nokedli

S.O.S

2009-08-29T09:29:00.003+01:00

mint tegnap írtam, elköltöztem a wordpress-re, ahol ugyan kezdem jól érezni magam, csak elég lassan látom át az összefüggéseket, nem találok funkciókat, amiket itt megszoktam. ha valaki olvassa még ezt a bejegyzést és tudna egy kicsit segíteni, nagyon megköszönném.

addig is amíg minden elkészül, köszönöm a türelmeteket és kívánok mindenkinek kellemes hétvégét.

elköltözöm

2009-08-28T15:53:00.002+01:00

ide:

http://nokedlis.wordpress.com/

paradicsomos hal

2009-08-28T11:49:00.002+01:00

mindenkinek van ~~legalább~~ egy olyan étele, amit nem szokott megosztani másokkal, mert mások nem szeretik. meg talán azért is, mert nem egy nagy szám. mármint az a bizonyos étel. mégis olyan jól esik néha. nálam ez~~ek egyike~~ a paradicsomos hal. csakis akkor szoktam enni, ha egyedül vagyok. amolyan igazi “agglegény”-ebéd vagy vacsora – nem csak férfiaknak. az egyetlen, ami el szokott gondolkoztatni, hogy a macskák is odavannak érte. érdekes módon kevésbé a halért, mint a paradicsomos szószért…

kristálygomba

2009-08-27T08:00:00.001+01:00

Aki a 90-es években kombuchát nevelgetett, annak talán nem bizarr ötlet a kristálygomba levének fogyasztása sem. Egy Japánból, esetleg a Kaukázusból származó gombáról van szó (nem tudom, melyik forrásnak higyjek), más néven: vízalapú kefirgomba, vízikefir, japánkristály, kristály-gomba, "Japán Tengeri Kristály" gomba, Japanese water crystals, Japanese water grains, water kefir angol, tibi [japán], amely hasznos tejsavbaktériumainak köszönhetően hozzájárul a szervezet méregtelenítéséhez, így erősíti az immunrendszert és javítja a közérzetet.

Egy hete olvastam először a kristálygombáról, és szerdára már meg is érkezett a sajátom. Egy aukciós oldalról rendeltem, és teljesen ingyen jutottam hozzá: annyira szapora lény, hogy akinek van, szívesen adja, csak vigyék. Külsőleg leginkább a szilikonos macskaalomhoz hasonlított, az állaga pedig kocsonyás volt. Szegénykét eléggé megviselte a postán töltött másfél nap, ezért gyorsan elkészítettem a tápoldatát. Ehhez egy szép, direkt erre a célra vásárolt üvegkancsóba kanalaztam a gombát, tettem rá 4 evőkanál kristálycukrot, 10 szem biomazsolát, és két negyedbe vágott fél biocitromot (félbevágva nem fért volna be a kancsó száján). Az egészet felöntöttem bő egy liter frissen szűrt vízzel (a gomba kényes jószág, nem szereti a kemény csapvizet), aztán ma reggelig próbáltam elfelejteni, hogy a homályos, bugyborkékos italt, ha rendeltetésszerűen kívánom alkalmazni, előbb-utóbb el kell fogyasztanom. A nézegetése viszont sok örömet okozott, a gombám szemmel láthatóan túltette magát a költözés okozta sokkon, és szépen gyarapodott.

Ma reggel úgy éreztem, elérkezett az idő a csodaital megkóstolására. A megerjedt tápoldatot leszűrtem egy másik üvegkancsóba, a citrom levét belecsavartam, a kristálygombát átmostam, a mazsolákat kidobtam, és friss mazsolás cukoroldatba helyeztem (3 nap alatt 3 evőkanál gombából 5 evőkanál lett). A mosogatás után nem maradt más hátra, csak a kóstolás. Erjedt, édes, kefírszerű lé volt, ami azonban behűtés után meglepően finomnak bizonyult. Gondolkoztam, hogyan lehetne kicsit "feldobni" a következő adagot, és egyelőre két ötletem támadt: citrom nélkül készítem, és csak közvetlenül fogyasztás előtt csavarok bele valamilyen citrusfélét (így több lesz a C-vitamin tartalma), illetve talán erjesztek egy adagot víz helyett zöld teával (igen, a kombucha ihletett meg).

ps.: Azt hiszem van egy kis félreértés a megnevezést illetően, ami nem csoda, hiszen nagyon sok helyen keverik a gombákat.
Szóval van két tejalapú, kaukázusi ill. tibeti
van egy vízalapú, aminek a neve a japán kristálygomba.
Kaukázusi kristálygomba nincs, attól függetlenül, hogy ihatják ott is.

szeder-fagylalt

2009-08-26T20:27:00.003+01:00

vannak (munka)napok, amelyeket legjobb lenne kitörölni a naptárból, még mielött elkezdödnek. igaz, ennek megítélése viszonyítástól is függhet. én pl. a tegnapi napról is azt gondoltam, hogy ki kéne törölni a kalendáriumból, de a mait megélve a tegnapi kifejezetten rózsás volt. ilyen napokon jó tudni, hogy van minek örülni. pl. a hétvégén készült szeder-fagyinak.

vasárnapi biciklitúránkat “szeder-túrának” terveztük. még a nyár elején fedezvén fel egy remek helyet, ahol egy hosszú földút mellett hatalmas szederbokrok növekedtek. amelyek amióta arra jártunk legalább duplájára nöttek. a szedernek megvan az a tulajdonsága, hogy kelleti ugyan nagyon magát, de gyümölcseit úgy növeszti, hogy az ember a lehetö legnehezebben juthasson hozzá. engem mindenesetre már a színe is elvarázsol. emlékszem egyszer régen a nyári szünidöben unokatestvéremmel biciklizve leltünk egy remek tarlómenti szeder-lelö-helyre. többször is fordultunk, felszerelve beföttesüvegekkel, hogy nagymamámhoz hazavigyük a zsákmányt, amelyböl még aznap finom szeder-szörp készült

– sok-sok üveggel. a mai napig nem tudom láttam olyan sok szedret újra…. vagy búzamezö szélén, vagy folyóparton, de legalábbis kissebb-nagyobb szakadék szélén nö a legjobban. ahol meg hozzáférne az ember, ott derékig ér a csalán. az én jobb karom és lábam még mindig úgy néz ki, mintha egy macskahaddal verekedtem volna össze. a legjobban mégis attól féltem, hogy a ~~majdnem~~ teleszedett müanyag dobozomat ejtem le utolsó~~elötti~~ pillanatban telistele szép szeder-szemekkel.

elkészítése 4 személyre:

16 dkg cukorot felforraltam 1,6 dl vízzel, belecsafartam egy fél citrom levét, majd hütöben tettem egy órára. ezután 25 dkg szedret megmostam, botmixerrel pürésítettem, egy szürön átnyomkodtam (hogy a magok ne legyenek benne), majd a cukorsziruppal és 10 dkg mascarponéval botmixerrel összekevertem. fagylaltgépben 25 perc alatt fagyivá hagytam válni.

derült égböl villámcsapás

2009-08-25T19:55:00.004+01:00

a múlt hét csütörtökjén volt az itteni nyár legmelegebb napja. annyira felhevült a levegö, hogy éjszakára komoly viharelörejelzést adtak ki. persze arra nem számítottunk, hogy ennyire komoly lesz a dolog. éjfél utántól a hálószobánk nyitott erkély ajtaján át “hallgattuk” a dörgést, néztük a villámlást. amikor egy óra után kezdtünk elszenderedni hirtelen napvilágos lett a szobában és az eddigieknél hatalmasabbat dörgött az ég. az volt az a pillanat, amikor becsapott a villám. nem is szeretek rá gondolni, mi minden történhetett volna még ebben a régi házban, amelynek a padlása nagyrésze fából van. szerencsére mi megúsztuk egy kisebb lyukkal a plafonon és néhány nap internet-szünettel. eltekintve az afeletti bosszúságtól, hogy néhány elektromos eszközünk nem élte túl a villámcspást.

tarte aux tomates

2009-08-20T21:11:00.002+01:00

akinek van kedve 36 fokban bekapcsolni félórára a sütöt, ilyen finomságot vacsorázhat egy pohár behütött fehérbor kíséretében:hozzávalók egy 30 cm-es formához: 3 db leveles tésztalap (fél csomag), 20 dkg reszelt sajt, paradicsom, oregánó, só, bors.

a levelestészta lapokkal kibélelem a kisütöpapírozott formát. megszórom a reszelt sajttal, majd rárakom a félbevágott paradicsomot (ha kissebbek, ha nagyobbak, akkor karikákra vágom öket), sózom, borsozom, oregánóval megszórom és 200 fokon 30 percig sütöm.

répasaláta

2009-08-18T20:58:00.002+01:00

rabul ejtettek a színes répák. ez a három szín egymás mellett egyfolytában gondolkodásra késztet, mit is lehetne még készíteni belöle. a hütöt pedig folyton nyitogatom, hogy megnézzem, milyen szép is az a céklaszínü répa. ezt a receptet azoknak ajánlom, akik szeretik az ázsiai jellegü ízeket – és a könnyü+gyors nyári salátákát, ha este kilenckor még 26 fokot mutat a hömérö. nyugodtan készíthetö normális répából. hozzávalók: a képen látható mennyiségü répa reszelve

az öntethez: 1 citrom + 1 narancs leve, 1 tk méz, 2 cikk fokhagyma, 1 darabka friss gyömbér, olívaolaj, só – botmixerrel összekeverve (nagyon szép színe lesz). jó sok friss petrezselyemzöld

tálaláskor: néhány római salátalevél, néhány koktél paradicsom, egy marék pirított dió.a lényeg, hogy a reszelt répát a dresszinggel és a petrezselyemzölddel legalább 1 órát állni.

bárányfilé másként

2009-08-17T21:38:00.001+01:00

vasárnap este egy nagyon merész vállalkozásra adtam a fejem. a tökéletes bárányfilét szerettemm volna még jobbá tenni. mintegy meglepetés vacsoraként páromnak, a kerékpáros versenyen való remek szereplésért. ehhez tudni kell, hogy nálunk évek óta csak ez a “tökéletes bárány” kerül az asztalra: rózsaszínre sütve, rozmaringos-fokhagymás-olívaolajos-citromos pesztóval, ~~amelyben a rozmaring mellett csak a fokhagymából van több.~~ ez így annyira perfekt, hogy bármi más csak ronthatna rajta. most elöször próbálkoztam valami mással: a 2-3 perc alatt natúr kisütött bárányfiléket egy diós-petrezselymes pesztóval fedtem be és toltam 10 percre forró sütöbe. éppen csak annyira, hogy a pesztó kicsit megpiruljon, a bárány viszont még ne süljön át teljesen ~~és semmiképp se legyen száraz.~~ hozzávalók: személyenként 2 bárányfilé, 2-3 perc alatt forró olajban sütve, a pesztóhoz: dió, petrezselyemzöld, fokhagyma, olívaolaj, só, bors összeturmixolva. köret: padlizsán, cukkini, paradicsom, 30 perc alatt 220 °c-on olívaolajjal, sóval, kevés citromlével a sütöben megsütve és 10 dkg árpagyöngy (fözési ideje: 40 persütötc). a pezstóval beborított bárányt 10 percre beteszem a sütöbe, amely még meleg a padlizsános zöldségtöl. az utolsó 5 percre felkapcsolom a sütöt 250 °C-ra 8ha van, grill-funkcióra- vigyázzunk, ne égjen meg, a dió gyorsan keserü lehet). mit mondjak, szép is lett és nagyon finom is. az ünnepeltnek is nagyon tetszett.

joghurtos jégkrém

2009-08-16T10:12:00.001+01:00

még nem hevertem ki a fagyigéppel kapcsolatos kudarcot. ha már fagyigép nincs, lett leárazott jégkrém-készítö szilikonos forma. ízbolygónál láttam egy joghurtos jégkrém-receptet, amelyet kipróbálásra alkalmasnak találtam. annál is inkább, mert minden hozzávaló volt itthon: hozzávalók (6 adag, ár: ca. € 1,20)

1,5 kis pohár natúr joghurt
2-3 tk méz (ìzlés szerint)
1/2-1 lime (ízlés szerint)
1-2 ek gyümölcsszörp
valamilyen gyümölcs (nálam eper volt)
jégkrémkészítő forma

a joghurtot összekevertem a lime levével és 1 tk mézzel, majd a formákba adagoltam a kb. harmadát és meglöttyintettem gyümölcsszörppel. a maradék joghurtot összeturmixoltam a gyümölccsel. édesítettem mézzel, savanyítottam egy kis lime lével, majd elosztottam a jégkrémformákban. belenyomkodtam a pálcikát és betettem a fagyasztóba. nálam sajnos egy óra múlva még nem fagyott meg eléggé. így elfelejtkeztem róla, és csak egy héttel késöbb jutott újra eszembe. így legalább jól meg fagyott. a lányoknak tutira ízleni fog.

van valakinek egy jó tippje, hogyan lehet könnyen kiszedni a formából?? én legalább öt percig szerencsétlenkedtem vele…

161.oldal 5. mondat

2009-08-15T13:09:00.001+01:00

duende csábított el a játékra, amelynek szabálya csak annyi, hogy csapd fel az általad épp most olvasott könyved 161. oldalát, olvasd el az 5. mondatot és tedd fel a blogodra. ez az én 5. mondatom:

“ha tehát ismer egy skizofrén jellemü embert, ne terhelje túlzásba vitt jelenlétével vagy túl sok szöveggel, de azért idöröl idöre látogassa, hívja meg vendégségbe vagy vigye magával valamilyen rendezvényre, így biztosítván, hogy a kapcsolati-kompetenciája müködöképes maradjon.”

a könyv, amely a fenti fotó jobb alsó sarkában némi fantiziával fellelhetö: francois lelord/ christophe andré: a teljesen normális örület avagy hogyan bánjunk nehéz természetü emberekkel (szabad-fordítás tölem, németül itt) címü müve. francois lelord a sikeres hector-könyvek szerzöje. a fenti könyvet nem egyedül írta, amely kicsit érzödik is s stíluson, nekem a hector-stílus jobban bejött. a könyv tartalma viszont izgalmas. fejezetröl fejezetre bemutatja az úgymond nehéz természetü emberek világát – ahogyan ök látják a dolgokat. ha kicsit megértjük, hogyan és föleg miért látja ki-ki másképpen a dolgokat, akkor talán nemcsak bosszankodunk paranoiás, kényszerbeteg, skizofrén, depressziós, bizonytalan, félénk, nárcisztikus, esetleg paszív-aggresszív kollégánkon, ismerösünkön, barátunkon, rokonunkon, akik mind-mind a saját szemszögükböl reagálnak (számunkra sokszor furcsán és sokszor idegölöen) a mindennapos eseményekre , hanem kicsit megértjük, miért lettek olyanok, amilyenek. a könyv olvasásának eredményeként kifejleszthetünk olyan technikákat, amelyek segítségével megtanulhatjuk öket “normálisan” kezelni. egyébként biztosak lehetünk benne, hogy az ö nézöpontjukból, mi nem vagyunk normálisak. amivel eljutottunk az alapkérdéshez, hogy mi /ki is a normális…?

mégha a fentiek alapján úgy is tünhetne, hogy egy pszichológiai zavarokról szóló komoly, tudományosnak hangzó könyvröl írtam, felhívnám a kedves olvasó figyelmét, hogy a könyv kifejezetten olvasmányos és szórakoztató. ki-ki 100% biztonsággal ráismerhet nem csak a “nehéztermészetü” másikra, hanem saját magára is. a két pszichológus szerzö remek görbe-tükröt tart ilyen módon az olvasó elé, hozzájárulva ezzel, hogy könnyebben boldoguljon az ember a “nehéz” másikkal és talán saját magával is.

tonhalas paradicsomos tészta

2009-08-15T10:56:00.001+01:00

megfigyeléseim szerint tonhalkonzerv két csoportba osztja az embereket. az egyik csoport kifejezetten kedveli, a másik kifejezetten utálja. vagy ha nem, akkor egészen egyszerüen nem eszi meg. nálunk az a helyzet, hogy én szeretem, mr. R. ki nem állhatja, a macskák pedig egyenesen imádják. szoktak is néha kapni, persze nem az olajos, hanem a “saját levében” tonhalas konzervet. olyankor soha nem tudok ellenállni a kísértésnek és néhány villányit elcsenek tölük. ez egyébként fordítva is igaz: ha emberi fogyasztásra bontok fel egy konzervet, adnom kell nekik is belöle, különben nem tudok a fözésre koncentrálni a nagy nyávogástól. a legtöbb macska teljesen odavan a konzervtonhalért. mint az élet egyéb jó dolgaira, erre is érdemes odafigyelni és csak módjával élvez(tet)ni, mivel a hal (és az egyéb tengeri herkentyük) többek között egy thiaminase nevü enzimet is tartalmaz, amely a macska szervezetében a B1-vitamint leépíti. különben ez érvényes az emberi szervezetre is, csak az ember ritkán képes napokon át kizárólag tonhallal táplálkozni. a macskák viszont hajlamosak igazi tonhal-junkievá válni és az összes többi kaját megtagadni. a következö tésztareceptben az a különös, hogy ha nem hangoztatom, nem szokták kitalálni, hogy tonhal van benne. mr. R. is jó étvággyal szokta enni – maga is mindig meglepödve azon, hogy se az illata, se az íze, se az állaga nem hasonlít az utált tonhalra. emelett gyors, olcsó, kiadós és a hozzávalók mindegyikét be lehet spájzolni, hogy alkalomadtán, ha nincs idö bevásárolni, vagy hirtelen kell a “semmiböl” vacsorát varázsolni, legyen mihez nyúlni.

hozzávalók 2 személyre: 1 kis fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, olívaolaj, 2-3 szál répa, 1 konzerv paradicsom, 1 tk cukor, só, bors, chili, oregánó, 1 konzerv tonhal (ízlés szerint 1 ek tejszín) parmezán, bazsalikom, 25dkg tészta (pl. rigatoni, penne stb.) (ár: cakk-pakk: € 3,50) az apróra vágott hagymát megfuttatom az olívaolajon, majd hozzáadom a karikákra vágott répát és az apróra vágott fokhagymát. megszórom egy teáskanál cukorral és 2 percig pirítom. hozzáadom a paradicsomot, füszerezem és 10-15 percig kis lángon fözöm. a legvégén lehet hozzátenni egy löttyintésnyi tejszínt, amely kerekebbé teszi a paradicsomszósz ízét. (söt van, aki esküszik rá, hogy a paradicsom okozta gyomorégést is megelözi). ezalatt megreszelem a parmezánt, kifözöm a tésztát. tálalás elött a paradicsomos szószhoz adom az olajtól lecsöpögtetett tonhalat, óvatosan átkeverem, max. 2 percig alacsony tüzön együtt fözöm, elzárom a tüzet és hozzákeverem a tésztát, hogy jól felvehesse a füszeres-tonhalas-paradicsomos szószt. tálaláskor megszórom parmezánnal és friss bazsalikommal.

ribizlitorta

2009-08-14T16:21:00.001+01:00

nem vagyok különösebben süteményfüggö és nem hinném, hogy rendszeres olvasóim az édességek miatt látogatnának. most mégis úgy alakult, hogy egy héten belül másodszor készítek édeset.

!!!ACHTUNG!!!

innentöl csak azok olvassák tovább, akik nem félnek a függöségek kialakulásától, mert ezek a kekszalapú torták kifejezetten veszélyesek. egyébként pedig csak elönyük van: nagyon gyorsan és változatosan elkészíthetök, kevés alapanyagot igényelnek, nem kell begyújtani a sütöt, mindenkinek nagyon ízlenek.

10 db porrá morzsolt babapiskótát összekevertem 6 dkg olvasztott vajjal, majd egy sütöpapírral kibélelt 14 cm-es tortaformába töltöttem és be tettem a hütöbe.

a krémhez összekevertem 10 dkg olvasztott fehér csokoládét 10 dkg mascarponéval (ha lett volna egy kis natúr joghurtom, azt is bele tettem volna). a tortalapot tele raktam ribizlivel, rákentem a krémet, majd a tetejét is megpakoltam ribizlivel. mivel mindez este nyolckor történt, éjszakára hütöbe tettem. 3 óra is elég lett volna, de kibírtam, hogy éjjel ne keljek fel megkóstolni. be kell vallanom, nehezemre esett.

mostan színes répákról álmodom…

2009-08-13T22:09:00.001+01:00

izgalmas színes répákra találtam: az egyik lilás színü, a másik citromsárga volt. na és persze az ismerös narancssárga. nem is kellett sokáig a fejem törni, mit is készíthetnék belölük, hiszen karnyújtásnyira volt egy szakajtó borsó, amelyböl ilyenkor nyáron csak és kizárólag borsóleves készülhet. így alakult ki a szemet gyönyörködtetö színkavalkád, amelynek hozzávalói:

10 szál kisebb répa (lehet benne petrezselyemgyökér is – sajnos itt nagyon ritkán van), 1 karalábé, 4 szem közepes krumpli, 30 dkg fejtett borsó, só, örölt paprika, petrezselyemzöld

a nokedlihez: 1 tojás, annyi liszt, amennyit felvesz, só

(ár: cakk-pakk: € 4,00)

1 liter sós vizet felforralok, majd beleteszem a karikákra vágott répát, a kockákra vágott karalábét. 5 percig lassú tüzön fözöm, ezalatt meghámozom és felkockázom a krumplit. majd hozzáadom a leveshez és 5 percig tovább fözöm. egy csipet örölt paprikát adok hozzá, majd a zöldborsót és további max. 5 percet fözöm. felönötm elegendö mennyiségü vízzel, ha kell, utánasózom. ezalatt gyorsan összekeverem a nokedlit: egy tojást összekeverek egy csipet sóval és 2 evökanál liszttel, ha szükséges, annyi lisztet adok hozzá, amennyit felvesz. ha több nokedlit szeretnék, adok hozzá egy kevés vizet és ennek megfelelöen több lisztet. amikor a zöldségek még roppanósak, beleszaggatom a levesbe a nokedlit, egy percet fözöm lassú tüzön, majd elzárom a tüzet és pár percet állni hagyom. (nem tüzforrón) petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

ez a gyors variáció volt, különben a zöldborsólevest már megénekeltem itt.

vörös sügér diós pesztóval

2009-08-12T21:42:00.001+01:00

néhány napig kényszerpihenön voltam valami vírus miatt. szerencsére engem csak közvetetten érintett. nem tudtam ugyanis használni a windows live writer-t. három estémbe került, míg sikerült meggyöznöm a a gépemet arról, hogy újra azt csinálja, amit én szeretnék.

a vörös sügér (en: sea perch, us: red snapper, fr: Barbier, de: Rotbarsch (innen)) szubtrópusi tengerekben él, az atlanti óceán és keleti/ délkeleti részén ugyanúgy megtalálható mint a földközi-tengerben és a fekete-tengerben. maximális hosszúsága elérheti a 120 cm-t, maximális súlya a 25 kg-ot. afrikában nagyon népszerü halfajta, a helyi konyhák egyik specialitása. gondolom, ez annak is köszönhetö, hogy filéje szálkamentes, húsa fehér és egyaránt alkalmas sütésre, fözésre vagy éppen párolásra.

mivel én az elmúlt hetekben többször (pl. itt) készítettem “bundát” a halnak, a sütöben sütés mellett döntöttem. annyira egyszerü egy kis különleges “pesztót” összeállítani, a halat bekenni vele és 15-20 perccel késöbb a sütöböl kivenni, hogy kár lenne nem tovább kísérletezni vele. újabbnál újabb ízeket kipróbálni. most így készült:

egy marék pirított dió, 1 kis cikk fokhagyma, 1 kis darab gyömbér, 6 levél bazsalikomlevél, 1 kevés csilipehely, egy csipetnyi só, 1 ek zsemlemorzsa

botmixerrel dolgoztam össze a hozzávalókat, majd a halfilékre kentem 0,5-1 cm vastagon. egy kiolajozott tepsiben 10 percig 170 °C-on, majd 5 percet 225 °C fokon grilleztem (jó odafigyelni, mert könnyen megéghet).

a köretet még mindezek elött készítettem: 1 cukkinit nagyobbacska kockákra vágtam, 2 édesköményt és 4 szál zöldhagymát ujjnyi vastagságúra, majd olívaolajon hirtelen megsütöttem egy nagy serpenyöben. csak éppeen annyira, hogy egy kis színt kapjon a zöldség. sóztam, borsoztam, majd 8 db kisebb paradicsomot negyedelve hozzáadtam, 2 szál rozmaringgal és pár szál oregánóval füszereztem. fedö alatt 5 percig pároltam, majd a kikapcsolt tüzhelyen lefedve állni hagytam, múig a hal elkészült. a zöldségek nagyon finoman roppanósak maradtak.

egy vörös sügér filé maradt meg, amelyet egy adag (maradék) zöldséggel másnap a munkahelyen fogyasztottam el – hidegen (már amennyire a legutóbbi napok hömérséklete hidegnek volt mondható 26-30°C). annyira, de annyira jó izü volt, hogy ennél jobb ebédet el sem tudok képzelni.

ár (3 böséges adag): vörös sügér (25 dkg 5 db volt) € 5,00, zöldség: € 3,00. egyebek (dió, fokhagyma, só, bors, gyömbér stb. – alapanyagok, amelyek majdnem mindig vannak ) nagyon böven számolva € 1,50.

áfonyás stracciatella-torta

2009-08-09T20:15:00.001+01:00

láttam már jó pár keksz alapú tortát, megpakolva gyümölccsel és mascarponéval. szépek is voltak, könnyünek is tüntek, de a mascarpone nekem nagyon zsíros és különben is kételkedtem benne, hogy a keksz a az olvasztott vajjal elég alapot ad-e a tortának. miután tegnap kipróbáltam tudom, hogy a dolog müködik. nagyon gyorsan elkészül (eltekintve a hütési idötöl) és igazán finom.

én a biztonság kedvéért mindjárt 2 tortaformával kezdtem (20 cm és 14 cm). gondoltam az egyiket viszem a szombat esti vacsorához, a másikat meg majd vasárnap eleszegetjük itthon. nem ez volt az elsö eset, amikor mennyiségileg kicsit túllöttem a célon. ami különben nem baj, mert a nagyobbik tortát holnap beviszem a munkahelyre, a lányok örülni fognak neki. a receptet leírom a kisebb mennyiségre (14 cm), ez két embernek egy hétvégére (tehát két napra) éppen elegendö. feltéve, ha mindketten mértékletesek, már ami az édességet illeti. ha mégsem vagy, ha több személyre készítjük, duplázzuk az adagot egy normál 28 cm-es tortaformához.

10 dkg kekszet betettem egy “újrazáródó” zacskóba és a sodrófával alaposan összeaprítottam zsemlemorzsaszerüre, majd összekeevertem 6 dkg olvasztott vajjal és belenyomkodtam a kisütöpapírozott tortaformába. amelyet aztán, míg a töltelék készült a hütöbe tettem. 10 dkg mascaponét konyhai robotgépben összekevertem 10 dkg krémsajttal, 15 dkg natúr joghurttal és 10 dkg olvasztott fehér csokival. amikor már alaposan összekevertem a krémet, beleszórtam 5 dkg késsel durvára vágott étcsokoládét. a tortalapot kiraktam annyi áfonyával, amennyi ráfért, majd rákentem a krémet. tálalásig (nálam ez 4 óra volt) a hütöben tartottam.

szombat esti láz

2009-08-09T14:28:00.001+01:00

tegnap este egy kedves barátommal föztünk. lassan évek óta visszatérö közös fözések ezek, amikor mindig készül valamilyen magyaros étel is, de kicsit másként, mint ahogyan azt hagyományos módon ismernénk. a tegnap esti elöétel egy avokádókrém volt. egy darab avokádóból készül, de simán elég lett volna négy embernek is elöételnek. még tiszta szerencse, hogy a föétel a nyári könnyüétel kategóriába tartozott:

a különleges és számomra teljesen szokatlan az volt benne, hogy nem a sárga/ fehér magyar paprika volt az alapja, hanem a sötétzöld holland. amely ráadásul, számomra szintén teljesen szokatlan módon, kockákra volt vágva. a héjától megszabadított paradicsommal és egy csipet sóval együtt került a tüzre és rövid fözés után került bele egy kevés apróra vágott hagyma (én a paprikához hasonlóan a hagymát is mindig karikákra vágom), egy kiskanál örölt paprika, egy kis csili és egy fél marék bazmati-rizs.

amikor már készen volt és a tüzet elzártuk alatta, került még hozzá egy kis gerezd fokhagyma, két sült és lehéjazott narancssárga paprika és egy fél szál vékony szeletekre vágott gyulai kolbász. tálaláskor pedig még egy kis olívaolajjal locsoltuk meg. én a zöldség szeletelési módján kívül “csak” annyiban készítem másként a lecsót, hogy nálam sosincs benne se rizs, se fokhagyma, se gyulai. nem beszélve az olívaolajról. viszont nálam mindig kerül rá a végén tojás. mindezektöl a különbségektöl eltekintve, annyira finom volt, hogy hamarosan elkészítem itthon is. annak ellenére, hogy a zöld holland paprikát soha tényleg ki nem állhattam. eddig.

ti hogyan készítitek a lecsót? héjastól vagy anélkül teszitek bele a paradicsomot + paprikát? karikára vagy csíkokra, netán kockákra vágva? tojással vagy tejföllel megbolondítva? fokhagymával vagy öröltpaprikával?

sajtos-sonkás omlett deluxe

2009-08-08T17:26:00.001+01:00

mr. ma délután egy evezös túrára ment, amely egy grilles estébe torkollik majd. mivel nem szoktam pontosan 12-re ebédet fözni (pláne, ha hétvégén elég késön reggelizünk, mint pl. ma), azon gondolkoztam, mit is tálalhatnék délre, ami gyorsan is megvan, és ráadásul ki is tart a grillvacsoráig. halvány gözöm sincs, hogy jutott eszembe az omlett. szerintem legalább tíz éve nem csináltam, elötte se sürün. gyerekkoromban reggelire ettünk néha és bár nem vagyok kifejezetten tojásrajongó, csak jó emlékeim vannak róla. igaz én csakis sajttal (trapistasajt apró kockákra vágva, hogy olyan jó folyós legyen) és sonkával tudom elképzelni.

hozzávalók 2 személyre

(€ 5,93 inkl. 2 zsemle)

5 tojás (€ 0,90)

2 szál zöld hagyma (€ 0,20)

4 db szárított paradicsom (€ 0,10)

3 szelet fött sonka (€ 0,45)

10 dkg cheddar (€ 2,29 – bármilyen más sajt is jó)

5 dkg vaj (€ 0,20)

petrezselyemzöld, bors, örölt paprika

a gyors salátához: 3 paradicsom (€ 0,50) és egy uborka (€0,69), 2 ek olívaolaj, 1 ek borecet, só, bors

2 dkg vajon 2 perc alatt megfuttatom a karikákra vágott zöldhagymát és a felkockázott sonkát, majd hozzáadom az apróra vágott szárított paradicsomot. a tojásokat egy villával lazán felverem, belekeverem a sonkát, zöldhagymát, paradicsomot és a felkockázott sajtot. borsozom és paprikázom, majd visszaöntöm a serpenyöbe, amelybe elözöleg beletettem a maradék vajat. kb 5 perc alatt készre sütöm. aki nagyon bátor (vagy aki tudja), az egyszer megfordíthatja közben az omlettet. sózni csak az asztalnál (kóstolás után) sózzuk, mert a sonka, szárított paradicsom és a sajt is elég sósak.

a salátához csak felkockázom az uborkát és a paradicsomoot, öntök rá egy kevés olajat, ecetet, sózom, borsozom. épp elkészül, míg megsül az omlett.

hip, hip, hurráá!!

2009-08-06T20:13:00.001+01:00

ma este nekimerészkedtem és megnéztem hogy áll a szombaton bekészített kovászos uborka. valahol azt olvastam, hogy “jó idöben egy hét alatt elkészül” – így a hétvégére terveztem jobban szemügyre venni. aztán ma láttam (itt), hogy idöjárástól, napsütéstöl függöen pár nap alatt elkészül.

igyekeztem is ma idöben hazajönni, mert szombattól itt olyan kánikula van, hogy már attól féltem minden perc túl sok lesz az uborkáimnak.

szerencsére minden remekül müködött, az illata 100% kovászos uborka illat. kóstolni még csak langyosan tudtam, de már hül és alig bírom kivárni, hogy hidegen is megkóstolhassam.

kovászos uborka

2009-08-06T09:00:00.000+01:00

mindazoknak, akik velem együtt aggódnak, hogyan sikerül életem elsö kovászos uborkája, jelenthetem, hogy remekül néz ki. egyszer már le is vettem a tányérkát a tetejéröl, hogy bele szagolhassak. az illata kellemesen emlékeztetett gyerekkorom régi kovászos uborkáira (aminek sokáig nem voltam nagy rajongója, de aztán egyszer csak…). szóval, szerintem nagyon szépen érik.

a kép még a hétvégén készült, most már elég zavaros az üveg…. szorítsatok tovább…. köszönöm…

zöldséges sült egytál

2009-08-05T19:58:00.001+01:00

a szokásos “kinyitom a hütöt, mi van benne?”-alapon készült a ma esti vacsora.

hozzávalók + ár 2 személy részére:

2 db közepes cukkini: € 0,80

4 db paradicsom: € 0,70

3 db cikória: € 1,20

4 szelet sonka: € 0,90

egy marék reszelt sajt (maradék sajtból)

3 ek olívaolaj, só, bors.

elkészítési idö: 30 perc

míg a sütö 200 °C-ra felmelegszik kiolajozok egy höálló formát és belefektetem a félbevágott, keserü részétöl megszabadított cikóriát, ujjnyi vastagságúra vágom a cukkinit, cikkekre a paradicsomot, majd ezeket is elrendezgetem a tálban, sózom, borsozom, meglocsolom olívaolajjal és 10 percre a sütöbe tolom. ezalatt megreszelem a sajtot és a sonkát darabokra tépdesem. mindezt rászórom az elösütött zöldségre és további 10-12 percig sütöm. mi csak így “magában” ettük, de lehetett volna hozzá fött rizst vagy friss kenyeret is fogyasztani.

a tökéletes saláta: cézár saláta

2009-08-04T22:06:00.001+01:00

nincs finomabb nyári vacsora egy jól sikerült salátánál. szerencsére ezen a téren nem vagyunk válogatósak: egy finom zöldalapú saláta mindig jöhet. az esetek 90 %-ában a saláta véletlenszerüen abból áll össze, ami éppen itthon van. nem is szoktam salátarecepteket böngészni elötte: apróra vágom a hütö kincseit, összerázom egy lekvárosüvegben az öntet hozzávalóit. ezalatt éppen megpirul egy marokra való olajos mag. ha flancolunk, parmezán is kerül a tetejére.

pár napja olvastam a cézár salátáról és azóta ott keringett a fejemben. nekem a cézár saláta eddig csak annyit jelentett, hogy van benne római saláta, kruton és parmezán. a büvös szakácstól tudom, hogy ez ennél sokkal több. persze miután ma este a munkából hazakerekeztem nem volt kedvem a neten keresgélni. így inkább szakácskönyvben így nagyon megörültkeresgettem és nagyon megörültem, amikor végre a tizedikben ezt a (nekem autentikusnak tünö) receptet találtam. lévén benne szardella és lágy tojás – ennyi maradt még meg a büvös szakács olvasatakor.

én így készítettem 2 személyre: 2 római salátát 2 cm-es csíkokra vágtam. ezalatt megpirítottam és apróra tördeltem 4 szelet bacont. a maradék zsiradékhoz 2 evökanál olívaolajat öntöttem, amelyen 2 cikk fokhagymát kicsit megpirítottam, majd beledobtam 2 szelet 1x1 cm-esre vágott kenyeret –így készült el a házi kruton.

az öntet hozzávalóit nagyon alaposan egy mini-habverövel kevertem össze: 8 ek olívaolaj, 2 apróra vágott szardellafilé, 4 ek citromlé, egy lágy tojás (1 percig föztem) – ha lett volna worcester-szószom azt is tettem volna bele, így maradt egy csipet csili és gyömbér, só és ízlés szerint só. utóbbival érdemes vigyázni, mert a szardella is elég sós.

a római salátát óvatosan összekevertem a baconnal, ráöntöttem a dresszinget és megszórtam a krutonnal és parmezán- forgáccsal. a nyáresti 24 °C-fokban egy pohár behütött szürke barát kíséretében ez maga a tökéletes saláta! vigyáznunk is kellett, nehogy hívatlan vendégek belekóstoljanak:

tojások…

2009-08-02T13:07:00.001+01:00

kíváncsi lennénk, másoknak is sikerült-e már 2 (azaz kettö) darab tojást a mosogatógép mögé ejtenie? ugye nem kell külön elmesélnem, milyen remek dolog aztán az ebadta tojásokat onnan kikaparni? mert ugye ~~nem is értem miért,~~ mire a járólapra leértek már nem voltak egyben. mondjuk nem a tojások tehettek róla, hogy olyan bizonytalan pozícióban kerültek egy tálcára, amely persze ~~mint várható v~~ kicsit megbillent – ami a tojásoknak elég is volt. “ami leeshet, az le is fog esni” (murphy után szabadon).

1.folyománya: “és ha eltörhet, akkor tutira el is fog törni”.

2.folyománya: “ha a leglehetetlenebb helyekre elvileg befolyhat, gyakorlatilag is be fog folyni”.végülis még örülhettem, hogy a dolog ilyen szerencsés kimenetellel végzödött. akár mind a 8 tojás is leeshetett volna. és az is milyen jó, hogy a mosogatógépen kívül csak az hütögépet és a tüzhelyet kellett elhúzni ahhoz, hogy felszedjem/-moshassam a tojásokat. meg így legalább hozzáfértem ezen gépek minden oldalához, amelyeket így ~~könnyedén~~ le tudtam mosni, zsíroldani… mindigh elcsodálkozom, mennyi trutymó ragad le az ilyen helyeken. meg is szoktam fogadni, hogy minimum évente mindent elöhúzogatok és tisztítok. aztán általában kivárom, hogy rákényszerítsen valami ilyesmi és akkor meg kell csinálnom… na de vasárnap reggel??? imádom a hétvégét és imádok a konyhában tenni-venni!

planten un blomen avagy a nagyvárosi élet elönyei

2009-08-02T08:30:00.000+01:00

a nagyvárosi élet elönyeihez tartozik, hogy az ember akár minden este valami színes kulturális programon vehet részt. az pedig külön öröm, hogyha a lakóhelytöl gyalogosan 10 percre elérhetö a város egyik legnagyobb (47 hektár) pihenöparkja a planten un blomen.

az egykori “zoologischer garten”-t 1930-tól kezdödöen alakították át az akkoriban divatos nép-parkká, majd a késöbbi évtizedek során 3 nemzetközi kertészeti kiállításnak is adott helyet és azóta is folyamatosan (át)épül. van benne többek között japánkert teaházzal, rózsakert, gyógynövénykert, trópusház, zenepavillon, egy hatalmas játszótér – mindez telistele szebbnél szebb virágágyásokkal, egzotikus cserjékkel és fákkal, tavakkal és frissen csobogó patakokkal, (vízi)madarakkal – órákon át lehet bolyongani, megpihenni a számos árnyas vagy napos padok egyikén, a zöld füben heverészni és figyelni a flora és fauna megannyi csodáját. mindezt a város közepén a tévétorony tövében.

nyáron minden este 22 órától "wasserlichtkonzert”-et tartanak (=zenés-fényjátékos-vízi- koncert - aki tudja a magyar megfelelöjét, kérem írja meg), amely a szó legszorosabb értelmében színes: egy ilyen langyos nyári estén igazán hüsítö és békés kikapcsolódás sok-sok emberrel egy nagy parkban a gyepen üldögélve hallgatni a zenét, a fényjátékban és a csillagos égben váltakozva elmerülni:

kovászos uborka

2009-08-01T17:13:00.001+01:00

modorosság ide vagy oda gasztrobloggernek lenni nagyon jó. míg sokan mások napról napra azon törik a fejüket, hogy mit is fözzenek másnap, a gasztrobloggernek 1001 ötlete van, ráadásul ehhez még naponta 1001 ötletet kap más gasztroblogger-oldalról. és akkor még nem vettem számításba a rokkanásig szakácskönyvekkel teli polcokat, mert ugye a lelkiismeretes blogger csak belenéz néhanapján egyikbe-másikba. de legalábbis a szakácsok könyvébe. de ha még ez sem lenne elég, akkor ott vannak az idényreceptek, amit ugye idén is idényben KELL megcsinálni. különben nem nyár a nyár. és mikor lenne máskor kovászos uborka, ha nem a rekkenö höségben?

emelett a gasztrobloggernek a szimpla bevásárlás is örömöt jelent, hiszen olyan apró kellemes és teljesen váratlan meglepetések érhetik, mint a kovászos uborkához tavaly óta keresett nagyméretü üveg felfedezése a plus egyik akciós polcán.

a méretes és nagyon csinos üveg ötféle színü izgalmas fodrosszélü olasz tésztájával hívta fel magára a figyelmemet. alig vártam, hogy átszaladjak vele a zöldségeshez uborkát és kaprot venni belevalónak. sajnos nem kaptam rendes kovászolni való uborkát.

de nem is akartam ~~tudtam~~ várni a pénteki piacig, így kisméretü kígyóuborkát vettem. remélem így is lesz majd belöle valami.

alchri receptje alapján készítettem. azzal a különbséggel, hogy én a forró sós vízzel öntöttem fel és tettem hozzá néhány szem borsot és egy teáskanálnyi mustármagot, mert emlékeim szerint mindkettö kell bele.

a kimosott üvegbe 8 uborka fért bele, ezeket jól megmostam, majd beletuszkoltam az üvegbe és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. utána ezt a vizet ( 8 dl volt)leöntöttem róla és 1 ek sóval felforraltam. közben az uborkákat kiszedtem az üvegböl,hosszában bevagdostam öket. piritottam 2 szelet kenyeret és megpucoltam 4 gerezd fokhagymát.
az üveg aljára piritós került, rá jó sok kapor és a fokhagyma. erre állítottam az uborkákat, közzéjük is dugdosva kaporszálakat, hozzászórtam a borszemeket és a mustármagot. ráöntöttem a forró sós vizet, a tetejére rátettem a másik szelet piritóst.
egy kistányérral letekarva kiraktam a délre nézö ablakba és most 10 percenként nézegetem, hogy jó-e már??

csicseriborsó, bab, lencse…

2009-07-31T22:14:00.001+01:00

pár napja csicseriborsót csíráztattam. valahol olvastam, hogy csírázva olyan finom, akár salátába akár magában is el lehet eszegetni. vagy én csináltam valamit rosszul, vagy a csicseriborsóban volt a hiba, valahogy nem akart összejönni olyan ízüre, hogy magában eszegetésre csábítson. ma este igyekeztem menteni a menthetöt és elkészítettem egy saját ihletésü (nem szakácskönyvböl kikeresett) vacsorát belöle:

egy kis fej hagymát és egy fokhagymát megfutattam olívaolajon, hozzáöntöttem a 2 maréknyi (kicsiráztatott) csicseriborsót és egy dobozos paradicsomot, egy kis dobozos paradicsompürét, 1 dl vizet. füszereztem 1 babérlevéllel, sóval, borssal, római köménnyel,egy csilivel és két szál rozmaringgal. hagytam 40 percet lassú tüzön föni, majd megszórtam egy maroknyi (vörösszínü) bazsalikommal és köleskásával tálaltam. mr. R. elsökörben megjegyezte, hogy “finom”. kérdésemre, hogy akkor nem ízlik? azt válaszolta, hogy “de… és biztos nagyon egészséges”. ezt olyankor szokta így (vagy hasonlóan) fogalmazni, ha nem igazán kedvére való az étel. mégis repetázott belöle, úgyhogy olyan rossz nem lehetett. nekem pedig kifejezetten ízlett.

de szeretnék…

2009-07-31T16:19:00.001+01:00

…mondjuk tehén lenni. egész nap a zöld legelön legelészni, a rét virágainak illatát beszívni, nem törödve semmi mással… legfeljebb annyi gondom lenne, hogyan hesegessem el a legyeket a hátam közepéröl. az igazi luxus az lenne, ha még tengerre nézö panoráma is járna a mezöhöz:

és pláne nem kellene magam naponta felizgatnom mindenféle bolond kollégák vagy ügyfelek miatt. pl. másfél hete van egy új kollégám, akit nekem kell “betanítanom”. a legelsö nap délelöttjén még kifejezetten szimpatikusnak találtam, délután már voltak elsö kétségeim a teljesítöképességét és a felfogását illetöen. a kétségeim azóta csak erösödnek napról napra, munkaóráról-munkaórára. mint pl. ma: volt két elvégzendö határidös feladata (2 nap különbséggel). az egyik 95%-ban ugyanaz mint a másik, csak az ügyfelek különböznek. az egyiket az elmúlt 3 napban együtt rágtuk végig. többek között lefixáltuk, hogy a 14 napos határidöt be kell tartani, mert ezt mondja a vonatkozó jogszabály. ma megkérdeztem töle, hogyan áll a másikkal. azt mondja nekem erre, hogy majd ha az egyik készen van, elkezdi a másikat. mondom neki, hogy a két feladatot párhuzamosan kell csinálnia, mert különben kifutunk a határidöböl. hát, hogy én ezt miért nem mondtam neki. különben pedig ne stresszeljem, ö nem fog itt szívinfarktust kapni. kérdezem én: miért mondtam volna külön, ha a két feladatot egyszerre kezdtük csinálni, az egyikhez mindent megbeszéltünk, másiknak meg épp úgy adott volt a határideje – nem lehet elvárni, hogy a másikat párhuzamosan önállóan végezze? én kapjak infarktust?

hát nem jobb lenne tehénnek lenni?

különben olyan munkahelyröl van szó, ahol legalább n+1-félét egyszerre kell csinálni, úgymond multitask-képesen: egyszerre telefonálni, üzletileveleket fogalmazni és írni, kollégákat meghallgatni, számolni, kiértékeléseket készíteni, számlákat fizetni, bevételt könyvelni. mindezt jókedvüen, mosolygósan, nehogy már az ügyfél kihallja a telefonban, hogy éppen nincs rá idönk…

a kolléga különben férfi, 34 éves pályakezdö jogász a mi szakterületünkön. hogy/ hol is vannak az elvárások?

rozmaringos mustáros sárgarépa

2009-07-31T08:30:00.000+01:00

vannak füszerek, amelyeket nem szoktam gyakran használni. ezek egyike a mustár. gyermekkori emlékeimböl csak a “virsli mustárral” jelenik meg lelki szemeim elött. az is csak május elsejei dátummal a kép sarkában. néhány éve dijon-mustár ugyan mindig van hütömben, amit azonban salátaöntet és néha-néha egy tejszínes szószon kívül nemigen szoktam használni. ez most könnyen megváltozhat, ugyanis egy délafrikai szakácskönyvre tettem szert, amelyben sok recept alkotóeleme a mustárpor. így aztán beruháztam egy igazi colmans mustárporba:

így ma este olyan receptet kerestem, amihez minden más van itthon. így esett a választásom a rozmaringos mustáros sárgarépára.

hozzávalók 2 személyre:40 dkg sárgarépa, só, 2 ek vaj, 1 tk mustárpor, 1-2 tk cukor, 1 fokhagyma-gerezd, 2 szál rozmaring, pár szál petrezselyem.

a sárgarépát 1 cm-es csíkokra vágom és 3 percig lobogó sós vízben fözöm, majd hagyom lecsöpögni. a vajat habzásig felmelegítem és beleszórom az apróra vágott rozmaringot, hozzányomom a fokhagymát, beleteszem a mustárport, a cukrot és egy csipetnyi sót. hozzáadom a sárgarépát és 3 percig mérsékelt tüzön sütögetem. ha kész hozzákeverem a petrezselyemzöldet.

mi egy-egy szelet ruszlival (nem mintha valami köze lenne délafrikához, de az volt a hütöben) és pirítóssal ettük. nagyon finomra sikerült és majd igyekszem megjegyezni, hogy pl. húsok köreteként is remek lehet…

cobbler

2009-07-30T08:30:00.000+01:00

már szinte mindeki készítette, én csak most jutottam oda – föleg, mert volt néhány gyümölcs a hütöben és még inkább, mert a fagyis fiaskóról valahogy el kellett terelnem a figyelmemet. én a recepten egy kicsit egyszerüsítettem. méricskélés helyett evökanalakban számoltam és sima liszt helyett teljes kiörlésü búza- és tönkölybúzalisztet használtam:

hozzávalók: félkilónyi gyümölcs(nálam sárgabarack, eper és áfonya), 2 ek étkezési keményítö, 2 ek barnacukor
1/2 vanilia rúd belseje

a tésztához: 6 ek liszt, 2 ek barnacukor,
1/2 csomag sütöpor, 2 ek hideg vaj, 1 tojás, 1,5 dl tej

a gyümölcsöt a keményítövel, a cukorral és a vaníliával összekeverve egy kivajazott tortaformába tettem.

a lisztet, a sütöport, a sót és a cukrot elmorzsoltam a hideg vajjal, amelyet elözöleg aprókockákra vágtam, majd hozzáadom a tejben elkevert tojást. ezután evökanálnyi galuskákat szagattam a gyümölcsre, majd megszórtam a barna cukorral. 170°C fokon 30-35 percig sütöttem.

a még meleg cobblert a pisztácia fagyival ettük – amely fagyigép nélkül is nagyon finom lett.

hard days night

2009-07-29T20:54:00.001+01:00

komolyan mondom, vannak napok, amiket legjobb lenne kitörölni a naptárból. pl. amikor az egész (munkahelyi) nap úgy telik el, hogy az ember 10 órát tölt az irodában, egyfolytában jön valaki és akar valamit, a telefon szakadatlan csörög, ráadásul délután kettötöl hatig egyik megbeszélésröl a másikra rohan az ember, amelyek nem csak dögunalmasak, de mindenféle eredményt nélkülöznek. jobb bele sem gondolni, azalatt a négy óra alatt mi mindent csinálhattam volna – aminek eredménye is lett volna.

sült, morzsás paradicsom

2009-07-29T20:16:00.001+01:00

tegnap este késön értem haza és megint valami gyorsat, de finomat szerettem volna az asztalra tenni. napközben láttam alchrinál a langyos morzsás paradicsom receptjét, amely tökéletesnek találtam a hétvégi bevásárlásból megmaradt paradicsom hasznosítására – annál is inkább, mert nagyon ideje volt a paradicsomokkal valamit kezdeni.

hozzávalók 2 személyre: 40 deka koktélparadicsom, 4 ek olivaolaj, só, bors, cukor, 4 ek zsemlemorzsa, egy marék bazsalikomlevél, parmezán
mialatt a sütöt 220 fokra melegítettem, a megmosott paradicsomokat félbevágtam és a vágott felületükkel lefelé egy kiolajozott tüzálló tálba fektettem. megsóztam, frissen örölt borssal, egy kiskanálnyi cukorral megszórtam, meglocsoltam egy kis olívaolajjal és zsemlemorzsát szórtam rá. a forró sütöben 10-12 percig sütöttem, még forrón megszórtam forgácsra vágott parmezánnal és bazsalikommal, majd meglocsoltam egy kevés olívaolajjal. pirítóssal és egy pohár vörösborral nagyon jól esett a még mindig tartó nagy melegben.

elkészítési idö: 22 perc (10 perc elökészület + 12 perc sütési idö)

ár: 40 dkg koktélparadicsom ca. € 2,50 plusz € 1,00 (füszerek, olívaolaj, parmezán, zsemlemorzsa – ezek majdnem mindig vannak otthon)

21:20, hamburg, 26 °C

2009-07-27T21:43:00.001+01:00

ennél egyszerübb recept nincs is, de 26 fokban ennél jobbat sem tudok elképzelni, ezért gyorsan leírom – igaz az tovább tart, mint elkészíteni.

a hozzávalók 1 személyre:

egy csipet só, chilipehely és bors hozzáadásával a fentieket a turmixgépben pépesítettem és azonnal tálaltam. be is lehet(ett) volna hüteni, de mivel a hozzávalók szombat óta a hütöben voltak, kellemesen elö lettek hütve. ha túl sürü lenne, lehet hozzá ízlés szerint egy kevés vizet adni.

p.s. kettesben az erkélyen gyertyafénynél még finomabb – a mennyiséget ez esetben duplázzuk.

kínaikel másodszor

2009-07-27T10:00:00.000+01:00

rákattantam a kínaikelre. olyan finom salátákat (mint pár napja itt) lehet belöle gyorsan készíteni, hogy nocsak. ráadásul semmi extra nem kell hozzá és pillanatok alatt elkészül.

hozzávalók 4 személy részére: 1 kínaikel csíkokra vágva, 1 maroknyi dió

az öntethez: 2 dl tejföl, 2dl natúr-joghurt, 20 dkg kockákra vágott fetasajt, só, bors, zöldfüszerek (frissen, esetleg szárított),.

mialatt az apróra vágott diót egy serpenyöben kis lángon megpirítom (zsiradék hozzáadása nélkül, mert a dióban elég olaj van), csíkokra vágom a kínaikelt, majd elkészítem az öntetet. a dresszinget ráöntöm a kínaikelre és a pirított dióval megszórva tálalom. egy-két szelet friss kenyérrel vagy pirítóssal is nagyon finom.

elkészítési idö: 15 perc

ár: kínaikel € 1,50, tejföl + joghurt € 0,50, fetasajt € 1,00.

főzz az egészségedért-egyszerűen, könnyedén de műanyagok nélkül

2009-07-27T08:00:00.000+01:00

trinity, viki, max és garffyka indították el a kezdeményezést és kérték meg a gasztroblogolókat, hogy mutassuk meg, hogyan lehet egyszerüen nagyszerüt fözni - mindenféle E-szám nélkül, természetes alapanyagokból könnyen, gyorsan, gazdaságosan.

az elmúlt évek során egy halom könyvet olvastam ebben a témában. az elején csak egész egyszerüen azért, mert érdekesnek találtam. aztán egyszer csak bekattant, hogy jé én is mennyi minden egészségre káros dolgot fogyasztok, anélkül, hogy tudatában lennék.

azóta sokat változtattam étkezési szokásaimon és közvetlen környezetemet is igyekszem kicsit befolyásolni – utóbbi itthon nem igazán nehéz, mert csak én fözök. valahol olvastam (sajnos nem emlékszem hol), hogy csak azt az élelmiszert kell/ szabad megvennünk, amelyet még nagyanyáink is felismernének, ha bevásárolni indulnának a modern hiperszuperekben. mindazt, amit forgatnának kezükben, mondván ”ilyet még sosem láttam, mi lehet ez vajon?” – hagyjunk ott szépen a polcon.

egy másik alapszabály szerint pedig ne vegyünk meg semmit, amit reklámoznak!

mától én is külön címszóval látom el az idevágó recepteket és remélem, hogy sikerül néhány kedves olvasónak hasznos tippeket adnom.

caipirinha

2009-07-26T21:04:00.001+01:00

mr. R. kedvenc koktélja nagyon kellemes ital meleg nyári estéken. a caipirinha (ejtsd: kai-pi-rin-ja) brazília nemzeti itala, amelyet a cukornádpárlatból készítenek, ami a cachaça(ejtsd: ka-sza-sha).

1 pohár készül a következökböl: 5 cl cukornádpálinka, 2-3 cikk lime (zöldcitrom), 2-3 kanál nádcukor, zúzott jég, mentalevél.

a zöldcitromot alaposan megmoso,m, megszárítom, majd 6 cikkre vágom és egy poharba 2-3 cikket teszek, megszórom a nádcukorral, majd kicsit összenyomkodom egy fa alkalmatossággal. ráöntöm a zúzott jeget és a cukornádpálinkát, majd egy kanállal összekeverem. ha van mentalevéllel díszitem (ill. 2-3 levelet össze lehet nyomokodni az elején) – ma éppen nem volt. de anélkül is elfogyott.

sárgabaracklekvár

2009-07-26T14:16:00.001+01:00

korán reggel kiszaladtam a kertbe, szedtem egy szakajtó sárgabarackot és nekiálltam sárgabaracklekvárt fözni. még tegnap megkértem mr. R.-t, hogy ugyan hozza már le a padlásról az alig egy hete felcuccolt beföttes üvegeket ~~amelyek elötte két évig a spájzban porosodtak~~…

na jó, kicsit módosítok a fentieken: a barackot tegnap vettem a sarki török zöldségesnél, miután felizgattam magam azon, hogy a fagyigépem nem müködött. így ki kellett találnom valamit, mihez is kezdjek a mai ~~majdnem teljesen szabad~~ napommal. még sosem készítettem lekvárt, mert saját kert híján vennem kell a gyümölcsöt, amit itt gyakran még szezonban is sokszor tényleg aranyárban mérnek. így ha összeszámolom, mennyibe kerül egy üveg lekvár befözése, könnyen oda jutok, hogy annyiból a legeslegjobb minöségü lekvárt is megtudom venni. persze tudom én, hogy az nem olyan, mint a saját…

de mi nem is vagyunk nagy lekvárevök. tegnap bevásárláskor már feltünt, hogy kedvezö áron van a sárgabarack és amikor barátném mesélte, hogy ö bizony épp sárgabaracklekvárt készít, kedvet kaptam hozzá. mert hát a sárgabaracklekvár az mégis csak más, több mint lekvár, valami külön csoda: nincs nélküle se palacsinta, se diós vagy grízes tészta, se zserbó. tehát még akkor is elfogy, ha az ember nem szokott lekváros kenyeret enni. így hát nem maradt más választásom: leszaladtam hat órakor és egy kosár barackkal tértem haza. az este folyamán igyekeztem nem túl sokat enni belöle, miközben a lekvárrecepteket tanulmányoztam az interneten. jegyzeteltem vagy egy oldalnyit és közben kikristályosodott, hogyan fogom készíteni: héja nélkül, nem-turmixolva, csak zselésítöcukorral, egy löttyintés barackpálinkával a tetején (konzerválóként), forrón fejre állítva, szárazdunsztba állítva.

kb. 2,5 kg sárgabarackot megmostam, majd huszasával egy nagy lábas forrásban lévö vízbe tettem öket, ahonnan gyorsan ki is kapkodtam öket, majd lehúztam a héjukat, kimagoztam (a magokat nem dobtam ki). a barackot megmértem (éppen 2 kg lett) és egy nagy fazékban összekevertem egy citrom levével és 1 kg zselésítö cukorral. gyakori kevergetés mellett felföztem és kb. 30 percig föztem, ezalatt szépen szét is estek a barack-felek. egy kistányérra csöppentve ellenöriztem, hogy zselésedik-e. remekül zselésedett. a lekvárt a forrón kimosott üvegekbe töltöttem, az üvegek felét meglocsoltam egy-egy evökanál sárgabarack pálinkával (és megjelöltem az üvegek tetejét egy A-val), majd az összes lekvárosüveget becsomagoltam újságpapírba és fejreállítva egy kartondobozba tettem, amelyet pokrócba csavartam és egy garnitúra “vendég”-ágynemüvel megpakoltam.

pisztácia-fagyi

2009-07-25T16:39:00.001+01:00

ma délután nekiálltam fagylaltot készíteni. ki szerettem volna ugyanis próbálni a vadonatúj fagyigépemet. elkészítettem a fagyialapot a következökböl: 8 dkg cukor, 2 dl tej, 2 dl tejszín, 1 tojássárgája, 7 dkg pisztácia.

a cukrot felolvasztottam a langyos tejben, azalatt egy serpenyöben megpirítottam a pisztáciát, majd 1 evökanál cukorral megdaráltam. a félig felvert tejszínhez kevertem a tojássárgáját, majd a kihült cukros tejet, amelyben elözöleg elkevertem az örölt pisztáciát. a fagyialapot betettem a mélyhütöbe, ~~20 perc alatt kiteregettem,~~ majd elökaptam a fagyigépet, hogy a lehült alapból fagyi legyen… de nem lett… mert ez a szép gép, nem kapcsol be….

akármit is csinálok vele. igaz földhöz még nem vágtam, de mr. R. is próbálkozott – már hozzászokott, hogy mindig van valami gépem, ami nem akart úgy, ahogy kéne és eleddig mindent sikerült is beindítania. kivéve a fagyimasinát:-( az ebay-en vettem, már írtam is az eladónak…. szorítsatok, hogy gond nélkül kicseréljék…

valamilyen pótcselekvésre van szükségem: bogi barátnöm elcsábított sárgabarack-lekvár-befözésre, úgyhogy szaladok még venni néhány kilót. láttam ma délután, hogy nagyon szépek vannak megfizethetö árban (normális esetben mindig aranyárban adják….).

a fagyit meg majd igyekszem 2 óránként átkeverni….

kínaikel-saláta

2009-07-25T09:00:00.000+01:00

tegnap ettem elöször kínaikelt. legalábbis tudatosan. eleddig legfeljebb a kínai étteremben (mint wok-zöldség), de nem tett rám különösebb benyomást. ellentétben a tegnapi vacsora-salátávál:

hozzávalók 1 személyre: 4 csíkokra vágott kínaikel-levelet , 2 durvára reszelt répát , 1 marék mungobab-csírát összekevertem az öntettel, amely 1 ek méz, 2 ek szójaszósz, 3 ek olívaolaj, örölt fehérbors, örölt gyömbér hozzáadásával készült, majd megszórtam 1/2 maréknyi pírított dióval.

kellemesen friss ízü saláta lett az eredmény, amely remekül elöre elkészíthetö akár munkahelyi ebédként is, hiszen nem árt neki, ha a saláta összekeveredik az öntettel. a diót viszont mindenképpen csak fogyasztás elött szórnám majd rá.

paradicsomos kefir-kenyér

2009-07-22T21:53:00.001+01:00

nyaralásunk alatt egy dolog nagyon hiányzott: a saját kenyér. nagyon vártam már, hogy végre itthon süthessek kenyeret, hiszen annyira más az íze, mint a készen vásároltnak. ezt a receptet olyan hat hónapja találtam, azóta gyakran készítem, mert nagyon finom és a siker garantált.

hozzávalók: 4 dl kefír, 4 ek olívaolaj, 2 tk cukor, 2 tk só, 40 dkg búzaliszt, 20 dkg teljeskiörlésü búzaliszt, 1 kocka élesztö, 6ek parmezán, 12 apróra vágott szárított paradicsom.

a hozzávalókat a kenyérsütöbe teszem és a normál programon dagasztom/ sütöm. a paradicsomot csak a sípszónál adom hozzá, hogy a darabok egyben maradjanak. úgy is lehet, hogy már az elején hozzáadom, akkor a kenyér kellemesen vöröses színü lesz és a paradicsomdarabok nem láthatóak benne. mind a kétféleképpen nagyon kellemes ízü szendvicsalapot kapunk. egy kis vajjal, sajttal, csírával remek munkahelyi tízórai lesz belöle.

argánolaj

2009-07-20T22:27:00.001+01:00

néhány hónappal ezelött kaptam mr. R. növérétöl egy üveg argánolajat. vicces módon épp röviddel elötte áradozott egy barátnöm az argánolajról mint csodaszerröl, amely igencsak borsos áron szerezhetö be. így aztán gyorsan félre is tettem és jó ideig meg sem mertem kóstolni, mondván, ha olyan ritka és drága, akkor jobb lesz becsben tartani. és hát az igazat megvallva, azt sem tudtam, mi fán terem. hála zsófi blogjának nemcsak utóbbit tudtam meg, hanem sok-sok további információt is felhasználását illetöen. szerintem a világ egyik legizgalmasabb olaja:

“Exkluzív gourmet ízesítő és kozmetikai csodaszer egyben: az arganfa terméséből évszázadok óta készítenek olajat a marokkói Sous-völgyben. Ez a sziklás vidék az egyetlen a világon, ahol ez a makacs növény hajlandó megélni, rengetegen próbálkoztak másutt is a termesztésével, hiába. A fa egyébként örökzöld, törzse és ágai olyan keszekuszák, csavarosak, hogy a helyi kecskék is könnyedén fel tudnak rá kaptatni, hogy megdézsmálják a nagyra nőtt olívabogyóra hasonlító, keserű ízű termést (már ez maga igazán érdekes látványt nyújt :). Lecsócsálják a termésről puha, zöld burkot, a mag azonban annyira kemény, hogy ehetetlen, így azok a fa alatt landolnak.
Maga az olaj készítésének módja sem változott a századok alatt: még mindig a helyi asszonyok végzik a betakarítástól (ez tulajdonképpen a magok összeszedegetését jelenti a fa alól, a kecskepiszok közül...) a pörkölésen keresztül a préselésig (kézzel!). 100 kg termésből így legalább 7 óra munkával mindössze 1 l olajat nyernek. A pörköletlen termésből nyert olaj a berber asszonyok egyik legfontosabb szépségtitka: magas E-vitamin és antioxidáns tartalmának köszönhetően kiváló bőrápoló.

A pörkölt argandióból préselt olajat pedig a konyhában használják fel.
Az zit argan, vagyis arganolaj színe vörösesbarna, illata erőteljes, mély, összetett. Ízre rendkívül aromás, nyomokban a tökmag-, szezám- és a dióolajra emlékeztet, de azoknál még lágyabb, karakteresebb, izgalmasabb. Egy-két cseppje elég ahhoz, hogy elvarázsoljon egy ételt. Hazájában elsősorban édes ízekkel párosítják: mézzel és joghurttal keverik, vagy gyümölcstálra cseppentik. Alapösszetevője az amlou-nak, ami tulajdonképpen az amerikai mogyoróvaj marokkói megfelelője, kenyérre kenve, vagy mártogatóként fogyasztják - édes, bűnös, isteni. De báránykuszkuszt és salátákat is ízesítenek vele.
Tekintve az előállítás körülményeit, nem túl meglepő, hogy az arganolaj meglehetősen (de nem megfizethetetlenül) drága. Az már talán inkább, hogy itt Nyugat-Európában már a szupermarketek polcain is fellelhető, de még Budapesten is legalább két helyen (Culinaris, Vom Fass). A tradicionális marokkói recepteken túl nemigen van bevett felhasználási módja, lehet tehát kísérletezgetni! Ajánlják sütőtökkrémlevesbe (kipróbáltam, zseniális), de salátákat, gyümölcsöket, hús- és halételeket is izgalmas irányba repíthet el.”

én egy nagyon egyszerü zöld-salátát készítettem. a zöld mellett volt még benne: paradicsom, 1 szál zöldhagyma, 1 cikória, 1 apróra vágott répa. meglocsoltam egy kevés argánolajjal és finom balzsamecettel, majd a tetejét megszórtam pirított tök- és napraforgómaggal és egy kis apróra kockákra vágott parmezánnal. ez tulajdonképpen egy alapsalátám és jó példája annak, hogyan lehet, egy hétköznapi salátát finom olajjal-ecettel különlegessé varázsolni.

tilápia…

2009-07-20T09:00:00.000+01:00

…vagy trópusi eredetü kéksügér (lat. oreochromis spp.): édesvízi hal, a (szub)trópusokon honos (afrika, madagaszkár, dél-amerika, ázsia országai – így gyakran használják exotikus halételekhez is). húsa hófehér, omlós, de nem esik könnyen szét, filéje ~~állítólag~~ teljesen szálkamentes. emelett egyaránt alkalmas (grill- vagy tepsis)sütésre, fözésre vagy párolásra. mindezen jó tulajdonságaival kapásból belopta magát konyhám szívébe:

tegnap sütöben sütöttem édeskömény-ágyon egy saját “fejlesztésü” kesúdiós pesztóval betakarva. nem vagyok nagy hal-rajongó, pláne nem hal-szakértö, max. lazacot szoktam párolni, az összes többi kísérletem rendszeresen kudarcba szokott fulladni, de a tápiafilé csodálatosan omlósra sikeredett és nagyon kellemes harmóniát alkotott a kesúdióval és az édesköménnyel. rizzsel és egy egyszerü zöldsalátával fogyasztottuk – egészen biztosan nem utoljára.

hozzávalók 2 (diétázó) személy részére:

1 édeskömény, 4 paradicsom, 2 szál zöldhagyma, 2 ek olívaolaj, só bors.

egy marék kesúdió, 1 kis apróra vágott salotta, 1 kis darab gyömbér, 4 szál petrezselyemzöld, 1 kevés csilipehely, egy csipetnyi só, 1 ek zsemlemorzsa.

az 1 cm-es szeletekre vágott édesköményt és a zöldhagymát egy kiolajozott höállótálban beteszem 10 percre a 180 fokos sütöbe, majd ráteszem a paradicsomszeleteket, sózom, borsozom és további 10 percig sütöm.

ezalatta kesúdiós pesztó hozzávalóit a botmixerrel összekeverem. a pesztót rákenem a megmosott, megszárított tápia-filére. megszórom egy kevés zsemlemorzsával és ráteszem a zöldségágyra, majd beteszem további 15 percre a sütöbe. a végén még 3-4 percre feltekerem a hömérsékletet és grillezem picit a halfilét, hogy a pesztó kicsit ropogósra süljön. ~~közben izgulok, nehogy megégjen és föleg nehogy kiszáradjon a hal.~~ nem száradt ki, nagyon finom volt és egyetlenegy kis szálka sem volt benne.

kamra-lomtalanítás

2009-07-18T10:00:00.000+01:00

a tegnapi (fél)nap a kamra-lomtalanítás jegyében telt. mr. R. még a nyaralás elött lomolta ki a padlásunkat. ma hordta le a sok papírt, kartont miegymást a kocsiba és szabadult meg tölük a recycling-udvarban. nekem nem kellett segítenem. tapintatos módon nem azt mondta, hogy csak útban lennék, hanem arra kért, hogy ugyan pakoljak már kicsit össze a kamrában. a kamra nálunk egy kb. 1 m²-es kis lyuk. egy fekete lyuk. mindent elnyel és akárhányszor pakolok, szortírozok, kidobálok – képes újra meg újra elnyelni mindenfélét~~, amit elraktározok, hogy jó lesz még az, vagy. majd abból is készítek valami finomat.~~

persze ebböl általában semmi nem lesz, mert ha éppen eszembe jut, hogy ott kell~~ene~~ keresnem valamit, akkor általában már el sem kezdem, tudván, úgysem találom meg.

hiszen a kamra ~~legkésöbb~~ 3 hét múlva megint így néz ki ~~vagy még ígyebb~~. na de akkor meg mi értelme a kamrának?

és még csak nem is fényképeztem le mindent. ugyanis legeslegfelül voltak még a sütöformák, bevásárlószatyrok, hátizsákok stb.

mr.R. döntö kérdése volt: “összetudnám-e a kamrát úgy pakolászni, hogy ne essen az ember fejére valamilyen sütöforma, ha a bevásárlószatyrot leveszi a felsö polcról?” jelentem: össze. hihetetlen mennyi sütöforma gyült össze az évek során. a legtöbbjére nem is emlékeztem. most szépen bepakoltam öket egy nagy költözködési-kartonba és várom, hogy mikor legyen rájuk szükségem. akkor csak felszaladok a padlásra és hopp, elö is vettem a feliratozott dobozból. addig is nem esik a fejünkre….

hamar vacsora mindig jó

2009-07-17T21:28:00.001+01:00

hihetetlen, de ez van: ma sem jutottam el vásárolni. nem mintha messzire kéne mennem, a sarki plusban vagy a zöldségesnél vehettem volna gyorsan ezt-azt. de nem vettem. nem lustaságból (na jó, lehet, hogy nem kellett volna ~~fél~~ tizenegyig aludni, de szerintem ez egyszer egy évben ok – föleg ha az elözö 3 napot a drótszamáron fájófenékkel, az éjszakákat meg sajgó háttal kényelmetlen ágyakon töltötte az ember lánya).

mire elintéztem azt, amit majd késöbb még leírok, elrepült a nap és vacsorát kellett készítenem. “fözz, de a hütöböl” (fhd)-alapon elökerültek a következö alapanyagok:

tagliatelle, 10 dkg bacon, 1 salotta, 1 cikk fokhagyma, 2 paradicsom, 1/4 csomag mélyhütött spenót, 1,5 dl tejföl, parmezán

mialatt megfött a tészta, megpirítottam egy serpenyöben a bacont, majd egy papírkonyhatörlön lecsepegtettem. a zsírján üvegesre pirítottam a hagymát és fokhagymát, majd rátettem a spenótot. amikor felengedett hozzáadtam a tejfölt, majd a cikkekre vágott paradicsomot, sóztam, borsoztam, szerecsendióztam. csak ~~rövid ideig~~ 1-2 percig föztem, hogy ne essen szét a paradicsom (nem szeretem, ha úszkál a héja). a tésztára rámertem a spenótos-tejfölös-paradicsomos szószt, megszórtam parmezánnal és a darabokra tördelt baconnal.

mindenütt jó, de legjobb otthon

2009-07-16T22:41:00.001+01:00

ma este egy háromnapos kerékpártúráról érkeztünk haza. sok-sok kilómétert bicikliztünk az elba mentén nagyon szép nyári napsütésben. annyi szépet láttunk, olyan csodás környezetben voltunk, hogy írnom is kell majd róla egy fényképes beszámolót, miután véginéztem a képeket.

lehet, hogy ez másoknak furcsán hangzik, én ilyenkor hazatérve mindig megállapítom, hogy milyen jó is itthon. szeretek a megszokott falak között motoszkálni, külön jól esik a saját fürdökádban zuhanyozni (ahol nem kell vacakolni a hideg-meleg-vízzel, a zuhanyrózsa pedig oda zuhanyozza a vizet, ahova kell és még sok ilyen kis apróság) és nagyon jól esik azt enni, amit szeretünk és ami igazán jól esik. ma este mondjuk nem volt nagy választásunk: a töltött padlizsán maradék rizse nem lett volna elég kettönknek. szerencsére volt még a hütöben egy padlizsán, 2 paradicsom, parmezán sajt és néhány krumpli. így ezekböl készült a vacsora:

a megcsutakolt krumplikat 1 cm-es karikákra vágtam és egy kiolívaolajozott tüzállótálba fektettem, megsóztam és meglocsoltam még egy kis olívaolajjal. 200 fokon sütöttem 30 percet. majd rákarikáztam a felvágott padlizsánt és további 30 percet sütöttem. az utolsó 15 percre betettem egy külön höállótálban a maradék rizst, amelyre paradicsomot és parmezánt tettem. míg megsült, elkészítettem a “hamis-tzatziki”-t: 1 dl joghurtot elkevertem 1 dl tejföllel és 1 ek medvehagymaolajjal (enyhén fokhagyma-ízt kölcsönözve), sóztam, borsoztam.

töltött padlizsán – kelet füszereivel

2009-07-15T13:00:00.000+01:00

többször írtam már a töltött padlizsánról, amely gyakorta szerepel az asztalunkon. az elmúlt napokban több helyütt is felbukkant a gasztroblogokon, úgyhogy én is újra kedvet kaptam hozzá. mindnekinek megvan a maga bevállt receptje, az enyém itt található. ettöl eltéröen most mégis egészen másképp füszereztem: a só és a bors mellett került még bele egy csipetnyi cayenne-bors, római kömény és fahéj. az eredmény igazán ízletes lett: nagyon kellemes ízhatású töltött padlizsán született belöle, amelyet tzazikivel és egy pohár száraz fehérborral fogyasztottunk. mr. R. ugyan mindig dicséri a föztemet, de ez alkalommal különösen sokszor hallhattam jól esö mormogását két falat között.

rántott mozzarella: a konyhai katrasztrófa

2009-07-14T13:00:00.000+01:00

amikor vasárnap délután hazaértünk fogalmam sem volt, mi lesz majd a vacsora. egy biztos volt: abból fözünk, ami van itthon. van a konyhában egy receptes naptáram, amelyen hónapot kellett váltani. a júliusi képen ott mosolygott rám egész délután a rántottt mozzarella. gondoltam, milyen jó, még úgysem csináltam sosem, itt az ideje. köretnek egy kis rizst, spenótot és gombát (utóbbi kettö a mélyhütöböl került elö) készítettem. lehet, hogy jobb is lett volna, ha a sajtot ilyen böséges körítés mellé inkább el sem készítem. de elkészítettem. és újfenn megállapítottam, hogy nem tudok se panírozni, se olajban sütni. a sajt egy része még az olajban kifolyt, a másik része ráragadt a konyhai papírkendöre, amelyenek az olajat kellett volna felszívnia, nem a sajtot. mondjuk nem is tudom, mit vártam, utoljára tinikénnt sütöttem rántott sajtot, akkor is kifolyt:-(

tudja vagy legalább sejti valaki, mit rontottam el? lisztben, tojásban, zsemlemorzsában paníroztam, az olajat felforrósítottam….

lehet, hogy egy új konyhai gépre van szükségem:

ez a fritöz egy kilogramm krumpliból készít sült krumplit csupán 1 evökanál olaj hozzáadásával. arra viszont nem találtam utalást, hogy panírozott ételeket is tud;-)

mr. R.-nek különben nagyon ízlett – igaz neki nem is voltak elvárásai, milyennek kellene lennie.

öszibarack-koktél

2009-07-13T20:02:00.001+01:00

ma délután a sarki török zöldségesnél egyik ámulatból estem a másikba. két hétig nem voltunk itthon, így nem jártam a zöldségesnél sem. úgy látszik ezalatt az idö alatt teljesen elszoktam ettöl a választéktól. és persze az is lehet, hogy itt nyár: cseresznye, öszibarack, nektarin, málna, ribizli (vörös ÈS fekete), büszke, áfonya… szebbnél szebbek, kívánatosabbnál-kívánatosabbak. azt sem tudtam, melyikhez nyúljak. ha nem indulnánk holnap reggel egy 3-napos kerékpártúrára, bizony mindegyikböl tettem volna a kosaramba. így azonban mértékletes voltam és csak öszibarackot, feketeribizlit és piros büszkét vettem. a felét megettük, a maradékból egy finom koktél készült:

hozzávalók 2 pohárra:

1 öszibarack, 1 marék feketeribizli, 6 szem büszke, 1 pohár ásványvíz, 4 jégkocka.

XXVI. VKF!!! üdítö nyári gyümölcskoktél

2009-07-12T16:41:00.001+01:00

be kell valljam, nálunk sosincs tetrapakos gyümölcslé vagy üveges üdítö. akkor sem, ha vendégeket várunk. eszembe se szokott jutni, hogy ilyesmiket vásároljak (föleg amióta tudom, hogy mi minden “bele nem való” van az ilyenekben) és amit mi elvböl nem iszunk, azt ugye nem illik kínálni másnak sem. minek is innánk “mü-gyümölcslevet”, ha kis ráfordítással változatosabbnál változatosabb gyümölcskoktélokat készíthetünk? egy gyümölcskoktél mindig jól esik: remekül fogyasztható pl. az elöétel elött üdvözlö italként. vagy az elöétel és a föétel között. vagy amikor éppen jól esik. szerintem vesta is egyetért ezzel.

az alaprecept egyszerü, a variációk száma végtelen: végy (ízlés szerint) 1-2-3-4 féle gyümölcsöt, mosd (esetleg hámozd) meg, dobd bele a mixerbe, önts hozzá egy kis(ásvány)vizet, ha kánikulában készíted néhány jégkockát és pár csepp citromlevet – kapcsold be a mixert. és pár pillanattal késöbb kész az enyhén habos hüsítö (nemcsak) nyári ital.

ezt nem lehet megunni…

a mai koktél 2 személyre készült 1 nektarin, 1 kiwi, 1 banán, 1 pohár ásványvíz és 2 jégkocka hozzáadásával.

XXVI. VKF!!! nyári elöétel Nr.2: töltött újkrumpli

2009-07-11T15:19:00.000+01:00

sokat gondolkoztam rajta, hogy feltegyem-e ezt a receptet, mert szerintem a krumpli valahogy nem tartozik a tipikus nyári ételekhez. de mivel egyrészt újkrumplival készült, másrészt nyáron találtam ki (igen, saját kreálmány), harmadrészt egy igazi nyári madárbegy-salátával ettük, negyedrészt pedig csak annyi készült belöle, amennyi 4 embernek elöételként szolgált, úgy döntöttem, hogy mindenezen kritériumok teljesítése feljogosítja arra, hogy itt szerepelhessen. nagyon remélem, hogy a forduló gazdasszonya, vesta, sem talál majd kivetnivalót benne.

2. töltött újkrumpli

az úgy kezdödött, hogy maradt egy kevés maradék rizs a töltött padlizsánból. lehetne pl. készíteni maradék rizottóból is, én most idemásolom a vonatkozó receptleírásomat:

ez maradék rizs lett a töltött krumpli lelke.

a közepes méretü krumplikat, amelyeknek már volt egy kicsit vastagabb héja, félbevágtam, olívaolajjal minden oldalát megkentem, sóztam és egy marék rozmaringgal és kakukkfüvel a sütöben 200 fokon kb. 30-40 perc alatt megsütöttem. óvatosan egy kiskanállal kivájtam a krumplikat (ez volt a legnehezebb müvelet), a krumpli belsejét egy villával összetörtem és a megmelegített rizshez adtam. ezt a rizses-krumplis-tölteléket kanalaztam vissza a kivájt krumplifelekbe. a tetejére még került paradicsom és egy kis reszelt parmezán. a tepsit visszatoltam 10 percre a sütöbe, hogy a sajt megolvadhasson.

XXVI. VKF!!! nyári elöétel Nr.1.: cékla

2009-07-11T11:36:00.001+01:00

vesta kiírását ugyan izgalmasnak találtam, mégis némi fejtörést okozott, mert nem szoktam kimondottan elöételeket készíteni. aztán rá kellett jönnöm, hogy dehogynem – csak mi azokat általában föételként szoktuk enni. vagy saláta mellé vagy egy kis darab finom friss kenyérrel. és meleg nyári esténként egy pohár finom fehérbor kíséretében. innen aztán gyorsan meg is született két beadandó pályamü:

1.céklasaláta

a megmosott, lecsutakolt céklákat egy höállótálban alufóliával lefedve 60-90 percet 180 fokon sütöm. ha kihült, lehúzogatom a héját (ha jól megsült, könnyen lejön – csak a kezünk lesz vérpiros, de citromlével ez is könnyen eltávolítható).

4 közepes méretü céklát vékony csíkokra vágok, hozzányomok 1-2 gerezd fokhagymát, sózom, tekerek rá fehérborsot, löttyintek rá 1-2 kanál balzsamecetet, olívaolajat – miután kigyönyörködtem magam a színében, amely az olajtól még szebb lesz, hozzákeverek 2 dl tejfölt ill. natúrjoghurtot. ettöl a színe ugyan kivcsit megváltozik, de így is csodálatos lesz:

friss kenyérrel nagyon-nagyon finom. pirítóssal mr. R. szerint még egy fokkal jobb. mielött feltálalom, meg szoktam kérdezni, hogy mindenki szereti-e a céklát, mert azzal kezdjük. a kérdésre általában lebiggyednek a szájszélek, amit igyekeznek rejtegetni, de hát ugye nehezen lehet. aztán rendszeresen mindenki teljesen odavan – elöször a színétöl, másodszor pedig az ízétöl: a cékla-balzsamecet-fokhagyma verhetetlen hármasától.

TOP 3 avagy az utolsó nyaraló étkezési beszámoló

2009-07-10T22:15:00.001+01:00

szinte alig hihetö, hogy lassan elérkezünk nyaralásunk utolsó napjához. olyan szép meleg nyári napokat töltöttünk itt az északi tenger partján, hogy igazán kipihenten és friss energiával feltöltödve indulhatunk hazafelé vasárnap délelött.

az elmúlt napokoban többé-kevésbé megismételtük azokat az ételeket, amelyek a múlt héten úgymond beváltak. az alábbiakban bemutatom a 3 legjobban sikerült (kis ráfordítással, kevés hozzávalóval és füszerekkel nagy hatást elérö) nyaralási ételt (a recepteket nem simétlem, belinkeltem öket):

1. maradt a sok zöld és a tortilla a jövöben otthon is idöröl-idöre terítékre fog kerülni. e második alkalommal kísérleteztünk egy vegetáriánus változattal, amely szintén nagyon bejött:

2. “közkívánatra” készült a gombás-sonkás-spaghetti- tejszínes szósszal. igaz ugyan, hogy most nem spaghettivel, de ez senkit sem zavart ~~különösebben~~.

3. az idény igazi kulináris meglepetése a paradicsom leves is elkészült még egyszer. a különleges benne az édeskömény-gumó, amit elsö alkalommal csak azért tettem bele, mert a lányok állítólag “imádják”. szó nem érheti a ház elejét, mert tényleg nagy örömmel ették. mivel volt még néhány szál zöldhagymánk is, amelyet fel kellett valamire használnunk, az is gazdagította a levest. tészta helyett ma egy fél marék rizs került bele.

p.s.

a vigaszdíjazott az a sok-sok gyümölcs lett, amelyet az elmúlt kéthétben elfogyasztottunk: ananász, eper, öszibarack, áfonya, sárgadinnye, nektarin - majd kezdve a sort újra meg újra elölröl minden napra jutott egy nagy tál gyümölcssaláta:

néha-néha felötlött bennem, milyen csodás fagyikat lehetne csinálni ezekböl az igazi zaftos nyári gyümölcsökböl. persze itt se fagyigép, se turmix, se semmi hasonló nem állt rendelkezésre, így aztán maradt az olasz fagyis útközben - az ottani választék persze még jobban bevadította az agytekervényeimet, így született meg a házikészítésü, konyhagépet nem igénylö banánfagyi receptje:

2 érett banánt egy villával és 10 dkg cukorral pépessé nyomunk (gyerekek imádják), majd hozzákeverünk 2 dl natúr joghurtot és 2 dl sima tejszínt. néhány órára a mélyhütöben tartjuk, majd sok gyümölccsel fogyasztjuk. ha van idönk ~~és gondolunk rá~~ félóránként átkeverhetjük. de ha elfelejtjük, az sem gond: a gyerekek imádni fogják, hiszen maguk készítették!

füvészkert

2009-07-07T17:01:00.001+01:00

mai sétánk alkalmával egy kis füvészkertre találtunk. szorgalmasan fényképezésre is került mindenféle izgalmas zöld növény. az elején azok, amelyeket már ismertünk, aztán következtek az eddig ismeretlenek is.

szorgalmasan szagolgattuk az ujjainkkal óvatosan felvett füszernövény-illatokat.

én a mai napig azt hittem, hogy a csombor az otthoni erkélyünkön nagyon jól érzi magát, mert igazán szép kis növénnyé nötte ki magát, új meg új levelek sokaságát hajtva:

itt viszont ma egy olyan hatalmas csombort láttunk, hogy nocsak, simán volt 2 méteres:

vacsoraként mindent-bele-alapon egy magyaros lecsós-paprikáskrumplis-gombás-zöldbabos-kolbászos egytálétel került asztalra. biztos, ami biztos alapon rizzsel.

2-féle babos csili (gyors variáció)

2009-07-05T22:37:00.001+01:00

ez sem az a kimondottan könnyü nyári étel. nagy elönye viszont, hogy mindenki szereti. kalóriaértékére jellemzö, hogy koradélután ebédelve simán kibírtuk este nyolcig, hogy semmit ne együnk. pedig egy több kilóméteres tengerparti sétát tettünk késö délutántól estig.

na persze itt is volt extra-kívánság: a nagyobbik a vörösbabot nem szerette, így tettem bele zöldbabot (hogy azt aztán a kisebbik tologassa a tányér szélére – de így legalább igazságos volt)…

hozzávalók (4 személyre, jó egy harmada megmaradt holnapra): 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek olívaolaj, 50 dkg darált marhahús, 2 doboz konzerv-paradicsom 1 konzerv vörösbab, 1 konzerv kukorica, 2 maroknyi zöldbab (mélyhütött), só, bors, paprika, 2 darabka keserü csokoládé, petrezselyemzöld, tejföl (opcionálisan).

a hagymát + fokhagymát az olívaolajon megfuttatom, hozzáadom és átsüöm a darálthúst, sózom, borsozom, paprikázom, majd hozzáadom a paradicsomot és a zöldbabot, együtt 10-15 percet fözöm. a legvégén kerül bele a keserü csokoládé (krémesebbé teszi a szószt), a vörösbab, a kukorica és a petrezselyem. ekkor már el is zárom a tüzet. rizzsel és egy kanálnyi tejföllel tálalom. (ha kettönknek készítettem volna és ha lett volna, került volna bele gy csipetnyi fahéj és igazán csípös csili-pehely is)

koncert-este

2009-07-04T22:44:00.001+01:00

mialatt ma este a tengerparton kim wilde adott open-air-koncertet, mi egy 1712-ben épült templomban voltunk egy kellemes hangulatú rézfúvós-koncerten. többek között mendelssohn-bartholdy, johann sebastian bach, george gershwin és bartók béla müveiböl állt össze a müsor. szeretem ezeket a koncerteket, mindig lehet valami újat tanulni. ilyenkor szoktam kicsit sajnálni, hogy ugyan zenetagozatos általános iskolába jártam, de sosem tanultam hangszert (már a kötelezö furulyától eltekintve).

elötte készült egy gyors és mindig 100% sikerrel bevethetö vacsora: spaghetti gombás-sonkás-tejszínes szósszal.

hozzávalók 4 nagyon éhes személy (köztük 1 gomba-imádó) részére: 1 kis fej hagyma + 1 gerezd fokhagyma apróra vágva, olívaolajon megfuttatva, 25 dkg gomba + 10 dkg sonka apróra vágva, a hagymás olajon kicsit megpirítva. kerül még hozzá 2 dl tejszín + 2 dl tejföl, só, bors, pici pirospaprika. míg mondeze egyszer felrottyan, megfö a spaghetti. tálaláskor meghintem egy kevés parmezánnal és néhány bazsalikomlevéllel.

amíg a koncerten voltunk a lányok készítettek maguknak egy csinos “gyümölcs-tányért”, amit le is fényképeztek:

a szezon eddigi legmelegebb napja

2009-07-04T15:49:00.001+01:00

…tegnap volt. nem tudom egészen pontosan, hány fokra szökött fel a hömérö higanyszála, de jócskán 30 fok fölött lehetett. a délelöttöt a strandon töltöttük és amikor már kezdett kibírhatatlan lenni a höség, összepakoltunk és hazamentünk. no nem mintha a (tetötéri) nyaralónkban olyan jó kis hüvös fogadott volna.

ráadásul pont tegnapra beszéltük meg, hogy az esti föétkezést áttesszük kora délutánra. mit volt mit tenni, az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. még akkor is, ha pörköltet rendelt a társaság, amit ugye külön öröm (érzett) 45 fokban fözni.

lévén olyan is köztünk, aki újabban a húst nem eszi meg, került bele jócskán répa és gomba. kíséröként pedig zöldbab és cékla is került. nem az a kifejezetten könnyü nyári ebéd, amit én ennnék szívem szerint a höségben, de annál jobban örültem, hogy a többieknek ízlett.

egy kiadós ebéd utáni szieszta után elindultunk biciklivel a környéket felfedezni.

még mindig olyan rekkenö höség volt, hogy a legeslegelsö alkalmat megragadva leültünk megenni egy fagyit és én szokásomtól eltéröen két perc alatt lehúztam egy jéghideg kólát.

úgy tünt, hogy a gáton legelö bárányoknak is nagyon melegük lehetett (meg kevés füvük). így aztán nagyon örültek a hatalmas káposztafejeknek, amelyeket nagy örömmel rágcsáltak. én még ilyesmiröl eddig nem is hallottam, hogy a bárányok káposztát egyenek? a mondás szerint a kecske lakik jól a káposztával, nem?

hogyan tudunk még több zöldséget szeretteinkbe tukmálni?

2009-07-02T22:42:00.001+01:00

…anélkül, hogy észrevennék és megpróbálnának tiltakozni ellene?

pl. nevezzük a szokásos vajas-szalámis-sajtos-zsemlét szendvicsnek. amihez persze szendvicskrém, salátalevél, paradicsom és uborka dukál. bevallom az ötletet a tegnapi tortilla adta. ma is mindazt használtuk fel, amit kis nyaraló-konyhánk felszerelése, füszerei és egyéb tartalékai adtak. a szendvicskrémbe került: 1 joghurt, kb. 8 dkg (maradék) túró, só, bors, paprika, mustár, egy fél citrom leve, 1 kk méz és pesztó. utóbbi saját készítésü: néhány szál petrezselyem, rukola, só és olívaolaj felhasználásával. a nagylány olyan profi módon tud zöldleveleket apróra vágni, hogy látványától mindig elfog az irigység. plusz beindul az agyam, hogy mit lehetne még felapríttatni vele. így készült még tegnap egy lekvárosüvegnyi pesztó. a kicsi pedig büszkén kever mindenféle szószokat. a zsemlék minden földi jóval (és egészségessel) saját kézzel való megrakása megkoronázza az elökészületeket és biztos jele annak, hogy ki-ki örömmel fogyasztja. külön jó, hogy mr. R. zsemléjét is maguk tölthetik meg. melyik férfi mondana nemet, ha három nö egyszerre kényezteti?

vacsorára egy paradicsomleves készült, amely névadóján kívül vöröshagymát, zöldhagymát, fokhagymát, olívaolajat, édesköményt (igazságtalan módon a tegnapi felsorolásból kifelejtettem), cukkinit (amit a lányok ma legalább megkóstoltak, hurráá!!!, de nem ehetönek tituláltak, kevésbé hurrá), apróra tördelt spaghettit, sót, borsot, tartalmazott. tetejére egy kanálka tejfölt és parmezánt kapott. maga mellé pedig egy fokhagymás pirítóst vajjal és parmezánnal megbolondítva. nos, ezt a levest ma többszörösen visszatapsolták.

egy tuti-tipp: ha az egész bagázs a nap folyamán 2-3 órát a strandon tölt, majd egy kis déli pihenést követöen ugyanazon szereplöket egy nagyobb tengerparti séta-túrára késztetjük, mr. R. pedig még este egy biciklitúrát is csinál…. nos akkor a vasat is képesek megenni… plusz a vacsora után egy jó kis házi-fagyit… folyt köv…..

tortilla – avagy hogyan tudunk kilószám zöldséget megetetni szeretteinkkel

2009-07-01T21:54:00.001+01:00

nem panaszkadhatom: mr. R. imádja a salátát – a lányokkal ellentétben, akik nyersen csak bizonyos zöldségeket (paradicsomot, kígyóuborkát és sárgarépát) hajlandóak megenni. ~~ami messze nem jelenti azt, hogy föve mindent megennének.~~ az összes többit legjobb esetben ugyan ~~vagy még azt sem~~ megkóstolják, de az esetek többségében még azt is csak hosszas gyözködésre. ami egyrészt elég fárasztó, másrészt meg nem is jár tartós sikerrel.

azért nem adom fel, jó példával járok elöl és újra meg újra igyekszem kitalálni valami új salátás-zöldséges dolgot. még csak jelenetet sem rendezek, ha nem eszik meg. azt azért már régebbröl tudom, hogy, ha sok mindenféle zöldség szépen feltálaltatik, akkor nagyobb az esélye, hogy legalább próbálgatják. meg annak is, hogy minél többféle van az asztalon, annál nagyobb valószínüséggél találnak fogukra valót. ha pl. 3 valami van, abból 2 esznek, ha 4, abból jó esetben 3-at, szóval egyet mindenképpen kiszortíroznak, mint nem-szeretem-valamit.

ez még egy régi ~~rossz~~ óvodai megszokás, ahol egy valamit az ebédböl a tányér szélére tologathattak (ezt én sosem értettem, de hát én nem is anti-tekintélyelvü nevelésben részesültem).

ma este olyan vacsorát készítenünk, amely egyértelmüen mindenkinek ízére volt – söt annál sokkal több. mindenki örömmel vette ki részét a mindentbele-szósz keveréséböl (natúrjoghurt, tejföl, fokhagyma, só, bors, paprika, petrezselyem, olívaolaj, citromlé, méz, mustár – egyszóval minden, ami kis nyaraló-konyhánkban fellelhetö volt – a lényeg nem is a hozzávalókon múlott, hanem azon, hogy bizony ezt jó sokáig ~~kellett~~ lehetett kevergetni, amit ugye minden gyerek szívesen csinál – különben meg tényleg szuper finom lett) és a mindentbele-zöldségek vagdosásából (paradicsom, uborka, sárgarépa, zöldhagyma, retek, római saláta) hogy aztán a mindent-rá-mottó jegyében (egy kevés maradék hús csirkepörköltböl, mozzarella) minden el is fogyjon az asztalról – beletekerve egy tortillába. a felvagdalt hozzávalók kis tálkákban mind az asztalra kerültek. szerintem a siker titka abban rejlett, hogy mindenki maga tehetett az általa kívánt arányban azt, amit csak akart a saját tortillájára. és lám, minden az utolsó darabig elfogyott – ki-ki merészelt egy keveset olyasmiböl is beletenni, amit különben soha meg nem kóstolt volna. és mindenki nyalogatta utána mind a tíz úját.

otthon majd kipróbálom magam sütni a tortillát. addig még biztosan veszünk majd néhány csomaggal itt a lidl-ben. ígérem, nem is nézem meg az összetevök listáját.

S.O.S avagy magasrepülés…

2009-06-30T21:32:00.001+01:00

…na nem kulináris szempontból, de azért azt hiszem arra sem lehetett eddig itt panasz. továbbra is töröm a fejem, hogy mit is fözzünk majd még a következö 12 napban, hogy mindenki jó étvággyal egyen, ne is kelljen egyfolytában valami apróság miatt bevásárolni menni. az eddigiek jól sikerültek, habár igazán abszolut mindennapi ételeknek mondhatóak.

amelyeknek viszont nagy elönyük, hogy mindenki szereti és szívesen eszi. pláne, hogy ilyeneket otthon nem fözök minden héten. a legjobb az egészben, hogy tényleg csak ezen kell törnöm a fejem. az összes többi remekül zajlik – beleértve az idöjárást (gyorsan lekopogom), ami itt azért nem egészen magától értetödö.

lenne valakinek valami jó ötlete, miket lehetne még készíteni? a kritérium csak annyi lenne, hogy gyorsan (sütö nélkül) viszonylag kevés alapanyagból elkészíthetö föétel legyen, amit egy mini-konyhában nagyobb felfordulás és sok konyhai eszköz nélkül meg lehet fözni.

a rendelkezésre álló eszközök a következök: 2 lábas (viszonylag nagyok), 2 nyeles serpenyö, 1 tésztaszürö, 2 éles kés (otthonról), egy krumplihámozó, 1 uborkagyalu, 1 sajt-/ zöldségreszelö, 1 fakanál (az is müanyagból), 1 leves-merökanál – szerencsére tányérból van elég. két napra elöre be tudunk vásárolni – talán kicsit jobb szervezéssel 3-ra is.

minden javaslatot köszönettel fogadok és örömmel fözök…

nyaralunk!!!

2009-06-29T22:03:00.001+01:00

élvezzük a csendet, a szép kilátást, a friss északi tengeri levegöt, a napsütést, a naplementét…

és persze eszünk is. már ha van, mit. tegnap kora este érkeztünk. elöször megettük az áfonyás-ribizlis lepény maradványait, aztán elmentünk egy tengerparti sétára, hogy aztán teljesen kiéhezve neki eshessünk tradicionális sült sajtunk elfogyasztásához.

ma reggel késön keltünk, reggeliztünk, majd pingpongoztunk és egy nagyot tollasoztunk. így aztán arra sem jutott idönk, hogy ebédidöre valami harapnivalót bevásároljunk. maradtak a magunkkal hozott gyümölcsök, de senki sem tiltakozott…

bevásárlás után pedig, mielött elindultunk a strandra egy gombás-szalámis-sajtos-meleg-szendvicset készítettünk. ebben az a legjobb, hogy a lányok is el tudják készíteni (csak a sütöbe ki- meg betevésnél kell egy kicsit segíteni ~~– sikerült is kapásból a sütö tetejét megégetnem egy kicsit).~~

bevásárláskor törtem a fejem. egyrészt azon, mi minden “alapvetö” élelmiszer kell, hogy legyen, ha mindennap fözni akarok majd ebben a konyhában. másrészt azon, hogy hova fogjuk eltenni azt a rengeteg minden “alapvetö” élelmiszert. mert hát a hütö dimenziója a konyháéval egyenes arányban mozog: vanni van, de iciripicuri. annyi elönye mondjuk van a konyhának, hogy minden kézügyben van, nem kell ide-oda rohangálni. ennek ellenére igazi logisztikai kihívás lesz a következö két hetet úgy kihúznunk, hogy ne kelljen mindennap valami miatt vásárolni menni.

2:1 áfonyás + ribizlis lepény

2009-06-28T09:01:00.001+01:00

tavaly nyaralás elött posztoltam egy túrós-ribizlis kelttésztát, amely annyira bejött nálunk, hogy azóta is többször készítettem. egyszerüen nem lehet nem szeretni. most a felét ribizlivel, a másik felét áfonyával raktam tele és egy kicsit változtattam a túrós krémen: egy mascarpone és egy itteni túró volt a hütöben, amelyeket fel kellett használnom, mielött elutazunk.

hozzávalók (egy jó nagy tepsivel lesz belöle):
kelttészta:

15 dkg olvasztott vaj
40 dkg liszt
1 csomag száraz élesztö
1 csipetnyi só
1 csomag vaníliás cukor
1,5 dl langyos tej
2 tojás

tetejére (miután megkelt):
25 dkg áfonya + 25 dkg ribizli
mascarpone- krém:
25 dkg mascarpone, 25 dkg túró, 1 tejföl, 2 tojás, 1 vaníliás cukor, 7,5 dkg cukor, 1 ek citromlé, 1 ek étkezési keményítö
1-2 ek (vaníliás) porcukor

a kelttészta hozzávalóit kenyérsütögéppel bedagasztattam (nálam ez másfél óra volt), majd a tésztát még egyszer jól megdögönyöztem. ezután egy sütöpapírral kibélelt tepsibe raktam és addig húzogattam minden irányba, amíg a tepsit sikerült kitöltenem. biztosan meg lehetne egy sodrófa segítségével is oldani a dolgot, de ebben a kelttészta-receptben éppen azt találtam jónak, hogy milyen egyszerüen és a gyúródeszka-sodrófa kettös használata nélkül (és tisztogatása nélkül, amit nagyon nem szeretek) lehet eljutni egy nagyon finom kelttésztás süteményhez.
egy fél órára letakartam a tésztás-tepsit és egy meleg helyen hagytam tovább kelni.

ezalatt a sütöt elömelegítettem 190 °C-fokra. megmosom, lecsöpögtettem és kicsumáztam a ribizlit + áfonyát (még jó, hogy az utóbbit nem kellett csumázni), félretettem, majd elkészítettem a krémet: az összes krémhozzávalót konyhai robotgéppel alaposan összekevertem, majd ráöntöttem a kelttésztára. igyekeztem mindenhova jutttani belöle, megszórtam a gyümölccsel és betettem 40 percre a sütöbe. miután kihült, porcukorral meghintve tálaltam.

padlizsánkrém

2009-06-28T08:04:00.000+01:00

egy kedves barátom visszaérkezett budapeströl. ez alkalomból (na és persze a macskák “átadásával” kapcsolatban is) találkoztunk pénteken este. az elöétel egy nagyon finom padlizsánkrém volt:

hozzávalók (2 éhes embernek):

2 padlizsán (180 fokon 1,5 órát sütve)

1/4 hagyma reszelve

2-3 evökanál olívaolaj (“amennyit felvesz”)

só, bors, 1/4 –1/2 citromlé (frissen facsart)

a megsült padlizsánt kivájjuk a héjából és a többi hozzávalóval egy botmixerrel összekeverjük. az olívaolajat, citromlevet, sót, borsot érdemes apránként hozzáadni és a krémet kóstolgatni, amíg a kívánt konzisztenciát és ízhatást sikerül elértük. a siker titka, a jól megsült padlizsán és a nem túl sok (de nem is kevés) füszerek egyensúlyában rejlik.

leestett a tantusz

2009-06-27T21:55:00.001+01:00

makkától kaptam egy kedves meghívást arra, hogy mondjak el magamról 6 lényegtelen dolgot. érdekes módon sokkal több lényeges dolog jut eszembe magamról. lehet, hogy valahol minden fontos, ami bennem zajlik, ami én vagyok? lehet, hogy csak nekem fontos? ezen még gondolkozom majd, de addig is álljon itt 6 lényegtelen gasztronómiai vonatkozású vallomás:

1. lényegtelen, hogy sokáig nem szerettem a tejszínes-sajtos szószokat. legalábbis azóta nem, amióta egyszer régesrégen a föiskolai kollégiumban egy barátnömmel spaghetti carbonarát föztünk ~~(abból a bizonyos…kno…-zacskós izéböl),~~ amitöl nagyon rosszul lettem. több mint 12 évembe került, míg kihevertem ezt a “gasztro-élményt”…

2. lényegtelen, hogy éveken keresztül kedvenc teám egy citromos ízesítésü fekete tea volt. nagyon tetszett benne, hogy csak cukor kellett bele.

3. lényegtelen, hogy még sokkal régebben a pickwickes fekete ribizlis tea volt a kedvencem: cukorral és egy leheletnyi citromlével. nosztalgiázva a mai napig rendszeresen hozok/ hozatok otthonról – és 2-3 havonta iszom is egy csészével.

4. lényegtelen, hogy van egy gyengém (kicsit szégyellem is itt bevallani, na de hát nem annyira lényeges): nagyon szeretem a mélyhütött spenótos pizzát: csak és kizárólag dr. oetkertöl.

5. lényegtelen, hogy a legtöbb elözö estéröl megmaradt ételt másnap reggel/ délelött szeretem hidegen eszegetni (külön szeretek pl. a paradicsomos káposztára, vagy a lencsefözelékre “rájárni”).

6. lényegtelen, hogy szeretek “nyalakodni” fözés közben. egyszerüen képtelen vagyok megállni, hogy ne kóstolgassam, amit készítek. ez alól csak két kivétel van: a gulyásleves és a csirkepaprikás nokedlivel. mindkét ételt olyan sokszor föztem, hogy minden gond nélkül remekre sikerednek akkor is, ha egyetlenegyszer sem kóstolom meg…

céklaleves

2009-06-25T10:00:00.005+01:00

régen a cékláról csak annyit tudtam, hogy az oroszok állandóan azt esznek, nálunk pedig üvegben kapható és a menzán néhány karika szokott lenni savanyúságként. otthon sosem ettünk, pedig én kifejezetten kedveltem. évekkel késöbb néha vettem egy üveggel és magában megdézsmáltam, de amióta ismerem frissen, azóta az üveges még csak eszembe sem jutott - egészen egyszerüen annyira más az íze.

az idei cékla-ciklus következö állomása (az elsö itt) a céklaleves. tavaly már készítettem. a most kipróbált recept annyiban tetszik jobban, hogy jóval gyorsabban kivitelezhetö, mert nem kell elöre megsütni a céklát.

hozzávalók (4 személyre): 3 közepes méretü nyers cékla (meghámozva és kockákra vágva), 1 fej hagyma, 2 ek olívaolaj, 1,5 l víz, só, bors, 1/2 citrom leve, 2 tk cukor, 2 dl joghurt, 1 ek pirított szezámmag.

a hagymát üvegesre pirítom és hozzáadom a kockákra vágott céklát. 2-3 percig együtt párolom, majd vízzel felöntöm, sózom, borsozom és 10 perc alatt készre fözöm. botmixerrel pürésítem, hozzákeverem a joghurtot (a hökiegyenlítéses módszerrel!), a citromlevet és a cukrot. ha szükséges jutána sózom. tálaláskor a szezámmaggal megszórom.

céklalevél-saláta

2009-06-24T10:00:00.000+01:00

úgy adódott, hogy céklához jutottam, amelynek szép friss levelei voltak. utánanéztem, vajon ehetöek-e és már csak a színük miatt is ki kellett próbálnom, milyen saláta készíthetö belölük. különösen tetszett, hogy a levelek olyan igazán roppanósnak/ haraphatóak tüntek. úgy tünt, kellemes harmóniát alkotnak majd a lágy madárbegy salátával. ezen kívül került még bele:

1 mozzarella apróra vágva

1 szelet serrano-sonka pirítva

1 marék csíra mediterrán

1/2 marék pirított fenyömag

néhány szem piros büszke/ pöszméte/ köszméte

salátaöntet:

1 ek narancsos balzsamecet

2 ek olívaolaj

1 tk juharszirup

só, zöldbors, örölt gyömbér

alapállásban is nagyon szeretem a salátákat, de ez aztán annyira finom volt, hogy nocsak….

…ÀCIÓ!!!

2009-06-23T21:54:00.001+01:00

már csak 3 nap… és nyaralás!!!

panna cotta

2009-06-23T10:00:00.003+01:00

ez a legeslegelsö panna cotta-kísérletem. eddig azt hittem, hogy ez valami ördöngösség. mostantól tudom, hogy nem az és mivel a lehetöségek száma egyenlö a végtelennel, sokat fogok még kísérletezni vele. én a light-os variáció mellett döntöttem (fele tejszín – fele tej). akinek a kalória nem számít, készítheti csak tejszínböl.

hozzávalók 2 személy részére:

1,2 dl tejszín

1,2 dl tej

1/2 vanília rúd

20 g cukor

2-3 zselatin-levél

a tejszínt + a tejet a cukorral és vaníliával 10 percig kis lángon föztem (a legnehezbb az egészben figyelni, hogy ne fusson ki a tej), majd kicsit lehütöttem és hozzákevertem a hidegvízbe elözöleg beáztatott és kinyomkodott zselatint. ezután hideg vízzel kiöblített kis tálacskákba töltöttem és betettem a hütöbe ~~legalább~~ hat órára.

tálaláskor 10 másodpercre forró vízbe mártottam a tálkákat (szélüket elötte egy késsel meglazítva) és a panna cotta-t a desszertes tányérra borítottam. a világ legegyszerübb eperszószával tálaltam: 12 epret egy pici mézzel összeturmixoltam és a 14 fokos hidegre való tekintettel egyszer felföztem(melegben a fözés elmaradhat).

karalábéleves

2009-06-22T10:00:00.000+01:00

a múlt heti bevásárlásból árválkodott még egy lila karalábé a hütöben. nem igazán volt ötletem, mit kezdjek vele, így aztán a legkézenfekvöbbet választottam. így készült belöle egy fdh-krémleves, amelyhez rögtön több maradékot is felhasználtam.

1 karalábét + 2 közepes krumplit + 2 szál zöldhagymát + 2 szál csombort 10 perc alatt megföztem, majd egy kevés (0,5 dl) tejszínnel botmixerrel pürésítettem. sóztam, zöld-borsoztam, melegen tartottam. egy serpenyöben 1 szelet füstölt sonkát égy icipici olívaolajon megpirítottam, majd a sonkát kivéve az olajon egy marék laskagombát megírítottam. tálaláskor a forró levest megszórtam gombával, sonkával és reszelt parmezánnal.

avokádó-krém

2009-06-21T19:56:00.001+01:00

köszönöm a lelkes találgatásokat. azoknak lett igaza, akik valamilyen kenyérre kenhetöre tippeltek.

kedvelem az avokádót. csupán az szokott némi gondot okozni, hogy néhány napig (nálam általában 4-6, de lehet kicsit több is) a megvásárlása után érni hagyni kell. így aztán jó néhány napra elöre kell tervezni ~~tudni~~. akkor jó, ha a héjat picit megnyomva érezzük, hogy puha kezd lenni. vigyázat: ha a vékonyabb végét nyomjuk meg, ott lehet, hogy már puha, de a vastagabb része attól még lehet kemény. érdemes a vastagabb részén kísérletezni. ha félérett állapotban próbáljuk hasznosítanmi, fel kell készülnünk arra, hogy bizony inkább szappanízü, mintsem élvezhetö örömökhöz jutunk fogyasztásakor. ha viszont túlérett, akkor hosszú szálkás részek keletkeznek benne (mint a mangóban is), amelyek szintén nem igazán élveezetesek. emellett be is barnul és íze olajos szardíniához lesz hasonlatos.

ha ennek ellenére mégis avokádó-vásárlásra szánja el magát az ember, némi tapasztalattal igazán finom élvezetekre készülhet fel. aki mer, az nyer alapon. az avokádókrém elkészítésének rengeteg fajtája létezik, én nem szoktam túlbonyolítani: fokhagyma, só, bors, pici citromlé és egy kevés joghurt (vagy tejföl) felhasználásával összeturmixolom az avokádót és mi pirítósra vagy friss kenyérre kenve, paradicsommal, paprikával, olívabogyóval esszük. az arányok ízlés kérdése, nálunk mindig csak szemre készül. lehet bele tenni snidlinget, mentát, petrezselymet – vagy amit akartok. nálunk gyakori szombat délutáni “köztes-étkezésre”: olyankor általában késön reggelizünk és ritkán van kedvem délre ebédet fözni, inkább hat-hét körül szoktunk vacsorázni. párom pedig reggeli után 2-3-4 órával már enne valamit. ilyenkor vagy egy szendvicst kap, vagy egy avokádókrémet. elöbbit egyedüli fogyasztásra, utóbbit meg kell, hogy ossza velem, mert az avokádókrémnek sohasem tudnék ellenállni. a legviccesebbnek azt tartom, hogy mindig meg szokta kérdezni, hogy ez micsoda?

a blogolás 1. aranyszabálya

2009-06-21T11:19:00.001+01:00

ha blogolás elött egy arcpakolást tettünk fel, hasznos lehet, ha nem feledkezünk meg az idöröl…

…különben elöfordulhat, hogy a maszkot majd keservesen kapargathatjuk le az arcunkról.

(lehet, hogy ~~rondábbak leszünk mint elö~~ ez nem tesz majd jót arcunk szépségének.)

p.s. és az is elöfordulhat, hogy párunk vacsora közben megkérdezi: “mi az az izé a nyakadon?”

töltött padlizsán

2009-06-21T10:31:00.001+01:00

pontosan emlékszem, mikor készítettem elöször. 18 éve, amikor au-pair-ként töltöttem itt egy évet (dehogyis tudtam még akkor, hogy egyszer majd visszatérek ide). a család meglehetösen véges számú receptes könyveit bújva bukkantam rá, és az anyuka egyetértö bólintásával került egyszer az ebéd asztalra, hogy aztán visszatérö (és gyakori) ebéd legyen - szintén az anyuka kívánságára. az egészen pontos akkori receptre ma már csak halványan emlékszem. azóta sokat változott, fejlödött, csak az alapok maradtak: padlizsán, hagyma, fokhagyma, paradicsom, zöldfüszerek (annak idején biztosan csak petrezselyem, estleg majoránna?) rizs, a tetejére sajt.

az elején volt még benne gomba és sonkakocka – ezeket az idök folyamán elhagytam. került viszont bele darálthús és jó sok zöld: oregánó, rozmaring, kakukkfü. legállandóbb benne az állandó változás. mindenegyes alkalommal kicsit más, de mindig nagyon-nagyon finom. ahogyan ezt írom jut eszembe, hogy még sohasem tálaltam fel vendégeknek. tényleg nem tudom, miért, egészen biztos vagyok benne, hogy akik hozzánk jönnek, mind az utolsó falatig nagy örömmel fogyasztanák. talán, mert számomra annyira (a szó jó értelmében) közönséges ételnek számít??

ancsika töltött padlizsán receptjében olvastam, hogy ö hogyan készíti elö a padlizsánt. én eddig elöföztem, de azt mindig macerásnak éreztem, így kipróbáltam elösütve: a félbevágott padlizsánokat vágott felükkel lefelé egy serpenyöben kevés olívaolajon pár percig pirítottam, majd az elömelegített sütöbe toltam öket kb. 20 percre.

megpirítottam egy nagy fej hagymát olívaolajon, hozzáadtam a darálthúst és fokhagymát, sóztam, borsoztam, paprikáztam. amikor a hús megpirult rátettem a sürített paradicsomot és tovább pírítottam (ha kicsit száraznak tünt, öntettem hozzá egy kevés vizet). megszórtam sok oregánóval, rozmaringgal és kakukkfüvel. a sütöböl kivett padlizsánfeleket egy kiskanállal óvatosan kivájtam (egyrészt forró, másrészt kicsi odafigyelést igényel, hogy sikerüljön meghagyni az egycentis széleket), a “padlizsánbelsöt” apróra vágtam és hozzáadtam a füszeres-paradicsomos-húsos-szószhoz és pár percig tovább föztem.

a végén hozzákevertem a fött rizst és megtöltöttem a padliszánfeleket, reszelt sajtot szórtam rá (volt még kecskesajt is a hütöben, így az is rákerült) és 20 percre a forró sütöbe toltam.

ebböl amennyiségböl szokott maradni annyi “töltelék”, hogy a azt, ami nem fér bele a 4 padlizsánfélbe, másnap szoktuk megenni – sajttal a tetején átsütve. mondanom sem kell, hogy ekkor is nagyon finom, hacsak nem még finomabb.

hozzávalók (2 személyre – 2 evésre)

2 közepes méretü padlizsán

1 nagy fej hagyma

2 fokhagymacikk

2x2 ek olívaolaj

50 dkg darálthús

1/3 tubus poaradicsompüré

sok zöldfüszer: oregánó, rozmaring, kakukkfü

só, bors, paprika

10 dkg fött rizs

reszelt sajt

találóskérdés

2009-06-20T21:47:00.001+01:00

mi látható a képen?

egy kis segítség: ki, mihez, mivel, mikor, hogyan (igény szerint folytatható) eszi?

viharként tombol már….

2009-06-19T22:07:00.001+01:00

mázlim volt tegnap, hogy minden kisebb vagy nagyobb gond nélkül hazaértem. még azt is sikerült megoldanom, hogy felkaptassak a negyedikre. a tegnapi napon nem is nagyon csináltam mást, mint gondolkodtam, hogy mi is lehet. viszonylag korán lefeküdtem és még jól is aludtam, reggel mégis olyan voltam, mint akit jól fejbevertek. tegnap még gondoltam is, hogy érdekes, hogy nem fáj a fejem. ma reggelre aztán fájt. amolyan self-fulfilling prophecy. mint talán minden az életben.

reggel elmentem orvoshoz. nem a tegnapi dolog miatt. már szerdán kellett volna. de nem mentem, mert azt hittem, már nincs szükségem rá. hetek óta küszködöm egy makacs gyulladással. egy csomó mindent kipróbáltam: házi szerek, homöopatikus cseppek, homöopatikus tabletták, aztán végül antibiotikum. mivel utóbbi sem használt, egymás után kétfélét. idönként mindig azt hittem, sikerült kilábalnom belöle, de pár nap múlva újra meg újra kiderült, hogy mégsem. mivel nem szoktam beteg lenni, lassan nyugtalanítani kezdett a helyzet. na gondoltam, ma a végére járok, legalább legalább tudjam, van-e valami új eredmény. nincs. legalábbis szervi ok nincs. ezzel a lecke fel van adva. eddig is fel volt, csak nem foglalkoztam vele. úgy csináltam, mintha nem lenne. mert ugye amit nem látunk, az nincs is. legalábbis így tanultam. még akkor is, ha régen tudom, nem ilyen egyszerü ez.

szerencsém volt ma reggel: egészen szép idöben indultam és alig értem haza, beborult az ég és nagy égszakadás lett. két óra múlva meg sugárzó napsütés. ez a napfolyamán még kétszer váltakozott. sajnos amikor délután bevásárolni voltam épp elkapott egy jó kis zuhé, pedig megint szép idöben indultam:

ezeregy minden kevereg a fejemben. nem újdonságok, nagy felismerések, hanem régi, ismerös gondolatok ezek, amelyek most felszínre törnek és mindenféle irányba száguldoznak. olyasfélén, mint a felhök az égen. tán csak meg kéne, hogy lássam öket, mert, - ahogyan a felhökben az esö és mögöttük a napsütés – úgy benne van ezekben a gondolatokban is a probléma és annak megoldása is.

görög saláta - másképp

2009-06-19T12:57:00.001+01:00

bogi barátnömnek köszönhetöen jutottam el erre a vega-oldalra. érdemes rajta nézelödni, mert sok érdekes információt és legalább ugyanennyi izgalmas receptet tartalmaz. ez a saláta annyira megtetszett, hogy gondolatban gyorsan felmértem, mi is van hozzá itthon. szerencsére az alapok: paradicsom, olívabogyó és füstölt sajt voltak, a többi hozzávalót pedig helyettesítettem azzal, ami volt. így lévén ma délben egy gyors görögös ihletésü saláta az ebéd.

hozzávalók 1 személyre:

2 közepes paradicsom kockákra vágva

10 szem olívabogyó

5 dkg füstölt sajt (nekem scamorza volt itthon, otthon eltudnám képzelni karavánnal is) kockákra vágva

mindezeket egy salátástálkában összekeverem, majd leöntöm a a következö joghurtos keverékkel:

2 dl natúr joghurt (most a krémesebb görög ~~lejárt~~ volt itthon)

2 ek jó minöségü olívaolaj (ez nagyon fontos)

1/2 ek citromlé

1/2 ek akácméz

só, frissen örölt zöldbors, egy csipet szárított örölt gyömbér, friss oregánó

a salátát óvatosan összekeverem és megszórom pirított szezám és fenyömaggal (az elöbbi még tegnapról maradt, ehhez tettem egy pár fenyömagot és együtt megpirítottam egy serpenyöben).

én két részletben ettem. tényleg nagyon jót tesz, ha szobahömérsékleten 20-30 percet áll. akkor viszont érdemes a magvakat csak fogyasztás elött rászórni, ha más is úgy szereti mint én: roppanósan.

menta az ablakban – S.O.S

2009-06-19T10:12:00.001+01:00

van egy szép mentabokrom a konyha ablakában. öröm nézni, hogyan nö, fejlödik, erösödik napról-napra. nagyon szeretek belöle teát készíteni, leveleivel salátát bolondítani, vagy csak egyszerüen néhány szép kis levelével desszertet csinosabbá tenni. ma reggel felfedeztem rajta néhány szép példány levéltetvet, amelynek fényképezését majd még gyakorolnom kell, de aki figyelmesen megnézi a képet, biztosan megtalálja öket így is:

van valakinek valami bevált receptje, mit lehet ilyenkor tenni? (katicabogarat már kerestem az erkélyen, de egyet sem találtam.)

jelek

2009-06-18T20:28:00.001+01:00

az elmúlt napokban gyakran volt viharos az idöjárás. a hömérö higanyszála sem döntögetett új nyári csúcsokat. ami mondjuk nem baj, mert legalább nem izzad az ember. igaz én ma ennek ellenére rendesen izzadtam. reggel elbicikliztem a szokott idöben a munkahelyemre. már kicsit gyanús volt, amikor fél úton meg kellett állni, levenni a széldzsekimet, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentöséget. az irodába érve elkészítettem a kávémat, felszeleteltem egy-egy kiwit és öszibarackot, majd helyet foglaltam az íróasztalomnál. aztán csak bámultam ki az ablakon és arra gondoltam, hogy valami nem stimmel. eleinte nem is tudtam mi az. aztán feltünt, hogy nem nyúltam mintegy automatikusan a kávém után (nem vagyok különben kávéfüggö, ezt az egyet iszom reggelente). ha kisebb-nagyobb megfázást kapok, annak biztos elöjele, ha nem kívánom a kávét. de most se a torkom nem fájt, se az orrom nem bizsergett.

hirtelen bevillant, hogy hú, de hányingerem van, és hogy már megint izzadok mint a pekingi kacsa (nem tudom különben az izzad-e, de szerintem igen és különben is ez egy gasztro-blog, úgyhogy ebböl a szempontból passzol a kacsa-hasonlat). egy ideig csak ültem, egy-két dolgot próbáltam elintézni, de egy kétsoros levelet is négyszer kellett kinyomtatnom, mire minden stimmelt. aztán még kétszer, mert nem voltam képes rendesen összehajtogatni és borítékba tenni. közben eltelt vagy 20 perc, én még mindig nem nyúltam a kávém után – idönként perceken át csak a lélekzetvételemre koncentráltam és arra, hogy jó lenne nem összeesni az íróasztal mellett, mert mondjuk az mégis milyen ciki lenne. összeszedtem magam és mondtam a velem szemben ülö kolleginának, hogy akkor én most inkább mégiscsak haza mennék. “mi baja?” hangzott a ~~nem éppen együttérzö~~ visszakérdés, szemmel láthatóan még nem vette észre, hogy valami bajom lenne. mondtam, nem tudom, de nem érzem jól magam. egy perccel késöbb, amikor a többiektöl is elköszöntem, valaki azt mondta, hogy nagyon sápadt vagyok, látni, valami nem stimmel. hazajutok-e egyáltalán. mondtam, hogy persze-persze. magamban meg azon kezdtem gondolkozni, hogy fogok én biciklivel hazakerekezni. aztán ment minden automatikusan: lifttel le, biciklire fel (ekkor éreztem, hogy kicsit tán szédülök is, de gondoltam, majd csak szépen lassan megyek, nagyon figyelve a körülöttem lévö forgalomra). utólag azt hiszem, nagyon nagy szerencsém volt, hogy nem történt valami.

folyt.köv.

fdh: gombás krumpli balzsamecettel

2009-06-18T09:07:00.000+01:00

tegnap este ismét egy igazi fdh (= fözz, de a hütöböl)-vacsora került az asztalra még szombaton vettem gombát és már nagyon itt volt az ideje valamit kezdeni vele. körülnéztem a hütöben és még ezeket találtam:

20 dkg gomba

3 szelet maradék serrano sonka (innen)

pár szem borsó

néhány kis paradicsom

pár szem krumpli, 1 nagy fej hagyma

mialatt a krumplit a héjában megföztem, megpirítottam egy kevés olívaolajon az apróra vágott hagymát, rádobtam a gombát, sóztam, tettem rá egy kevés chilipelyhet, 2 percet stöttem, majd kikapcsoltam a tüzhelyet és hozzáadtam egy jó marék zöldet az erkélyröl (volt benne oregánó, kakukkfü, petrezselyem), majd a pár szem borsót és a paradicsomot. a megfött krumpliról leöntöttem a fözövizet és hagytam 2 percet fedö nélkül állni. aztán kockákra vágtam és a gombához kevertem, óvatosan rálöttyintettem két evökanál balzsamecetet (hogy mindenhova jusson) és még óvatosabban egyszer átkevertem, hogy a krumpli ne törjön nagyon össze. tálaláskor az “összetépkedett” sonkát a gombás krumplira szórom. a fotózás után jutott eszembe, hogy elfelejtettem rászórni a pirított szezámmagot.

(az eddigi fdh-receptek itt találhatók).

grillwurst-recycling

2009-06-17T09:55:00.000+01:00

ki nem ismeri a problémát: grillezös hétvégéröl megmarad egy halom grillkolbász. aztán vagy az idö nem jó, vagy az embernek semmi kedve grillkolbászra gondolnia.

nos ilyen helyzetekre jó, ha van a mélyhütöben néhány levél leveles tészta. azokban ugyanis jól el lehet rejteni a grillkolbászokat. ezen felül meg lehet kívül-belül szórni egy kis reszelt sajttal és fél órába sem telik, míg olyan finom, kicsik és nagyok által egyformán szívesen fogyasztott kis töltött táskákat teszünk az asztalra, amelyek semmi perc alatt garantáltan elfogynak.

rukolasaláta öszibarackkal

2009-06-16T20:59:00.001+01:00

még a hétvégén vásároltam az idény elsö öszibarackját: csábító narancssárga húsa és finom illata legkedvesebb nyári gyümölcseim közé emelik.

az egyetlen bajom csak az szokott vele lenni, hogy bizony néha nagyon csöpögös tud lenni és ezáltal nem alkalmas arra, hogy csak úgy magunkkal vigyük valahová és kedvünkre beleharaphassunk (ebben a funkciójában a banán igazán verhetetlen: nem kell megmosni és bárhol “baleset-mentesen” fogyasztható). ettöl a kis használatbeli szépséghibától eltekintve viszont nagyon sokoldalú. tavaly fedeztem fel például, hogy rukolával például remekül harmonizál. ha pedig adunk hozzá egy kevés finom sonkát (pármai vagy serrano), egy mozzarellát, majd sózzuk, borsozzuk és egy kevés balzsamecettel + olívaolajjal meglocsoljuk, akkor egy igazán extravagáns és nagyoin finom ízvilágú könnyü nyári salátát tálalhatunk fel. néhány szem áfonya külön feldobja az egyébként is színpompás salátát.

hozzávalók:
1-2 marék rukola
1 mozzarella
2 szelet serrano sonka
1 őszibarack (esetleg 1/2 marék áfonya)
só, bors, balzsamecet és olívaolaj

töltött karalábé

2009-06-14T22:00:00.000+01:00

már nagyon kíváncsi voltam, mi is a különbség a lila és a fehér/ világoszöld színü karalábé között, amiböl ugye olyan jól bespájzoltam. ha zenész lennék, úgy fogalmaznék, hogy bizony zongorázni lehet a különbséget. de nem vagyok az, így csak simán megállapítom: lilát biza többet nem veszek. pedig zsengének is látszott, mégis olyan fás, hogy nocsak. ha a liláböl készítettem volna tavaly ilyenkor a töltött karalábét , valószínüleg sosem föztem volna meg újra. ma mindkettöt felhasználtam, hogy összehasonlíthassam öket. a lila amellett, hogy fás, nehezen kezelhetö: nehezen hámozható, nehezen vájható, tovább kell fönie és ízre sem olyan finom – egész lényében sokkal durvább, mint a vajasan puha fehér/ világoszöld rokona, amelyet nyersen is szeretek eszegetni.

hozzávalók 4 személyre: 4 karalábé, 350 g darált hús, 35 g féli fött rizs, 1 fej hagyma, 1 tojás, só bors, örölt paprika, majoránna, 1 ek olaj, 1 hagyma, 1 tk örölt paprika, 1 tejföl, 2 tl liszt, petrezselyemzöld

a karalábékat meghámozom, és 10 percig egészben elöfözöm, kivájom a közepét és megtöltöm a töltelékkel (darálthús, rizs, tojás, só, bors, paprika, majoránna keveréke – ami nem fér bele, abból húsgombócokat készítek, amelyeket lisztbe forgatok – így nem esnek szét fözéskor, ill. ha van szép karalábélevelem, abba töltöm, miután egy picit megfözöm, hogy könnyebb legyen kezelni). az olajon üvegesre pirítom az apróra vágott hagymát, majd levéve a tüzröl, hozzákeverem a csipetnyi örölt paprikát és felöntöm egy kevés vízzel (a víz kb feléig lepje el a karalábéfeleket). beleteszem a töltött karalábéfeleket, húsgombócokat, karalábélevélbe töltött gombócokat. hozzáadom a kockákra vágott “karalábé-belsöket” és 20 percig lassú tüzön fözöm, majd kiveszem az összes tölteléket a lábasból és melegen tartom öket. a levet tejföl és lisz keverékével behabarom, 1-2 percig föni hagyom, majd botmixerrel pürésítem. beleszórom az apróra vágott karalábéleveleket, visszateszem a gombócokat, óvatosan felmelegítem, rizzsel és sok petrezselyemzölddel megszórva tálalom:

nagyapám zöldborsólevese

2009-06-14T13:24:00.001+01:00

egészen pontosan nagymamám borsólevese ez. ha mégis a gyerekkorom nagyszüleimnél töltött nyaraira gondolok, az beugró elsö képek egyike, ahogyan nagyapám (a régifajta alumínium kanállal a kezében) kanalazza az árnyékban, a komora ajtó elött ülve a friss tavaszi zöldborsólevest. neve ellenére persze nemcsak frissen fejtett zöldborsó, hanem zsenge répa, karalábé, újkrumpli, zeller, zöldhagyma és sok-sok petrezselyemzöld is került benne. nokedli nélkül pedig elképzelhetetlen lett volna. nagyapám szokta volt mondogatni, hogy ö akár csak ezen a nagymamám készítette levesen is el lenne.

a leves mindig ugyanúgy készült (és persze én is mindig így fözöm): egy kis fej apróra vágott hagymát egy kevés zsíron (na, jó én ezen a ponton eltérek az eredeti recepttöl és olajat használok) üvegesre pirítok, rádobom a felkarikázott répát, petrezselyemgyökeret (sajnos itzt ritkán van), a felkockázott karalábét, felöntömm annyi vízzel, hogy ellepje, majd lassú tüzön 5 percet fözöm, ekkor teszem bele a kockákra vágott krumplit és a zellerleveleket, megszórom egy csipetnyi örölt paprikával, beledobom a kifejtett borsót és további 5 percet fözöm. ezalatt bekeverem a nokedlit (egy tojás, pici só, annyi liszt amennyit felvesz, esetleg kevés víz) és beleszaggatom a levesbe. jó sok friss petrezselyemzölddel megszórva tálalom. persze a nagymamám kertjében frissen szedett borsó nélkül nem olyan mint régen, de így is nagyon finom.

Ringelnudeln in Basilikumsoße/ bazsalikomos orsótészta

2009-06-14T10:54:00.001+01:00

(a magyarnyelvü recept lentebb)

Zutaten:

- Basilikum

- Créme fraiche + Sahne

- Ringelnudeln

- Pfeffer und Salz

- Tomate

Als erstes muss man die Basilikumblätter für die Soße klein hacken. Danach muss man in einer Schüssel Créme fraiche , Sahne und die frisch gehackten Basilikumblätter zusammen rühren. Die Soße mit Pfeffer und Salz nach Geschmack würzen. Zum Schluss noch Nudeln kochen und die Soße zu den noch heißen Nudeln geben.

a következö gasztroblog nemzedék már a fözést is korábban kezdi. ez a recept, fotó és leírás elisa (11) alkotása.

hozzávalók:

- bazsalikomlevél

- tejföl+ tejszín

- orsótészta

- só + bors

- paradicsom

a bazsalikomleveleket apróravágjuk. a tejfölt a tejszínnel és a bazsalikomlevéllel összekeverjük, sózzuk, borsozzuk. a kifött, még forró orsótésztát a szósszal leöntjük, paradicsommal díszítjük és azonnal tálaljuk.

túró-rudi – mindenki szereti! túró-rudi recept kerestetik…

2009-06-13T23:04:00.001+01:00

közületi felhivás: a netto élemiszeri boltokban kapható "quark-riegel” – majdnem túró-rudi. alapja túró, bevonata csokoládé. még évekkel ezelött olvastam is erröl valamit, csak sajnos se közelünkben, se távolunkban netto nem volt. ha valamerrefelé jártunk, látensen mindig nézegettem, hátha látok valahol, de sehol sem jött össze. ma estig. amikor egy tölünk meglehetösen távoli városrészben akadt dolgunk, ahol mit látok? kocsiból ki, ~~netto~~ boltba be. a hütöpolcon tényleg ott vár a rudi.

sajnos csak egy darab epres volt, viszont volt jócskán vaníliás és kakaós. nem mintha az epres lenne a kedvencem, de még mindig jobb, mint az utóbbi kettö. én ugyanis csak és kizárólag a simát szeretem. és néhanapján ~~megeszem~~ megettem volt az általam csak “lekvárosnak” nevezett túró-rudit. mondjuk, ha pl. ilyen epreset kapnék a sarki közértben, biztos arra is rászoknék elöbb-utóbb.

hazaérve gyorsan rákerestem, milyenek vannak még. aztán írtam a gyártónak is, hogy én bizony rendszeres vevö lennék rá – ~~ipari mennyiségben~~. amíg választ kapok abban reménykedem, hogy a sarki plus-unkból hamarosan netto lesz. ezen két lánc tavaly összetette know-how-ját és németország (aldi és lidl után) 3. legnagyobb discountereként vágyik még nagyobb piaci részesedésre. ennek következtében egyre több plusból lesz netto. elképzelni sem tudom, milyen lenne, ha megtörténne és csak úgy bármikor ehetnék túró-rudit *hmmmmmmm*.

addig is:

VAN VALAKINEK EGY BEVÀLT TÙRÒ-RUDI RECEPTJE és el tudná nekem küldeni?

bevásárlás

2009-06-13T12:02:00.001+01:00

ma reggel biztos hülyének néztek a plus-ban, amikor a bevásárlókocsiba betettem 7 darab karalábét. évek óta nem láttam ilyen szép lilaszínü karallábét, itt mindig csak a fehéres-világoszöldes szokott lenni, ami különösen az elején nekem nagyon furcsa volt. aztán mint sok minden mást, ezt is megszoktam.

aztán a pénztárnál néztek másodszor kicsit furcsán rám, amikor a karalábék mellöl elökerült 8 csomag “paprika kolbász” is.

hátszín á la nokedli

2009-06-12T22:43:00.001+01:00

úgy látszik, ma nem csak én kívántam meg a hátszínt, alchri is írt róla. pedig ma kora délután, miután kivételesen korábban végeztem a munkahelyen és kényelmes bevásárlókörútra indultam, még nem is olvastam róla.

ritkán szoktunk húst enni. ha mégis, akkor néha-néha szeretek egy zaftos steak-et marcangolni. ezzel csak annyi baj szokott lenni, hogy nem igazán tudok húst sütni. egyszerüen nem szokott jól sikerülni. egyetlen kivétel a bárányfilé (itt és itt). szerintem ez is csak azért, mert viszonylag rendszeresen készítem, így nem szokott meglepetés érni. míg hátszínt max. egy évben egyszer szoktam csinálni, sajnos nem túl jól, ezért aztán el is megy töle a kedvem egy jó idöre. a mai végre kivételesen igazán jól sikerült.

hozzávalók: 2 szép szelet hátszín á 180 g (ca. 3 cm vastag), ghee, medvehagyma-füszeres vaj, só, frissen örölt bors

egy serpenyöt felforrósítok, gheet teszek bele, majd a hátszínt 2-2 percig sütöm (az elején maximum fokozaton, majd erös közepesen), alufóliába csomagolom és a 100 fokra elömelegített sütöben további 15 percig állni hagyom. így nagyon finom, omlós, médium hátszín lesz az eredmény. ha valaki (jobban) átsülve szeretné, tovább kell a sütöben hagyni. csak tálaláskor sóztam, borsoztam és tettem rá egy jó adag medvehagymás vajat.

köret: a nagyobb kockákra vágott újkrumplit 8 perc alatt megföztem, majd leöntöttem róla a vizet. rálöttyintettem két evökanál olíva olajat, egy evökanál balzsamecetet, sóztam, hozzáadtam egy maroknyi apróra vágott rukolát és néhány cikk paradicsomot. óvatosan összekevertem és lefedve állni hagytam kb. 10 percet.

eper joghurttal

2009-06-12T14:27:00.000+01:00

az én kedvenc desszertem: öt percbe sem kerül az elkészítése, mindig tökéletesen sikerül és mindig nagyon finom:

az epret (vagy bármilyen más gyümölcsöt) megmosom, darabokra vágom, egy talpas pohárba tgeszem. leöntöm ízlés szerinti mennyiségü natúr joghurttal (nálam kettönknek elég egy joghurt – a legfinomabb a kicsit krémesebb görög joghurt hozzá) és egy teáskanál akácmézzel. ha nagyon flancolni szeretnék, egy icipici vaníliát is keverek a joghurtba. egyszerüen mesés….

fdh: az árpagyöngy és a zeller frigye

2009-06-11T21:34:00.001+01:00

ma este is egy fdh-vacsorát készítettem. a kiinduló alap egy adag halványító zeller volt, amit még múlt hét pénteken vettem a sarki török zöldségesnél. annyira üdítöen friss és szép sötétzöld volt, hogy egy két nagy csokorral (annyi volt egy csomagban, mert egy csomag viszonylag kicsi volt) kellett vennem. azóta is gyötört a vágy, hogy valami finom legyen majd belöle, de nem volt idöm gondolkodni rajta és így csak esténként szembesültem a kinyitott hütöben a rám várakozóan nézö zellerszálakkal. ma délután rákerestem, milyen zelleres receptek találhatók, de csak pár percem volt rá és a zellerkrémlevese és a waldorf-salátán kívül nem találtam semmi ínycsiklandozót. aztán egy képen rám mosolygott az árpagyöngy. azonnal abbahagytam a keresést. tudtam, ez az. akkor is, ha a receptnek semmi köze nem volt a zellerhez. most aztán lett. az árpagyönygöt nagyon kedvelem. szeretem a kellemesen selymes ízét, igaz eddig ezt a hóbortomat csak a paradicsomos káposztában éltem ki, mert nem nagyon tudtam másba beletenni. így utólag kérdezem is, hogy miért nem jöttem rá magamtó valami hasonlóra.

hozzávalók: 1 kis fej hagyma, 12 szál halványító zeller (lehetne gumós is), 4 szál répa, 20 dkg árpagyöngy, 2 paradicsom, 10 dkg füstölt tofu, egy fél marék pirított dió, egy kevés reszelt parmezán, só, zöld bors.

a hagymát egy kis olivaolajon megfuttatom, ezalatt felvágom a zellert és a répát. elöször a répát pirítom meg és teszek rá egy kiskanál barnacukrot (mielött a barnacukros üveget kinyitom és bátran egy kanálkával a répára szórom, megnézem, nem véletlenül a fehér mákos üveg akadt-e a kezembe….mert nekem pl. az akadt… ropogott is a végredmény a fogunk alatt *ggg* ). hagyom, hogy a cukor kicsit karamellizálódjon, ami a répának nagyon jót tesz. ekkor hozzáteszem a centis karikára vágott halványító zeller szárait, egy percig sütöm, majd annyi forró vízzel felöntöm, hogyböven ellepje, sózom és alacsony tüzön 25-30 percig fedövel lefedve párolom. (közben néha ránézek, ha kell, egy kevés vizet utánatöltök). ha az árpagyöny megfött, hozzáadom a felkockázott füstölt tofut, az apróra vágott zellerlevelet és a kikapcsolt tüzhelyen lefedve 5 percig állni hagyom. tálaláskor frissen örölt zöldborral, pirított dióval és egy kevés parmezánnal szórom meg.

a párom nem igazán rajong a zellerért, de kétszer repetázott;-)

fdh: tapenade fenyömaggal és fügével

2009-06-11T10:00:00.004+01:00

az elmúlt napok megint sok munkával teltek. olyannyira, hogy tegnap még bevásárolni sem volt idöm. így abból kellett varázsolnom, ami a hütöben volt, úghogy ez is amolyan fdh-vacsora lett. a múlt heti tapenade olyan jól sikerült, hogy valami hasonló kenyérre kenhetöt szerettem volna készíteni. még jó, hogy az utolsó (tényleg a legeslegutolsó zárás elötti) pillanatban sikerült egy ciabatta-kenyeret kapnom a sarki pékségben.
hozzávalók: egy marék pirított fenyömag, egy marék olívabogyó, 2 szardella-filé, 1 ek kapribogyó, egy marék bazsalikom-levél. a konyhai turmixgépben felaprítom a hozzávalókat (egy pici sót sem téve hozzá, mert a szardella elég sós – találjátok ki, honnan tudom…) pirítóskenyéren, egy pohár vörösborral nagyon finom és gyors vacsora. a füge ugyan szép dekoráció, de nem feltétlenül szükséges.

epermisu

2009-06-09T14:29:00.000+01:00

engem is elért az epermisu-örület. annyi sok finom epret ettünk az elmúlt napokban, hogy nocsak. én az epret (mint a legtöbb gyümölcsöt) “natúr” szeretem. szerintem, úgy lehet igazán érezni az ízét. nem kívánok belöle sem krémet, boynolult desszerteket, süteményeket, turmixokat. a gyümölcsök nekem úgy tökéletesek, ahogyan vannak. nézegettem epermisus recepteket. nem mondhatnám, hogy nem tetszettek, de kicsit zavart, hogy a szép epret össze kell turmixolni, úgy hogy a végén semmi epret nem látni majd. hacsak nem biggyesztek a tetejére egy-egy szép eperszemet. limara receptje mellett döntöttem, kicsit megvariálva. ennek föleg az volt az oka, hogy este csodálkozva állapítottam meg, hogy nincs itthon tejszín. amióta ~~eszemet tu~~ saját háztartást vezetek, ilyen még nem esett meg velem. tejszín, tejföl stb. mindig van. na most nem volt. volt viszont natúr joghurt. gondoltam az is jó lesz – fellazítani vele a mascarponét. jó is lett. a 20 dkg fehércsokinak köszönhetöen. és még annyit változtattam, hogy én az összes epret feldarabolva tettem a krémre.

hozzávalók kb. 6 adaghoz:
a sziruphoz:
5 dkg cukor
1 dl víz
1/2 citrom
a krémhez:
25 dkg mascarpone krémsajt
20 dkg fehér csokoládé
1 dl natúr joghurt

és kell még:
+ 20 db babapiskóta
25 dkg eper (megmosva, lecsumázva, felvágva)
a tetejére cukrozatlan kakaópor
elöször a cukros szirupot készítettem el: egy kis lábasban a cukrot a vízzel kevergetve felmelegítettem, hogy a cukor feloldódjon a vízben, hozzátettem a citorm reszelt héját és a citrom levét. a krémhez összekevertem a mascarponét a joghurttal és a gőzön megolvasztott fehér csokival. egy tálba leraktam egy réteg cukros-citromos szirupban megáztatott babapiskótát, erre rákentem egy kis krémet, amit megszórunk a vágott eperdarabokkal, és addig folytatta a babapiskóta, krém meg a gyümölcsdarabok rétegezését, ameddig csak van miből. a végére krémet tettem, hogy majd a tálaláskor rászórt kakaópornak legyen mihez tapadnia. egy éjszakán át hűtőben hűtöttem.

gyömbér-szirup

2009-06-08T21:20:00.001+01:00

volt egy darab gyömbér-gyökér a hütöszekrényben, amivel nem tudtam mit kezdeni. már néhány napja a hütöben lehetett, mert már azt is elfelejtettem, mihez szerettem volna használni. az ilyen maradék gyökerekböl teát szoktam fözni, de az utóbbi hetekben annyi forró teát ittam, hogy már azon csodálkozom, miért is nem nött béka még a hasamban. (bár lehet, hogy a béka csak a vizet szereti?).

a gyömbért a népi gyógyászatban sokmindenre használják: afrikában azt tartják, a férfiak szexuális erejét növeli, új-guienában fogamzásgátlóként használják, indiában levét mézzel és reszelt kemény tojással keverve impotencia kezelésére vetik be, míg régen európában azt tartották, ha a kiszemelt fiút gyömbérrel sütött kenyérrel etetik, akkor férjhez mehetnek hozzá. ezen hatások egyikére sem volt most szükségem, de mivel pár hete egy makacs gyulladással küszködöm, igy a gyömbér gyulladáscsökkentö-hatására apellálva készítettem el a szirupot:

“Gyulladáscsökkentő hatását ki lehet használni megfázásos, lázzal, gyulladásokkal járó betegségek kezelésére. Az influenzavírusok elpusztításában is szerepet játszik, valamint erősíti az immunrendszert, és a lázat is mérsékli. A megfázást kísérő hörghurut és az influenzával járó izom- és mellkas-fájdalom enyhítésében is segít. A népi gyógyászatban már régóta használják - friss gyömbér rágcsálását, gyömbértea, vagy egykanálnyi mézbe csöpögtetve a gyömbérgyökér-törzsből frissen kipréselt lé fogyasztását ajánlják.(innen) … mindemellett csökkenti a bélgázok kialakulását, hasmenés ellen is jó, valamint ki´ünö görcsoldó, legyen szó bél vagy menstruációs görcsröl…. hatásos fájdalomcsillapító…”

a gyömbérgyökeret (kb. 8 centis ujjnyi vastag darab) meghámoztam és aprókockákra vágtam, majd 30 percig 2 dl vízben kis lángon föztem. ezután egy papír kávéfilteren leszürtem. a félig kész szirupot feltettem ismét a tüzre és hozzáadtam 2 dl akácmézet. kb. öt percig forraltam, majd jól záródó üvegekbe öntöttem és egy hétre a hütöszekrénybe tettem.

hh: sült zöldspárga zöldcitrommal

2009-06-08T07:00:00.001+01:00

tegnap dacoltunk a hömérö 12 fokra szökött higanyszálával. úgy tettünk, mintha szikrázó meleg nyári nap lenne és egy könnyü nyári vacsorát fogyasztottunk el, egy hüsítö caipirinha koktél kíséretében.

az utóbbihoz egy-egy whiskey-s pohárban összenyomkodtam egy feldarabolt a lime-ot a barnacukorral és 2 mentalevéllel, megtöltöttem zúzott jéggel és felöntöttem cukornád pálinkával, majd összekevertem.

a sült zöldspárgát az éven már többször csináltam, eddig csak körítés nélkül. föétkezés lévén jól esett hozzá egy kis új krumpli, amelyet megsuvickolva, 1 cm-es karikákra vágva, olivaolajjal meglocsolva, chilipehellyel megszórva, fokhagymával megspélkelve, rozmaringgal és kakukkfüvel megszórva tettem a forró (200 fok) sütöbe. ahol a vastag fehér spárga kíséretében 10 percet elösütöttem.

aztán kivettem a fehérspárgát és vegyesen a zölddel sonkába tekertem, néhány félbevágott paradicsomot tettem közéjük, egy kis kanál barna cukorral megszórtam és rányomtam egy fél zöldcitrom levét és további 15 percig sütöttem. frissen tekert zöldborsal szórtam meg. reszelt parmezán is jó lett volna hozzá, de azt teljesen elfelejtettem. de anélkül is nagyon-nagyon finom volt. a párom legalább ugyanolyan örömmel ette, mint az elözö esti vacsorát. amiben szerintem a caipi is ludas volt;-)

hagyományos német konyha: königsberger klopse (=kalinyingrádi húsgombócok)

2009-06-07T15:13:00.001+01:00

a német konyha sokáig nem tartozott a nemzetközi gasztronómia élvonalához. az utóbbi idökben ez a helyzet jelentösen megváltozott. nem utolsó sorban wolfram siebecknek, németország évtizedek óta vezetö gourmetkritikusának köszön-hetöen, aki régóta fáradozik azon, hogy megutassa, igenis lehet savanyúkáposztán innen, maggi-kockán túl “jót s jól” enni. ebben a könyvében a német konyha hagyományait, kialakulásának, finomodásának történetét meséli el, jól olvasható formában. ez tipikusan egy olyan könyv, amelyekre meg szokták kérdezni, hogy “és ezt minek olvasod?”. hát azért, mert ez szerintem tényleg izgalmas. wolfram siebeck könyve tartalmaz 50 részben regionális receptet is. ezek olyan ételek, amelyek lassan feledésbe merülnek, vagy manapság nem in számítanak menönek. pedig jól elkészítve igazán finomak és ~~megállják~~ megállnák helyüket az élgasztronómiában is. ehelyett maximum ~~rosszul elkészítve~~ a menzák szereplöi. ezen ételek egyike a “königsberger klopse”, amely többek között arról is híres, hogy immanuel kant kedvenc étele volt. a véletlen úgy hozta, hogy szomszédasszonyom meghívott bennünket vacsorázni és elötte megkérdezte, jó lesz-e, ha ezt föz. én ugyan hallani hallottam már róla, tudtam azt is, hogyan néz ki, söt mivel a receptjét már olvastam, azt is sejtettem, milyen állagú és ízü lehet. enni viszont még sosem ettem. ebböl is látszik, hogy manapság nem szokás ”königsberger klopse”-t vendégeknek feltálalni. így aztán örömmel mondtam igent. és tegnap este egyálalán nem csalódtam. söt. régen láttam páromat ilyen csillogó szemekkel vacsorázni. öt ugyanis (mint sokan másokat is) gyerekkorára emlékeztettek az omlós, kapribogyós, savanykás szószban úszó húsgombócok. a rizst pedig egyébként is imádja. ezutóbbi mondjuk itthon is gyakran kerül asztalunkra.

hozzávalók a húsgombócokhoz:

50 dkg darált borjúhús

2 száraz zsemle (tejbe áztatva, kinyomkodva)

hagyma, petrezselyem

1 tojás

1 ek szardella-paszta (vagy 2 apróravágott szardella)

1 citrom reszelt héja

egy ek kapribogyó

a szószhoz:

1-1,5 liter húsleves

2 babérlevél, 2 szegfüszeg, 1 kis darab szerecsendió-virág

1 dl tejföl

1 dl tejszín

1 tk liszt + 2 ek olaj

1 tk mustár, 1 pohár fehérbor

egy marék kapribogyó

a húsgombóc (az eredetiben tényleg csak borjúhús van) hozzáavalóit összegyúrom és kb cm átméröjü gombócokat formázok. a gombócokat megforgatom egy kevés liszben (így jobban megörzik alakukat) és a füszerekkel felforralt húslevesbe teszem, alacsony lángon, fedö nélkül 15 percet fözöm, úgy hogy csak gyöngyözzön a leves. a kész gombócokat kiveszem és melegenn tartom. a húslevest ha kell leszüröm, majd egy vékony fehér rántást készítek, hozzákeverem a fehérbort, majd besürítem a levest. kiforralom, mustárral, tejszínnel, tejföllel ízesítem, ha kell picit utánasózom. (van aki, egy tojássárgájával legírozza, de szerintem nem szükséges). a legeslegvégén, amikor már kikapcsolom a tüzet, hozzáadom a kapribogyót. fött rizs illik hozzá.

hh: lecsó

2009-06-07T12:53:00.001+01:00

ha megjelenik a magyar paprika (ezúttal szentesi) a lidl-ben, plus-ban vagy akárhol máshol, akkor itt a nyár. ez még akkor is így van, ha a hömérö higanyszála csak 13 celsiusfokra kúszik. ~~azt is csak délben.~~ szóval mi ilyenkor már-már tradicionálisan lecsót reggelizünk. néha azt is vacsorázunk. utóbbiba mindenképpen kerül jóféle kolbász. egyébként ugyanúgy készül mint a “reggeli lecsó”:

szemre levágok egy darab szalonnát, felkockázom. mialatt kiolvad a zsírja, karikára vágom a hagymát, majd a szalonazsíron sütöm, még összeesik. ezalatt karikára vágom a paprikát és a szokásos módon lehúzom a paradicsom héját. a ~~felkariká~~ kockákra vágott paradicsomot a paprikával a szalonnás hagymához adom, és alacsony, vagy ~~ha nem bírom kivárni,~~ közepes lángon lefedve pár perc alatt készre fözöm. a végefelé kétségbeesetten el kezdem azon törni a fejem, hogy kell-e ~~ill. kellett-e volna~~ rá örölt pirospaprika. mert ezt soha nem tudom. általában úgy döntök, kell és ilyenkor megszórom egy kiskanálnyi paprikával. ma reggel az is csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy én csak tojással szeretem, így ürtöttem rá két tojást:

p.s.: ismét emlékeztem rá, hogy vannak ételek, amelyeket jól lehet fotózni és van, amelyik készen optikailag nem valami nagy szám. szerencsére ezek az ételek mindig nagyon finom illatokkal töltik el a konyhát…

tapenade–féle sokmindenhez

2009-06-06T13:42:00.000+01:00

a paradicsomleveshez csináltam egy (pirítós)kennyérre kenhetö krémet.

a tapenade alapösszetevöi: fekete olívabogyó, kapribogyó, szardella, olívaolaj, citrom, bazsalikom – ezelk közül nekem tegnap csak olívabogyóm volt (abból is csak néhány fekete példány, de legalább néhány zöld is volt). így aztán kicsit változtatva az eredeti recepten (ami nem nagy kunszt, mert “eredeti” tapenáde-recept legalább annyi van, mint ahány “echte ungarische” paprikáskrumpli-recept) ez a finomság született:

a hozzávalókat (egy marék zöld-fekete olívabogyó, egy marék frissen pörkölt mogyoró, egy marék bazsalikomlevél) összeturmixoltam 2 evökanál olívaolajjal – és kész. nem kell pépesíteni, akkor igazán jó, ha kicsit darabos.pirítósra az igazi, ízlés szerint lehet picit sózni. nagyon finom volt a paradicsomleves kíséröjeként. de egy pohár vörösbor mellé is el tudom képzelni.

mediterrán paradicsomleves

2009-06-06T12:09:00.001+01:00

tegnap este egy kedves barátom jött vacsorázni. még spárga-szezon lévén nem kellett a föételen sokat gondolkodni. még a múlt hétvégéröl maradt jó sok paradicsom a hütöben, míg a bazsalikom a konyhaablakban hatalmasra nött – így az alap-összetevök adva voltak. mivel tegnap különösen hüvösre fordult az idö (még a fütést is bekapcsoltam), jól esett valami meleget enni.

hozzávalók:

2 ek olívaolaj

1 hagyma

2-4 szál zeller

1 répa

7,5 dl zöldség alaplé

2 tk cukor

1,5 dl fehérbor

oregánó, bazsalikom, só, zöldbors,

50 dkg paradicsom (héjától megszabadítva)

elöször a paradicsomok héját a felsörészén keresztbe bevágtam, egy tálba tettem és leöntöttem öket forrásban lévö (!) vízzel. a tálat lefedtem és 2-3 percig állni hagytam. ezután a paradicsom héját egy kis ügyességgel (forró!) gyorsan lehúzogattam.

az apróra vágott hagymát, zellerszárat és répát az olívaolajon alacsony tüzön kicsit megpirítottam/ megpuhítottam, majd hozzáadtam a cukrot és a paradicsomot. felöntöttem alaplével és fehérborral, beletettem néhány szál oregánót, bazsalikomot és a zellerleveleit, majd 20 percig alacsony tüzön lefedve föztem, majd botmixerrel pürésítettem. egy kevés sóval, zöldborssal ízesítettem.

folyt.köv.

banános muffin

2009-06-01T12:21:00.001+01:00

megint úgy adódott, hogy 2 ~~csak kicsit barna~~ banán várt sorsa beteljesedésére. úgy tünik másonál is ~~gyakran~~ elöfordul ilyesmi, mert tele az internet banános süteményekkel. a receptek nagyrésze úgy kezdödik, hogy: “maradék túlérett banán hasznosítására”. meg hogy milyen jó muffint sütni, mindenki szereti. nos én ~~bármilyen népszerütlen is~~ vállalom, hogy nem szeretem a muffint. nekem egy muffin mindig olyan nagy és tömény szokott lenni. tehetek én bele akármit.

így aztán nem is szoktam gyakran sütni. néha aztám rámjön, hogy van egy muffin-sütöformám, ~~(tulajdonképpen kettö: a második olyan édes kis mini-muffinokat süt)~~ meg egy muffin-könyvem is – kár lenne értük, ha sose használnám öket. mondjuk most sem a könyvet használtam, az 50 receptböl csak egy volt banános~~, de az valami miatt nem tetszett~~. így aztán interneten böngésztem és ezt találtam. külön szimpatikus volt benne, hogy tojásfehérje (!!) kell hozzá. ha tudtam volna reggel, hogy tojásfehérjére lesz szükségem, elöhalásztam volna a mélyhütöböl egy tojásfehérjés csomagocskát, ~~amit különben pár hónap leteltével úgy is kidobok majd~~. a változatossák kedvéért így ma 2 tojássárgája vándorolt a mélyhütöbe. a receptet egy az egyben átvettem, de mivel volt egy kis maradék étcsokoládém, azt is beletettem.

hozzávalók:

1 csésze teljes kiőrlésű liszt
2 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
1 csésze zabpehely
2 tojásfehérje
1 1/2 tk vanília eszencia
1/4 tk mandula eszencia
1/4 csésze juharszirup
2 ek tej
2 ek olaj
1 csésze banán pürézve (kb. 2db)
10 dkg olvasztott étcsokoládé
összekevertem a lisztet, sütőport, szódabikarbónát és a zabpelyhet egy tálban. egy másikban összekevertem a tojásfehérjéket, juharszirupot, tejet, olajat, két fele eszenciát és a banánt. hozzáadtam a felolvasztott és kicsit lehütött étcsokoládét. ezt a masszát a száraz dolgokhoz öntöttem és éppen, hogy összekevertem. mini-muffin formában 170 fokon 15 percig sütöttem:

krumplipucoló kesztyü

2009-05-31T21:09:00.001+01:00

ha már a krumplinál tartunk:mindazoknak, akik nem kiskéssel szeretnék továbbra is pucolgatni, levakargatni a krumpli héját és akik ki nem állhatják a krumpli-kapirgálás utáni barna kezeket/ ujjhegyeket. a rücskös kesztyüvel viszonylag könnyen és gyorsan le lehet dörzsölni a krumpli legfelsö vékony héját. új és öreg krumplihoz egyaránt használható. én itt pár hónapja a tchibo-nál vettem, de azóta háztartási boltokban/ részlegeken több helyütt láttam már.

madárbegy-saláta

2009-05-31T14:15:00.001+01:00

tegnap egy kedves barátnömtöl kaptam nagyon finom (csak kicsit megkésett) születésnapi gasztro-ajándékokat, amelyek februártól vártak átadásra. örültem is, hogy még nem járt le a szavatosságuk. ezek voltak: egy üveg nagyon jó ízü és illatú olivaolaj, egy üveg francia bazsalikomos champagne-ardenne-borecet és egy narancsos balzsamecet. egyrészt nagyon kíváncsi voltam, másrészt ma este grillezni készülünk (kivételesen itt van nagyon jó idö, sokkal jobb mint otthon: 27 fok!), így jót tesz a vonalaknak, ha délben csak egy kis salátában tozódunk.

személyenként egy nagy marék madárbegy-salátát mostam meg. ami nem kis kihívás volt. nam tudom, más hogy van vele, nekem mindig recseg a fogam alatt a finom friss madárbegy-saláta. pedig már ezerféle módon próbálkoztam: folyóvízben, egyesével átmosni, letörölgetni, állóvízben átmosni – ma ez utóbbi aránylag jól müködött, csak néhe ropogott a saláta. került még bele: paradicsom, retek, friss mungóbab—csíra és zsázsa. a végén sóztam, zöldborsot tekertem rá, öntöttem rá egy kevés bazsalikomos borecetet és finom olívaolajat:

házi müzli

2009-05-31T11:28:00.001+01:00

tegnap láttam la cuisine d´adele blogján egy müzlis receptet, amely beindította a fantáziámat. nem mintha a müzlihez külön recept kellene, de mégis. különösen arrafelé kalandoztam, hogy egy felbontott csomag vörösáfonya árválkodik egész pünkösdön át az irodai fiókomban, pedig én most hí, de megenném – müzli formájában. ébredés és macskakajáltatás után még pizsamában álltam neki elökeresni, hogy mit is tehetnék az “én” müzlimbe, ha már nincs vörösáfonyám itthon. ezekre bukkantam:

5 dkg mazsola

(lehetett volna kicsit több is, de nem volt)

5 dkg reszelt kókusz

(a fehér alapon sajnos nem látszik, de ott van)

5 dkg aszalt meggy

5 dkg datolya

20 dkg gabonapehely

(5 féle gabonapehely a kölln-töl: zab-, búza-, rozs-, árpa- és tönkölybúza-pehely)

a fentieket összekevertem és egy jól záródó üvegbe tettem. a reggelihez 4 evökanál “házi müzli” volt, egy pohár natúrjoghurttal.

XXV. VKF!!! krumplipüré de luxe

2009-05-30T20:41:00.001+01:00

akármilyen hosszú is a határidö, mindig éppen hogy az utolsó pillanatban sikerül összehoznom a receptemet. ugyan a végleges határidö holnap jár le, nekem ma van a legutolsó alkalmam arra, hogy írjak, mert holnap egésznapos programunk lesz és minden valószínüség szerint este sem lesz idöm az írásra. nem mintha nem írhattam, föleg pedig fözhettem és fényképezhettem volna idöben. alighogy elolvastam cukroskata kiírását rábukkantam erre a receptre és elterveztem, hogy ezt fogom készíteni a krumplis-vkf-re (ebböl a könyvböl):

már csak azért is, mert egy ehhez hasonlót pár hete “én találtam” ki. amit aztán kicsit variálva többször is készítettem, mert annyira finom volt. de ebben a receptben volt egy-két újdonság, amit még nem ismertem. a projekt aztán majdnem kútba esett, ugyanis fözését mára terveztem. reggel viszont kínzó fejfájással ébredtem. azzal a fajtával, amelyröl azonnal tudtam, hogy nem fog elmúlni egész nap, akármit is csinálok. azért a biztonság kedvéért próbálkoztam ellenszereimet bevetni: a reggeli kávé elött megittam egy fél pohár citromlevet, mert a koffein és a c-vitamin együttese állítólag hatásos. nálam sajnos nem volt az. próbálkoztam még fájdalomcsillapítóval, de sajnos az sem jött be. így csak remélni tudtam, hogy a délután folyamán olyan állapotba kerülök, hogy fözni tudjak. addig is literszámra gyógynövény teát ittam – hátha az egy kicsit segít. délután sikerült is megföznöm a de-luxe-krumplipürét.

hozzávalók:

6 nagyobb krumpli

10 dkg medvehagyma vékony csíkokra vágva

(elörelátóan eltettem a mélyhütöbe néhány csokorral)

2 babérlevél, só, bors, szerecsendió

1,5-2 dl forró tej

0,5 dl tejszín

a citromos vajhoz:

10 dkg vaj

1 bio-citrom reszelt héja + 2 ek citromlé

2 ek kapribogyó

só, bors

a krumplit megpucoltam, kockákra vágtam, 10-15 perc alatt sós vízben, két babérlevél társaságában megföztem.

ezalatt elkészítettem a citromos vajat: egy kis edényben alacsony fokozaton felolvasztottam a vajat. hozzáadtam a citromhéját, a citromlevet és a kapribogyót. sóztam, borsoztam és melegen tartottam.

a fött krumpliról leöntöttem a vizet, majd a forró tejjel, sóval, borssal, szerecsendióval, tejszínnel összetörtem. a legvégén hozzákevertem a medvehagymát. a citromos vajjal leöntve tálaltam.

nekem önmagában is elég lett volna, de szombat lévén került hozzá egy szelet vajon sütött lazac is, amelyhez a citromos-kapribogyós vaj kiválóan illett:

hétfötöl hazait: van vöröshagyma a tarisznyában….

2009-05-28T21:35:00.000+01:00

ez aztán a hazai! na jó, nem szoktam minden este szalonnát vöröshagymával vacsorázni, de be kell valljam, néha-néha nagyon jól tud esni egy-két katona. a néha-néha körülbelül évente kétszer szokott elöfordulni. de mindenképpen egyszer akkor, amikor nagyon szép zöldhagyma lapul a hütöben. csak és kizárólag nagyon finom házi füstölt szalonnával és ha lehet, frissen sült kenyérrel. ma este így összejött minden. a legjobb az volt, hogy gyorsan elkészült – ami kifejezetten elöny, ha az ember 11 órát töltött a munkahelyén és kivételesen semmi, de semmi kedve sincs fözöcskézni.