mint tegnap írtam, elköltöztem a wordpress-re, ahol ugyan kezdem jól érezni magam, csak elég lassan látom át az összefüggéseket, nem találok funkciókat, amiket itt megszoktam. 
ha valaki olvassa még ezt a bejegyzést és tudna egy kicsit segíteni, nagyon megköszönném.
addig is amíg minden elkészül, köszönöm a türelmeteket és kívánok mindenkinek kellemes hétvégét.
mindenkinek van legalább egy olyan étele, amit nem szokott megosztani másokkal, mert mások nem szeretik. meg talán azért is, mert nem egy nagy szám. mármint az a bizonyos étel. mégis olyan jól esik néha. nálam ezek egyike a paradicsomos hal. csakis akkor szoktam enni, ha egyedül vagyok. amolyan igazi “agglegény”-ebéd vagy vacsora – nem csak férfiaknak.
az egyetlen, ami el szokott gondolkoztatni, hogy a macskák is odavannak érte. érdekes módon kevésbé a halért, mint a paradicsomos szószért…
Aki a 90-es években kombuchát nevelgetett, annak talán nem bizarr ötlet a kristálygomba levének fogyasztása sem. Egy Japánból, esetleg a Kaukázusból származó gombáról van szó (nem tudom, melyik forrásnak higyjek), más néven: vízalapú kefirgomba, vízikefir, japánkristály, kristály-gomba, "Japán Tengeri Kristály" gomba, Japanese water crystals, Japanese water grains, water kefir angol, tibi [japán], amely hasznos tejsavbaktériumainak köszönhetően hozzájárul a szervezet méregtelenítéséhez, így erősíti az immunrendszert és javítja a közérzetet.
Egy hete olvastam először a kristálygombáról, és szerdára már meg is érkezett a sajátom. Egy aukciós oldalról rendeltem, és teljesen ingyen jutottam hozzá: annyira szapora lény, hogy akinek van, szívesen adja, csak vigyék. Külsőleg leginkább a szilikonos macskaalomhoz hasonlított, az állaga pedig kocsonyás volt. Szegénykét eléggé megviselte a postán töltött másfél nap, ezért gyorsan elkészítettem a tápoldatát. Ehhez egy szép, direkt erre a célra vásárolt üvegkancsóba kanalaztam a gombát, tettem rá 4 evőkanál kristálycukrot, 10 szem biomazsolát, és két negyedbe vágott fél biocitromot (félbevágva nem fért volna be a kancsó száján). Az egészet felöntöttem bő egy liter frissen szűrt vízzel (a gomba kényes jószág, nem szereti a kemény csapvizet), aztán ma reggelig próbáltam elfelejteni, hogy a homályos, bugyborkékos italt, ha rendeltetésszerűen kívánom alkalmazni, előbb-utóbb el kell fogyasztanom. A nézegetése viszont sok örömet okozott, a gombám szemmel láthatóan túltette magát a költözés okozta sokkon, és szépen gyarapodott.
Ma reggel úgy éreztem, elérkezett az idő a csodaital megkóstolására. A megerjedt tápoldatot leszűrtem egy másik üvegkancsóba, a citrom levét belecsavartam, a kristálygombát átmostam, a mazsolákat kidobtam, és friss mazsolás cukoroldatba helyeztem (3 nap alatt 3 evőkanál gombából 5 evőkanál lett). A mosogatás után nem maradt más hátra, csak a kóstolás. Erjedt, édes, kefírszerű lé volt, ami azonban behűtés után meglepően finomnak bizonyult. Gondolkoztam, hogyan lehetne kicsit "feldobni" a következő adagot, és egyelőre két ötletem támadt: citrom nélkül készítem, és csak közvetlenül fogyasztás előtt csavarok bele valamilyen citrusfélét (így több lesz a C-vitamin tartalma), illetve talán erjesztek egy adagot víz helyett zöld teával (igen, a kombucha ihletett meg).
ps.: Azt hiszem van egy kis félreértés a megnevezést illetően, ami nem csoda, hiszen nagyon sok helyen keverik a gombákat.
Szóval van két tejalapú, kaukázusi ill. tibeti
van egy vízalapú, aminek a neve a japán kristálygomba.
Kaukázusi kristálygomba nincs, attól függetlenül, hogy ihatják ott is.
vannak (munka)napok, amelyeket legjobb lenne kitörölni a naptárból, még mielött elkezdödnek. igaz, ennek megítélése viszonyítástól is függhet. én pl. a tegnapi napról is azt gondoltam, hogy ki kéne törölni a kalendáriumból, de a mait megélve a tegnapi kifejezetten rózsás volt. ilyen napokon jó tudni, hogy van minek örülni. pl. a hétvégén készült szeder-fagyinak.
vasárnapi biciklitúránkat “szeder-túrának” terveztük. még a nyár elején fedezvén fel egy remek helyet, ahol egy hosszú földút mellett hatalmas szederbokrok növekedtek. amelyek amióta arra jártunk legalább duplájára nöttek. a szedernek megvan az a tulajdonsága, hogy kelleti ugyan nagyon magát, de gyümölcseit úgy növeszti, hogy az ember a lehetö legnehezebben juthasson hozzá. engem mindenesetre már a színe is elvarázsol. emlékszem egyszer régen a nyári szünidöben unokatestvéremmel biciklizve leltünk egy remek tarlómenti szeder-lelö-helyre. többször is fordultunk, felszerelve beföttesüvegekkel, hogy nagymamámhoz hazavigyük a zsákmányt, amelyböl még aznap finom szeder-szörp készült 
majdnem teleszedett müanyag dobozomat ejtem le utolsóelötti pillanatban telistele szép szeder-szemekkel.
elkészítése 4 személyre:
16 dkg cukorot felforraltam 1,6 dl vízzel, belecsafartam egy fél citrom levét, majd hütöben tettem egy órára. ezután 25 dkg szedret megmostam, botmixerrel pürésítettem, egy szürön átnyomkodtam (hogy a magok ne legyenek benne), majd a cukorsziruppal és 10 dkg mascarponéval botmixerrel összekevertem. fagylaltgépben 25 perc alatt fagyivá hagytam válni.
a múlt hét csütörtökjén volt az itteni nyár legmelegebb napja. annyira felhevült a levegö, hogy éjszakára komoly viharelörejelzést adtak ki. persze arra nem számítottunk, hogy ennyire komoly lesz a dolog. éjfél utántól a hálószobánk nyitott erkély ajtaján át “hallgattuk” a dörgést, néztük a villámlást. amikor egy óra után kezdtünk elszenderedni hirtelen napvilágos lett a szobában és az eddigieknél hatalmasabbat dörgött az ég. az volt az a pillanat, amikor becsapott a villám. 
nem is szeretek rá gondolni, mi minden történhetett volna még ebben a régi házban, amelynek a padlása nagyrésze fából van. szerencsére mi megúsztuk egy kisebb lyukkal a plafonon és néhány nap internet-szünettel. eltekintve az afeletti bosszúságtól, hogy néhány elektromos eszközünk nem élte túl a villámcspást.
akinek van kedve 36 fokban bekapcsolni félórára a sütöt, ilyen finomságot vacsorázhat egy pohár behütött fehérbor kíséretében:
hozzávalók egy 30 cm-es formához: 3 db leveles tésztalap (fél csomag), 20 dkg reszelt sajt, paradicsom, oregánó, só, bors.
a levelestészta lapokkal kibélelem a kisütöpapírozott formát. megszórom a reszelt sajttal, majd rárakom a félbevágott paradicsomot (ha kissebbek, ha nagyobbak, akkor karikákra vágom öket), sózom, borsozom, oregánóval megszórom és 200 fokon 30 percig sütöm. 
rabul ejtettek a színes répák. ez a három szín egymás mellett egyfolytában gondolkodásra késztet, mit is lehetne még készíteni belöle. a hütöt pedig folyton nyitogatom, hogy megnézzem, milyen szép is az a céklaszínü répa. ezt a receptet azoknak ajánlom, akik szeretik az ázsiai jellegü ízeket – és a könnyü+gyors nyári salátákát, ha este kilenckor még 26 fokot mutat a hömérö. nyugodtan készíthetö normális répából. 
hozzávalók: a képen látható mennyiségü répa reszelve
az öntethez: 1 citrom + 1 narancs leve, 1 tk méz, 2 cikk fokhagyma, 1 darabka friss gyömbér, olívaolaj, só – botmixerrel összekeverve (nagyon szép színe lesz). jó sok friss petrezselyemzöld
tálaláskor: néhány római salátalevél, néhány koktél paradicsom, egy marék pirított dió.
a lényeg, hogy a reszelt répát a dresszinggel és a petrezselyemzölddel legalább 1 órát állni.
