40 Minuten).Die gefüllten Kohlrabi und die gefüllten Kohlrabi-/ Mangoldblätter vorsichtig herausheben und in einer vorgewärmten Auflaufform in den Backofen warmstellen (100 °C).Die saure und die süße Sahne mit dem Mehl verrühren und zum Sud gießen, einmal aufkochen, vom Herd nehmen und mit einem Stabmixer pürieren. Die gefüllten Kohlrabi auf einen Teller stellen, mit der heißen Soße übergießen und mit gehackter Petersilie bestreuen. Sauere Sahne kann extra ein einem Schälchen zusätzlich serviert werden.

Insider-Tipp: Die süße Sahne mit dem Mehl (mit einem kleinen Schneebesen in einer Müslischale) gut verrühren, danach die saure Sahne dazugeben und ebenfalls gut verrühren. Nach und nach ca. 10 Eßlöffel vom heißen Sud dazugeben und immer wieder schnell verrühren. Dies verhindert, daß die Sahne in der heißen Flüssigkeit flockig wird. Zum Schluß die Mischung zum restlichen Flüssigkeit im Topf geben und einmal aufkochen lassen, dabei hin und wieder rühren.

eper-saláta (erdbeer-salat)

németül

nagyon sok szeretjük a salátákat. ezt a salátát az eper-szezonban "dobtuk fel" egy kis eperrel;-)

hozzávalók:

1 jéghegy-saláta
1/2 radicchio-sláta
1 kis zukkini
6-8 champignon
6-8 eper

egy marék mag (napraforgó/ tökmag stb.)

dressing:

olívaolaj
balzsamecet
só
bors

a hozzávalókat felszeletelem, ezalatt az idö alatt a magvakat egy teflon-serpenyöben megpirítom. a salátát megöntözöm olivaolajjal, balzsamecettel, sózom, borsozom, megszórom a pirított magvakkal és tálalom.

csirkepaprikás nokedlivel (hähnchenpaprikasch (=gulasch) mit nockerln)

németül

a “csirkepaprikás nokedlivel” legkedvesebb ételeim közé tartozik. sokat gondolkoztam rajta, hogy miért, de nem igazán jöttem rá. azt viszont 100%-osan tudom, hogy bármikor - vakon, megfázottan, bárminemü kóstolgatás és a stressz legkisebb jele (sikerül-e, jó ízü lesz-, idöben elkészül-e stb.) nélkül képes vagyok elkészíteni. és mindig remek lesz. egyrészt nekem is mindig nagyon jól esik, másrészt akárkinek föztem eddig, mindig mindenkinek nagyon-nagyon ízlett.

nekem valahogy ez a recept a „klasszikus magyar” étel receptje. a második „klasszikus magyar“ recept a gulyáslevesé, de be ell vallanom, a gulyást levesért viszont nem igazán rajongok – viszont mások nagyon megszokták dicsérni. nekem talán csupán annyi a bajom vele, hogy gulyáslevest csak egy hatalmas nagy leveses fazékban tudok készíteni. egy kétszemélyes háztartásban ritkán adódik alkalom arra, hogy egy vályognyi leves elfogyjon – még ha vendégek jönnek is, mi utána legjobb esetben is 2-3 napig gulyáslevest eszünk...

csirkepaprikás recept 4 személyre

1 jó fej hagyma
2 ek olivaolaj
2-3 ek pirospaprika (lehet csípös is)

ízlés szerint 2-3 ek piros arany és só
kevés víz, hogy a paprika és a hús ne égjen oda
személyenként (legalább egy, de inkább kettö) csirkecomb
(ha valaki, mint a párom abszolut csirkecsont-ellenes, akkor lehet mellehús is)

egy pohár tejföl
1 kk liszt

a hagymát apróra vágom, egy kis olajon üvegesre pirítom. leveszem a tüzröl, hozzáadom a pirospaprikát (esetleg a piros aranyat) és egy kevés vizet. visszateszem a tüzre és hozzáadom a húst. kicsit megsózom. kb. 35-45 perc alatt puhára sütöm a húst, ügyelve arra, hogy ne égjen le. idönként öntök hozzá egy pici vizet. ha hús megpuhul (=a csontról elkezd leválni a bör), elkeverem a lisztet a tejföllel egy kis tálkában, majd egymás után evökanalanként a húsos serpenyöböl a lisztes tejfölhöz adagolok kb. 10 evökanál szószt és simára keverem. ezután a serpenyöbe öntöm a tejfölös-lisztes-szószos keveréket és 1-2 percig tovább fözöm a húst. ez egy kicsit furcsán hangzik. a szakácskönyvekben csak annyi szokott állni, hogy adjuk a liszttel elkevert tejfölt a húshoz, de tapasztalataim szerint akkor a maga a szósz az esetek többségében csomós lesz. tapasztalataim szerint, ha a lisztteöl összekevert tefölhöz apránként hozzáadjuk a meleg/ forró szósz egy részét, és a leveréket csak így adjuk a húshoz, az eredmény tökéletesen csomómentes lesz (persze csak akkor, ha a lisztet sikerült a tejföllel csomómentesre elkevernünk). 1-2 percig összeforraljuk.

nokedli 4 személyre

2 tojás
csipetnyi só
(csipetnyi kurkuma)
liszt
víz

egy kézi habverövel felverem a tojásokat egy pici sóval. (egy csipetnyi kurkuma kellemes sárgaszínt kölcsönöz, de nem feltétlenül szükséges.) egymás után (váltogatva) annyi lisztet és vizet adok hozzá, amennyit a tojások felvesznek. a konzisztenciája olyan legyen, hogy a habveröröl lassan + nehézkesen essen le a tészta. 20 percig állni hagyom, majd forrásban lévö sós vízbe szaggatom és fözöm ki a nokedlit.

p.s.: szerintem a legfinobabb, ha a maradék húst, szóssza és nokedlival másnap együtt megmelegítjük…